Délmagyarország, 1972. február (62. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-12 / 36. szám

SZOMBAT, 1972. FEBRUÁR 12. » 3 Somogyi Károtyné felvétele Reggeli köd és pára' nehezítette tegnap Szegeden a közlekedést Amit a humánum diktál • • a zöld „Az emberség téglái" cím- tal özvegy és rokonsága já- senek. De megyénkbeli pélmel januárban riportot kö- ratlan volt, és most is sok dát is mondhatunk, mikor zöltünk; tulajdonképpen tanácsra és még több segít- emberségből jelesre vizsgáfolytatását annak a „Vil- ségre van szükség, de mert zott egy közösség. Egy puszlanyfejfa" című riportnak, a vállalat illetékes dolgozói- taszeri család a megmondhamelyben — júliusban — a tói a helyszíni tárgyalások tója, hogy a halálos baleset huszonnégy éves Olajos Ba- során téglát kértek a meg- után — lóról esett le a poslázs halálos balesetéről ad- levő vályoghoz, munkatár- tás apa — mit jelentett a tunk hírt. A baleset a Kelet- saim a kérésnek megfelelő- postaigazgatóság, a munkamagyarországi Vízügyi Épí- en igyekeztek segíteni, és társak segítsége. Csakhogy tő Vállalat egyik szegedi ezt az igyekezetet az akkori ezekben az esetekben a válmunkahelyén történt, mi sem kéréssel összefüggően po- lalat kezdeményezett, indízitívként kell értékelni, mert totta-szervezte akcióit! Az a segíteni akarást bizonyít- Olajos-ügyben pedig még ja. A vállalattal szembeni, mindig az SZMT koordinágítséget az özvegy és a két téglával kapcsolatos apellá- ló, szervező tevékenységét kisgyerek részére. Januári lássál úgy nem érthetek igénylik — éppen a KEVIriportunkban megírtuk, hogy egyet, hogy csak a KEVlEP ÉP vezetői? adjon .kiegészítő' támoga- „ tást. Adjon más is, mégpeberi kötelesség folytatni azt dig .mindenki', akinek erre s ugyanakkor tehát, amia házépítést, amit az elhunyt a legkisebb lehetősége is kor egyetértünk a levél kimár nem fejezhetett be. Kö- megvan, szerény vélemé- tételével — segítsen minder.zöltük, hogy a szépen bon- nyem szerint a cikkben az ki, aki csak tud — mégtakozó akcióhoz mivel járul ATIVIZIG-re is apellálni egyszer ki kell mondanunk: hozzá a csanyteleki tanács, kellett volna. Ügy gondolom, legtöbbet a Kelet-magyaroraz ottani Tisza Tsz, mit ad hogy Kovács Bertalan elv- szági Vízügyi Építő Vállalataz Alsótiszavidéki Vízügyi társ, az SZMT munkavédel- nak illő hozzájárulni az ottIgazgatóság, amelynek dol- mi képviselője a téglaügy- honteremtéshez. Valamelyes gozója volt Olajos Balázs. S ben koordinálni fogja az ér- kárpótlásként azért, ami mivel a fent említetteknek dekelteket és ezen a tárgya- visszaadhatatlan, pótolhatatláson, mint a korábbiakban lan. sem fog elzárkózni vállalatermészetesebb hát, mint a vállalattól várni és kérni a legtöbb, leghathatósabb se— most már vállalati-társa dalmi összefogással — emcsak a részvétben, együttérzésben van közük a szomorú esethez, természetes, tunk a tőle telhető segítség hogy a KEVlEP vezetőinek megadásától." emberségére apelláltunk: segítsék téglával is az építkezést, a tetőszerkezetnek megajánlott faanyagon kívül. •fiRiportunkra az áramszolgáltató vállalat felajánlással sem esik a felelősök felelősA KEVIÉP-től kapott levélben egyébként — noha két riportunk is feltárta már a szegedi munkahelyen előfordult, s a balesethez vezető súlyos hibákat — szó fffffffffff válaszolt - a csongrádi ki- ségre vonásáról. Nem tu s az ott dolgozók hibájából következett be. rendeltség dolgozói társadal- dom, történt-e valami ezen mi munkában végzik majd a téren? Mert az semmiképo vt. el az új ház villanyszereié- sem lenne méltányos, ha az sét. Már kint is járt küldőt- özvegynek és az árváknak Hernády Alajos, a KEVI- tük Csanyteleken. Ök me- annyira szükséges