Délmagyarország, 1972. február (62. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-24 / 46. szám

2 CSÜTÖRTÖK, 1972. FEBRUÁR 24. A tervidőszak végére: Megkétszereződik a magyar könnyűipari termékek szovjet exportja Keserű Jánosné könnyűipari miniszter szerdán hazaérkezett Moszkvából, ahol magyar részről aláírta a KGST-országok műbőrkutatásának összehangolására alakuló koordinációs központ létrehozásáról szóló megállapodást. A moszkvai székhellyel működő központ feladata az egyes tagországok érintett kutatóintézeteiben folyó munka összehangolása és irányítása, hogy a rendelkezésre álló szellemi kapacitás racionális felhasználásával a legrövidebb időn belül kidolgozzák a kiváló higiéniai tulajdonságokkal rendelkező szintetikus cipőfelsőrész-bőrt A miniszter megérkezésekor a Ferihegyi repülőtéren a következőket mondotta: — Nemcsak a koordinációs központ ügyében állapodtunk meg: néhány napos moszkvai tartózkodásunkat felhasználtuk arra is, hogy a magyar könnyűipari termékek egyik legjelentősebb piacának minél több képviselőjével találkozhassunk. Tárgyaltunk a szovjet könynyűgépipari miniszterrel is, aki arról biztosított bennünket, hogy továbbra is számíthatunk segítségükre: textiliparunk rekonstrukciójához különféle gépeket kapunk a Szovjetunióból. — Szovjet partnereink készek arra. hogy kísérleti gépeket, főleg textilipari berendezéseket adjanak át nekünk. Szovjetunióbeli tartózkodásunk ideje alatt kötötték meg egyébként azt a magánjogi szerződést a külkereskedelem és az érintett vállalat képviselői, amelynek keretében mi különféle alkatrészeket szállítunk a Szovjetunióba a legkorszerűbb automata szövőgépek gyártásához, a szovjet fél pedig kész automata szövőgépeket szállít gyapjúiparunk számára. — Tárgyaltunk a szovjet belkereskedelmi miniszterrel, s miniszterhelyettesi szinten a külkereskedelem vezetőivel is, elsősorban a múlt évi tapasztalatokról és az idei exportszállítások előkészítéséről. Megbeszéléseink eredményeit abban foglalhatjuk össze, hogy textiltermékeinkkel általában változatlanul elégedettek szovjet partnereink, bár az utóbbi időben valamivel gyakrabban fordulnak elő bizonyos minőségi hibák, főként a konfekcióipari termékeknél. Éppen ezért fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az általános elégedettség az egyes vásárlót soha sem nyugtatja meg, ha neki éppen nem megfelelő termék jutott. Nem elégedhetünk meg tehát az általános értékeléssel, s nem hagyhatjuk figyelmen kívül a teljesen jogos kifogásokat. Egyébként különösen áll ez az utóbbi időben szállított cipők minőségére, bár némi javulást már észleltek a szovjet megrendelők — főként az utóbbi hetekben. Ám még számos intézkedést kell tennünk annak érdekében, hogy hibás cipői ne kerüljön exportra, s ne veszélyeztessük egyébként nagyon jó helyezésünket a szovjet importőrök értéklistáján. — Mindamellett arról is tárgyaltunk, hogyan lehetne könnyebbé tenni a termelés és értékesítés számára a legmegfelelőbb áruk kiválasztását, az export bonyolítását. A problémák megoldását célozza, hogy előreláthatólag május végén a szovjet külkereskedelmi miniszterhelyettes vezetésével népes szakmai delegáció érkezik hazánkba, éppen annak megbeszélésére, hogy a különböző árucsoportokban növekvő termelési és szállítási feladatainknak hogyan tudnánk minél jobban megfelelni, s minél magasabb színvonalon kielégíteni szovjet partnereink igényeit — fejezte be nyilatkozatát Keserű Jánosné könnyűipari miniszter. INTERMETALL Az INTERMETALL vaskohászati együttműködési szervezetben részt vevő országok — Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, az NDK és a Szovjetunió — delegációi, valamint a román Metallimport külkereskedelmi vállalat és a jugoszláv vaskohászati egyesülés képviselői szerdán befejezték budapesti tanácskozásukat. A múlt évi eredményeket összegezve megállapították, hogy 1971-ben 2189 000 tonna vaskohászati terméket cseréltek, 30 százalékkal többet, mint a megelőző esztendőben. A részvevők megállapodtak az 1972. évi szállításokban is. URH-rádió a MAV-nál Gazdálkodás Kikerült „hidak M Művezetők, segédművezetők — kisebb-nagyobb csoportok irányítói. Egyegy közösségben igen fontos szerepet töltenek be, ők képeznek „hidat" a felsőbb vezetés és a munkások között. Csakhogy: ezt a hidat a maga tekintélyével némelyik főnök egyszerűen csak „átrepüli", másszóval, beavatásuk, megkérdezésük nélkül intézkedik, a rájuk bízott csoport ügyeiben. Több művezetőtől is hallhatunk ilyen panaszmondatokat, s végighallgatva őket, konstatálhat juk: nem egyszerű egyéni sérelmekről van szó. Vegyük például egy építőipari művezető esetét. Embereit átirányítják egy másik építkezésre. Teherautó áll meg az épülő ház előtt, a sofőr nyújtja a papírt, de már pakoljanak is, már gyerünk is! A művezető persze, bosszús. Azért is, mert kész helyzet elé állították, azért is, mert a rábízott munkákhoz most láttak volna hozzá, úgy istenigazában. Például: két szinten kezdték meg a vakolást, most viszont egyik helyen se folytathatják. S még jó néhány művelet szenved így csorbát — csak azért, mert semmibevették a középvezetőt, mert nem partnernek, csupán utasítás-végrehajtónak tekintik. Okosan együttműködve, a teendőket megbeszélve, sokkal jobb eredményeket lehetne elérni. Mert az építőipar sokat emlegetett szervezetlenségéhez ez a gond is hozzátartozik, a művezetők teljesértékű bevonásával jobban, gyorsabban forogna az építkezőgépezet. A gondoskodás ábécéje Az URH rádiózás bevonult van már a fővárost körtilvea korszerűsödő vasúthálózat vő — úgynevezett körvasút -i ül. , . — összes állomásaival. Az eletébe is. Rádiókapcsolat idén ^^ ^ URH láncot Budapest—Szob. Budapest— Minden forintra tíz fillér Zárszómadő közgyűlés a szegedi Felszabadulás Tsz-ben Huszonnegyedik zárszámadási közgyűlését tartó szövetkezet életében nem első eset, hogy évközben az aggodalom a nagyobb és a reménység kisebb. Nem soroljuk fel a tavalyi esztendő szűkmarkúságának beszédes jeleit, eddigi közgyűlésekre hivatkozva sokszor leírtuk, már, az is ismételgetés lenne, hogy az olajiparral kötött házasság hol a búzának, hol a kukoricának, vagy éppen a rizsnek nem kedvez, a mérleghiányos Haladás Téesszel történt tavalyi egyesülés is vitte inkább a bőséges esztendőkbe vetett hitet, mint hozta — a vége mégis az lett hogy a közgyűlés előtti néhány percben szomszédom már azt újságolta, hogy pénz áll a házhoz. Fölvették a 80 százalékot évközben, Jött a 20 százalék is a maga idejében, de most jön a prémium. Minden forintra tíz fillér esik, ha igaz. Jól értesült körök nemcsak a diplomáciában vannak, hanem a termelőszövetkezetben is. Az elnöki beszámoló megerősítette a hírt de előtte arról beszélt, hogy a rendkívüli esztendők rendkívüli helytállást követeltek, es a tagok többsége vállalta a megduplázott rendkívüliséget. Az igazi nyereség mégsem ez a tíz százalék, hanem az, hogy a szegedi Felszabadulás Termelőszövetkezet közös vagyona meghaladta a 207 millió forintot, és ebből 150 milliót a számadási nagykönyvek beruházott vagyonként jegyeznek. Nyolcezer holdon gazdálkodik a szövetkezet— ebből ugyan nagy darabokat harapnak le időnként az olajosok, de kártérítésként 