Délmagyarország, 1972. február (62. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-10 / 34. szám

CSÜTÖRTÖK, 1972. FEBRUÁR 10. Népfrontmunka a járásban * A Hazafias Népfront 'közelgő kongresszusára készülve tartotta ülését a szegedi járás népfrontbizottsága tegnap délelőtt Szegeden, Szitás Ágoston elnökletével. A tanácskozáson- részt vett Szabó Lajos, a járási pártbizottság osztályvezetője is. A két kongresszus közötti négyéves időszak eredményes munkájáról Varga Andrásné járási titkár számolt be. A népfrontbizottságok nyílt társadalmi fórumok voltak — állapította meg a beszámoló —, ahol véleménycserék, alkotó viták folytak társadalmunk jelentős kérdéseiről. Nagy szerepe volt ezeknek a vitáknak a helyi politika és a közvélemény alakításában. Leszögezték azt is, hogy néhány község népfronttestülete még nem használja ki mindig az adott lehetőségeket. A járás települési helyzetéből adódik, hogy a tanyán élők gondjaival többet kell foglalkoznia a Hazafias Népfrontnak. Tizennégy tanyai bizottság szervezését kezdték meg az említett időszakban, nagyobb tanyai körzettel rendelkező községekben nyolc bizottság működése jelzi, hogy a tervezet valóban meglevő igényekre épült. A nőbizottságok rendszeres segítése mellett külön haijgsúlyt kapott a törődés a fiatalokkal. Az ülés második napirendjeként tájékoztatót hallgattak meg a résztvevők a községi népfrontbizottságok újjáválasztásának előkészületeiről. Darvas József hatvanéves Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának eisö titkára, Aczél György, a KB titkára és Ilku Pál művelődésügyi miniszter köszöntötték Darvas József kétszeres Kossuth-díjas irót, az írószövetség elnökét 60. születésnapja alkalmából, és átadták a Központi Bizottság Üdvözlő levelét, a Művelődésügyi Minisztérium ajándékát. 1912—1072: azt hiszem, elég papírra vetni ezt a két évszámot, s máris korszakos történelmi sorsfordulók villannak az ember eszébe. Két világháború, Horthy-fasizmus, fölszabadulás — Darvas József korszakokat átívelő életének állomásai. Valamennyi mély nyomot hagyott az orosházi béresgyerekből lett író művein, amelyek immár a XX. századi magyar irodalom kiszakíthatatlan részei. Kevés író érte el hatvanéves korára, hogy alkotásait történelmi tanúságtételként idézzék. Igaza volt Darvas Józsefnak, amikor a Város az ingoványon cfmű könyvének 1955-ös előszavában azt írta, hogy Budapest küzdelmes-keserves fölszabadulásáról szóló alkotását „leginkább egy szenvedélyes hangú fölszólaláshoz hasonlítanám, vajami nagy történelmi perben, amelynek magam is részese voltam." A sors úgy hozta, hogy Darvas József nemcsak ennek a pörnek volt írórészese. Életének eddigi hat évtizede alatt valamennyi — népe fölemelkedéséért, sorsának emberibbé fordításáért folyó — történelmi pörben hallatta hangját. ZENESZOBA Szabó Kán fafaragásai a szoba falán A néhai diákmosdó helyén, a Bartók Béla művelődési központ második emeletén nyitották meg tegnap este, hangulatos műsor keretében, a művelődési otthon újonnan létesített zeneszobáját. A munkálatok tavaly tavasszal, födémcserével kezdődtek, s azóta Sági József belsőépítés-tervező elképzeléseinek megfelelően tapétázott, faburkolatos exkluzív, 30—40 személyre méretezett kamarahelyiséget sikerült berendezni a zenei klubok otthonának. * Pianínó, kézikönyvtár, a kamarakórus és a* karnagy 1 klub kottatára mellett néhány nyelvi és több művészlemez, közel 300 áll a résztvevők rendelkezésére, a zeneszoba ismeretterjesztésre éppúgy alkalmas, mint komolyzenei tárgyú előadásokra, új hanglemezek bemutatójára, vagy kamarakoncertek ideális rendezésére. A Somogyi-könyvtár korábban berendezett zenetermétől elsősorban abban különbözik, hogy míg amott felvételekhez juthat' hozzá az érdeklődő, Itt