Délmagyarország, 1972. február (62. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-06 / 31. szám

VASÁRNAP. 1972. FEBRUÁR «. A MUNKÁSOK , POLITIKAI MŰVELTSÉGE Egy szociológiai felmérés tanulságai A pártpropaganda csak akkor lehet eredményes, ha a propa­gandát végző pártszervek jól is­merik, megfelelően számbaveszik munkájuk hatását, a dolgozók reagálását, állásfoglalását. Ez ve­zette a megyei pártbizottságot, inikor a pártoktatásban részt ve­vő munkások politikai műveltsé­genek, eszmei-tudati szintjének alaposabb — a mindennapi ta­pasztalatot meghaladó, annál mélyrehatóbb — feltárása érde­kébon kérdőíves felmérést vég­zett. t A vizsgálatba közel ezer olyan munkást vontak be a pártszer­vek, akik részt vesznek a párt­POLITIKAI ÉRDEKLŐDÉS oktatasban. A kérdőív, amelyet névtelenül töltöttek ki, 19 kül­és belpolitikai, a X. pártkong­resszus legfontosabb döntéseire vonatkozó kérdést tartalmazott. A politikai érdeklődés ösztönzője A vizsgálat elsősorban azt igyekezett felmérni, hogy milyen a pártoktatásban részt vevő mun­kások politikai érdeklődése, rendszeresen, vagy ritkán, eset­leg egyáltalán nem érdeklődnek politikai kérdések iránt. Az eredményekről a következő táb­lázat tájékoztat: •fc-ban Szak­munkás Betanított Segéd­munkás munkás Itendszcrcs Ritka Nem érdeklődik Az ' adatokból kiolvasható, hogy politikailag legérdeklődöb­bek a szakmunkások, s a rend­szeresen érdeklődők aránya fo­kozatosan csökken a betanított és a segédmunkásoknál- A ritkán ér­deklődők aránya jóval magasabb a betanított és a segédmunká­soknál, mint a szakmunkások­nál, s a segédmunkások között nem kevesen vannak, akik egy­általán nem érdeklődnek politi­kai kérdések' iránt. A felmérés további váratlan és meglepő adata az, hogy 25 éven aluli fiatalok többsége (52,9 százalék) ritkán, 8,4 szá­zaléka pedig egyáltalán nem ér­deklődik politikai kérdések iránt A politikai érdeklődésnek fon­tos jellemzője lehet az, hogy mi kelti fel, mi ösztönzi. A munká­sok a politikai érdeklődésüket meghatarozó tényezők közül első helyen emiitették az ország ese­ményeiben való tájékozottságot (28 százalék), a második helyen a szocialista meggyőződést (25 százalék), a harmadik helyen a háborútól való félelmet. A párt­tagoknál első helyen áll a szo­cialista meggyőződés (34,6 »szá­zalék), a pártonkívülieknél pe­dig az ország eseményeiben való tájékozottság. Az 50 év felettiek­nél — jórészt érthetően — első helyen áll a háborútól való féle­lem, a szocialista meggyőződéssel együtt (30—35 százalék). A kérdőív tanúsága szerint a nemzetközi kérdésekben való tá­jékozottság még elég hiányos a munkásoknál. A szocialista or­szágok kapcsolatának legfőbb el­veként az internacionalizmust a megkérdezetteknek csak 47 szá­zaléka jelölte meg, 50 százalékuk — helytelenül — a békés egy­más mellett élést tartja a leg­főbb elvnek. Arra a kérdésre, hogy „kik viselnek igazságos háborút Vi­etnamban?", a helyes válaszok magasabb arányúak (62 száza­lék), de 23 százalék úgy véli, hogy egyik fél sem visel igazsá­71,4 26,3 2,3 35.0 40,3 4.7 44,9 44,1 11,3 gos háborút, mert vért ont. Nagyjából ugyanezek az arányok a közel-keleti háború kérdésében is. Az e kérdésre adott vála­szokban tükröződik az egyes arab országokban megnyilvánuló jobboldali tendenciáknak, a nem­régi szudáni kommunistaellenes terrorhadjáratnak a hatása. Ez­zel magyarázható, hogy — főleg a segédmunkások, a pártonkívü­, liek és a fiatalok körében — elég magas azoknak az aránya, akik egyik oldalról sem tartják igazságosnak a Jiaborút. Állampolgári ismeretek és politikai közérzet A társadalmi-politikai rend­szerünkkel, a szocializmus építé­sével, a X. kongresszus döntései­vel kapcsolatos kérdésekre adott válaszok már megalapozottabb politikai műveltségről tanúskod­nak, de néhány probléma kap­csán itt is erős bizonytalanság tapasztalható. A megkérdezettek többsége tudja és érti, hogy mi a proletárdiktatúra, bár kisebb arányban téves nézetek is ta­lálhatók a munkások között. A válaszolók