Délmagyarország, 1972. március (62. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-28 / 74. szám

2 KEDD. 1972. MÁRCIUS tő. Macskajáték Örkény István drámája Szegeden Gádor István kerámiái Örkény legújabb dramaturgiai bombája, a Macskajáték éppen egy esztendeje robbant a szolnoki színházban. A Pesti Színház szinte az ősbemutató után azonnal műsorra tűzte, a drama azóta több vidéki színpadot is megjárt, s ha jól tudom, már külföldön ls játszották. Miért, honnan e feltűnő siker? A legfőbb ok talán a., hogy a Macskajáték — akárcsak egy másik Örkény dráma, a Tóték — visszahozott valamit a régiségből Abból az időből, amikor a szórakozás és a művészet még nem vált ketté. Napjainkban sajnos, reménytelenül elváltak útjaik; talán már nem is nyúlnak egymás keze után. Ezért aztán az egyik színházi előadáson unatkozó-értetlenkedő nézők ülnek, „élvezik a művészetet", a másikon mulatónevető emberek, akik, ha jól összeszedik magukat, hamar rájönnek, hogy tulajdonképpen semmiségeken „szórakoztak". A színházak nyilván nagyon unják már ezt az állapotot. Hát még a közönség! Mindketten kapva-kapnak hát az olyan dramaturgiai dolgozatokon, amelyekben a művészet és a szórakozás hajdanvolt szép egysége úgy helyreáll, mint mondjuk Örkény új drámájában. A Macskajátékon szorongás és szégyenkezés nélkül mulathatunk; nem a darabra ráaggatott vicceken nevetünk. A dráma humora mély és ősi, mint a régiek színpadi játékai. Ehhez képest semmiség, hogy a Macskajáték szétdúlja a régiek kedvelt formáit. Hogy a darab egyetlen asztala három funkciót tölt be — egyszer a főhősé, az öreg Orbánnéé, máskor a gyerekeié, harmadszor egy budai presszóé — a lényeghez képest oly jelentéktelen, hogy a nézők szinte nem is törődnek vele. Hát azzal a szintén régi szabállyal, hogy a dráma dialógusokból áll? Itt csupa monológot hallunk. Maga a darab is tulajdonképpen egyetlen monológ. A szereplők legtöbbször nem egymással és nem egymásnak beszélnek, hanem nyíltan szembefordulva a közönséggel mondják szerepüket De kit zavar ez? Sőt az az igazság, hogy a párbeszédnek és a monológnak ez a szokatlan váltakozásakavargása még külön izgalmat is hordoz. A Macskajáték ismét bizonyítja, mennyire jelentéktelenek a skolasztikus dramaturgiák. Mindent szabad, ha az életanyag, amelyet a dráma megjelenít lényeges és érdekes. A darab főhőse egy 65 év körüli pesti özvegyasszony, Orbánné. A darab az ő monológja. Münchenben élő testvérének, Gizának küldi Hernádi uszkár felvétele A két főszereplő, a két testvér az Örkény-dráma utolsó jelenetében: Giza (Barta Mária) és Orbánné (Hegedűs Ágnes) — hol levélben, hol telefonon — tudósításait az életéről. Ez a Giza milliomos fiánál él egy München melletti kastélyban, s gyakran hívja magához Orbénnét ö azonban nem megy, mert szerelmes egy kiöregedett operaénekesbe, Csermlényi Viktorba, aki minden csütörtökön hozzá jár vacsorázni. Ügy tűnhet ebből, a darab az öreg emberek szerelméről szól, és hogy különös humorának éppen ez a lényege. Hatvanon felül ostoba és szomorú dolog szerelmeskedni. Valóban: a darab erről is szóL De ennél több rejtőzik a mélyén. Egy élet, egy világ él, lélegzik, lüktet ebben a darabban: az öregség szomorú és fájdalmas állapota, amelyhez egyszer mindenki elérkezik. Akárcsak Pesten, Szegeden is a szolnoki ősbemutató rendezője, a fiatal Székely Gábor állította színre a darabot. Láttam az ősbemutatót; az alapelvek azonosak. Mindenekelőtt