Délmagyarország, 1972. február (62. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-27 / 49. szám

VASÁRNAP, 1972. PEBKUAK 27. 3 Gyárat avattak A KGST tagállamaival együttműködve fejlesztik , a hazai kőolajipart ** A hazai vegyipar jelentős eseményére került sor szombaton Szőnyben: felavatták a Komáromi Kőolajipari Vállalat új kőolaj-feldolgozó üzemeit. Az ünnepségen részt vett dr. Lőrinc Imre, a nehézipari miniszter első helyettese, Havasi Ferenc, a Komárom megyei pártbizottság első titkára, Kroszner László, a megyei tanács elnöke, Molnár Károly, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének titkára. Bese Vilmos, az Országos Kőolajés Gázipari Tröszt vezérigazgatója, a Szovjetunió és az NDK budapesti kereskedelmi kirendeltségének képviselői, valamint a tervezők és a gyárépítők képviselői. Az ünnepség gyárlátogatással kezdődött. Bemutatták a vendégeknek azokat az új üzemeket, amelyeket a vállalat kollektívája a tervezőkkel és a kivitelezőkkel együttműködve mintegy 1,3 milliárd forintos költséggel létesített. A nagyszabású beruházás a kormány határoizatára 1956-ban kezdődött. Azóta 50 százalékkal növelték a feldolgozó teljesítményét, s most már évenként csaknem kétmillió tonna kőolajból átlítják elő az értékes termékeket A hazai kőolaj-feldolgozás 27 százaléka ennél a vállalatnál történik. Az ország második legnagyobb és legszélesebb vertikummal rendelkező kőolajfeldolgozó egysége lett Több mint 200-féle terméket állítanak elő, ezek minősége eléri a világszínvonalat, és ez biztosítja a piacot, nemcsak a szocialista országokban, hanem Nyugat- és DélkeletEurópában, sőt a tengeren túl is. Az üzemlátogatás után a gyár művelődési otthonában ünnepi gyűlést rendeztek. 'Dr. Lőrinc Imre elmondotta: az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt csaknem 50 000 jót foglalkoztató szervezetté fejlődött, s az ország energiahordozó-szükségletének 45 százalékát adj a. A teljes motorhajtóanyag-szükségletet a teljes hazai nitrogén műtrágya alapot,, a földgázt ez az ipar szolgáltatja. A hazai kőolajipar fejlesztéséhez nagy segítséget nyújt a Szovjetunió, hiszen a vele kötött szé'-zödések biztosítják a szénhidrogének iránti növekvő igények kielégítésének lehetőségét. Dr. Lőrinc Imre ismertette az ünnepség résztvevőivel, hogy a magyar szénhidrogénipar a IV. ötéves tervben az eddiginél is gyorsabb ütemben fejlődik. A nagyszabású fejlesztési program eredményeként az energiahordozókon belül a szénhidrogének aránya az eddigi 45 százalékról a tervidőszak végére 54 százalék fölé emelkedik. A továbbiakban — mondotta — a hazai kőolajipar helyzetét a nemzetközi együttműködés útján, elsősorban a KGST-ben tömörült szocialista országokkal együttműködve kívánjuk erősíteni. A kőolaj- és vegyipari állandó bizottság elhatározta, hogy több olyan nemzetközi szervet, közös laboratóriumot hoz létre, amelyek a szocialista országok szakértőinek közös munkájával segíthetik elő a szénhidrogén-kutatás, -termelés és -feldolgozás legkorszerűbb módszereinek bevezetését, hasznosítását. Mérlegzárás a tervező és a papírfeldolgozó szövetkezetben Szombaton két szegedi ipari szövetkezetben tartottak mérlegzáró közgyűlést. A Szegedi Tervező Szövetkezet éppen másfél évtizedes műútra tekinthet vissza az idei februárból, s egyben eredményes esztendőre