Délmagyarország, 1972. február (62. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-27 / 49. szám

c TASARNAP, 197?. PPBRUAR Tt. Ex librisek Anrtos — —— — József A SZÁZALÉK Magda lúdbőrös lett és mozdu­latlan. Hegedűs keze is megállt a levegőben. Hallott a veszeke­désről, tudta, hogy Bereczki Fe­renc hosszú idő óta először lép be most erre az udvarra. — Aggyon isten! — Jó napot — vetették oda a százaléktól jött emberek. Hege­dűs valamit nyöszörgött, Magda néma lett Az öreg kicsit álldogált, tekin­tetét a galambokat vizslató tás­kás ember nézéséhez pászította, s bámult fel a tetőre. — Az meg fiók. Látod? Mi­lyen ügyetlenül korcsolyázik a cserépen! — Hát maguk... — kezdte idős Bereczki, mintha tréfálkoz­ni készülne. Hanem hirtelen megkeményítette a szót: — Ga­lambászok, vagy a százaléktól jöttek? A kérges hang csak a napozó idősebbet lendítette ki nyugal­mából. A fejét féloldalt fordí­totta, kicsit hunyorgott, s ezt kérdezte: — Kihez van szerencsénk? Jó lenne tudnunk, hogy milyen ala­pon rikoltozik itt. A hivatalos beszédtől megsze­lídült kicsit, de nem hagyta ma­gát — Én kérem ennek a me­nyecskének az apósa vagyok. Jobbára az én izzadtságomból van az a cserép, amelyiken a galambok toporognak. Tán csak jussom van ide jönni? Meg kér­dezni ezen a portán? — Jól van, tatám, nem kell begyulladni — mondta rendkí­vüli fölénnyel a fiatalabb ide­gen. — Igaz, hogy néztük a ga­lambokat, de ha a magáé, akkor megtilthatja ezt... — Ne csavargassák itt a szót, a hétszentségit neki! Engem úgyse lehet kiforgatni. Az ügy­véd se bírt. Értem én a beszéd­jüket, ne féljen. A százaléktól vannak? — fordult most Hege­dűshöz. — Persze. — Na, akkor helyben va­gyunk. Hát idehallgassanak! Én azért vagyok itt, hogy maguk­nak megmondjam az igazságot. Akár jegyzőkönybe is írhatják, ha akarják. Mondjam' Kicsit várj, talán arra számí­tott, hogy papírokat vesznek elé, s tényleg írni fogják, amit mon­dani fog. Amazok nem mozdul­tak. Hülye képpel bámulták az öreget, ö folytatta: — Ügy tudom kérem, hogy ez a női személy, özvegy Bereczki Györgyné hatvanezer forintra diktálta be ezt az ingóságot. Mái ugye a házal. Hát kérem, ez nem igaz! A nmei csendbe csak Hegedűs krákogott bele halkan. Magda hangtalanul az ajtófélfának dóit. Sírni szeretett volna, de nem tu­dott — Mert kérem ebbe csak ért többet adtam annak idején! De még ők is megtoldták valameny­nyivel. Száztízért vettük De mi volt ez akkor? Egy istálló! Néz­zék meg most! Hároméves cse­rép. Duplán rakva! Üj kémény! Az istállóból alsókonyhát csi­náltattunk, a másik feléből meg takarmányos kamrát. Az is ki van mozaikozva. Lakni lehetne benne. A ház be lett pucolva. Üj ikerablakok vannak. Redő­nyösek! Az ajtók is újak. De nézzenek föl a padlásra! Hogy ott mi van! Üj szelemen, új ho­rogfák, meg lécek. A fal alá van rakva, le van szigetelve. Ha ez nem ér meg... — Álljunk már meg, tata! — szólt a fiatalabb férfi. — Nehogy magához iratkozzunk már tan­folyamra! Van nekünk szemünk, meg egy kis eszünk is. Nem bíz­zuk ezt magára... — Hagyd már, hagy fejezze be! Ugyan mennyit ér szerinte? — Száznyolcvan! De tán még a kétszázat is megadná érte egy jobb módú, tehetősebb tanyai. — Ejnye, a betyár szentségit! — ugrott előre Hegedűs, és így a két tábor közé kerülve, hol er­re, hol arra beszélt: — Hát vegye meg kend két­százért, ha ennyire felbecsüli! Vegye meg! Eladja, igaz, Mag­dus? Vesz rajta kettőt a nagy­utcán! Hát minek jött maga ide, vén lelketlen? Ember maga