Délmagyarország, 1972. február (62. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-13 / 37. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! MAGYAR S Z O C IAL I S*T A MUNKÁSPÁR T L A P J A AlxONfül 62. évfolyam, 37. szám 1972. február 13., vasárnap Ara: 1 forint , V >„xí Di iránytű ugyanaz m'm gy mondják, minden hasonlat sántít. Ez talán y nem. Az egyik vállalat igazgatója fogalmazott így, amikor középtávú tervük végrehajtásának eddigi tapasztalatairól, s a szükségessé vált módosításokról beszélgettünk. Máris módosítani kell a tavaly elókészitett, s öt esztendőre szóló programot? Hogyan terveztek ott, ahol végezvén a munkával, szinte rögvest nekiállhatnak az átdolgozásnak? Sem itt, sem a vállalatok nagy többségénél nem adtak ki a kezük alól megalapozatlan programot, ezt állapíthatta meg a Minisztertanács, amikor összegezte a vállalati középtávú tervek készítésének tapasztalatait. Csak nem dogmát alkottak, nem minden áron végrehajtandó, a változásoktól függetleníthető feladatokat határoztak meg. Iránytűt készítettek. Merre, milyen utakon haladjanak. hová érjenek el, ezt kellett hogy rögzítse a terv. Amit a szakemberek úgy jelölnek, hogy: a vállalat fejlesztésének fő iránya, üzletpolitika, az eszközállomány hatékonyabb fölhasználása, s így tovább. Újdonság volt a feladat, első ízben készült a vállalatoknál ilyen terv. A harmadik minden bizonnyal jobb lesz. Az ötödik még inkább. De ez az első sem rossz. Az, hogy a vállalatok figyelme a napi, s éves feladatok mellett egyre inkább ráterelödik a hoszszabb távú teendőkre is, nemcsak szükséges, hanem hasznos. Az önállóság egyik feltétele, s követelmenye. Igaz, az ilyesfajta előrelátás mindig rejt bizonyos fokú tévedési lehetőséget. Igaz az is, hogy föltételezi a leglényegesebb tényezők változatlanságát, így például az adóztatás, nyereségelvonás, fejlesztési lehetőség szilárd kereteit. Ezek — a beruházási tevékenység ismert feszültségei miatt — most módosultak, ha nem is alapvetően. Módosulnak tehát a vállalati tervek szintén. Ám, nemcsak ez okból. Változásokat sürgetnek kapukon belüli tényezők is. Az, hogy nem mérték fel alaposan a keresletet, nefn tisztázták kellően a kooperációs kapcsolatokat, az anyagbeszerzés forrásait, a munkába állítható termelőberendezések összetételét, csupán néhányat említve a lehetséges okok közül. Mindez bizonyos határig természetes. Ebben az esetben nincs mód „laboratóriumi" kísérletekre, a próbaterep maga az élet Sikerekkel, s kudarcokkal egyaránt A baj akkor kezdődik, ha a változások kapkodast szülnek; átgondolt módosítás helyett rögtönzéseket, félmegoldásokat Esetleg pánikhangulatot, mert — mint hallani nem is egy helyen — „minden kútba esett". Amiről persze szó sincsen. Tavalyi gazdasági' " eredményeink összefoglalóját éppen a közelmúltban tette közzé a Központi Statisztikai Hivatal. Kitűnik ebből az országos zárszámadásból, hogy az ipari termelés növekedése elmaradt a tervben szereplő mértéktől. Egy esztendő ugyan nem ad okot messzemenő következtetésekre, de mindenképpen figyelmeztet. A vállalatok ugyanis középtávú terveikben mintegy ötvenszázalékos termelésbővüléssel számoltak, szemben a népgazdaság 32—34 százalékos előirányzatával. Ahogy hasonló a helyzet a kivitel esetében. A vállalatok itt is többet kívánnak exportálni az öt esztendő alatt, mint amennyit a népgazdasági terv feltüntet. A vállalati akarat, akár a termelés növelését, akár az export bővítését nézzük, helyes, egészséges. Ám, ennek alapjait és feltételeit is meg kell teremteni, s ilyen értelemben az iránytűk „pólusát" valóban helyesbíteni szükséges. Az eredeti programhoz mérten nagyobb