Délmagyarország, 1972. február (62. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-03 / 28. szám

0 CSÜTÖRTÖK, 19T2. FEBRUÁR 3. November 7-én: A Barátság—II. olajat továbbít A vezeték már elérte Hatvant Elérte Hatvan városát a Barátság—II. kőolajvezeték, amely a Szovjetunióból szállítja a szénhidrogént hazánk feldolgozóüzemeibe, először Százhalombattára, majd pedig Leninvárosba. Összesen 298 kilométeres hosszúságban építik a vezetéket, a Záhony—Kisvárda—Polgár—Zsámbok— Budapest—Százhalombatta útvonalon. A több mint egymilliárd forintos költségű beruházás munkálatain 400 szakember dolgozik. Szovjét gépek készítik elő a 700 milliméteres átmérőjű csövek helyét, amelyek egyméteres mélységben húzódnak majd a föld alatt. Az évi 10 millió tonna kőolaj szállítását két szivattyúrendszer szolgálja. Az elsőt már felépítették Fényeslitkén, a másodikat pedig Leninvárosban helyezik majd üzembe. A szakemberek véleménye szerint az első különösen nehéz munkafolyamaton már túlvannak; Polgáfnál sikeresen keresztezték a Tiszát, a meder alján vezették át a csövet, amely ezen a szakaszon jóval vastagabb, mint másutt. Májusban kerül sor az utolsó nagy erőpróbára. Ekkor vezetik át Százhalombattánál a Duna medrén a vezetékeket. A Barátság—II. kőolajvezetéken november 7-én kezdik meg a szállítást. (MTI) KRESZ„program" iskolásoknak A közlekedési ismeretek egyre jobban fejlődő iskolai oktatását kívánja szolgálni a Kiszorg Vállalat most elkészített három audio-vizuális előadásprogramja, melyek közül az egyik „KRESZ ABC" címmel az általános iskola I— IV. osztályos tanulóihoz szól. Témája a gyalogos közlekedés és az utasokra vonatkozó szabályok ismertetése, i Ez megegyezik a tantervben és a nevelési tervben rögzített feladatokkal. Az 52 színes, diaképből és szinkronizált magnószalagból álló „program" összeállításánál neves pedagógu-' sok, pszichológusok és a közlekedési szakemberek működnek közre, csakúgy, mint az V—VIII. osztályosok részére készült „KRESZiskola" elkészítésénél is. (MTI) Hinden főútvonal járható A KPM hóügyeletétől tegnap, szerdán kapott tájékoztatás szerint az országban valamennyi főútvonal járható, az abóbbrendű utakon sincsenek nóakadályok. A hegyvidékeken éjjel és a hajnali órákban jeges volt az út, ennek megszüntetéséről a megyei közúti igazgatóságok gondoskodnak sózással és salakozássaL (MTI) Telefon, telex, távirat Műholdas összeköttetés - Postai mérleg Elkészült a Postavezérigazgatóságon a tavalyi előzetes telefonmérleg. E szerint egy év alatt összesen 630 millió beszélgetés volt; 406 millió Budapesten, 224 millió vidéken. Magyarországról külföldre 427 713-an, mintegy 3,3 millió percen át beszéltek. Radar az árvízvédelemben Ma ugyan nem látszik túlságosan aktuálisnak, mégis nagy eredmény, amit a Ferihegyi meteorológusok értek el, amikor árvízvédelmi szolgálatra is képesítették radarkészüléküket. A nagy tiszai árvíz bebizonyította, hogy egy-egy váratlan felhőszakadás pillanatok alatt igen nagy károkat okozhat, annál inkább, mert mire a védelmi szervezet hírt kap róla, gyakorlatilag már nincs mit csinálni. Az ország 93 000 - négyzetkilométerét azonban az ezernél több meteorológiai állomással sem lehet hiánytalanul „befedni", nem is szólva arról, hogy túlnyomó nagy részük csak