jóindulatÉP igazgatója az alábbi le- gintcsak olyanok, akiket a ból netán oda is forgácsovelet küldte szerkesztősé- részvéten, emberi jóérzésen lódna, ahol épp a szigor lengünknek: „A Délmagyqrország f. hó U-i számában het a tragédiához. Az a válmegjelent, néhai Olajos Ba- lalat azonban, amelynél a lázs, illetve családjával kapcsolatos ,Az emberség tégkívül vajmi kevés szál köt- ne helyénvaló. Végezetül csak annyit: én halálos végű mulasztást el- bizom benne' hogy a nyáron követték, továbbra sem zold ag kerülhet a csanytelelái' c. cikkét elolvastam, konkretizál. Majd az SZMT ki házra. De ahhoz sürgősen Megítélésem szerint ez a ri- koordinálja a dolgokat?! „zöldágra kell vergődni" az Nos: amit három megbe- anyagok előteremtésével. Az szélésen nem lehetett meg- ATIVIZIG megajánlotta port híven tükrözi a nagyon szomorú történetet, tehát reális, és mély emberi humanitásról győzi meg a lap olvasóit. Fenti beszélni, arra akár öt újabbat is összehívhat a munkamennyiség már ott van a kifejezése mellett szeretném személyesen is meggyőzni gondolatok védelmi bizottság. Az a kér- helyszínen. c/civot n óm dés: tud-e adni a KEVIÉP, egy ilyen nagy vállalat, vaDe az emberségnek még arról a' cikkírót hogy én ^ 'jelentő^bb segít'séget *>k téglájára lesz szükség; mint ember, sokkal tragikusabban ítéltem és ítélem is, ehhez a mértékükkel a szó valódi és jelképes érmérve „törpe" építkezéshez? telmében egyaránt. .. . „ ... „.„ , , . ^ — simai Mihály Vízügyi ÉpitoVállakü igaz- tud _ ami meggyőződésem — már csak az a kérdés: . 11IL1 vc , meg e szomorú tragediat es Többet az időközben még mint a Kelet-magyarorszagi felajánlott cementnél. S ha Ott tittet fizetnek? S

okan és sokszor írtak már — nem éppen elismerő szavakkal — a vállalatok bérezési gyakorlatáról, a vállalati bérpolitikáról. Az egyre erősödő kritikai hang ellenére a vállalati bérezést mindmáig alapjában véve a szigorú egyenlősdi, az ötlettelen „megfontoltság" jejlemzi. Elég fellapozni egy-egy kollektív szerződést: milyen lapos általánosságok, mennyire homályos fogalmazások állnak a „bérpolitika" fejezetcím alatt! S mivel a jelenség általánosítható, az emberben felmerül a kérdés: miként lehet, hogy szinte kivétel nélkül minden iparágban csaknem minden vállalatánál hasonló óvatosság tapasztalható? Miként lehet, hogy nálunk — talán a bányászat kivételével — minden iparágban közel azonos a kereseti színvonal ? A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint az egyes iparcsoportokban elérhető átlagkeresetek között csekély különbség van. Vezet a bányászat 3054 forinttal. A többi iparág között nehéz lenne érderűleges rangsort felállítani. A hazai vegyipar, gyógyszeripar kiugró teljesítményei világviszonylatban is közismertek. Az átlagkereset: 2100 forint. A textilipar mérsékelt produktumai szintén közismertek. Az átlagkereset: 1900 forint. A cipőipar ugyancsak mérsékelt teljesítményéhez nem kell magyarázó kommentár. Az átlagkereset: 1870 forint. A rendkívül nehéz körülmények között dolgozó kohászok átlagkeresete 2300 forint, az összehasonlíthatatlanul kedvezőbb munkafeltételeket, élvező műszeripari munkások és alkalmazottak átlagkeresete 2023 forint. Az öntők a kohászathoz hasonló körülmények között dolgoznak. Átlagbérüket most emelik 6, illetve 8 százalékkal, mert akadt olyan öntöde, ahol a havi átlagkereset 2—300 forinttal volt alacsonyabb, mint a hidegüzemi szakmunkásoké. Furcsa és meglehetősen érthetetlen arányok. Melyik az az iparág, melyik az a foglalkozás — az állami iparban —, amelyik „jól fizet"? Hogyan lehet a keresetek alapján megállapítani, hogy egy iparág jövedelmező-e, vagy csak állami dotációk, szubvenciók mankójával létezik-e? A