szerepet követel a munka- és üzemszervezés, a belső tartalékok felhasználása a termelési költségek csökkentésére, a hatékonyabb műszaki fejlesztés, s általában a célratörőbb fejlesztési politika, mind a gyártás, mind a gyártmányok esetében. Hasonlóan ezekhez, a hitelek igénylése és befektetése szintén újabb elemzést, átgondolást igényel, akárcsak a saját fejlesztési eszközök kamatoztatása. Ezek szerint mégis „minden kútba esett?" Nem. A bevezetőben említett igazgató rátapintott a lényegre: az iránytű ugyanaz maradt, de a pólus valamelyest módosult. A vállalati és a népgazdasági céloknak és érdekeknek egymáshoz közelebb kell kerülnie. Az egyensúlyzavarok fokozatosam így szüntethetők meg. Baj-e tehát, ha a tavaly elfogadott terveket most ismét kézbe veszik a vállalatoknál, s itt-ott módosítanak rajtuk? Nem baj, hanem szükséges munka ez. Éppen így biztosítható, hogy a részletek rugalmas alakítása nyomán ne torzuljon az egész, a vállalati iránytű helyes útra terelje azt, ami most kátyúk között zötykölődik, azt a célt mutassa, amit el is lehet érni. M. O. A Bangla Desh újabb elismerése Franciaország hivatalosan elismerte a Bangla Desh Népi Köztársaságot. A francia kormány utasította daccai főkonzulját, hogy tájékoztassa a döntéséről a Bangla Desh kormányát. Az olasz miniszterelnökség szombaton közleményben jelentette be, hogy Olaszország elismerte a Bangla Desh Népi Köztársaságot. Emilio Colombo ügyvezető miniszterelnök üzenetben értesítette a döntésről Mudzsibur Rahman sejket, Bangla Desh miniszterelnökét Olaszország — az AFP szerint — a harmincnegyedik állam, mely hivatalosan elismerte a fiatal köztársaságot. Szombaton Daccában megkezdte munkáját a Bangla Desh Szakszervezeti Központ kongresszusa. A tanácskozáson az ország különböző részeiből érkezett több mint ezer delegátus, valamint a Szovjetunió, a Német Demokratikus Köztársaság és India küldöttsége vesz részt. Ronsan Ali. a Bangla Desh Szakszervezeti Központ elnöke megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy a szakszervezeteknek fontos feladatai vannak az új nemzet létrehozásában. Fe'hívta Bangla Desh összes dolgozóit, egvesítsék erőiket az ország népgazdaságának helyreállítására, tegyenek ínég mindent a bengáli dolgozó tömegek helyzetének megjavításáért. Beszéde végezetéül Ronsan Ali kijelentette: a Bangla Desh Szakszervezeti Központ szilárdan eltökélte, hogy a szocialista társadalom megvalósítására összpontosítja erőfeszítéseit. Számvetés 19>1-röl Csongrád megye iparának termelése 4 százalékkal emelkedett A KSH megyei igazgatósága közzé tette a tavalyi évről készített összegezését. Kitűnik az adatokból, hogy Szeged és a megye iparának termelése — egy százalékkal elmaradt ugyan az országos átlagtól — 4 százalékkal emelkedett a múlt évben. Ha azt nézzük, hogy az iparban foglalkoztatottak száma egyáltalán nem nőtt, akkor elfogadhatónak tűnik a termelés alakulása, örvendetes, hogy az ipar egyre több árut értékesített külföldön, 18 százalékkal tetézve a tavalyelőtti mennyiséget. Közrejátszott ebben a kábelgyár, a húsipar, a vásárhelyi edénygyár, valamint a szegedi élelmiszeripar és textilipar. A beruházásokról nem le-. ,het ennyi jót kiolvasni a KSH jelentéseből. Tavaly a szocialista szektorban 4,3— 4,4 milliárd forintot fordítottak beruházásokra, körülbelül ugyanannyit, mint az előző esztendőben. A hatvanöt fontosabb — általában 25 millió forint feletti — beruházásokra 1,8 milliárdot költöttek, 15 százalékkal kevesebbet, mint 1970-ben. Környezetünk legjelentősebb beruházása tavaly is a kőolajés a földgázipari létesítmények voltak. E fontos munkákkal jól haladtak tavaly, a