havonta egyszer jelenti mérési adatait. Ezért gondoltak arra, hogy a Ferihegyi repülőtéren működő radart is sorompóba lehetne talán állítani az árvíz elleni védekezésben. Ezt a radart azonban, amely ma már nem is korszerű, eredetileg nem erre a célra készítették. Bár folyamatosan és késedelem nélkül jelenti az országán bárhol megindult esőzést, információit nem könnyű egyértelműen megfejteni. Jelzéseit túl sok zavaró tényező torzíthatja el. Például az egyenes irányban haladó radarhullámok nagy távolságban a föld gömbölyűsége miatt már az éppen megcsorduló felhőt is esőnek „látják", bár az a csapadékembrió talán le sem jut a talajra, mert útközben teljesen elpárolog. Előfordult az is, hogy a radar kiadós esőt jelzett, mikor pedig a Nap egy árterület egyik széléről csak felszippantotta, s pár száz méterrel arrabb ismét lehullatta a vizet. Hogy az ilyen eredetű tévedéseket kizárják, hosszú időn at gondosan feljegyezték, mikor milyen csapadékot jelentett a radar, s ezt később mennyiben igazolták a meteorológiai észlelőállomások adatai. A ket adatsor összevetéséből olvasták kíaz összefüggéseket a radar jelzései és a mögöttük rejlő valóság között. Bár az eddigi megállapítások igazi nagy próbatételére majd csak a szokásos nagy nyári esők idején lesz mód — ha ugyan addigra vétet ér a szárazság — máris úgy látszik, hogy az esetek nagy részében megbízhatóan tudják értelmezni a radar jelentéseit az országban bárhol fellépő esőzésről. Ez pedig adott esetben igen nagy segítség lehet az árvízvédelem számára. A távközlési főosztályon elmondták: a nagyforgalmú országokon — Szovjetunió, Csehszlovákia, NDK, Ausztria — kívül 52 percet beszéltek magyar előfizetők a Kanári-szigetekkel. Afrika északi részével sokan, középső és déli részével igen kevesen bészéltek. Először beszélhettek magyar előfizetők kísérletképpen műholdon át Venezuelával. A Föld körül keringő távközlési műholdig, s onnan Venezueláig egy-egy beszélgetést csak oda több mint 90 ezer kilométeres úton kellett továbbítani 0 vezetékeken és a világűrön át. A segélykérő telefonhálózat a múlt év végéig 480 állomással gyarapodott. Tavaly összesen 9 millió 480 ezer táviratot továbbított a posta, ebből 6 millió 548 ezret vidéken adtak fel. A táviratok fele dísztávirat volt. Hatszáz új telexelőfizetővel nőtt, s ezzel 3200-ra emelkedett a telextulajdonosok száma. O Domaszék, Zákányszék, Zsombó, Rúzsa, Ásotthalom és Mórahalom tanácsi vezetőivel külön-külön beszélgetve # igyekeztünk térképre rajzolni az egyedül élő öregek szánni yaló magányát, azzal az előre megfogalmazott szándékkal, hogy lépjünk túl a szánakozáson, és bogozzuk ki a lehetőségek gubancából a legmegfelelőbb szálakat. Meggyőződtünk róla, hogy minden tanács napirendjén ott szerepel a téma, nemcsak papíron és formálisan, sőt, egyáltalán nem így, hanem szabályos fölmérések vagy széles körű tájékozódás — és tájékozottság — formájában. Mindenütt latolgatják, melyik út vezetne hamarabb célhoz. Beszélgetéseink során első szóra egyetértettünk abban, hogy a mi generációnk gondját nekünk kell megoldanunk. Későbbre semmiképpen nem halaszthatjuk. Átfogó intézkedéseket tartanak szükségesnek azért is, mert körültekintő számítások szerint a következő években a tanyavilág bomlásával és a hagyományos