Délmagyarország, 1972. március (62. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-01 / 51. szám

SZERDA, 1972. MÁRCIUS 1. 3 Megkezdődött Mit kapnak, akik SZOTÜDÜLŐHAJÓIN többet adnak? Kollégiumi bérlet a nagycsaládok üdültetésére Kedden megkezdődött a szezon a SZOT üdülőhajóin. Először a Margitsziget mellett horgonyzó Visegrád jól fűtött kabinjait foglalták el a beutaltak, szerdán pedig az Esztergomnál kikötött Deák Ferenc-üdúlőhajóra is megérkeznek az idei első vendégek. A két hajón december közepéig csaknem 9 ezren pihenhetnek 7—7 napig. Idei első útjára március 13-án indul a Szocialista Forradalom nevű hajó, utasai hat napon át ismerkedhetnek Bécs nevezetességeivel. A SZOT Felszabadulás nevű üdülőhajója március 27-én al-dunai úttal kezdi idei programját A SZOT üdültetési főigazgatóságának tervei szerint idén 337 500-an pihenhetnek kedvezményesen, az üdültetési költségek 25—30 százalékáért. A költségek fennmaradó 70—75 százalékát — több mint 235 millió forintot — állami költségvetésből fedezi a szakszervezet A beutaltak között a felnőttek és a gyermekek aránya hasonló a tavalyihoz, azaz 270 ezer dolgozót és 67 500 gyermeket részesítenek kedvezményes üdültetésben. A gyerekeknek csaknem egyharmada a szüleivel együtt nyaralhat A SZOT-nak kevés olyan nagyszobás üdülője van, ahol a többgyermekes családokat elhelyezhetnék. Ezért — mivel elsősorban őket akarja támogatni — nyárra kollégiumokat bérel, amelyek egy-egy szobájában akár 3—4 gyermekes családok is kényelmesen elférnek. Ily módon 30 ezren tölthetik családi körben a jól megérdemelt pihenést Az üdültetési főigazgatóság a fiatalokra is gondolt 2000 ifjúmunkásnak a nógrádverőcei Express ifjúsági táborban biztosítanak helyet. A kimagaslóan jó munkát végző fiataloknak a vállalati szakszervezeti bizottságok is adnak beutalót. Közülük, s természetesen az idősebb dolgozók legjobbjai közül 15 ezren utazhatnak külföldre, kétezren csere-, 4 ezren pedig turistaüdültetés keretében juthatnak el Bulgáriába, Csehszlovákiába, az NDK-ba, Lengyelországba, Romániába, a Szovjetunióba, Ausztriába vagy Olaszországba. Az üdülők rekonstrukciójára ez évben 74 millió forintot fordít a SZOT. Növényvédelem Kedden háromnapos növényvédelmi tudományos tanácskozás kezdődött a Kertészeti Egyetemen, A tanácskozást dr. Soós Gábor, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter első helyettese nyitotta meg. Kifejtette: az elmúlt évben már két és fél milliárd forint értékű növényvédő szert használtak fel a gazdaságok, amelyek összesen 250 készítményből válogathatnak. A mezőgazdaság vegyszeres-ágazata azonban még ennél is többre „hivatott". A IV. ötéves terv végére a növényvédő szerekkel kezelt terület meghaladja majd a 10 millió hektárt. A növényvédelmi tanácskozáson 72 előadás hangzik el. Sokakat foglalkoztat mostanában, mit ér az a munka, amely önzetlen és akkor is lankadatlan, ha közboldogulást szolgál? Elég gyakori vélemény, hogy a jól végzett munkának nálunk nincs nagy becsülete, annak meg különösen nincs, amit a társadalom érdekében csinálnak. Erről akartam élő szót hallani, valószínű képet kapni, amikor fölkerestem a munkahelyén öt kábelgyári aszszonyt. Arról faggattam őket külön-külön, hogyan vélekednek munkájuk anyagi és erkölcsi elismeréséről, mit szólnak a fentebb említett, s mind jobban terjedő nézetről. Nem válogattam, ki milyen foglalkozású, hanem megfaggattam műhelymunkást éppúgy, mint irodai könyvelőt. Mind az ötőjüknek föltettem — a többi között — ugyanazt a kérdést: „Véleménye szerint megbecsülik-e itt a régi dolgozókat, s ez miben jut kifejezésre?" A témát érdekesnek ítélték. Válaszaikat szó szerint írom le, ahogyan elhangzottak, mert így hitelesebb, hívebben tükrözi a szocializmust fönntartó és tovább építő „kisember" gondolkodását. Aszfaltgyár az út mellett A Debreceni Közút Építő Vállalat NDK gyártmányú a» faltkeverő fizemet