egy része bizonytalan a proletárdiktatúra létrejöttének időpontjában. Főleg a fiatalok vélik úgy, hogy már 1945 óta proletárdiktatúra van hazánkban (43,4 százalék), de még a párt­tagok 30,7 százaléka is ezen a véleményen van. A - helytelen válasz a fiataloknál áz életkor­ral is összefügg, de egészében a politikai, történelmi . műveltség hiányosságaira utal. Ugyancsak a politikai, állam­polgári ismeretek hiányait bizo­nyítja, hogy a megkérdezettek 22 százaléka az országgyűlés he­lyett az Elnöki Tanácsot, 14 szá­zaléka pedig a Minisztertanácsot tartja a legfőbb államhatalmi szervnek. A túlnyomó többség tudja, hogy jelenleg a szocializ­mus teljes felépítésén dolgozunk, túl vagyunk már a szocializmus alapjainak lerakásán. A megkér­dezettek többsége érti: a mun­kásosztály vezető szerepe érvé­nyesülésének legfőbb feltétele, hogy a munkásosztály érdeke és politikája valósuljon meg, bár 10 százalékuk azon a vélemé­nyen van, hogy ez csak úgy va­lósulhat meg, ha minden vezető posztot munkások töltenek be. A megkérdezett munkások többségének az a véleménye, hogy érvényesül az általános po­litikai és az üzemi demokrácia, mert a dolgozóknak beleszólási lehetőségük van lényeges kérdé­sek eldöntésébe. Érdekes, hogy amig az országos , kérdések kap­csán 74 százalékuk értékeli ked­vezőnek a helyzetet, addig üze­mükre vonatkozóan már csak 64 százalékuk. A megkérdezettek egyharmada azt válaszolta, hogy fontos közérdekű üzemi kérdé­sek eldöntésébe csak részben van beleszólásuk. A párt vezető szerepe érvé­nyesülésének, a párttagok és pártonkívüliek kapcsolatának, a szocialista demokrácia érvénye­sülésének fontos kérdése, hogy közfunkciót pártonkívüliek is betölthetnek. Annak megítélése, . hogy ez milyen módon hat a párt tekintélyére és vezető sze­repére, fontos politikai kérdés. A megkérdezett munkások több­sége (53 százaléka) úgy véli, hogy ez növeli a párt tekintélyét, és erősíti vezető szerepének ér­vényesülését. Érdekes, hogy ezt leginkább a középkorú és idő­sebb munkások vallják, míg a legfiatalabbak — kevesebb poli­tikai tapasztalatuk lévén — nem erzékelik ennek a kérdésnek a fontosságát, hiszen 48 százalékuk úgy véli, hogy az említett elv és gyakorlat semmilyen módon nem befolyásolja a párt tekintélyét. Gazdasági reform — szocialista erkölcs A gazdasági reform szerepé­nek, hatásának megítelése is jól tükrözi az emberek politikai felfogását, közérzetét, tapasztala­tait, és politikai műveltségét, ör­vendetes, hogy a munkások na­gyobb része országosan kedve­zőnek tartja a gazdasági re­formot, és ebben nincs lényeges eltérés a szakmunkások és beta­nított munkások, párttagok és pártonkívüliek, idősebbek és fia­talabbak között. Az azonban fi­gyelemre méltó, hogy a segéd­munkások között a legalacso­nyabb azok száma, akik kedve­zően nyilatkoznak a gazdasági reformról. A megkérdezettek ne­gyed része csak részben értékeli kedvezően a gazdasági reformot. Még inkább csökken a kedve­ző véleményen. levők száma sa­ját üzemük gyakorlatára vonat­kozóan. Míg a felmérésben részt vevő munkások 73 százaléka or­szágosán kedvezőnek tartja a gazdasági reformot, addig saját üzemében csak 66 Százaléka lát­ja annak. Igaz, a teljesen nega­tív véleményen levők csak 3 százalékot tesznek ki, de magas (32 százalék) azok száma, akik szerint csak részben kedvező a reform hatása. KEDVEZÖ-E A GAZDASAGI REFORM HATÁSA (ÜZEMI MÉRETEKBEN)? Igeit Nem Készben 25 év alatt b'0,7 37,2 23—30 év között • 50 év lelett Összesen 66.1 1,9 33,0 70,9 2.7 26,4 66 2 32 Érdekes módon a legfiatalab­bak vannak a legkedvezőtlenebb véleménnyel a gazdasági reform­nak üzemükben érvényesülő ha­tásáról, s a kedvező véleményen levők aránya fokozatosan emel-, kedik a középkorúaknál és az idősebbeknél. Ebben bizonyára a fiatalok türelmetlensége, de eset­leg tapasztalatlansága is tükrö­ződik. Figyelmeztető adat, hogy a megkérdezettek több, mint egyharmada úgy véli, a gazda­sági reform erősíti a kispolgári életfelfogást. E kérdés megítélé­sében