bérrendszer, az egyenlősdire alapozó, tehát torz bérpolitika mindent eltakar, s az iménti kérdésekre nagyon nehéz, majdnem lehetetlen válaszolni. A választ egyébként — furcsa mód — a munkások találták meg. Kár lenne tagadni, vagy nem észrevenni, hogy Magyarországon kialakult a béremelés egy sajátságos formája. A munkás otthagyja az egyenlősdi alapján bérező gyárakat, és elmegy a magasabb — s talán differenciáltabb — kereseti lehetőségeket biztosító szövetkezeti iparba, vagy az agrárterületek ipari vállalkozásaiba. Sokan a kötött átlagbér-gazdálkodást hibáztatják, ami miatt az ipari vezetők eszközei, lehetőségei ebben a mérkőzésben eléggé korlátozottak. Kedvezőbb szociális juttatásokat nyújthatnak, szebb lehet az öltöző, vagy fürdő, nagyobb lehet a sportpálya, ám ezzel, úgy tűnik, nem ellensúlyozhatják például a tsz-kiegészítő üzemek magas órabéreit. S ha csak a béreket vizsgáljuk, akkor el kell jutni a furcsa felismeréshez: gyakran érdemesebb a primitív körülmények között működő tszkiegészítő üzemben dolgozni, mint egy modern gépekkel felszerelt, a világpiacon is számon tartott iparág korszerű gyárában. S úgy tűnik, a munkások egy része a bér kedvéért inkább a manufaktúrát választja, s legyint a világszínvonalra, a korszerű gépekre, nehéz helyzetbe hozva műhelyeket, gyárakat, gyáregységeket. (Csak zárójelben: valami hiba lehet a fluktuációs vizsgálatok körül, amelyek azt bizonyítják, hogy a kilépők legnagyobb része nem a magasabb fizetés reményében változtat munkahelyet.) Említettem már? a vállalatok vezetői előszeretettel hivatkoznak a bérgazdálkodás bizonyos kötöttségeire. Am érvelésüket némi fenntartással kell fogadni, mert tucatnyi tény bizonyítja, hogy a vállalatok a meglevő lehetőségekkel sem élnek okosan. A béregyenlősdi nem elsősorban iparágak közötti, hanem vállalatokon belüli probléma. Amikor az öntőipar már-már a termelési csőd szélére került — nem utolsósorban az alacsony bérek okozta munkaerőhiány miatt —, akkor több, öntészeltel foglalkozó vállalat — saját erőből — a korábbi béremelés többszörösére szánta el magát. M

íg egy további furcsaság: a havi átlagkeresetek 10—20 százalékát kitevő úgynevezett mozgóbér lenne hivatott betölteni azt a differenciált anya'gi ösztönzést, amiről a 80—90 százalékot kitevő alapbéreknél egyszerűen megfeledkeznek. Egyszóval: az egész iparban jellemző béregyenlősdi nem vezethető vissza valamiféle pénzhiányra, s nem is magyarázható csak a bérgazdálkodás kötöttségeivel. Sokkal inkább kényelmességről, felesleges óvatosságról, sőt egyes esetekben hozzá nem értésről van szó. A mai bérrendszerben is rengeteg olyan lehetőség rejlik, amelyek felismerésével és kihasz- . nálásával a jelenleginél lényegesen- ösztönzőbb, differenciáltabb bérezési gyakorlat valósítható meg. V. Cs. A szorgalom és a gépesítés eredménye Jó zárszámadás Szőregen Maga az elnök nevezte tegnap a számadásra összegyűlt tagok előtt Szőregen az Egyetértés Tsz-t nagyhajú szövetkezetnek. Mielőtt a tavalyi esztendő Mindenképpen érdekes tal 76 tag. Tavaly összesen szövetkezet a szőregi. Jó 89-en kérték felvételüket a földjeik vannak egyfelől — gazdaságba, másfelől pedig itt a város, A két évvel korábbi beiSzeged. A munkaerő-problé- víz ugyan nehezen kiheverma ennél fogva sokkal ha- hető károkat hagyott maga eredményeit és az elvégzett marabb volt érezhető, mint után, az eddig leírt kedvező munka forintra átszámított másutt. A szövetkezet 310 adottságoknak köszönhető, értékét sorakoztatta volna dolgozó tagjából gyalog- hogy eredményes évet zárt elő, azt említette meg, hogy munkás csak ötven. Ha ké- a szövetkezet. A termésegyetlen év összesen 30 bí- zi erővel akarnák a szőregi