családi szerkezet robbanásszerű változásával ez a gond nem szűnik meg magától, sőt, az egyke — és egy se — meggondolatlan divatjával előreláthatóan a következő évtized hasonló problémáinak magvát is elvetette a mi nemzedékünk. LÉTMINIMUM AUTÓVAL Emlékeztetőül ideírjuk még egyszer, amit tegnap is, tegnapelőtt is említettünk: államunk könnyen segíthetne azokon, akiknél csupán anyagiakkal mérhető a maKészül a szociális otthonok áj működési szabályzata Kölcsönös ismerkedés — Bizottságok Üj „alkotmányt" kapnak a szociális otthonok és intézetek, az 1960-ban készült első . szervezeti és működési szabályzat ugyanis már sok tekintetben elavult. Az azóta eltelt 12 évben a szociális otthonok lakóinak összetétele alaposan megváltozott: ma már a gondozott öregek mintegy 50 százaléka jövedelemmel rendelkezik: nyugdíjas, tsz-járadékos, özvegyi nyugdíjat kap stb. Korszerűbb formák honosodtak meg az ellátásban, s a korábbihoz képest átalakult a szociális otthoni kollektívák élete. Az idős emberek közösségeiben is mind jobban előtérbe kerülnek az önigazgatás különböző módszerei, formái. Az Egészségügyi Minisztérium tudományos alapossággal készíti elő az „alkotmánymódosítást". Szakértők bevonásával tanulmányokat állítottak össze. A tanulmányok összegezik a helyi tapasztalatokat, az otthonokián kialakult gyakorlatot, s mérlegre teszik a fejlesztési lehetőségeket ia Ami a tartalmi változtatásokat illeti: Bizonyos, hogy egyik újdonság lesz az előbeutalási rendszer bevezetése, amit néhány helyen már sikerrel kipróbáltak. Ennek lényege, hogy az otthonok igazgatói a beutalóhatározat birtokában felkeresik és mintegy már előzetesen megismerik az általuk vezetett intézmény leendő lakóit Egyidejűleg meg is hívják őket: nézzék meg, hova kerülnek, hogy költözéskor ne legyen számukra idegen az új környezet. Az új szabályozás alapvető célja, hogy az idős gondozottak minden szempontból teljes jogú állampolgároknak érezzék magukat, hogy ügyeiket, problémáikat a soraikból alakult különféle bizottságok révén maguk intézzék, oldják meg. A szabályzatot végleges formájában a megyei tanácsok, a helyi szervek, az otthonvezetők • véleményének, javaslatainak, észrevételeinek figyelembevételével állítják össze. (MTI) gány. A törvény ismeri a gyerektartás fogalma mellett a szülőtársi kötelezettséget is. Bírósági határozattal rábírható a gyermek, hogy gondoskodjon pzüleiről. i — Olyan az, mintha bottal vernék a kutyát a nyúl után — mondják a tanyai öregek. Abban sok köszönet nincsen. Sok szülő végső elesettségében sem folyamodik bírósághoz, mert akkor is gyermekét félti: miattam ne háborgassák szegényt. Cifra példa azért akad itt is. Tanácsi emberektől hallottam, hogy valaki hivatalos írással igazolta, hogy havi jövedelme a tisztességes létminimum alatt van, tehát nem tudja segíteni szüleit, bárhogy akarja is, de ezt az igazolást szépen ringó, saját gépkocsiján hozta. Itt megint megáll lélegzetet venni a gyalogos észjárás. Megoldást kutatva analógiák szálain indultunk. A zöldkeresztes védőnői hálózat fnegszervezése közel van ahhoz, hogy kimondhassuk: azóta szinte minden megszületett csecsemő életben marad ott is, ahol az évszázados hagyomány a harmadolást is ismerte. Amikor tudomásunkra jut, hogy útban van a gyerek, védő