is. A 130 tagot számláló kollektíva profilja a magasépítési tervezés, s a mélyépítési közműtervezés. Ennek megfelelően a közösség háromnegyedét mérnökök, technikusok alkotják. A szövetkezet székházában tartott közgyűlésen Márta József, a szövetkezet elnöke arról számolt be a tagságnak, hogy 1971-ben 9 millió 700 ezer forintra nőtt a termelési érték. Munkájukban egyre több a szegedi, Csongrád megyei tervezés, de sokat dolgoznak vidékre, más városokba is. Tavaly az OTP, a MÁV és a DÉMÁSZ rendelt tőlük legtöbb tervet. Az is a múlt év krónikájához tartozik, hogy 5 százalékkal nőtt a termelékenység. Idén is komoly feladatok várnak a tervezői társulásra, terv szerint 11 millióra növelik majd a termelési értéket. A Csongrád megyei Papírfeldolgozó Ksz is növelte termelését az 1970-es bázishoz képest. 21 százalékkal többet, 17 millió 104 ezer forint értéket termeltek 1971-ben a szövetkezeti műhelyekben. Mint Jenei Lajos elnök beszámolt, létszámcsökkenés mellett is jelentősen javult a termelékenység. Dobozkészítőik — a legnagyobb részleg dolgozói — jóval több terméket állítottak elő, mint az előző esztendőben. A könyvkötők pedig — a külkereskedelem közvetítésével — orosz, angol és francia nyelvű könyvek kötésével, exportjellegú tevékenységgel is hozzájárultak a jó eredményekhez. Több mint félszáz bedolgozót foglalkoztat a szegedi — de több vidéki részleggel is rendelkező — üzem. Kilenc százalékkal nőtt szolgáltatási tevékenységük. Jelentős gépi beruházásra is sor került a papírfeldolgozóknál: 186 ezer forint értékben. Az eredményekkel arányosan, jó osztalékot kaptak a mérlegzárás alkalmából mindkét ksz tagjai. Munkásifjak otthona A lépcsőfordulóban szembe találkozik egymással két gyerek: — Mi volt a vacsora? — Káposztás tészta. — Elég volt? — Meg se bírtam enni. Egy kis díszes falikép függ a bejáratnál: „Szeretettel köszöntünk születésnapodon: Sári Flórián". A 'társak figyelmessége. A nevet állandóan cserélni lehet. A DÉLÉP szállodájának harmadik emeletén 61 ipari tanuló lakik. Simonfalvi Imre tanár úr azt mondja, hogy amikor bejönnek a gyerekek, megmérik magasságukat, testsúlyúkat, mellbőségüket és még ki tudja, mit netn. S amikor végeznek? — Hónom aljáig ért — mondja a tanár —, most pedig, fölnézek rá, olyan nagy lett. Elhiszem. Reggelit, ebédet, vacsorát kapnak bőségesen. S közben dolgoznak, tanulnak, az idő elszáll, a három év olyan, mint egy röpke pillanat, s a tegnapi sovány, félszeg kis gyerekből felnőtt fiatalember lesz. Fiatalember? Komoly szakmunkás. Pető Sándor Kecskemétről került a vállalat tanulóinak sorába. Ig^z, hogy az édesapja is itt dolgozott és ő ajánlotta gyermekének a szobafestő és mázoló szakmát. A csöndesszavú Sanyi gyerek elmondja, hogyan járt december 6-án. Mivel Ezért például a Szegedi Ruhagyárban a pártszervezetek ezt kezdeményezték, hogy a gazdasági vezetők munkájának általános értékelésekor vegyék figyelembe az illetők társadalmi munkáját is. A pártmegbízatások értékelése során — méltatva a munkásőrség 15 éves évfordulóját —, elismeréssel szóltak a munkásörök áldozatkész munkájáról. Az erkölcsi elismerés mellett néhány alapszervezetben jutalomban is részesítették a termelőmunkában is példamutatóan helytálló munkásőröket. Megállapítható, hogy a párttagság érdeklődéssel és nagy figyelemmel hallgatta