Délmagyarország, 1972. február (62. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-01 / 26. szám

2 KEDD, 1972. FEBRUÁR 1. Kik veszik igénybe a gyermekgondozási segélyt ? 7300 kismama maradt odahaza - Miért hátrányos a távollét? A gyermekgondozási segély bevezetése Csongrád megyében és Szegeden is számottevő hatást gyakorolt a népesedési folyamatra, a munkaügyi helyzetre, valamint az igénybevevők életkörülményeire. Amikor életbe léptették a rendelkezést, sokáig gondolkodtak a kisgyermekes anyák. hogy igénybe vegyék-e ezt a kedvezményt. 1967 közepén kereken 200 kismama döntött ügy, hogy odahaza marad gyermeke mellett és havonta 600 forint segélyt kap korábbi munkabére helyett. Év végére már 1500-an voltak, 1968 végén 3900-an, 1969 végén 6150-en, 1970 végén 7100-an, míg a múlt év közepén pedig 7300-an. Ezzel lényegében „tetőzött" a gyermekgondozási segélyt igénybevevők száma. Azóta mérséklődött valamelyest az otthon maradó kismamák létszáma, de így is 7 ezernél többen vannak. Igénybe veszi-e mindenki a lehetőséget? Szegeden és Csongrád megyében a szülő nőknek körülbelül kétharmada igényelte a gyermekgondozási segélyt, kevesebben, mint az ország más vidékén. Jelentős különbségek mutatkoztak az igénybevétel arányát illetően a különböző népgazdasági ágazatok között. A gyermekgondozási segély igénybevételével kapcsolatos egyéni döntéseket számos körülmény motiválja. Az eddigi tapasztalatok szerint igen nagy hatást gyakorol a döntésekre a keresetek nagysága, a foglalkoKibővítet! ülést tartott a járási pártbizottság Kibővített ülést tartott tegnap, hétfőn az MSZMP szegedi járási bizottsága. A tanácskozáson a pártbizottság tagjain kívül részt vettek a községi pártbizottságok és csúcsvezetőségek titkárai is. A testület tagjai értékelték az elmúlt évi gazdaságpolitikai határozatok végrehajtását, valamint megbeszélték az idei gazdaságpolitikai feladatokat. Az írásban előre kiadott anyaghoz dr. Kovács József, a pártbizottság első titkára fűzött szóbeli kiegészítést. Az 1971. második félévi munkáról, illetve az 1972. első félévi pártbizottsági és végrehajtóbizottsági munkatervről Grúber János, a pártbizottság titkára számolt be. A pártbizottság idei munkaprogramjáról dr. Kovács József tájékoztatta a testületet, majd Arany János, a pártbizottság tagja a párthatározatok végrehajtásának tapasztalatairól számolt be az ülésen. A pártbizottság kibővítet? ülésén felszólalt Szépkúti István, Rovó József, Tanács Imre, Hugyecz Antalné, Kakuszi Imre, Ocskó Imre, Bódi János, Simon Lajos, Dobó Szilveszter, Vass Lajos és Kiss István. A járási pártbizottság kibővített ülése Gruber Jánozárszavával fejeződött be. Magyar fiatalok az NDK-ban A napokban a Magyarország és az NDK közötti munkaerő-együttműködésről, továbbfejlesztésének lehetőségeiről tárgyalt Nagy Imre munkaügyi miniszterhelyettes és Heinz Ramuta, az NDK Minisztertanácsa állami munka- és bérügyi hivatalának helyettes vezetője. A megbeszélések eredményeiről Nagy Imre egyebek között a következőket mondotta. — Elsősorban az NDKban szakmai gyakorlaton részvevő fiataljaink helyzetét tekintettük át, előmenetelük tapasztalatait vizsgáltuk meg. Mint ismeretes, 1967. novembere óta dolgoznak kint magyar fiatalok, s mivel szerződésük három évre szól, az első két csoport már vissza is tért. Eddig mintegy 4 és fél ezren végeztek, s jelenleg a három, évfolyamon körülbelül 10 ezren dolgoznak az NDKban. A szakmai gyakorlatnak, illetve továbbképzésnek