kezekkel vigyázunk rá. . Leírhatatlanul szép, kimondhatatlanul nagy eredménye ez a magyar egészségügynek. A példa ismeretében néhány községben tervbe vették, hogy hasonló védőnői, ápolói, vagy gondozói szolgálattal segítenének az öregeken is. Nagyobb községekben van ugyan körzeti ápolónő most is, de tevékenysége az orvosi munka kiegészítésére korlátozódik. A meleg bableves, a csupán csak ajtónyitás, a sok esetben szükséges mosdatás-fürdetés meghaladja idejüket is, erejüket is. Embrionális állapotban vannak még a tervek, inkább körvonalai látszanak. Egyik-másik szövetkezet most is megteszi, hogy valamelyik nyugdíjasa mellé gondozót fizet. Nem állhatja útját át nem vágható akadály ilyen megoldásnak: a falu gazdaságainak .szociális alapjából közösen fizessék az öregek gondozóját. ÖREGEK HAZA terv újragondolásánál mindig előtérbe kerülnek a nehézségek. Ki vállalja ezt a munkát? Férfi legyen, vagy nő? Mivel közlekedjén? Meg tudjuk-e fizetni? (Hiszen itt semmiféle külön járandóság, honorárium, borravaló vagy más egyéb nem jöhet számításba.) Ennél több göröngyöt is hozhat a megvalósítás. De egy percig sem vitatható, hogy megoldás lenne ez is. És kell a megoldás! Odaértünk végre a tegnap ígért szociális otthonok kapujához. Azért nem ál-. lünk be a kapudöngetők közé, mert tudván tudjuk, hogy nincs bent hely. Az előzőkben leírt körülmények miatt nem is kínálnánk oda mindenkit. Több tanácsházán a latolgatások között községi hatósugarú intézmény tervei ls fogalmazódnak. Ki nem ejtenénk, hogy községi szociális otthonok, mert ennél bürokrataízübb intézménynevünk talán nincsen is. Száz ága-boga van természetesen ennek az otthonnak, az öregek házának is. A gazdaságok mindenképpen építhetnének egyet közösen, minden megerőltetés nélkül, vagy vásárolhatnának egy ilyen célra alkalmas épületet. Fönntartásához természetesen hozzájárulnának a lakók is, nyugdíjukkal. Erre rávághatja valaki azonnal, hogy mégis nyakunkba vennénk a felelőtlen gyerekek gondját is. A mondatról mondatra most fogalmazódó tervezgetések szerint nem vennénk. A szülőtartásra kötelezett vagy kötelezhető gyerek ide fizethetné be a ráeső forintokat Az eltartási, járadéki vagy örökségi szerződések sok huzavonája egycsapásra megoldódna. Az otthon kötné ezeket a szerződéseket, vagy ő értékesítené a tulajdonos hozzájárulásával az ingatlant. Ennek a pénztárába jönnének a közsegélyesek pénzei, a szövetkezetek támogatóforintjai, ide kormányoznák a természetbeni járandóságokat, és juttatásokat is. MELLETTE SZÓLUNK terv szovogetői természetesen számításokkal kezdik* Ehhez meggyőző segítséget mi nem adhatunk, hiszen mindegyik községben másképpen kell osztani-szorozni. Azért tartanánk mi megnyugtató megoldásnak, mert valóban megoldaná legégetőbb problémáink egyikét. Lélekölő magány helyett itt társaság várná az öregéket. Nagymágocsra azért nem mer elmenni némelyik — ha hely volna, akkor is vonakodnának sokan —, mert ehhez a vidékhez köti őket egész életük. Ott nyűgös öregeket vár előre még nem is ismert, leendő szomszédaiban, itt hajdani iskolatársait, katonacimboráit látná viszont. Ha sétára indul, otthonában jár-kel, mindenkihez lehet szava, mindenkit ismer. Körzeti orvosok tudják, a mostani állapotokhoz képest ez megváltás lenne. Horváth Dezső