egy­általán? Mondja meg! Az uno­kája szájából akarja kivenni a falatot? Maga, a Büszke Be­reczki? Hát a fele a gyerekeké, ezt nyilván tudja. A lelkére bír­ná venni ezt a bitangságot? Van képe ezt így elmondani? Maga tesz ilyet, aki a supellátot viszi a pap fölött? Maga? — Ez bizony ilyen, jól nézzék meg! Én sokáig azt hittem, csak a napam kedvéért ilyen, de nem. Ö a lelketlenebb. Ez tény­leg kivenné a falatot a szánk­ból. Még levegőt se adna, ha tehetné. Meg is ölne bennünket, ha a börtönbe magával vihetné a pénzét. Mert ő egy Berecz­ki... — Ne bánts, lányom, ne be­szélj így... — Lányom? Még ki meri mondani? Maga? Hát ki zavart ki engem a portájáról, mint a betévedt kutyát, ha nem ma­ga? Hát, hogy mert idejönni? Minek jött ide? Minek? — Hallgass ide, lányom! En nem törődök vele, hogy a mama mit mond. En szeretlek benne­frpk-<tt... — Istenem, üogy ilyenkor nem szakítod le az eget! Az oreg nyelt, kis szünetet tartott a beszédben. Látszott, hogy elfáradt. Mint aki kaszálás közben kinyújtóztatja a derekát, s levegőért kapkod. A két ide­gen, meg a tanácsi ember moz­dulatlan szemmel nézte. — Én nem törődök a mamá­val. Én nem akarlak becsapni. Hallgass rám, lányom! Arról van szó, hogy te avval ne ver­gődj, mennyi lesz a százalék. Ha tízezerrel lesz több, akkor se fájjon a fejed miatta ... — Istenem, istenem! Hát mit képzel maga? Azt hiszi, hogy nekem is ott penészednek a szá­zasaim a kredencben, mint egyeseknek? Miból fizetnék én, mint gondol? Tudja maga, hogy mit beszél? — Hallgass ide, lányom! Azt akarom . mondani, hogy én kifi­Ki ne ismerőé az 1966-ban elhunyt Walt Disney világhírű figuráit, a kétbalkezes Miki-ege­ret, az önmagát állandóan mér­gesítő Donald kacsát, és a cica­szelíd, örökké beugrató Plútó kutyát? De sorolhatnánk tovább Pinocchiót, a három kismalacot, Hófehérkét, Hamupipőkét, és a többi megelevenedett mesét. Mint lánya, Diana Disney Miller írja, az úgynevezett Disney-biro­dalom negyvenöt esztendővel ez­előtt édesapjából és egy Miki egérből állott. 1955-ben a már nem használt díszletekből, kellé­kekből, a kaliforniai Anaheim­ben megvalósította Disneylandot, azaz Disney-országot, amelynek az évek során vendéglátó üze­mei, vidámparkjai, filmvállalatai alakultak, és rendkívüli látoga­tottsága 1970-re már 167 millió dollárt jövedelmezett. Az elmúlt év ősze új fordula­tot hozott. Miki egér, Donald ka­csa és Pluto kutya új otthont kaptak, a floridai Orlandóban — az úgynevezett Watt Disney Vi­lágot. Itt Hasznosították mindazt a tapasztalatot, amit Disney-or­szág teremtett. A különbség mégis óriási. Nem csupán azért, mert amíg Disney-ország csupán 100 hektár volt, az új Disney Világ közel 14 ezer hektárnyi területet foglal el. Az új helyen a Hamupipőke háza kétszer olyan magas, mint a korábbi, természetesen luxus vendéglővel. A régi helyen csak egy mozgó elnök bábú volt. Ábrahám Lin­colné, de a Walt Disney Világ elnöki csarnokában mind a 36 amerikai elnök ott díszeleg. A hagyományokhoz híven Mickey Mouse vezeti végig a la­zetem a kUtonbségef! Egy fillé­rig kifizetem, amivel többre jön ki, ha felértékelik itt az elvtár­sak. Én kifizetem. — — Kutya legyek, ha értem — ámult mindannyiuk helyett a kigombolt mellényű idegen. ^ — Ha mondom, én kifizetem! Ha én egyszer valamit kimon­dok! Akár írást is csinálhatunk róla. Hivatalosat Értsd már meg lányom, hogy nem a harag vagy a bosszúállás hozott engem ide.. . — Hát akkor, ugyan rrö az öreg úristen csudája? — kérdez­te egészen dühösen Hegedűs. — A