Délmagyarország, 1972. március (62. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-25 / 72. szám

SZOMBAT, 1972. MÁRCIUS 25. 3 Mitjgér az AGROKER ? Sokat javult a mezőgazdaság gépellátása A történelem Fogyván fogy az emberi erő a mezőgazdaságban. Gépek ereje szolgál helyette, és szervezés helyettesíti. Időről időre ellátogatunk az AGROKER-hez, a gépek és a vegyszerek forgalomba hozójához megérdeklődni, milyen a kínálat és milyen a kereslet. Fehér János áruforgalmi főosztályvezető tájékoztatása alapján a következő helyzetkép rajzolódik elénk: Évekkel ezelőtt fölpanaszoltuk, hogy kevés a traktor. Most bőven van. Jóval többet adtak el eddig, mint tavaly, és természetesen további érdeklődés várható. Gond csak annyi, hogy a szakszövetkezetek sokszor most is azt keresik, ami ritkán adódik: néhány gazdaság MTZ típusúból szeretné gépparkját teljesen fölszerelni, mert azonos gépek esetében könnyebb szervezni a javítást, és vonakodik a hasonló adottsággal rendelkező, bőséggel kapható Ze1or és Univerzál traktorok vásárlásától. Ezekből most összesen 169-et tartanak raktáron, a későbbi évekre vonatkozó előrejelzések szerint is kapható állandóan, érdemes tehát „átnyergelni" rájuk. A legjobb traktor ls csak munkagéppel együtt ér valamit. A kiegészítő gépekből ilyen bőséges ellátás talán soha nem volt eddig. A teljes gépesítésre törekvő ágazatok — takarmány, kukorica, cukkorrépa termelése említhető első helyen — minden igényét kl tudják elégíteni. Mivel a gazdaságok legtöbb esetben nem teljes sorozatokat vásárolnak, hanem a foghíjakat igyekeznek kitölteni, minden bizonnyal megA készletek tartalékolásának köszönhető, hogy gazdaságaink elegendő műtrágyával rendelkeznek. A deszki határban kukorica alá készítik elő műtrágyázással 3 talajt nére sem szenvednek hiányt a termőtáblák. gépek A kézi munka ellensúlyozására mostani struktúránk szerint nemcsak gép, hanem növényvédő szer is kell. Az öntözőberendezéseket pél Mindenképpen a bőségét jelzi, hogy egész sor cikket árengedménnyel hoz forgalomba a vállalat. találják Jóval többet rendeltek idén, mint tavaly, a legfontosabb gyomirtóból és növényvédőkből, némi hiány előrelát kedvükre valót hatóan csak az importból akár a talajművelő, növényápolö, vegyszerező, vagy betakarító gépekből hiányzik is valami. A szőlő- és gyümölcstermesztés gépesítése köztudomásúan nehezebb gond. Talajművelő gépekből itt is kielégítő a választék, permetező is van bőven, ebből azonban sokan már azt a korszerűbbet várják, amelyrek eddig csupán egyetlen mintapéldánya érkezett meg a szegedi telepre. Az NDK1 ^operációval készülő hazai {ép a permetlé gazdaságosabb és hatékonyabb elosztását ígéri, és egyaránt használható szőlőben, gyümölcsösben és szántóföldön is, porozásra, folyékony szer permetezésére. gyomirtásra vagy kártevők elleni védekezésre is. A gyümölcsbetaJ arítás gépei iránti érdeklődésünkre azt a választ J-aptuk, hogy ez továbbra is ó.iaj inkább. A termesztett fajták problémájával szorosan összefügg ez a téma csakúgy, mint a zöldségszedő gépeknél. Égető gond napjainkban az öntözés. 