azonos a gyors, szinte egy lélegzetre, egy „slukkra" diktált tempó. Es azonos a főszereplő. A szolnoki Orbánnét, Hegedűs Ágnest látjuk a szegedi színpadon. Annakidején én is megírtam, milyen hitelesen, meggyőző erővel játszotta ennek a slampos, erőszakos, életszerető öregasszonynak a szerepét a kitűnő színésznő. Azóta alakítása nemcsak pontosabb és precízebb, de mélyebb is lett. Akárcsak Szolnokon, Szegeden is viszi, hajtja előre az előadást Az ősbemutatón Csermlényi Viktor szerepében — vendégként — Bángyörgyi Károlyt láttuk. Most — de már „beltagként" — szintén ő az előadás megkopott hangú, állandóan szerelmes Ki mit tuti ? városi döntő Szombaton es vasarnap lezajlottak az 1972-es Ki mit tud? Szeged városi, illetve Csongrád megyei döntői. Szombaton este a JATE Auditórium Maximumában mutatták be műsorukat a döntőbe jutott szegedi versenyzők. A 27 műsorszámot felsorakoztató bemutató eredményeit jóval éjfél után hirdette ki dr. Galgóczi Dezsőné, a városi KISZ-bizottság agitacfós és propaganda titkára, a zsűri elnöke. A városi döntőből továbbjutott a két szegedi irodalmi színpad, a Minerva és az Egyetemi Színpad. Két versmondó, Tolnai Mária és Peczka Mihály — mindketten a Minerva Színpad tagjai — érdemelte ki a továbbjutást, Nagy András paródiájaval. Grund, Gyuláne és dr, Zámbó Géza szólóénekével harcolta ki a magasabb osztályba lépést. A színvonalas kórusverseny legjobbjainak a Tömörkény István gimnázium és művészeti szakközépiskola kamarakorusa és az Ifjú Zenebarátok Kórusa bizonyult. Dzsessz-kategóriából az arab énekes, Avad Musztafa és Vági László dzsesszegyüttese a továbbjutó. Sajnos a nézők egy roszszul összeállított, szerkesztett és rendezett versenyt láthattak. És erre még a sok műsorszám, a nem éppen optimális helyszín sem mentség. operaénekese. Az alakításon még érződik az ősbemutató szépsége, izgalma és büszkesége. Csakugyan jó szerep ez, és jó, hiteles a színészi játék is. A többi szereplő most találkozott először Örkény művével. A szeriőz, elegáns, és mindkét lábára béna Giza szerepét Barta Mária játszotta. Az alakítás jól formált munka, némely ponton azonban szinte ridegen kemény. Fogarassy Mária öregedő és képmutató Paulája jó szín a produkcióban. Déry Mária Egérkéje, ahogyan Örkény megírta, szerencsétlen és tisztaszívű ember. Falvay Klára Ilusa — Orbánné lánya — jó karakter; hiteles rajza a mai fiatalok egy jellegzetes típusának. Szendrey Ilona, mint Cs. Bruckner Adelaida, Viktor anyja, visszatartottságában is színes és mulatságos. Janka Bélának kisebb szerep jutott, de közömbös tárgyilagosságával egy szintén jellegzetes alakját mutatta be a mai fiatalságnak. Az előadás — mint a szolnoki ősbemutatón — Szegeden is Fehér Miklós hangulatkeltő díszletei között zajlott le. ö. L. Beszélgetés a művésszel A magyar kerámiaművészet megteremtőjét köszönthettük vasárnap Szegeden. Kiállításának megnyitására érkezett városunkba a 81 esztendős Gádor István Kossuth-díjas kiváló művész. Ebből az alkalomból kértük beszélgetésre. — Hogyan született meg a magyar kerámiaművészet? — Egy művészeti ág megszületésének és kifejlődésének ipari és kereskedelmi alapokra van szüksége. A század első évtizedéig ezek a feltételek még nem voltak meg hazánkban, így a kerámiaművészet sem alakulhatott ki. Az 1909-es bécsi nagy szecessziós kiállítás adta az indíttatást és 1912ben megszervezték az első magyar kerámiaműhelyt és az oktatást. Tizennyolcban már