erre a formájára a Magyar Népköztársaság és az NDK munkaerő-együttműködése ad lehetőséget. A magyar és az NDK munkaügyi szerveknek az a törekvése, hogy a tízezres létszámot az 1975-ig érvényes egyezmény lejártáig tartani tudják, miközben egyre hatékonyabbá tesszük a fiatalok szakmai képzését. — Mostani megbeszélésünkön több kérdésben sikerült megállapodnunk. Egyetértettünk abban például, hogy a kiküldő szerveket érdekeltté kell tennünk a fiatalok NDK-beli foglalkoztatásában. Elhatároztuk, hogy közvetlen kapcsolatok megteremtésére nyújtunk lehetőséget a magyar üzemek és megyei tanácsok, illetve az NDK-beli üzemek között. Így az előbbiek közvetlenül tárgyalhatnak partnereikkel arról, hogy milyen szakképesítésben részesüljenek, az általuk delegált fiatalok, hogy hazatérvén a képzettségüknek megfelelően munkához juthassanak, módjuk legyen a kint tanultakat a legnagyobb hatásfokkal hasznosítani. zás jellege, valamint a család összjövedelmének nagysága. Általában az alacsonyabb keresetűek éltek a lehetőséggel: az igénybevevők havi átlagos keresete 300 forinttal alacsonyabb, mint a többi igényjogosulté. Az 1600 forint alatt kereső szülő nőknek 82 százaléka, az 1600—2000 forintot keresőknek már csak 33 százaléka, a 2000 forint felett kereső szülő nőknek viszont mindössze 22 százaléka igényelte a gyermekgondozási segélyt Szegeden és Csongrád megyében. Persze nemcsak az anya keresetkiesésének nagysága fontos tényező az igénybevétel mérlegelésekor, mindinkább előtérbe kerül a család összjövedelmének számbavétele is. így a magas keresetű férjek feleségei növekvő arányban vették igénybe a gyermekgondozási segélyt. Az anya foglalkozása is hatással van a segély igénybevételére. A fizikai dolgozók között magasabb az igény — ezen belül különösen magas a szakképzettséget nem igénylő segéd- és betanított munkásnőknél —, míg a szellemi foglalkozásúak közül egyrészt a munkaköri jártasságból, továbbképzésből való kiesés, másrészt a magasabb kereset miatti nagyobb jövedelemveszteség folytán kevesebben veszik igénybe a segélyt. Még szorosabb a kapcsolat az igénybevétel és az anyák férjének foglalkozása között. Az igénybevevők férjei évről évre mind nagyobb arányban fizikai foglalkozásúak, s a három évben mindössze 20 százalék volt a szellemi foglalkozású. A gyermekgondozási segélyt igénybevevők aránya országosan is csökkenő tendenciát mutat. Ez részben a juttatások változatlan összegének, valamint egyéb, az anyát hátrányosan érintő körülményeknek tudható be. Az elmúlt 4 évben az átlagos keresetek körülbelül 300 forinttal emelkedtek, s így a keresetkiesés szintjét legfeljebb magasabb, 900 forintos segélyösszeg tudná feledtetni. A segélyen levő nők ugyanis kiesnek a szakmai gyakorlatból és munkahelyeikre visszatérve nem kapják meg azt a bérnövekményt, amit a folyamatosan ott dolgozók többsége időközben megkapott. G. I. f A végletek járása a szegedi. Ha az életszínvonal nagyugrású emelkedéséről akarunk hallani, példáért nem kell térdig lejárni a lábunkat, hamarabb találunk. Legszembetűnőbb megnyilatkozásaira hányszor hivatkoztunk már. Parasztnak autója legelőször ezen a vidéken volt. És hány van azóta! Nem először írjuk le, hogy akkora házak épülnek itt-ott, csak úgy parasztoson, amekkorát közönséges báró vagy gróf a hókadt-emlékű világban kastélynak is elfogadott volna. Szívesen példálózunk velük, mert többségét tisztességes munka szülte — és jó érzékkel kihasznált konjunktúra. Azt is leírtuk már. hogy