állított fel a 4-es út mentén. Az üzem a napokban kezdte meg a termelést és éránként tonna aszfaltot készít Akivel először találkoztam: — Nem régi gyár vagyunk, de ha nálunk 8—10 éve becsületesen dolgozik valaki, gondoskodunk róla. De ehhez mondok valamit. Néha a dolgozók úgy veszik, hogy szinte már nem is keli majd dolgozni. Konkrétan mondom: én átvettem a magam osztályára egy nyolc éve itt dolgozó nőt, aki betegsége miatt a -régi munkáját folytatni nem tudta. Kérem, teljesen könynyű munkáról van szó. Tárcsát kell fölemelni, hogy a targoncások át tudjanak menni. Ez az asszonyka • nincs megelégedve. Nem jó, fáj a karja, még könnyebbet szeretne, régi dolgozó, még többet, még jobbat akar. — Nagyon kevés nálunk a könnyebb hely. Asszonyokról van szó, s 45 év után, 50 év után minden asszony kicsit fáradt. Elfáradt idegileg, egyéb dolgok miatt, könnyebb munkára menne. Nincs meg a gyárnak ehhez a lehetősége. Nálunk három műszak van, nehéz könnyű munkát találni. Megteszünk mindent, de kevés a helyünk. — A régi dolgozókat itt megbecsülik. Előfordul, ha új embert vesznek föl, több bért kap. Nem rendszeres, de van. Nehéz erre őszintén választ adni, mert van törzsgárdatagunk, akit tartunk, mert tartunk. És van új dolgozónk, akit felveszünk, mert szükséges a továbblépéshez bizonyos színvonalon. Megbecsülése van annak, aki a munkáját megfelelően ellátja. A régi dolgozók családtagjait lehetőleg alkalmazzuk. Jubileumi pénzeket kapnak a törzsgárdatagok, jutalmazzák őket Mondom, előfordul, hogy magasabb órabérrel veszünk fel dolgozókat. De talán, ha megmagyaráznánk, ha egy picikét megértenék némely törzsgárdatagok is, hogy a követelmények mindig emelkednek, az nagyon jó lenne. A másik asszony így nyilatkozott: — A napokban volt termelési tanácskozásunk, és a bérezésekről volt szó, hogy két férfi munkaerő kellene. Azt mondták, a 9,80-as átlagórabért mindjárt meg tudják adni a raktári dolgozóknak és segédmunkásoknak, de a most ott dolgozók ne legyenek elkeseredve, mert ezt úgyis megkapják az új dolgozók. Ígérték, a következő béremelésnél a régi dolgozóknak adnak többet. S úgy gondolom, nálam is ez a helyzet. Mivel én is elég új dolgozónak számítok, az 1750 forintnál meg fogok állni. Ha ez így lesz, akkor inkább 50 éves koromban megszakítom a munkaviszonyomat, és nem dolgozom tovább. — A szocialista munkabrigádok meg vannak becsülve, nem sok reklamációt hallottam. A fizikai dolgozók minden hónapban kapnak valamit. Most egy kis célfeladat, azt a havi kis pluszt megadják. Nem tud az a dolgozó olyat kérni a raktárból, amit nem kapna meg, én ezt láttam. Tavaly két testvér szabadságot kért csépeléshez, meg vályogveréshez. Mind a kettő megkapta. Itt az időn nem lovagolnak annyira. Más volna, ha valaki kihasználná, de ilyen nem nagyon van. És mit mondott a következő? — 1964. augusztus l-én jöttem ebbe a gyárba. Pillanatnyilag csoportvezető vagyok, a főnökömet helyettesítettem, hat hónapig szülési szabadságon volt Nekem nem sok a problémám, könyvelők vagyunk, nem segitjük a termelést, csak az adatokat rögzítjük. Ha volna problémám, akkor a szakszervezethez fordulnék segítségért, tudomásom szerint igyekeznek segíteni. Két kolléganőm kapott építési kölcsönt, egy másik, aki nyolc éve van a vállalatnál, lakást kapott Ha valaki beteg, segélyt kérünk a számára, megfelelő indoklással. Most kaptam szeptemberben 300 forint fizetésemelést, mert úgy adódott, hogy helyettesítettem hat hónapig, és most, hogy a főnököm visszajött, maradt a fizetésem. — Most, ebben az évben vezették be, hogy aki régebb óta itt van a vállalatnál, illetve áthelyezéssel jött, az kap törzsgárda-kiegészítést, vagy korpótlékot, többek között én is. Elismerték az előző éveimet, mert a munkahelyeimről áthelyezéssel jöttem, és így kapok 80 forintot havonta. — Sok dolgozó van, aki már itt volt 8—10 éve, és mégis elment. Olyan is volt, hogy