elsősorban élő zenét kap. A szoba külön értéke Szabó Iván szobrászművész Bartók-sorozata: a színpadi művek és a Cantata profana ihlette fafaragások a minipódium mögötti falra kerültek. f A zeneszobát tegnap este Radnóti Tamás, a városi tanács művelődésügyi osztályának helyettes vezetője nyitotta meg, Szabó Iván Bartók-kompozícióról beszélt. A műsorban közreműködtek a művelődési központ Erdős János vezette zenebarát klubjának triója, valamint Katona Józsefné, Fekete Gizella és Pálfy Katalin. Pontosabban: hallatja hangját! Legutóbbi művei ugyanis egytől egyig arról tanúskodnak, hogy az egykori népi fró, a szegény parasztság hajdani nyomorúságát fölfedő szociográfus ma is vívódik a történelmi boldogulás akadályaival. írói küzdelmei tanúsítják: ma is sokfelé kell hadakoznia annak, aki a szó nemes értelmében elkötelezte magát. Legutóbbi drámája, a sok vihart kavart A térképen nem található is erről szól: „...a mai forradalmárnak, itt és most — nyilatkozta a darab hőséről — új körülmények között kell forradalmárként helytállnia, és e körülmények nemcsak eddig ismeretlen és érdekes esélyeket adnak a számára, hanem adják a veszély pillanatait is. Darvas József életének a felszabadulás óta eltelt esztendeit akár úgy is fölfoghatjuk, mint szüntelen harcot Nemcsak íróként, hanem politikusként is vállalta a küzdelmet Építésügyi, közoktatásügyi, majd népművelési miniszterként volt rá lehetősége, hogy írói programját „a közvetlen cselekvés eszközeivel" igyekezzék valóra váltani. Politikusi évei ej»y nemzedék tettrekészségét fémjelezték. A visszafojtott nyomasztó évek után föltörő egészséges türelmetlenséget Nem tért ki a cselekvés elől, holott — az 1943-as szárszói találkozón mondott- szavai tanúskodnak róla: — tudta, hogy „eszmény és a valóság birkózása mindig sebeget ejt". Nem véletlen, hogy hősei sohasem térnek ki az összecsapások, a nekifeszül ések elől. Eszükbe sem jut hogy „besározhatják" magukat lebírhatják őket, s akár mindent elveszíthetnek. Számukra a cselekvés a magátólértetődő, a természetes, s a kitérés, az álmatag várakozás a természetellenes képtelenség. Mintha valamenynyiük sorsa a magyar történelem talán legkérlelhetetlenebb tanulságát sugallná: a korunk nekünkszögezte kérdésekre nemhogy megtagadni, még csak elodázni sem lehet a választ Akkor sem ha semmiféle zálogunk sincs arra, hogy nem tévedhetünk. Meg kell harcolni a magunk tévedéseivel is, mért az igazsághoz — a szocializmus igazságához is! — csakis ennek az emberpróbáló harcnak az árán juthatunk el. Darvas" József dolgos, termékeny hatvan esztendeje a bizonyság rá: a Fekete kenyér, a Vízkereszttől Szilveszterig, a Szakadék, a Részeg eső írója együtt küzdötte — és küzdi! — végig az utat mindazokkal, akik az új rend egyszerű, szívós, megtörhetetlen munkásai... Veszprémi Miklós Mindenki fóruma Folytatva a közvilágítással kapcsolatos kérdéseket, észrevételeket: az eddig elmondottakból bizonyosnak látszik, hogy a már meglevő lámpák égőinek cseréje megoldódik, de a tisztításuk? És mikor, melyik utcában szerelnek fel új lámpákat? A válaszokat ismét Hörömpő József, a DÉMÁSZ főmérnöke és Tölgyesi Béla, a tanács építési osztályának vezetője adja meg. Évenként egyszer takarítanak A lámpaburákat eddig évenként egyszer, a szabadtéri játékok elótt tisztították meg az áramszolgáltató szakemberei. Ez, mindannyian tapasztalhattuk, kevés, az őszi takarítás elmaradása miatt különösen a fénycsöves lámpák nagyon piszkosak egész éven át. A DÉMÁSZ mégis kénytelen megtagadni az évi kétszeri tisztítást, nincs hozzá elegendő embere. Ráadásul mindössze két létrás kocsijuk van, de ezek is roszszak, elavultak, csak nagyon lassan lehet velük dolgozni. A Magyar Villamos Művek most vásárolt tíz hidraulikus, emelőkosárral