szégyent nem akarom, kérem. Hogy hatvanezer legyen beírva. Hatvanezer .. „ egy Be­reczki-házra... Csend lesz újra. A galambok is megállnak a tetőn. Egy fehér posta félre fordítja a fejét, úgy les a megnémult emberekre. togatókat a mesekirályság fő­utcáján, és üdvözli a többi Dis­ney-figura élén a vendégeket Másutt szintén Mickey-egér ve­zényli egy elektronikus rendszer által mozgatott egér musical ze­nekarát. Az ügyes vállalkozók, akik jól Ismerik a gyermeki érdeklődés, és a gyermekkori nosztalgiák vonzását, nem véletlenül építet­ték fel a Disney Világot a flo­ridai Orlandóban, boróka erdő közepén. Azt tervezik, hogy nem messze Orlandótól hatalmas üdü­lőtelepet létesítenek lux osszál­lókkal, sportpályákkal, szórako­zóhelyekkel. Jellemző az eddigi méretekre, hogy a vállalkozásnak maris 6000 alkalmazottja van, s már most olyan a zsúfoltság, hogy joformán semmihez sem lehet hozzáférni. MESÉS BUSINESS Bordás Fereac A házat átírták. FÖte rvskben Magdára, fele részben a két gyerekre. Októberben jött ki a százaléktól a két em­ber, meg a tanácstól Hegedús. Megálltak az udvaron, nézeget­ték a tetőt. Az egyik fütyörész­ni kezdett a galamboknak. Két fehér posta mindjárt hegyezni kezdte a fülét, s közelebb tán­colt a cserepeken az eresz szé­léhez. — Okos galambok. Ki foglal­kozik velük? — A kisfiam, ha itthon van. De szegény uram is igen szere­tett velük bíbelődni. Amikor a nagy műtétje után elkezdett ki­járogatni, egész nap ezeket gyá­molította. A komák ráérősen cigarettáz­tak. Magda Hegedűst nézte. Intett volna neki, hogy siettesse már őket egy kicsit, mert a daráért is menni kellene, meg nem jó az, ha olyan sokáig nézelődnek itt. Még belekötnek, ha annyira megvizslatják a házat. Fölérté­kelik, pedig ezt is elég lesz ki­nyögni. Majd a hízóból megadja, ha vesz föl a takarékból. Hát haladjanak már, az isten áldja meg őket, ne idegesítsék itt eny­nyi licig. Hegedűs megérthette a könyörgő pillantásokat. Picit bólintott, s kacsintott hozzá, szá­ját sokat sejtetően elgörbítve, ami ilyesmit jelenthetett: ne ije­dezz, Magda, jó gyerekek ezek, nem lesz itt semmi baj. Csak­hát ráérnek. Ezenkívül még egy van máma. hát ráérnek. A menyecske már-már afelé hajlott, hogy betessékeli őket, annyira kínozta az ácsorgás. De csak meggondolta. Hallgatott, s invitáló mozdulatát észrevétlenül átvitte egy vakarózósba. Hát­ha be se mennek? Az öregebb olyan jóízűt napozik itt a ház előtt. Levette a kalapját, még a mellényét is kigombolta, s néze­gette az őszirózsákat. Ámbár vé­gül is bejöhetnének, a bútor nem számít bele a ház értékébe. A szőnyegei kivitte a kiskonvhá­ba. látszik a padló. Imitt-amott bizony kopqttas már. őszre ter­vezték a parkettát. Aztán a fal is lerúgta, amit Gyurka halála után Etel olyan nagy sietve rá­kent, meg rágurított. De hát az ikerablakok majdnem újak. És redőnyösek. A középső szoba is mást mutat most, mint három éve, amikor az öreg vaskályha, meg a Ferkó rozoga díványa volt csak benne. Igen, igen, a bútor nem számít be, de csak többet mutat így a ház. Ez a szoba is a garnitúrával, meg az olajkályhával. A fiatalabbik már felemelte a táskát, s egyet kattintott rajta, amikor a kutya felcsaholt, s nyü­szítő-nevető tappogással jelezte: valaki érkezik. Méghozzá isme­rős. Olyan, aki sokszor megpas­kolta már a puli fejét, csontot, bőrdarabot is dobotI elé disznó­vágás alkalmával. •Az öreg Bereczki tette be ma­ga mögött a kaput. Az idegenek alig ügyeltek ra i

Next

/
Thumbnails
Contents