másik vállalattól jött ide, és több fizetést kapott, mint a régebb óta itt dolgozó, ugyanabban a beosztásban, s aki már tíz éve itt dolgozik. Az illető úgy nyilatkozott, ez nagyon sértő volt számára, és el is ment a gyárbóL — Nem ártana, ha egy vállalaton belül fölmérnék, hogy majdnem egyforma munkakörök között ne legyen olyan nagy fizetési eltérés, mint ami most is van. Szerintem ezzel van a legtöbb probléma. Én azt mondom, nem lehet egy szintre hozni két embert, mert nem egyformák az adottságok, és talán az egyik ember szorgalmasabb és jobb képességű, mint a másik, de olyan nagy különbség még sincs köztük, hogy sokkal többet kapjon az egyik, mint a másik. Szerintem nagyon jó az a törvény, ami 1972-től érvényes, hogy minden munkakört kategorizálnak, és mindenkinek el kell érnie a legalacsonyabb fokozatot, ami most még nincs meg. rantálják elfogulatlanságát, lehet-e fellebbezni határozatai ellen, vagy nem. Egy bizottsággal több — legyintettek az emberek. Pedig nem erről van szó. Az egyik közgyűlésen az is megesett, hogy a bizottság egyik tagja már előre köszönetet mondott a bizalomért, amikor még meg se választották. Ez a sietség nem volt ugyan bántó, ügyesen fogalmazták, de az kellemetlen volt benne, hogy a vezetőségnek mondott köszönetet, nem a közgyűlésnek. Ígérete is úgy szólt, hogy a vezetőség igényei szerint végzi el munkáját. Mégiscsak el kellett volna mondani, mire való a döntőbizottság. A jelenvolt tagok létszámához és végig tapasztalt figyelméhez képest a sorok közül kevés volt a hozzászóló. Illetve innen is a vezetők szóltak inkább: kiegészítették a beszámolót. Az egyszerű tag többet hallgatott, mint kellene. Ha noszogatták őket, azzal hárították el a biztatást, hogy nincs szókincsük hozzá. Nagy baj lenne, ha az egész közösség ügyeiben döntő közgyűlésekhez édes anyanyelvünk beszélt szókincse kevés lenne. Alaptalan bátortalanság inkább. Megjegyeztem viszont, hogy a néhány hozzászóló, aki valóban meglevő gondokról beszélt, az átlagosnál is nagyobb figyelmet, több tapsot és több elismerést kapott, mint aki csak úgy simán, rutinból hozzászólt. Most következő példámmal az általánosítás látszatát is el akarom kerülni. Egyetlen esetet hozok föl, de az egy eset is több száz embert érint. A prémiumokról beszélt az elnök, és éppen, amikor saját részesedését említette, akkor szisszent föl valaki a nép közt, hogy BT. sok. Tagadhatatlanul kínos helyzet és előfordulhat, hogy valóban felelőtlen, de mindenképpen fegyelmezetlen belekiabálás. Zengőre fogta szavát az elnök: ki volt az, álljon fbl! Föl is állította könyörtelenül az illetőt, de nem azért hogy mondja el, miért tartja soknak. Kioktatta, hogy most ő beszél, most hallgasson. De nem kérte föl a hozzászólások idején, hogy most mondja el, mire gondolt Nem hallgatta meg tehát az ellenvetést, de háromszor is bebizonyította, hogy nem igaz. Neki az a prémium jár. Nem vitatom, hogy jár, vagy nem jár. (A közgyűlés föladata éppen, hogy vitassa.) De a megszégyenítés csúnya dolog volt. Igaz, hogy alkalmatlan időben jött a közbeszólás, de az elnök érdeke követelné, hogy az ilyen kényes kérdések józan vitájának helye legyen. Azután a fölállítás után egyet se csodálkoztam, hogy az illető nem kért újra szót, de azon igen, hogy ezt a méltatlan elnöki magatartást a közgyűlés nem utasította vissza. Hangsúlyozom: akkor is, ha a prémium úgy jogos, ahogy volt Az az érzésem, a közgyűlések lebonyolításában Tápé is követendő példát adott. Amit a gazdálkodás eredményeiről mondani lehetett azt írásban küldték el előre a tagoknak. Bőven maradt idő a hozzászólásokra. Éltek is a tagok a lehetőséggel — és ezt szeretném nagyon hangosan mondani —, ennek pedig a szövetkezet veszi hasznát. A zárszámadások egy része egyúttal tervtárgyaló közgyűlés is volt. A vázolt tervek körültekintőnek látszottak, és jó volt hallani, hogy megvalósításuk alapjaként minden