85 milliót fizettek —, rendszeresen dolgozó tagja 707, és legfőbb igyekezetük, hogy ki használ janak minden kínálkozó kedvező alkalmat.. Többször elhangzott tegnap, hogy egyetlen talpalatnyi földet ne hagyjanak megmunkálatlanul, és járjanak végére, illetve szüntessék meg, hogy két azonos minőségű földterület egyikén fele kukorica teremjen, minta másikon. Termésátlagaik Így is dicséretre méltók — búzából 21 mázsa, rizsből is 14, kukoricából pedig 25 mázsa termett holdanként. Kínálkozó lehetőség az is, hogy a meglevő gépeket a lehető legjobban dolgoztassák, gyorsan javítsák, ha elromlik, és úgy javítsák meg, hogy soká romoljon el utána. Örömmel rögzítjük mostani tudósításukban, hogy minden üzemegységben öltözők, fürdők és dolgozó emberhez méltó ebédlők épülnek. Ide kívánkozik az a kedvező hír is — bár a számok más csoportjából ugrott elő —, hogy minden nyugdíjasuknak és támogatásra szoruló tagjuknak kiegészítésként tíz napon belül 400 forintot postáznak a szociális alapból. A tagok tavalyi átlagjövedelme 25 ezer 576 forintot tett ki. Az átlagból természetesen munkájuk szerint részesedtek az emberek. Aki keveset dolgozott, keveset kap, de 182 olyan dolgozó tagot tartanak számon, akinek évi keresete meghaladja a 35 ezer forintot. Egy napra — ugyancsak átlagbér — 118 forint esik. A kártalanításként kapott pénzzel előrelátóan gazdálkodnak, jól jövedelmező beruházásokra költik. Tizenötezer lakóval számoló sertéstelepüket hirtelen gyorsasággal akarják fölépíteni, befejezik a meleg levegős takarmányszárító szerelését és berendezését A beruházásoktól azt várják, hogy a szövetkezet valamennyi tagjának biztosítani tudják majd téli pénzkereső foglalkozását is. A tegnapi közgyűlésen — első része volt a háromnapos közgyűléssorozatnak — az ellenőrző bizottság elnökének sok részletkérdést feltáró beszámolója, határozott állásfoglalásával, mindenre figyelő precizitásával például szolgálhatna más szövetkezetekben is. H. D. Cegléd—Debrecen— Nyíregyháza—Záhony vonalon is. Képünkön: a körvasúti menetirányító munka közben. Hosszú évek óta dolgozott már a vállalatnál, mikor a gép — egy új, kísérleti masina — elkapta a karját Szerencsére nem szakította le, de így is kórházba került, hónapokat veszített Amikor pedig visszatért munkahelyére, nem volt teljes értékű dolgozó. A balesetért az üzem volt a felelős, többeket meg is büntettek emiatt Mindez azonban nem oldotta meg szenvedő munkásnőnk problémáját: hol is dolgozhat nem teljes értékű karjával? Egy brigádba tették, ahol különféle műveleteket végeztek, olyat is, amit a félgyógyult kézzel elbírt. Csakhogy: a társak sokkal inkább megdolgoztak ugyanazért a fizetésért, mint ő. Vagyis: ebben a bérezésben tulajdonképp helyette is munkálkodniok kellett Az eljárás — mint általában az ilyen eljárások — két irányban is sérelmes. Sérti a közösséget, és sérti magát a sérültet, aki társai bosszúságát nyilván akkor is érzi, ha szót se szólnak miatta. Neki — mert maguk közt nyilván nem tartják ezt helyénvalónak. A rostkikészítő újszeged! gyárában történt eset kapcsán megint kettős felelősséghiány jut az ember eszébe. Egyfelől: hogy még mindig nem törődnek eleget a baleset-megelőzéssel a gyárakban. Másfelől: hogyha már megtörtént a baj, megint csak nem törődnek eleget a sérültek gond j á val -baj á val. Márpedig arról — s ez több mint természetes — nem a többi munkásnak, nem egy brigádnak, hanem az üzem vezetőinek kell gondoskodni, hogy megfelelő munkával továbbra is megfelelő keresethez jusson a dolgozó. Simái Mihály Távvezérlésű szivattyútelep A vízgazdálkodási