felszerelt szerelőautót, közülük egyet a DEMASZ kap. Ha a kocsi megérkezik, akkor újra számításba veszik az évi kétszeri takarítást, gondolva a mórabalmi szerelők segítségére is. A vidéki városok közül minden bizonnyal Szeged volt az első, ahol a közviláVÁLASZOK A TANAGSTAGOK BESZÁMOLÓIN ELHANGZOTT KERDESEKRE gítás korszerűsítését napirendre tűzték. Az elektrotechnikai egyesület országos közvilágítási munkabizottságának 1970-ben Szegeden tartott értekezletén az elért eredményeket igen jónak értékelték. Az egyesület tavaly Miskolcon rendezte ülését, s meg kellett állapítani, hogy Miskolc időközben elhagyta Szegedet. Itt ugyanis 1958—1960-ban kezdődött, ott viszont sokkalkésőbb, 1966—67-ben fogtak a korszerűsítéshez. Igaz, Szegeden nem olyan nagy a Belváros és a külvárosok fénykontrasztja, sőt, ma már a Kárász utca közvilágítása nem is megfelelő. Kidolgozott program alapján A város közvilágításának korszerűsítése, és az új lámpák felszerelése — melyet a tanácstagi beszámolókon a lakosság sürgetett — a tanács együttes feladata. Az Elektrotechnikai Egyesület helyi csoportjának közvilágítási munkabizottsága korábban elkészítette a Belváros, a főútvonalak, valamint a II. kerület közvilágításának fejlesztési tervét. A tanács vb építési osztálya most felkéri a munkabizottságot, hogy az I. kerület egészére és a III. kerület számára is készítse el ezt a tervet, mivel a munkák éves ütemezésénél kitűnően fel tudják használni. Az MTESZ Elektrotechnikai Egyesületének programja alapján készült el az elmúlt években a Dorozsmai út, a Bajai út és a Szőregi út közvilágításának rekonstrukciója, ennek alapján tervezik 1972-ben az Algyői út városba vezető szakaszának új világítását A Petőfi Sándor sugárút közvilágításának rekonstrukciója, a Ságváriteleptől a Nagykörútig együtt halad majd az E—5ös úttestjének átépítésével. Első a közutak jó világítása Könnyű belátni, hogy legfontosabb Szegeden is a nagy forgalmú közutak világításának korszerűsítése, s csak ezt követheti a gyérebb forgalmú utcák közvilágításának javítása. A tanácstagi beszámolókon többen kérték, hogy jobban világítsák meg a Petőfi Sándor sugárút—Nagykörút, illetve a Kossuth Lajos sugárút—Nagykörút kereszteződését. A i^gleges megoldás ezeken a helyeken is az utak korszerűsítésével együtt gazdaságos, ám a Kossuth Lajos sugárút sarkára tavaly ideiglenesen újabb égőt helyeztek el. A közvilágítás korszerűsítésére az idén 1 millió 710 ezer forint áll a város rendelkezésére, emellett olyan 188 ezer forintja is van a tanácsnak, amit a tanácstagi beszámolókhoz elhangzott javaslatok megvalósítására fordíthatnak. Ebből a pénzből tudnak majd ' több lámpát felszerelni egyes utcákban, kivilágítani ma még sötétségbe burkolózó autóbusz- és villamosmegállóhelyeket. Bölcsődei központok A készülő egészségügyi törvény rendelkezéseihez, valamint a tanácstörvény végrehajtásához kapcsolódóan az Egészségügyi Minisztérium -idei kiemelt feladata a megyei vezető bölcsődék működési szabályzatának összeállítása. A bölcsődei hálózat szakmai és gazdasági irányítása, segítése, ellenőrzése fokozott felelősséget ró a megyei tanácsokra és az egészségügyi szakigazgatási szervekre. Hogy e feladatukat még jobban, még hatékonyabban láthassák el, az ország közigazgatási tagozódásának megfelelő bölcsődei központok létrehozása szükséges. Vezető bölcsődék már működnek Miskolcon, Pécsett, Tatabányán, Szombathelyen, és Debrecenben, valamint a fővárosban is. KÉPERNYŐ Cqy csók — es mas semmi Tíz nap vidéken Három megye, Csongrád, Bács és Békés 32 helysége fogadja a népművelési gyakorlatra induló egyetemistákat és főiskolásokat. A február 14-én kezdődő tíznapos gyakorlat célja, hogy a tanulmányaik befejezése előtt álló hallgatók