a taggyűlések beszámolóit. Ezt igazolja a hozzászólások száma, hangulata, a felelősségérzet, a tenniakarás; valamint az is, hogy a taggyűléseken résztvevők 20—30 százaléka felszólalt. Kisebb alapszervezetekben a tagság egésze részt vett a vitában. Megerősítették mindenütt a beszámolót, elismeréssel szóltak a végzett munkáról, nyíltan tették szóvá a még meglevő hiányosságokat, s nem volt ritka a személyre szóló bírálat sem. hasznosnak ítélték meg az év vegi beszámoló taggyűléseket, mert lehetőséget adtak a végzett munka értékelésére, és a hibák, lemaradások kijavítására. A taggyűléseken elhangzott javaslatok, észrevételek közül a következőket említeném meg: — a városi-járási pártbizottságok irányító munkájának javulásaként ertékelték, hogy csökken az alap-^ szervezetek számára a sok kötelező napirend. Kérik e gyakorlat fenntartását mert így több lehetőség van a helyi, sajátos kérdések megvitatására (Szeged); — ott, ahol a beszámolók csak az adott helyzetet rögzítették, ott a párttagság igényelte a beszámoló és a vita alapján a feladatok konkrétabb megfogalmazását, meghatározását és megfelelő ütemezését (Hódmezővásárhely); — a partszervezet munkatervenek kiaiakitasakor, végrehajtásakor a veA felszólalók zetőség az eddiginél jobban építsen a pártcsoportok véleményére és munkájára. Ezzel egy időben minden párttag tartsa kötelességének a párt politikája, a határozatok végrehajtása melletti következetes kiállást, nemcsak a munkahelyén, hanem bárhol, ahol ez szükséges (Csongrád, Makó járás); — bírálták a pártmegbízatások egyenlőtlen elosztását, és elmarasztalták azokat a párttagokat, akik elhanyagolták a Szervezeti Szabályzatban foglalt kötelességük teljesítését. Követelték a pártmunka elhanyagolásáért a szigorúbb felelősségrevonást, kérték egyes párttagok társadalmi leterheltségének felülvizsgálatát, és minden párttag képességének megfelelő megbízatással való ellátását, valamint a párttitkár mellett a vezetőségi tagok személyi felelősségének növelését a végzett munkáért. Ezért indokoltnak tartják a továbbképzésüket is (Csongrád, Szentes, Makó járás); — igényelték: hogy a községi csúcsvezetőségek hatásosabban segítsék az alapszervezeteket, ugyanakkor jobban kérjék számon a helyi vezetőktől a káderpolitikai elvek érvényesítését (Makó járás); — a nő- és ifjúságpolitikai munkát illetően számos alapszervezetben kérték, hogy a pártszervek végeztessenek további felméréseket a kormányhatározatok végrehajtásának állásáról, és még következetesebben kérjék számon az állami, gazdasági és társadalmi szervekben dolgozó kommunistáktól a helyi intézkedéseket (Csongrád, Makó járás, Szeged); — gazdasági téren bírálták a beruházások kivitelezésének elhúzódását. Nem tartják kielégítőnek a korszerű munka- és üzemszervezés meghonosítása érdekében tett intézkedéseket. Továbbra is sok problémával terhes az anyag- és alkatrészellátás, a folyamatos munkaszervezés. A párt- és tömegszervezetektől több kezdeményezést varnak a munkafegyelem megszilárdításáért, a munkaidő jobb kihasználásáért, a munkaverseny, a szocialista brigádmozgalom tartalmi vonatkozásainak továbbfejlesztéséért (Szeged, Szentes, Makó, Csongrád, DE LEP); — több helyen bírálták a gazdasági vezetést, mert döntései meghozatala előtt nem támaszkodik eléggé az alapszervezetek véleményére. Egyes