eredmények jóval az orszárósági tárgyalást hozott. határt művelni, egyetlen gos átlag fölött jártak an.. , ,... . . ember két kezére 60 hold nak ellenére, hogy 80 milliOlvasóink előtt is ismere- szántó jutna Évek óta ^ méterrel kevesebb eső esett célónmtón.szyövetkezet mellék- tó törekvés- hogy a hiányzó a nyári hónapokban, minta célon "a szovetKezet melieK munkaerőt gépekkel pótol- sokévi átlag. Egészséges uzemagi teveüenysege — in- ják Érdekes összehasonlítás körforgás részeként a nö"en ,er<rateK a poroK ,lb 77' kedvéért is leírjuk, hogy az vénytermesztés — főleg a Így Kulon magyarazat nel- 5Q gyalogmunkás mellett 63 kukorica — bázisa csupán u « gy traktort említettek a köz- az állattenyésztésnek. Tisen halott kővetkező mon- űlés ezek „fejadagja" zenhatmilliós bevételt írtak dati ! d ^ 53 hold. ennek az ágazatnak a javáA gyalogmunkást is más- ra, de belőle 12,6 milliót a képpen kell érteni Szőregen. baromfitelep adott. Fő termény a gabona és a Bármennyire gépesítenek kukorica Vetéstől az aratá- is egy gazdaságban, ha van sig, illetve csőtörésig és a elegendő vegyszer és műtermelőszövetkezet lett a gazdaság. Bevételeinek súlyos többségét a föld termelte. (Arra természetesen gondjuk volt, hogy a kisegítő üzemág továbbra is termés elszállításáig min- trágya, az ott dolgozó eméljen, a törvény adta lehetőséggel, és ne süllyedjen a szövetkezet számára egészséges szint alá.) gatója, intézkedéseimet az üggyel kapcsolatban eddig is vajon igazában akar-e? Mert ezen gondolatok jegyeben szavakkal nem lehet kitöltetettem meg Távol all to- ni ház oldalát A segiteni. lem - a cikkel kapcsolat- akaróst és együttérzést tehát ban — minden olyan értei- _ az idő rohan — további mű vita, ami az özvegy és az tettekkel kellene dokumenárvák érdekeit a legkisebb íálni. mértékben sértené, de engedje meg, hogy a cikk utolsó bekezdésével kapcsolatban észrevételt tegyek. Vannak pedig iránymutató példák a györs és jó segítségre. Győrött a gázgyári szocialista brigádok fogtak Mindnyájan jól tudjuk, hogy össze, hogy az apa nélkül egy lakóház építésében a fia- maradt családnak házat építEpitö brigádok tanácskozása Tegnap a Gorkij fasori lesztési miniszter és Győrszékházban tartották meg gyösi István, a szakszervetanácskozásukat az építő- és zet főtitkára tartott beszáaz építőanyag-ipar szocia- mólót Az építőipar 1971lista brigádvezetői. A ta- ben a tervek nagy részét nácskozást Reszegi Ferenc, teljesítette, a szakszervezet elnöke nyi- Ezután az élénk vitában totta meg, majd Bondor Jó- számos észrevétel hangzott zsef építésügyi és városfej- el. dent gépekkel végeznek. A berek szorgalma akkor is megerőltető fizikai munka döntő tényező marad. Tevéhelyett a gépek éber „ki- keny szorgalomban sem leszolgálása" vár csupán az hetett hiány, ennek köszönötven emberre. A szövetke- hető, hogy a tavaly kiürült zet többi tagja viszont ál- alapok feltöltése és a bizlandóan géppel dolgozik, tonsági tartaléknak a keseNincs alkalmuk meditálni, rű tapasztalatok által ösza gépi vagy a kézi munka tönzött kiegészítése után is fizetődik-e ki jobban, itt 141 forint jutott egyetlen létkérdés volt a gépesítés, a munkanapra, vegyszerezés és a nagyobb • adagú műtrágyázás. A művelődési házban renösszehasonlító adatokat dezett közgyűlésen részt ellenőrzésként ugyan nem vett Grúber János, a járási tudunk kapásból párba állí- pártbizottság titkára. Niesztani a mostaniakkal. de ner Ferenc, a választási járásunk gazdaságai közül körzet országgyűlési képvi•feltehetően a szőregi szö- selője és Kálmán János, a vetkezetben a legalaeso- szövetkezetek területi szönyabb az átlagos életkor, vetségének titkára is. 39 év. Húsz éven aluli fiar H. D.