1469 óta raktározza eladásra szánt öntözőberendezéseit e vállalat, tartalékainak ért ke ma is 13 millió forinté t tesz ki. A kínálat lényef 'sen nagyobb, mint a kereslet. Könnyű belátni innen a gazdaságok készletébe, < ;yértelmű a válasz: nincsen annyi gépük, amennyire ilyen száraz esztendőben f 1 tétlenül szükség lenne. Az eőző években használaton k v üli öntözőberendezéseik egy része most üzemképtelen, mert felújításukat — r m lévén közvetlen szüks g rájuk — sajnos, elhan agolták. Most inkább a ( ivek és szórófejek iránt é deklődnek az anvagbeszerz>ik, a csonkos csőből átméri ti gond is adódik. Ősszel arról panaszkodott e AGROKER, hogy műtrágvakészlete a nyakán maradt, a közös gazdaságok p nzügyi nehézségei miatt. Jól szervezett tartalékolással sikerült elérni, hogy a tavalyi vásárlási gondok elleszármazó vegyszerek esetében várható, amíg a hazai ipar föl nem tud a megnövekedett mellé. dául 20 százalékkal adja olcsóbban. A hosszú évek óta húzódó krónikus alkatrészhiány — úgy tűnik — levonult a napirendről, a lánctalpas traktorok néhány hizárkózni ányzó alkatrésze emlékeztet igények ra csupán. H. D. Megalakult a járási népfrontbizottság Lakosságunk minden rété- bizottság elnökévé dr. Begével napról napra kapcso- reczki Jánost, alelnökeivé latot tartó népfrontbizottság . , , . nem tarthatja üléseit anél- NéM°k™ Antalt (Rúzsa), kül, hogy elért szép ered- Tóth Laszlónet (Kistelek), ményeinkről és ismétlődő Szabó Lajost (Szeged), gondjainkról szó ne essen. Waldmann Józsefné (Tápé), A szegedi járás népfrontbizottságának tegnapi alakuló ülésén a járás 30 községének sokszínű élete fél nap alatt összefoglalható mozzanatairól kaptunk áttekintést Varga Andrásné beszámolója és a hozzászólások alapján. A községi népfrontbizottságokat újjáválasztó falugyűlések mindenütt fontos fórumokká váltak — hallottuk a beszámolóban. Járásunk speciális arculatához illően őszinték, problémafölvetők, eredményeket méltatok és közérdekű javaslatoktitkárává pedig Káló Antalt választották. A bizottság tagjai: Fekete Lászlóné (Deszk), Tajti Erzsébet (Kiskundorozsma), Gárgyán István (Zákányszék), Tari Irén (Bordány), dr. Bodó Istvánné (Tápé), Kasza Jánosné (Üjszentiván), és Krasznai Mihály (Szeged). A megyei bizottság javaslatára jegyzőkönyvben rögzítették a felelős beosztására és számos elfoglaltságára hivatkozva eddigi tisztségéről lemondott Szitás Ágoston és a pedagóguspályára visszatérő Varga Andrásné kai bővelkedók voltak. Fel szólalt az alakuló ülésen munkájának elismerését, többek között Gyárfás Mihály, a megyei pártbizottság osztályvezetője és dr. Kovács József, a járási pártbizottság első titkára. A beszámoló és a hozzászólások elhangzása után Molnár Sándor, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára tett javaslatot az új járási bizottság tagjaira és tisztségviselőire. A javaslattal összhangban a A

z egyenlőseg társadalmát építjük? Ha a nagy történelmi célhoz és a múltban fogant eszményekhez mérjük társadalmi folyamataink irányát, akkor a válasz határozott és egyértelmű: igen, a históriai örökség megszüntetéséhez, az embert embertől elválasztó egyenlőtlenségi szakadék áthidalaásához vezet az utunk. Mindez korántsem értendő csupán évszázados jövőidőben; e célokból már sokat megvalósítottunk. A népesség csekély százaléka immár nem sajátíthatja ki a többség javait; öröklött előjogok nem konzerválhatják nemzedékről nemzedékre a birtoklás és az elnyomás egyenlőtlenségét. Országunk, korszakunk mégsem az egyenlőség világa. Nem lehet még az, mert a történelem geometriája különbözik az euklidesi törvényektől: itt két pont között nem az egyenes a legrövidebb, és az út, amely a holnapi célhoz vezet, ezért is kanyargós. Gondoljuk meg: vajon célszerű lenne az egyenlőség rövidre zárt, elrendelt, mai bevezetése? Valódi egyenlőség lenne az, ha — történetesen — holnaptól mindenkinek pontosan azonos mennyiségben porciózná ki a javakat a társadalom, függetlenül szorgalmától, képességeitől, felelősségétől, egyszóval: végzett munkájától? Hadd emlékeztessünk a szerzőre, aki immár száz esztendeje pontosan körvonalazta ezeket a mai, ha úgy tetszik, naprakészen modern elosztási gondokat, megfogalmazva az átmenet korszakának elosztási modelljét. A mi világunkról írta Marx, hogy „nem ismer osztálykülönbségeket, mert mindenki csakúgy munkás, mint a másik; de hallgatólagosan természetes privilégiumul ismeri el az egyenlőtlen egyéni tehetséget és következésképpen, a teljesítőképességet. Tehát tartalmában ez is csak az egyenlőtlenség ioga.. ." A kép, amely e szövegből elénk rajzolódik, ismerős: a munkához kötődő differenciálás egyenlőtlensége ez, amely bár megszünteti a vagyon és az előjogok szakadékát, de új társadalmi különbségeket, sőt — Marx szavaival — új privilégiumot ismer el: a munka rangját, s természetesen e szocialista ranghoz kötődő jövedelmi eltéréséket. Ez hát az a történelmi terep, amelyen a társadalmi, gazdasági fejlődés különleges geometriája megvalósul. Arról lenne tehát szó, hogy a mai egyenlőtlenség, ami a munka szerinti elosztásból történelmi szükségszerűségként következik, csupán a ködösen távoli jövőben, tehát az utódok számlájára átutalva teremt majd egyenlőséget? Ez a bonyolult kettősé? jellemzi ugyan napjainkat, de az egyenlőségre — a munka szféráján túl — most is erőteljesen törekszünk. Ha a tények tükrében vizsgáljuk ezt a nivellációs — tehát a családi jövedelmeket közelítő, kiegyenlítő — folyamatot, kitűnik, hogy a hétköznapok olykor észrevétlen hatásain átszűrődve, milyen határozottan érvényesül ez a történelmi irány. A Központi Statisztikai Hivatal nemrég tette közzé tíz esztendő jövedelmi adatsorait, s ezek egyértelműen vallanak erről a tendenciáról. A számok — ha megfejtjük társadalmi jelentésüket — azt jelzik, hogy a családi jövedelmek különbségei csökkentek a közelmúlt években. A családi — tehát az egy főre jutó — jövedelmek eltéréseinek mérséklődését érzékeltetik a következő tények: 1962-ben az átlagos jövedelmi szint felett élők bevételei 109 százalékkal haladták meg az átlag alattiak színvonalát, s 1967-ig ez az eltérés 92 százalékra mérséklődött. Ugyanez más oldalról nézve- ha a tízmilliós országot tízszer egymilliós jövedelmi csoportokra osztjuk, kiderül, hogy 1962-ben a legmagasabb jövedelmi szintű 1 millió lakos bevételei csaknem hatszorosan haladták meg a legalacsonyabb 1 millióét; 1967-ben az a skála már határozottan szűkebb, négy és félszeres. A családi jövedelmek közelítésében — mert hiszen ezt jelzi az iménti tízszer milliós számítás — elsőrendű szerepet töltött be a társadalmi juttatások növekedése, Ami az emelkedés ütemét-mértékét illeti: a társadalmi juttatások gyarapodása a mögöttünk levő harmadik ötéves terv éveiben a munkából származó jövedelmek emelkedésénél lényegesen gyorsabb volt. Az úgynevezett pénzbeni társadalmi juttatások 1960 és 1970 között csaknem két és félszeresére nőttek, mindenekelőtt a szociálpolitikai-jövedelmi intézkedések — a családi pótlékok kiterjesztése, a nyugdíjak emelése és körének bővítése, a gyermekgondozási segély bevezetése stb. — nyomán. A pénzbeni juttatások, mivel elsősorban az alacsonyabb jövedelmű családokat érintették, nagymértékben hozzájárultak az elmúlt évtized nivellációs eredményeihez. A családi jövedelmek mindmáig nagy mértékű különbségeit elsősorban demográfiai tényezők okozzák. Nyers Rezső a közelmúltban tartott agitációs- és propagandatanácskozáson mondotta: még sokan vannak, akik nehéz anyagi körülmények között élnek, ezek a családok nem is mindig a kis keresetűekből, hanem azok közül kerülnek ki, ahol nagy a család, sok az egy keresőre jutó eltartott, másrészt azokból, akiknek a nyugdíjuk alacsony. A jövedelemszóródás tényezőinek ismeretében éppen ezért ebben az évben a családipótlék-emeléssel, a nagycsaládosok helyzetén kívánunk könnyíteni. Az is ismeretes, hogy a negyedik ötéves terv az alacsony összegű nyugdíjak, elsősorban az 1960 előtti, úgynevezett régi nyugdíjak emelését is előirányozza." S