nemzetközi kiállításon szerepeltünk Szófiában. — Miben látja a kerámia lényegét? — A kerámia a képzőművészet sajátosan izgalmas területe. Anyagában és felfogásában is a leggazdagabb lehetőségeket kínálja. Használati tárgytól a művészi térdekorációig, a porcelántól az üvegig széles a variációs lehetőség. — A közelmúltban készült faliképein különböző anyagokból alkotott harmonikus egységet. — 1957-től, nyugdíjbavonulásomtól foglalkozom különböző anyagok egybeépítésével. Agyagot és üveget, rezet és samottot a tűz segítségével össze lehet fogni, egységgé lehet őket izzítani. Ezek új lehetőségeket rejtenek. Segítségükkel megsokszorozódik a kifejezés, a téma kibontásának lehetősége, hatása. — Valósághoz kötődőnek vagy absztraktnak tartja alkotásait? — Szerintem nincsenek absztrakt dolgok, csak természeti jellegűek vannak. A szokatlanokat, a még nem mindenki által ismerteket nevezik elvontnak. ötven évvel ezelőtt absztraktnak tűnt a tízezer méter magasságban való repülés, ma a hétköznapi dolgok közé tartozik. — Miben látja a kerámia jövőjét? — A kerámia lényege sokféleségében rejlik. És ez adja jellegét is, ez határozza meg fejlődésének útját. Gádor István kiállítását, mely átfogja és példázza a magyar kerámiaművészet egész történetét, fejlődésének állomásait, vasárnap délben Herczeg Ibolya művészettörténész nyitotta meg a Horváth Mihály utcai képtárban. Gádor első bemutatott alkotása, egy porcelánakt 1912-ben készült és 1971-es keltezésű művek mutatják a jelen művészét. Ez a hatvanéves művészpálya kísérletező, újító alkotóművészt mutat. Gádor alkotási módszere a felrakás. Elhagyja a kerámia ősi funkcióelvét, művei díszek, esztétikai élményt nyújtó műalkotások. Művészetének kiteljesedését a legutóbbi tíz esztendő mutatja. Ez egyrészt az anyag lehetőségeinek kutatásában nyilvánul meg, másrészt a kifejezés új minőségében. Művészetét egyszerre' jellemzi a biztos kompozíciós készség, a plasztikai látás, a virtuóz rajztudás, finom színkultúra, kísérletező kedv és játékosság. Dobos Lajos műemlék fotói Izgalmas és tanulságos kirándulásra invitálnak Dobos Lajos műemlék fotói, melyet a Horváth Mihály utcai képtár második emeletén szemlélhetünk. Fotóinak segítségével végigjárhatjuk történelmünk építő évszázadait Jó szemmel és érzékkel várja ki a pillanatot, a fény-árnyékhatások legszebb játékát. Természetes nézőpontból fényképez, mindenféle különleges manőver nélkül véteti észre velünk a legrejtettebb s mégis tipikus, mégis beszédes és gazdag részleteket Ritmusok és formák, arányok és metszések feszes harmóniáját teremti meg képeinek ragyogó kompozícióiban. Velünk egy nyelven beszél, és beszélteti az épületekbe szorított századokat. A történelmet fényképezi Dobos Lajos és egységet teremt A magyar föld egységét, a formakultúra egységét, azt, amit ő ért meg, ő talál meg és ő fedez fel számunkra és ő értet meg velünk a múltból, kultúránkból — a történelembőL Tan dl LajM KÉPERNYŐ Dzsézn és Zseltkov ^Modern est €9 konzervatóriumban A modern zene népszerűsítésére rendez bérleten kívül hangversenyt az Országos Filharmónia március 29-én, szerdán este 8 órai kezdettel Szegeden, a Tömörkény zeneművészeti szakközépiskola Lenin körúti nagytermében. A Mihály András vezette Budapesti Kamaraegyüttes Balassa Sándor: Xéniák,, Maros Rudolf Sirató, Sztravinszkij Dumbarton Oaks, De Falla; Cembaloverseny. Mihály András: Három tétel es Jan Kapr: Etűdök című műveit