rendeltetésű szivattyútelepek közül a belvizes, vagy öntöző közbenső átemelő szivattyútelepek energetiai, üzembiztonsági és gazdasági okokból mind nagyobb mértékben elektromos üzemmódra térnek át. Az elektrifikálás azonban 1 nemcsak a kis teljesítményű szivattyútelepeknél törvényszerű, hanem a közép- és nagy teljesítményű szivattyútelepeknél is. Felmerül a kérdés: mi legyen a kis telepekkel, melyek üzemelési időszakban az esetek többségében igen nehezen, vagy nem közelíthetők meg? Korunk technikai fejlődése és kárelhárítási igénye — belvíz, illetve aszály — erre a kérdésre egyértelműen úgy válaszol: ezeket az üzemelési feltételeket részleteiben megvizsgálva, meg kell keresni és alkalmazni a szükséges műszaki és gazdasági paramétereket, a kielégítő megoldásokat Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság ennek érdekében kijelölte a kísérleti szivattyútelep helyét. Hódmezővásárhely térségében, az ökröstói belvízvédelmi közbenső átemelő szivattyútelepnél. A feladat az volt: meg kell keresni a legmegfelelőbb automatikát. Az ökröstói szivattyútelep automatikus és távvezérelt üzeme tavaly készült el, mint a kitűzött program első fázisa. Az 1971. évi üzemelési tapasztalatok az elképzelés helyességét igazolják. A kísérleti szivattyútelep üzemét a csatorna vízszint ingadozása szabályozza. Ez azt jelenti, hogy a csatorna meghatározott vízszintjén bekapcsol a szivattyútelep vezérgépe, és ha a szivattyúzás ellenére a csatorna vízszintje tovább emelkedik, a szivattyútelepen elhelyezett többi gépegységek is egymás utáni sorrendben kapcsolódnak be a fölöslegessé vált víz eltávolításába. A munkaciklus folyamatos. A leszívás mértéke és üteme, a vízszint távmérő műszereken ellenőrizhető és követhető az ellenőrző szivattyútelepen. Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóságnál folyamatban levő kísérletek második szakaszának célkitűzése, hogy kis és középteljesítményű szivattyútelepek gépi gerebtisztítását megoldja. A megoldásra házilag tervezett és gyártott gerebtisztító konstrukció elkészült és tartós üzemi próba után értékelhető. Eredményes üzemelési próbák és tapasztalatok után országosan is alkalmazható lesz. Február 24: ötödik évszázada, hogy négyévenként egy nappal hosszabb az esztendő, amelyet azóta is szökőévnek, illetve a „becsempészett" napot szökőnapnak nevezik. A négyévenként vissza-visszatérő szökőnap eredetéről a téma szakértői elmondták: egykori feljegyzések tanúsága szerint a rómaiak még annak idején — hogy az istenek az égben ne vegyék észre, milyen rosszul gazdálkodnak az emberek az idővel — elhatározták: március l. előtt hat nappal, tehát február 23-a után beiktatnak egy többletnapot. Ezért — abban a hiszemben, hogy sikerült félrevezetniük az isteneket — február 24-ét szökőnapként könyvelték el. A rómaiak tehát időpazarlásukkal magyarázták a szökőnap eredetét, nem így viszont a csillagászok és a matematikusok, akik kíváncsiak voltak és felderítették a szökőnap valódi eredetét, s a magyarázat: mivel a Földnek a Nap körüli keringése nem fejezhető ki egész napokban, így a népév sem áll egész számú napokból. Tehát, ha egész napokból álló évet választunk időszámításunk alapjául, azt időről időre össze kell egyeztetni a Föld mozgásával. így bizonyos időszak eltelte után — pontosabban: négyévenként — egy nappal megnyúlik az esztendő, vagyis 366 napból áll. A szökőnapnak egyébként XIII. Gergely pápa hivatalosan is érvényt szerzett. Kimondta: minden olyan év, amelynek évszáma 4-gyel osztható — kivéve a 400-zal nem osztható kerek évszázadokat —, szökőévnek számít.