igazmondó tételeket itt a legnehezebb fogalmazni. Ha háromnapi vizsgálódás után kikristályosodik bennünk valamilyen összefoglalható, általánosítható kép, már a harmadik nap alkonyatán találunk olyan erős ellenpéldát, hogy beleszédülünk. PÉLDÁK HELYETT Ha a fölcseperedő jobblétet akarnánk szép szavakkal körülírni, kiáltó ellentétként mindjárt itt van az, akinek ebből már alig jutott valami. Mert időközben megöregedett. Ök úgy mondják savanyú humorral, hogy korán születtek. Elszáradt a virág, mire megjött az eső. Most lenne jó fiatalnak lenni! Talán valamennyien megöregszünk egyszer. Ez az élet rendje. De a mi életünknek nem lehet sompolygó árnyéka, hogy magára marad, aki megöregszik. Nehézgépkezelők Szegedről az egész országnak Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság személyzeti és oktatási osztályának kimutatása szerint 828 vízügyi dolgozó tanul valamilyen szakmai vagy politikai tanfolyamon, iskolán. Ez azt jelenti, hogy a dolgozók fele gyarapítja ismereteit, szervezett oktatás keretében. Nagyon széles a vízügyi képzés skálája Szegeden. Nem szerepel ugyan tételesen a felsorolt számok között, de mégis azzal kezdődik az oktatási terv, hogy a vízügyi szakközépiskola működését elő kell segíteni a szakmai gyakorlás lehetőségének megteremtésével. A 138 szakközépiskolás diák 9 csoportban részesül eredményes vízépítési, vízgazdálkodási, vízgépészeti és geodéziai gyakorlati oktatásban a tápéi tanműhelyben. Ez az intézmény már kicsi is ehhez a feladathoz, így a negyedik ötéves tervre az OVH 2 millió forinttal járul hozzá fejlesztéséhez. Így 1973 őszétől már korszerű tanműhelyekben dolgozhatnak a jövő vízügyi technikusai. Az ipari tanulók ügye már előbb jár, mert a decemberben avatott korszerű tápéi gépészeti üzemben folytathatnak gyakorlatot. A színvonalas kiképzésben 7 szakma, 38 tanulója vesz részt. Közülük kerül ki a gépészeti üzem szakmunkásgárdája; az ATI VÍZIG már 10 éve folyamatosan tudja biztosítani az ipari tanulók sorából a szakmai utánpótlást. A felnőtt dolgozókból 28 tanul felsőfokú oktatási intézményben, 60 középfokon, 1—3 éves szakmai tanfolyamra 22-en járnak, egy évnél rövidebb szakmai és politikai tanfolyamra pedig 716-an. Jellemző, hogy a felsőoktatásban tanulók közül tizenhatan a második diplomáért dolgoznak — műszaki egyetemen, szakmérnöki tagozaton és a marxizmus—leninizmus esti egyetemén —, s a „középiskolások" több mint fele a szakmát tanulja a vízügyi szakközépiskolákban, Baján vagy Szegeden. Népszerű, és az egész ország számára hasznos az ATIVIZIG nehézgépkezelői tanfolyama, amely már 10 éves múltra tekint vissza, és jelenleg a harmincadik kurzusnál tart. Ez a tanfolyam eddig több mint 2 ezer embernek adott nehézgépkezelői jogosítványt, s ezzel együtt igen jó és keresett, jól fizetett szakmát. Megrendítő, plasztikusan szembetűnő eseteket most nem sorakoztatnánk elő illusztrációnak. Számtalan riport igyekezett fölhívni már lapunkban a figyelmet arra a szomorú tényre, hogy az egyedülélő embernél százszorosan is magányosabb az, akit az istenhátamögötti, eldugott zugoknál is távolabb, roggyantfödelű, kívül-belül omladozó, vizes, sötét tanyákban ért utul az öregség. Talán téved, aki azt his^i, hogy több most a magányos ember, mint azelőtt volt. A mi vidékünkön esetleg, de ebben sem vagyunk biztosak. Azért beszélünjc róluk egyre többet, mert egyre nagyobb a feszülő ellentét a világgal együtt lépni tudó. és a tempót végleg nem bíró ember között. Azért