kommunista gazdasági vezetők elhanyagolják a párt iránti kötelezettségeik teljesítését, kifogásolható kapcsolatuk a dolgozókkal. Esetenként figyelmen kívül hagyják a párttagok észrevételeit, javaslatait. Sokszor a pártvezetés sem eléggé következetes a kommunista gazdasági vezetők pártmegbízatásának számonkérésében (Szeged járás); — észrevételek hangzottak el a bérezés, az életszínvonal-politika gyakorlati érvényesülését illetően. Egyes párttagok nézete szerint a bérfejlesztések nem kompenzálják az áremelkedéseket (Csongrád); — a termelőszövetkezetek pártszervezeteiben visszatérő igényként jelentkezett a nyugdíjkorhatár leszállítása, a nyugdíjak emelése, az alkalmazottak és a tsz-tagok jövedelmének egyensúlyba hozása (Szeged, Szentes járás). A vitában még számos, egyéb észrevétel és javaslat is elhangzott, amit a pártalapszervezeteknek, gazdasági és társadalmi szervezeteknek munkájuk során figyelembe kell venniök. II7 |Q7| ptij beszámoló taggyűleHL 1311. Gll sek alapvetően betöltötték szerepeüket, de a tartalmi színvonal emeléséért még több alapszervezetben megfelelő intézkedéseket kell tenni. A kongresszus által kitűzött célok, a párttagok által megfogalmazott jogos igények maradéktalan megvalósítása még magasabb színvonalú, még összehangoltabb munkát igényel a munkahelyeken, a párt- és gazdasági, állami és tömegszrrvezeteklől. Ezért szükséges, hogy a tapasztalatokat a városi-járási bizottságok és a pártalapszervezetek hasznosítsak irányító munkájukban. ROZSA ISTVÁN nagyon anyás-apás gyerek, arra kérte az otthon vezetőjét, hogy engedjék el Mikulás estére. Az otthon KISZszervezete és vezetősége természetesen felkészült arra, hogy mindenkinek egy-egy csomag jusson. Mi legyen most Pető Sanyival, ha nem lesz a többi között? S persze el is engedik. Azt mondták neki, hogy rendben van, megkapja azt eltávozást, de jöjjön vissza az irodába táskájával együtt. Táskáját letette, s miközben valamiért visszament még a szobájába a tanár úr a Sanyinak szánt ajándékcsomagot gyorsan beletette a táskába. Aláírták az eltávozási papírt, s megmondták neki, hogy a bőröndjét csak odahaza nyithatja ki, szülei jelenlétében. — Hát majdnem elsírtuk magunkat, mikor megláttuk, mi van a táskában — mondja elérzékenyülve Pető Sándor. De utána félrehívja nevelőtanárát és halkan közli, hogy egy kis probléma adódott, mivel ablakot pucolt és elrepedt az üveg: — Kifizetem, ha kell — fejezte be. Juhász József hamarosan befejezi tanulmányait. Nagylakról került az építőifjak otthonába. — Próbáltam odahaza, Nagylakon, sőt Mezőhegyesen is, de nem sikerült elhelyezkednem. Édesapám bejött Szegedre, és elintézte, hogy felvegyenek a DÉLÉP Kollégiumába. Én szívesen jöttem, hiszen régi barátaim, Neisz Laci, meg B. Kovács Jancsi itt voltak, és nagyon ajánlották. — Jól érzi magát? — Nagyon. Csak a kimenőkkel van baj. Legutóbb például elmentem Sándorfalvára, a nagymamámhoz, és harminc percet késtem. Azért, mert kilyukadt a motorbiciklim gumija, s úgy kellett begyalogolnom a kollégiumba. Dicsekszik, hogy kétszemélyes motorkerékpárja van. Barátai gyorsan megjegyzik, hogy azért kétszemélyes, mert ketten tolják állandóan. Visszatereljük a szót komolyabb dolgokra. Megkérdezem a fiatalembert, hogy mi a véleménye a szakmunkásokról. Fiatalokról, idősebbekről. Azt mondja