nincs lényeges eltérés a különböző életkorúaknái. a szak-, a betanított és segédmun­kásoknál. Ezekben a vélemé­nyekben kifejezésre jutnak a munkások bizonyos negatív ta­pasztalatai, valamint az is, hogy bizonytalanok e kérdés megíté­lésében, hiszen a pártonkívüli munkások több, mint 16 százalé­ka „nem tudom"-mal válaszolt a kérdésre. Az utóbbi időben sok szó esik közvéleményünkben az anyagias­ság, az önzés jelenségeinek erő­södéséről, a szocialista erkölcs és életszemlélet állítólagos hát­térbe szorulásáról. Vizsgálatunk szerint a munkások ezeket a veszélyeket nem tartják jelen­tősnek : MI A SZOCIALISTA ÉLETSZEMLELET ES ERKÖLCS FO ÜLVE? Szak- Betanított munkás munkás Segéd­munkás összesen Önzetlenség, áldozatvallalás Egyéni jólét és boldogulás Személyes boldogulás a munka arányában 29,3 30 66,2 23,0 4,0 ríja 26,7 82,3 39 66 Az adatokból kiolvasható, hogy viszonylag nagy azok száma, akik éppen eléggé puritán, asz­kéta módon értelmezik a szo­cialista erkölcsöt, és csak el­enyésző arányban nyilvánultak meg a kizárólag egyéni boldogu­lást előtérbe állító, egoizmust, individualizmust tükröző véle­mények. Szocialistává váló társa­dalmunk, mindennapi gyakorla­tunk nevelő hatása mellett eb­ben bizonyára szerepe van poli­tikai nevelőmunkánknak- is. Politikai ismeretforrós és eszmei tudatosság Az emberek politikai művelt­ségét, ismereteit nagyban meg­határozza, hogy milyen ismeret­forrásokkal rendelkeznek, első­sorban honnan szerzik politikai ismereteiket. Felmérésünk során ennek vizsgálatára is nagy gon­dot fordítottunk. Legfőbb politi­kai ismeretforrásukat legtöbben a tv-ben jelölték meg (42 szá­zalék), másodikként a napilapok következnek, kivételt képeznek a párttagok, akiknél a tv után a pártoktatás következik (27,9 szá­zalék), a rádió, mint ismeretfor­rás csak a folyóiratok után kö­vetkezik. Mindez a tv elterjedt­ségére és közkedveltségére utal, amit a propagandamunkában is figyelembe kell venni. Á felmérés adatai azt tanúsít­ják, hogy egyes ismeretíort-ások felszínesebb, mások átfogóbb, megalapozottabb ismereteket nyújtanak. A vizsgálat azt is feltárta, hogy a különböző is­meretforrások hívei hogyan vá­laszoltak a felmérés során fel­tett külpolitikai kérdésekre. Ki­tűnt, hogy erre a kérdésre: „ml a szocialista országok kapcsola­tának legfőbb elve?", a tv és a rádió adásait előtérbe helyezők csak 40 százalékban válaszoltak helyesen, rru'g a politikai isme­reteiket elsősorban a pártokta­tásban szerzők 61 százalékban. Akik a baráti kört jelölték meg legfőbb politikai ismeretforrá­suknak, 75 százalékban ügy vél­ték, hogy a békés együttélés a szocialista országok kapcsolatá­nak legfőbb elve, s csak 25 szá­zalékuk tartotta annak az inter­nacionalizmust, vagyis válaszolt helyesen. Az adatok egyértelmű­en bizonyítják, hogy azoknál a legmagasabb arányú a helyes vá­laszok száma, akik elsősorban a pártoktatásban szerzik politikai ismereteiket. A tv, rádió feladata az, hogy a mindennapi eseményekről tá­jékoztasson, az események hát­terének, mélyebb összefüggései­nek megvilágítására nem min­dig nyílik lehetősége, ezért a po­litikai ismeretek, a politikai mű­veltség gazdagításában, elmélyí­tésében nagy feladat hárul a pártpropagandára. Felmérésünk is szemléltetően bizonyítja, hogy a pártoktatást nem helyettesíthe­ti sem a tv, sem a rádió, vagy­is, hogy a tömegtájékoztató esz­közök és a pártszervezetek köz­vetlen eszmej-politikai meggyőző munkája ma már kölcsönösen feltételezi és kiegészíti egymást. TAMASI MIHÁLY Székely Dezső ÉNEK TÜCSÖKHEGEDŰRE Búcsúszavát a vándor falevélnek csak azok értik, kik zavarban élpek. Ti bol eltek majd, cigány-tücskök? Porzik a nyár, a gyémántküllős áloni, küldik az egek rezgő pókfonálon a tel pénzét, a vert ezüstöt... Búcsúzzunk. Dér ül a kert csonka fáin, hová készültök, nótás cimboráim? No, ne sírjatok! így ni, jól van... Még elintézek néhány sürgős dolgot, hát ne várjatok,— űzzetek a gondot egy földalatti fogadóban.

Next

/
Thumbnails
Contents