írunk róluk most is, mert azt szeretnénk, ha társadalmunk áldásaiból nagyobb falai juthatna nekik is Akinek senkije sincs, az a legmagányosabb. Egy példa mégis: Valakinek kint a homokon már akkor pad lós szobája, zsalugáteres háza volt, amikor körülötte csak szalmafödeles tanyák voltak. Nagyranőttek azóta a szomszéd házak, az irigyelt épület lakója pedig a szó szoros értelmében nyomorban él. Gyermekük nem volt, örökbe fogadtak egyet. Fölnevelték édes gyermekükként, de elkívánta a háború, és ott is fogta. Vannak, akiknek nem is volt, vagy csak volt gyermekük. A háború átka ma is süti a bőrünket, A nyomorúságot nem kell föltétlenül nincstelenséggel párosítanunk. Hányan vannak olyanok is, akiknek valóban van annyi megtakarított pénzük, hogy életük végéig elég lenne, vagy lenne miből pótolni, ha fogy. de rogyadozó térdekkel, meggörbült derékkal, remegő inakkal és segítségért síró szemekkel egyedül maradtak. GYEREK IS VAN Ősszel történt, öreg pár házába bekopog a harmadik határ embere: megvenné a szárat lábon, ha adnák. — De jó, hogy jött! — ezzel fogadta a néni. — Nem tudok fölkelni, nem tudom megmondani senkinek a világon, hogy ott a másik ágyon tegnap meghalt az uram. Városokban mozgalom indul a magukra maradt emberek társaságba gyűjtésére. Szívből üdvözöljük a kezdeményezést, mert szép, emberséges cselekedet. De ide is kérünk néhány pillantást. Egyedül maradt az is — szedjük sorba és a könnyebb áttekintés kedvéért skatulyázzuk be a föllelhető eseteket —, akinek van ugyan gyereke, nem is egy. de szétszóródtak. Ki külföldön kergeti a szerencséjét, ki az ország másik felén eresztelt gyökeret. Tanyára vissza nem jöhet, mert az élet máshová osztotta be, hozzá pedig ?z öregek nem mennek. Sok oka van annak, hogy nem mennek. — Mert én itt születtem, itt is kell meghalnom. — Mert a gyereknek is megvan a maga baja. Nem megyek púpnak a hátára. — Mert nincs hová menni. — Ezt valahogy úgy kell értenünk, hogy a városi átlaglakásba átlagos népességű család mellett az öregek akkor sem férnek, ha jó szándék és megértés mindig találkozik, A fiatalok többsége pedig városba ment, amikor elhagyta szülei házát. — Mert ki gondozná akkor az őszibarackot, ki etetné a jószágot. Engem ide köt az élet. Ezt mondjuk mi kemény kötésnek. A térkép pontos léptékéhez hozzátartoznak azok a dombok és lapályok is, amiket meszsziről nézve semmiképpen se lehet megérteni. Egy aszszonynak három gyereke van. Kettő Szegeden él, a harmadik egy házban vele. Megosztották a tanyát, fele a gyereké, fele az övé. Jön az eső, beázik a mama feje fölött a tető. ösi kötelesség, meg kell csinálni. Be kell foltozni. De kinek? Bordányban ad a téesz 25 kéve nádat, fiatalok vágják le társadalmi munkában. Fuvart is ad a szövetkezet, házhoz is viszik. Két zsombói fiatal jelentkezik a tanács kérésére, fölmászik a tetőre. Soha nem dolgozott még nádtetejes házon, talán tetőn se járt még, befödi mégis a tanyát. Hálás köszönet a társadalmi segítésért. Bíróság is eldönthetné, hogy a három gyerek közül kinek, vagy együtt mikor kell a tanyát vízhatlanná tenni, de a lukas tető addig is beázik. Ki a hibás? Hálátlanok a gyerekek, vagy őszszeférhetetlen a szülő? Ha egyszerre igaz mind a kettő, vagy kimutathatóan egyikből sarjadt ki a másik állapot, egy következtetésre meg kell állnunk: segíteni valakinek mindenképpen kell. Itt is, máshol is. Ezt a karót üssük , most le olyan mélyen, hogy a következő írásunkban innen indulhassunk. Horváth Dezső