a fiú, hogy nem tud véleményt mondani, mert szinte ahány ember, annyi fajta. Vannak szorgalmasak, komolyak, de vannak komolytalanabb emberek, függetlenül attól, hogy hány évesek. Nézem a haját, rövidre nyírt frizura. Tudom, hogy környezetében nagyon sokan viselnek vállig érő hajat. — Én is szívesen megnöveszteném, de ennek több oka van, hogy mégsem teszem. Egy: hogy nem szabad. Kettő^ mivel szobafestő vagyok, és a sapka alól kilógó hajamra rácsurogna a festék, s nehéz lenne rendben tartani. Ápolatlannak nem szeretnék látszani. A kotlégium 6-os szobájában négy fiatalember lakik. Erdei Jóska mondja, aki különben víz-gáz és általános csőszerelő, hogy legutóbb fölkeresték a vállalat központjában a személyzeti vezetőt, és arra kérték, hogy nekik engedélyezzék a vállig érő hosz; szú hajat. Azt a választ i kapták, hogy nem lehet. Er| re fel megjegyzést tettek, ..mely sértette az őket különben nagyon szerető időI sebb férfit. — Gondolják, hogy jobban néztek volna ki? — Tetszik tudni, nem is a kinézésről van itt szó. De az az igazság, hogy a „csajok", pardon a lányok jobban észreveszik az embert, ba hosszú a haja. Egy apró fiúval beszélgetek, illedelmesen bemutatkozik, Tápai Istvánnak hívják, 16 éves, másodéves üveges tanuló. Néhányan csúfolják, hogy „ablakos tót". A fiu 145 centiméter magas. 44 kilogramm a súlya. Hiába eszik dupla adagot. Az aprótermetű fiú 250 forint társadalmi és 240 forint tanulmányi ösztöndíjat kap havonta. Azt mondani se kell, hogy a kollégium, az étkezés stb. teljesen ingyenes. — Mire költöd a pénzedet? — Mindennel pontosan el tudok számolni. Rádiót, órát, ruhát vettem. És nagyon sokat költök cigarettára. — Miért dohányzol? — Nyolcéves korom óta cigizek, nem tudok leszokni, sajnos. Rengeteg gond, rengeteg öröm, ahány fiú, annyiféle életút. Egy tetovált karu fiatalember az állami gyermekotthonból került ide. Valamikor az apjával együtt jártak lopni, s még most is pontos számokat idéz, hogy egy héten 175 darab tyúkot loptak. Apja börtönbe, 5 állami gondozásba került. S most? Egyik legrendesebb gyerek a sok közül. Egy kreol bőrű, 18 éves fiú, másodéves üvegező tanuló, K. L. néz rám. Kérdem tőle, hogy hívják az édesapját. Azt mondja, nem tudja. Édesanyját? Azt sem tudja. Hol született? — Tatabányán. — Honnan tudja? — Mondták. Csodálkozom. Hogyan lehet, hogy itt van egy 18 éves fiatalember, nincs neki személyi igazolványa, azt sem tudja, hol született, ki volt az apja, ki volt az anyja. Utána kellene nézni, nevelőinek. JÓ KÖRÜLMÉNYEK Különben nagyon jó körülmények között élnek ezek a munkásfiatalok, hiszen kényelmük, tiszta környezetük sokszor kitűnőbb, mint sok családi otthon. Jó lelkű tanárok segítik mindennapjaikban őket. Idézhetnénk rengeteg bejegyzést a tanulóotthon naplójából, melyben magas rangú vendégek gratulálnak. Kertész Imre, a kollégium vezetője mondja, hogy készülnek egy háromnapos országjáró kirándulásra. Honnan a pénz? —• kérdem Kertész Imrétől. A válasz: — minden ősszel elmegyünk társadalmi munkában szüretelni — mutatja a takarékbetét-könyvüket, aEselyben közel 8 ezer forint van jelenleg is. Végignézünk néhány szobát, az egyikben sakkoznak, a másikban olvasgatnak, a harmadikban vizsgafeladatokra készülnek a munkásfiatalok. Bár minden ipari tanulónak ilyen szép helye lenne. Gazdagh István