megismerkedjenek a szakmájukhoz kapcsolódó népművelési és mozgalmi feladatokkal. A jelentkezők közül elsősorban a közéleti érdeklődésű, sikeres tanulmányi és társadalmi munkát végző hallgatókat választották ki a szervezéssel foglalkozó bizottságok. A helyi művelődési otthonok előre megküldték munkatervüket, így a gyakorlatra készülők megtervezhetik bekapcsolódásuk menetét a munkába. Ismeretterjesztő előadásokat tartalak, valamennyien megismerkednek a helyi KISZalapszervezetek működésével, segítenek munkájukban. A SZOTE hallgatói orvosi rendeléseket, a bölcsészek, a természettudományi kar hallgatói és a főiskolások Iskolákat ls látogatnak. Megismerkednek a szakmájuknak megfelelő intézmények, valamint a tömegszervezetek életével. A gyakorlat befejezése után beszámolót készítenek tapasztalataikról, amely tartalmazza javaslataikat is. Mivel egy községbe átlagosan három, különböző karon, illetve szakokon tanuló hallgató kerül ki, biztosított a népművelési munka valamennyi területével való megismerkedés. Az intézményenként megtartott előzetes megbeszélések után 14-én, hétfőn általános tájékoztatón vesznek részt a vidéki gyakorlatra indulók. Az ifjúságról szóló viták divatját éljük. Különösen a fiatalok viselkedése és viselete, magatartásnormájának ingadozása, tehát mindenek előtt a „külcsín" foglalkoztatja a hozzászólókat, a vitában mintha kevesebb hangot kapna a „belső értékek" szemrevételezése. Idáig gyakran csak a szélsőséges álláspontok merészkednek, a felszínes megítélésből, tűnó impressziók után élhamarkodott következtetésekkel; elég körülnézni az utcán, presszóban, villamoson, az idősebb korosztály könnyen talál mélyebb összefüggéseket a kelleténél hosszabbra nőtt hajtincsek, nadrágszárak, merészebben választott divatöltözékek láttán. A tévé Rólad van szó! sorozatának legutóbbi adásaiban is ilyen látszólag felszínes jelenség, egy autóbuszon lecsattant csók adta az ötletet „a vélemények begyűjtésére". Mivel a műsor szereplői korában tisztázták egymás között, nyilvánosan csókolózni illetlen, de megszólni is az — a keddi fél óra lényegében a levélben közölt vélemények véleményezésében merült kl. Vagyis megfordult a sorrend, nem a mai fiatalok életvitelének egyik jellemzőjéről, a magatartás, viselkedés rugalmasabban kezelt normáiról volt szó — hanem azokról, akik pártfogón vagy ellenzőn szóvá teszik. Tehát az idősebbekről. Ennek illusztrálására a programot két felnőtt szereplője (más műsorban maguk is fiatalnak számítanának) beszélte át — különösen az ifjú pszichológus, aki lendületesen érvelt, vezényelt, összefoglalt, ítélkezett, produkálta magák A látottak nyomán más divatot is szóvá tehetnénk. Az ifjúságról beszélünk — nélkülük, legfeljebb puszta jelenlétüket dokumentálhatjuk, miként a fiatalok keddi „önismereti műsora" is tette. Igaz, a sorozatnak ebben a fejezetében a levelek játszották a főszerepet, de a levelekben fiatalokról volt szó, s nem ártott volna ott, a helyszínen is velük azonosítani azokat. Beszélünk, vitatkozunk az ifjúságról, talán többet és indulatosabban, mint bármikor. Hol tilos a csók és mikor szabad, tilos-e egyáltalán, szabad-e egyáltalán? Ha ilyen körültekintően elemezzük, ha az érzelmi életük valamennyi rezdüléseiről, apróságairól nyílt vitákat prolongálunk, könnyen elvehetjük friss természetességét, a tilosba, vagy a vélt tilosba tévedők cinkos örömét. Túlhaj tótnak érzem a vitát. A „tiltott gyümölcs" ismeretlen ízét megsavanyltónak. Mert aki valamenynyire is ismeri a mai srácokat, tudjuk róluk, nem mindig szorulnak tanácsra Miként a régi fiatalok és a még régebbiek sem szorultak rá. Amiről viszont nem árt tájékoztatni, felvilágosítani őket — abban segítsünk. De mindig úgy, hogy közbenközben rájuk is hallgassunk. N. L \