tervezett épületek és építmények elkészültek. A Magyar Tudományos Akadémia biológiai kutatóintézetének építkezésénél viszont komoly elmaradás volt 1971-ben, hiszen az előirányzott 55 millió forint értékű epitéssel szemben csak 13 milliót teljesítettek. A foglalkoztatottak száma tavaly 2 ezerrel emelkedett, de az iparban immár két éve nincs, létszámnövekedés. Az építőipar, a kereskedelem, s különösen a közlekedés és a szolgáltatás területén nőtt a foglalkoztatottak száma. Az átlagkeresetek mérsékeltebben emelkedtek, mint a megelőző esztendőben, bár a vállalatok nyeresége elérte az 1970-es esztendő szintjét. Világkonferencia Versailles-ban Magyar felszólalások Az indokinai népek békéjével és függetlenségével foglalkozó verseilles-i világkonferencia delegátusai szombaton négy bizottságban folytatták tanácskozásukat. A magyar küldöttség tagjai valamennyi bizottság munkájában részt vettek. Dr. Beresztóczy Miklós, az országgyűlés alelnöke, címzetes prépost, az Országos Béketanács katolikus bizottságának főtitkára, a magyar küldöttség vezetője a polil tikai bizottságban hangsúKoszorúzás a budai önkéntes ezred emléktáblájánál után koszorút helyeztek az emléktáblára az I. kerületi népfrontbizottság, az MHSZ kerületi szervezetének, a Dé li pályaudvar párt- és KISZszervezetének, valamint a budai önkéntes ezred tagjainak nevében. Huszonhét esztendővel ezelőtt a főváros felszabadításáért vívott harcokban — a szovjet hadsereg oldalán — a budai önkéntes ezredben tömörült magyar katonák is részt vettek. A fasizmus elleni küzdelemben soraikból több százan vesztették életüket. Budapest felszabadulásának évfordulója alkalmából tegnap, szombaton koszorúzási ünnepség volt a Déli pályaudvar épületében a budai önkéntes ezred emléktáblájánál. Inokai János, a KGMTI igazgatója országgyűlési képviselő méltatta az önkéntes alakulat tevékenységét, majd a beszéd Ugyancsak megkoszorúzták a Farkasréti-temetőben az ezred hősi halottainak síremlékét. Itt a Hadtörténeti Intézet képviselői és a volt harcostársak helyezték el a kegyelet virágait. Délután a magyar néphadsereg központi klubjában a budai önkéntes ezred egykori tagjai bajtársi találkozón vettek részt. (MTI) A világkonferencia megnyitó ülésének elnöksege, Antiié Souiére, Picassönnak, a világértekezlethez intézett levelet olvassa fel lyozta, hogy aa Indokínai békét csakis azoknak a feltételeknek az alapján lehet helyreállítani, amelyeket maguk az indokínaiak dolgoztak ki, s a békeharcosoknak minden erővel ki kell állniuk a DIFK hétpontos béketerve és annak két alapvető követelése mellett. Ezek teljesítése megteremtené az alapot a többi indokínai ország helyzetének rendezéséhez is. Kiss Károly, a Szakszervezetek Országos Tanácsának és az Országos Béketanácsnak az alelnöke is felszólalt a tanácskozáson. Úgyszintén dr. Pál Lénárd Kossuth-díjas akadémikus, a Központi Fizikai Kutató Intézet igazgatója, az Országos Béketanács tagja. Az akcióblzottságban Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács főtitkára hangsúlyozta, hogy az európai szocialista országok népei szívvel-lélekkel részt vesznek a nemzetközi szolidaritási akciókban. Makoldi Mihályné Kossuth-dijas pedagógus, a Magyar Nők Országos Tanácsának alelnöke, a világtalálkozó résztvevőit arról tájékoztatta, hogy a magyar nők hogyan vesznek részt a nemzetkőzi szolidaritási mozgalomban. Az indokinai háború gazdasági vonatkozásaival foglalkozott dr. Kende István, az Országos Béketanács elnökségének tagja. Mementó Huszonhét évvel ezelőtt, 1945. február 13-án szabadult fel Budapest. Emlékeztetőül: A felrobbantott és az újjáépített Lánchíd. MTI-iotó: — KS