a folyamat iránya, a családi jövedelmek közelítési tendenciája nyilvánvaló — kérdés most már csupán a mérték és az ütem lehet. A statisztikai adatsorok vallomásából az is kitűnik, hogy a kiegyenlítődéi korántsem értelmezhető minden családra évenkénti folyamatossággal; az iranyzat csupán hoszszabb távon, több év átlagában értelmezhető. Közben, egy-egy évben, a családi jövedelmekben emelkedés és csökkenés egyaránt előfordulhat. A szellemi és munkás háztartások egy főre jutó jövedelme 1966 és 1969 között például úgy alakult, hogy a háztartások 82 százalékában emelkedett, 18 százalékában pedig csökkent a jövedelmi arány; a paraszti háztartásokban azonos időszakban 77 és 23 volt a megfelelő változási mérték. A családok egy főre jutó jövedelmei — átlagokban számítva — ebben a példaként választott időszakban is számottevően emelkedteka szellemi és a munkás háztartásokban 20, a paraszti háztartásokban pedig 27 százalékkal. Az átlag — természetesen — aligha vigasz azokban a családokban, ahol ha átmenetileg is, az egy főre jutó jövedelmek esökkenése érezhető. Ám az irányt: a családi jövedelmek közelítésének történelmi grafikonvonalát ez sem módosítja — a munkából gyarapodó javainkból mind többet fordítunk e nagy társadalmi cél meg valósi tására! TÁBORI ANDRÁS Sarkvidéki léghullámok Tovább csökken a hőmérséklet Az az anticiklon, amely a hét elején még csaknem egész Európa időjárását irányította, meggyengült, s több részre szakadt. Az anPlakátkiállitás Teljes keresztmetszettel jelentkezik a hazai plakátművészet Budapesten, a Műcsarnokban a VI. országos kiállításon, amelyet pénteken, tegnap Somogyi József Kossuth-díjas szobrászművész. a Magyar Képzőművészek Szövetségének nyitott meg. mintegy 170 plakátja és 280 kisgrafikája szerepel, mutatva az utóbbi öt év eredményeit, e „harsány" művészeti ág fejlődését. Számtalan ötlet, elképzelés, terv, kísérlet jellemzi a VI. országos plakátkiállítást. amely — elnöke mint emblémája is érzékelteti — aktuális, mai probA tárlaton 114 alkotó lámákról szól. (MTI) ticiklonos időjárás tegnap már csak a brit szigetektől Olaszország térsége felé húzódó sávban és Európa legkeletibb részén található. A többi európai terület — köztük hazánk is — időelőtt elérte az északi Kárpiátokat, s elkezdett beáramlani a Kárpiát-medencébe. Hazánk északkeleti részein néhány óra alatt 5—7 fokkal csökkent a hőmérséklet. A második hullám egyojárásának irányítását egy lőre még Koppenhága—Riga hatalmas méretű mérsékelt égövi ciklon vette át, amelynek középpontja tegnap a vonalánál tart. Hazánk időjárását a hét végén a sarkvidéki léghullámok határozFehér-tengertől délre levő zák meg. Szeles marad az területen helyezkedett el. Ennek a ciklonnak a nyugati—délnyugati oldalán erős északi, északnyugati széllel sarkvidéki nek előre a Fekete-tenger irányába. Az első hullám péntek délidő, tovább csökken a hőmérséklet. Futó esőkre és a magasabb fekvésű helyeken még hózápiorokra is kell száléghullámok tör- mítani. A vízgazdálkodás és Közép-Európa és a mezőgazdaság szempontjából azonban jelentős csapadék nem várható. (MTI)