mutatja be Szűcs Lóránt (cembaló) ós Csengery Adrienne (ének) közreműködésével. Balassa Sándor öt tételes művét a Mihály András vezette kamaraegyüttes felkérésére írta, címét az irodalomtörténetből kölcsönözte: így nevezték a görögök a vendégnek átnyújtott ajándékokat, később pedig a római költészetben az epigammákat. Maros Rudolf Siratójának szövege és dallama a Magyar Népzene Tárában található siratóének, amelyben a szerző a kíséret, során a népi dallam egyes motívumait a legkorszerűbb múzenei eszközökkel dolgozta fel. Sztravinszkij müve a neves komponista „neoklasszikus" korszakának terméke: 1937 —38-ban amerikai koncertturnéi során ismerkedett ineg a zenekedvelő Bliss családdal, nekik ajánlotta művét. A három tétel megformálása a barokk concerto hagyományait eleveníti fel De Falla cembalóversenyét a világhírű művésznő, Wanda Landowska ösztönzésére írta, s maga Landowska mutatta be 1926-ban Barcelonában, Pablo Casals vezényletével. Nem hagyományos versenyműről van szó, inkább ..kamaraconcertóról", melyben a zongora törtenelmi elődje, a clavicembalo a többi öt hangszerrel egyenrangú szerepet tölt be. Mihály András 1968-ban komponált művének fő problematikája a kötött és a szabad zenei anyag szembeállítása, a tételek ezt a problémát más és más oldalról világítják meg. Végül a modern műsor zárószámában a mai csehszlovák zene egyik legjelentősebb képviselőjének Jan Kaprnak műve hangzik el. Az Etűdök énekhangra és fuvolára írt paródiák, a négy tétel mindegyike egyegy stílusvilágot figuráz ki, mint például a népdalfeldolgozást vagy az olaszos áriát Llebmann Béla felvétele Polónyi Gyöngyi és Balázsovits Lajos a gránátköves karckhcii Miközben Roger Moo re, a glóriás Templar pesti utcákon osztogatja az autogramot és nyilatkozik: elég volt az Angyalból — kollégaja, Peter Wyngarde javában folytatja. Nem az Angyalt — halszálka alkata, írói ambíciója es persze a fodrásza más szerepet jelölt ki. számára.. A Különleges ügyosztály charme-os agytrösztjét. Ö a Dzsézn, hiteles helyesírással: Jason. Glóriát ugyan ez ideig nem viselt, hűvös gesztusai, nagyvonalú ötletei, elegáns bravúrjai azonban éppoly nyugalmat árasztanak, közbiztonságot garantálnak, miként az Angyaltól megszoktuk. Tehát reszkessenek a bűnözők! Ezen túlmenően a szakma ügyes üzletemberei az Angyal-filmek „méltó folytatásáról" gondoskodtak a Különleges ügyosztályon. Bárgyúságában méltóról. Ezt kaptuk a szombat esti föműsorban. Sajnos, a vasárnap estiben sem telt gyönyörűsége a nézőnek. Pedig a nyersanyag hasonlíthatatlanul különb, az Olcsó Könyvtár-sorozatban elolvasható. A. I. /íuprmnak, a századforduló Oroszországa jeles író-elemzőjének 1911ben készült kisregenye (A granatköves karék) a lelki folyamatok finom rajzával a legtisztább embert érzésekbe, a szerelembe is beles „oló társadalmi különbségeket irta meg egy szomorú törtenet apropóján — amiből a képernyőn csak a cselekmény sápadt sziluettje, szentimentális árnyképe maradt. Hogy valamiféle érzékelhető dráma bontakozzon ki, ahhoz többet kellene tudnunk Zseltkovról. a szenvedő hősről,, az áldozatról (Csikós Gábor) — helyette azonban Vera Nyikolajevna névnapi társaságát fotózza a kamera, balettbetetekkel, Csajkovszkij-zenével illusztrálva. A rendező Esztergályos Károly nem talált meggyőző közös gondolati fedezetet a darab szalonjelenetei és balladai vonala mögött, így a szereplők is igazi szerepek nélkül, üres terben mozogtak. K, L