eddigi munkát pontosan, hozzáértéssel végeztek. Horváth DezsA másutt dolgozni, mert itt jól érzem magamat. Ahogyan az ötödik látta: — Ha valami problémám van, akkor a művezetőhöz fordulok. Vagy elintézi, vagy nem. Mikor milyen kérésem van. Különben rendesen viselkedik a művezetőnk. Engem nemrég operáltak, a művezetőmhöz fordultam, hogy könnyebb munkahelyet kaphassak. Segített. Szőregen lakom, két családom van. Férjem a szegedi vasöntödében dolgozik. Hát bizony anyagi nehézségeink vannak, mert én három hónapig betegállományban voltam, s a keresetem se valami sok, 1500 forint És ez nagyon kevés. Ha segélyt kértünk, akkor mindig a szakszervezeti bizalminkhoz mentünk. ö adott papírt, amit kitöltöttem, és még eddig általában mindig segítettek rajtam. — Szerintem, mióta én itt vagyok, 1964 óta, már többet kéne hogy keressek. Február óta vagyok ebben .a részlegben, addig a műanyagban dolgoztam, ahol ha megcsináltam a normát, akkor megkaptam az órabéremet, ha többet dolgoztam, akkor többet kaptam. Általában jól érzem magam a gyárban, szeretek itt lenni. Még senkivel se volt semmi bajom, az emberekkel kijövök. Nem mondhatom, hogy valaha valaki is bántott volna. A fiatalok valahogy könnyelműbben veszik a munkát, nem úgy gondolkoznak, mint én. Három műszakban dolgozom, és ez bizony fárasztó. Minden második hét szabad szombatos, de akkor is eltelik az idő otthon, mosás, vasalás, takarítás, miegymás. Sajnos, még akkor sem tudok pihenni. Nincs megállás. A következő vélemény ez volt: — Szerintem a régi dolgozókat nem becsülik úgy meg, ahogy megérdemelnék. Párttag vagyok, 1963 óta dolgozom itt a kábelgyárban. A törzsgárdatagok 50 forinttal többet kapnak, mint akik nem azok. Ez szerintem nem eléggé fejezi ki a régi dolgozó iránt a megbecsülést Majdnem mindig az új dolgozók kapnak fizetésemelést, mert azt mondják, hogy a régi dolgozók úgyis ott maradnak, nem szeretnek vándorolni. Itt, ahol én dolgozom, bizony elég nehéz fizikai munkát kell végezni, és vannak olyan helyek a gyárban, ahol sokkal kevesebb a fizikai munka, és mégis több a fizetés. Több régi munkás jön-megy, de nem meri mindegyik megírni a felmondólevelén, hogy pénzért megy el máshová, pedig szerintem ez így van. Véleményem szerint fontos, hogy több pénzt kapjon az ember, de az is, hogy jól érezze magát a munkahelyén. Én nem szeretnék Mit lehet az elhangzottakhoz hozzátenni? Talán annyit, hogy teljes nyugalom és elégedettség már csak azért sem töltheti el a dolgozó embert, mert természeténél fogva örökké /óbbra, tökéletesebbre vágyik, előbbre törekszik. Kétségtelen, a kábelgyári asszonyok szerint is jobban meg kellene becsülni a régi munkásokat, jóllehet éles szemmel mutattak rá, hogy nem illik visszaélni a törzsgárdatagsággal, nem szabad mindent a társadalomtól várni. Ugyanakkor az is kiderült a beszélgetésekből, hogy kisebb-nagyobb panaszok ellenére a dolgozók többsége jól érzi magát a gyárban, tehát nem kívánkozik elmenni máshova. Az erkölcsi megbecsülésről sem festettek oly sötét képet, többnyire itt is az egyén bizonyos elfogultságáról van szó, önmaga iránt. Bizony időbe telik még, amíg az ember sokkal tárgyilagosabban ítéli meg önnön értékét, munkáját, és viszonya a környezetével harmonikusabbá válik. Az mindenesetre nagyon fontos: a kábelgyári pártés társadalmi szervezetek ezentúl is lankadatlanul figyeljenek a munkások és alkalmazottak jelzéseire, hogy ahol szükséges, ott rögtön segíteni tudjanak. F. N. I. Köszöntés, Dédes Gyulát, a munkásmozgalom kiemelkedő harcosát 90. születésnapja alkalmából az MSZMP Központi Bizottsága kedden köszöntötte. A KB üdvözőlevelét* és ajándékát Nyers Rezső, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára adta át. Az Elnöki Tanács Dédes Gyulát hét évtizedes munkásmozgalmi tevékenysége elismeréséül 90. születésnapja alkalmából a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette kL