Délmagyarország, 1972. február (62. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-17 / 40. szám

4 CSÜTÖRTÖK, 1072. FEBRUÁR 17. Kinek a Galériája 2 ? Néhány héttel ezelőtt dr. Trogmayer Ottó, a Móra Fe­renc Múzeum Igazgatója cik­ket írt lapunkban a szegedi Galéria ügyében. Kérte a véros képzőművészeit (az ügyben legillstékesebbeket) és a művészet iránt érdeklő­dő és felelősséget érző kö­zönséget, írja meg vélemé­nyét a legproblémásabb kér­désekben. Sürget az idő, ha azt akarjuk, hogy a Szege­di Ünnepi Hetekre megnyíl­jon a szegedi kortársművé­szetet reprezentáló kiállítás. Izgalmas vitákat váltott kl az ügy. sok beszélgetés al­kalmával vetődött fel a Ga­léria-kérdés, vélemények csaptak össze, azonban egy kezemen meg tudom szá­molni a múzeumhoz érke­zett leveleket. Ezt még az sem szépíti, hogy két hoz­zászólást a Délmagyarország közölt. Hol van hát a nagy szóbeli aktivitás írásos bi­zonyítéka? pek alá az alkotó és a mű címe mellé feltüntetni a művész foglalkozását és lak­címét is. Hogy felkereshes­sék ezek a látogatók, érdek­lődők és „megfertózöttek" a nekik tetsző mű alkotóját nyeit — azoknak ott a he­lye a szegedi képzőművé­szek mozaikképén. Az lenne a legegyszerűbb, legrugalmasabb megoldás, ha a művészek választanák műtermében is megismer- k a(Jnák Galériónak azt kedhessenek a többi alkotás­sal, esetleg (hiszem, hogy nem puszta ábránd) vásárol­hassanak is. Így fonódnak össze eggvé az érdekek. A város művészetét támogató feladata, a népművelési szándék és küldetés, a vizu­ális nevelés országosan sür­gető feladata, a város ide­genforgalmának új színfolt- öatórtánák egyik tal való felfrissítése, a mű­vésztársadalmunk közös, és az egyes művészek egyéni érdeke is. az egy-egy alkotást, zsűrizett műveikből. Ennek felelőssé­gét mindenki átérezheti, hi­szen saját érdeke is, hogy olyan alkotás képviselje, mely legjobban reprezentál­ja mai alkotói szakaszát. Hangsúlyozom, mai szaka­szát, mert nem állandó kiál­lításról van szó. A szegedi ismérve kell hogy legyen, hogy ru­galmasan, gvorsan reagál a fejlődésre. Egy-két évenként új, friss anyagot kell bemu­tatnia. nn A legnagyobb, a legnehe­zebb kérdés, a legtöbb vi­tára, sértődésekre és ellen­tétekre számító probléma, a m Ahhoz, hogy az élő szege­di művészek alkotásaiból össze-Mllon ez a mozaikkép. Azt hiszem, abban a kér­désben, hogy legyen-e, kell-e ez a kortársmüvészetet be­mutató kiállítás, egyetlen negatív vélemény sem fo­galmazódott meg. Az igény annyira szorító, a lehetőség adott, most már a megoldás sürgető. Itt még arra sem kellene hivatkozni, hogy nemcsak külföldön, de ha­zánk nagyvárosaiban ls egy helyütt szemlélhetjük a vá­rosban dolgozó művészek reprezentáns alkotásait. Ha Szegeden nincs arra lehető­ség, hogy külön bemutató­termet kapjon a város kép­zőművészete, akkor a mú­zeum által felkínált lehető­séggel kell élni. A szerény­ség nem szegénységet jelent. Ebben az esetben különösen nem. A szegedi képzőművé­szet megérdemli ezt az ál­landó nyilvánosságot. Hi­szen a művészek egy-egy al­kotásaiból összeálló mozaik­pannó keresztmetszetet ad a városban folyó munkáról, felméri és nyilvántartja a művészeket, jelzésekként fel­villantja azokat az utakat, melyeknek meghódítására ezek az alkotók vállalkoz­tak, és azt is mutatja, hol tartanak ebben a művészi hódító háborúban. „Elő" ka­talógus lenne ez, a hozzánk érkezőknek, a város vendé­geinek, műgyűjtőknek, káp­barátoknak, múzeumlátoga­tóknak segítőtársa Többek között ezért kell majd a ké­leginkább megfontolandó ösgzefoBasra van SZüksée kérdőjel, a „kik"? Kik le- Ö^k0T vUával, a leíető gyenek azok a képzőművé' szek, akik helyet kapnak a kortársgalériában. Az első, amit le kell szögezni, hogy azok, akik ma. napjainkban Szegeden élnek, alkotnak. Akik vállalták a szegedi éle­tet, a „szegedi művész" cí­met. Akiket fel lehet keres­ni műtermükben, akik ebben a városban fejtik ki művészi tevékenységüket, itteni har­cok fegyveresei. Ez nem pro­vincializmus. Nem a kite­kintés hiánya, nem a be­szűkülés jele. Nemcsak a le­hetőségek szerénysége igény­li ezt, de a mai szegedi képzőművészet rangja, Izmo­sodása, önállósodási törek­vése, bizonyítási igénye ls ezt követeli. A mérhetőség, a számontartás, a differen­ciálhatóság érdekében. Itt bukkan fel a másik „nagv" kérdés, a minőség kérdése Ki kapjon helyet a falakon. Az Alaptagok? Vagy mások is? Ebben a kérdésben egy rossz példá­val eldönthető a kérdés: Czóbel Béla ezen az alapon nem kapna egy tenyérnyi helyet sem a Galéria fa­lain. A mű legyen a mér­ce? Egy mű még nem mü­szet. De ha valaki: festő, grafikus vagy szobrász 20— 30 alkotásával közönség elé állt. önálló kiállításon bizo­nyította művészi színvonalát, törekvéseinek irányát, eey pálya szakaszának képek­ben is kiteljesedett eredmé­legobjektívebb mérlegelések­kel meg lehet, és meg kell teremteni (mégpedig a na­gyon közeli jövőben!) a sze­gedi Galériát, úgy, hogy hí­ven tükrözze a véros kép­zőművészetének mai arcula­tát, útjait és megvalósulása­it, úgy, hogv az egyre telje­sedő szegedi művészet önál­lósodási ügyének, törekvé­seinek. versenyképességé­nek első bizonyítéka, ko­moly és elismerésre méltó fegyverténye leaven. Tandi Lajos A Delta új száma A gyógyító tűszúrás, új, magyar biztonsági be­vagyis az akupunktúra ősi rendezések ismertetése a krl­keleti módszerét sokfelé mű- mik hangulatát idézi, a gra­velik a világban és nehezen vitációs hullámok tárgyalá­megmagyarázható eredmé- sa a csillagászat körébe vé­nyéi joggal izgatják korunk zet, s otthonunk szépítésére emberét. Sikeres alkalmazá- ad tanácsot a lakásdekorá­sáról és lassan kibontakozó cióról szóló cikk. Szerepel a elméleti kutatásáról bőséges témák között a műanyag­szovjet és nyugati tapaszta- hulladék megsemmisítésének latok alapján részletes cik- új módszere, a robotkor­ket közöl a Delta Magazin mányzású hajók elve, a tűz­új száma. Beszámol a lap a jelző lézersugár és az autó­biológia forradalmának leg- versenyzés „száguldó labo­újabb szenzációjáról, a ví- ratóriuma". Hírek, informá­russal végzett gánműtétről, ciók, újdonságok serege és napirendre tűzi az önszer- szerepel még a lap új szá­vező automatákat, a számi- mában, amelyet a szokásos lúgép „öntudatának" kér- módon száznál több — java­dését. A „szirénázó aktatás- részt színes — látványos ka és társai" címen felsorolt fotó egészít ki. UaScisi A köznyelv többnyire nem érzésükből, minden mást el­kertel, hanem szigorúan mi- homályosít előttük volt há­nősít. Mondhatnánk úgy is, zastársuk iránti gyűlöletük, beszélt nyelvünk a dolgo- A gyerek birtoklásáért fo­kát nagyon találóan nevén lyó méltatlan és sokszor lát­nevezi. Egy ilyen, legújabb ványos küzdelmet, illetve alkotásunk ez a két szó egy- „színjátékot" nem egyszer más mellett: „válási árvák", vezeti a másik iránti bosz­Talán bírósági tárgyalóte- szúvágy, vagy a lakás meg­remben hangzott el először, tartásának szándéka és de lehet, hogy gyámügyi elő- egyéb anyagi érdekek. A adó mondta ki a kérlelhetet- gyermekre — aki két szülő len szülőknek, akik egymás küzdelmében kárvailottan elleni indulatukban min- ottmarad a harmonikus csa­denre gondoltak, csak éppen ládi környezettől és egyik a gyermekükre nem. Tény, szülőjétől megfosztottan — hogy ma már egyre több- ilyenkor alig-alig gondolnak ször találkozunk ezzel a fo- az édesapák, édesanyák, galommal. Hazánkban e?er # lakosra nyolc válás jut, s a Van egy elvi döntése a felbontott házasságok 61 szá- Legfelsőbb Bíróságnak (XXI. zalékában találni kiskorú számú), amelyet minden vá­gyermeket. Köztudott, hogy lóféllel kívülről meg kelle­házassági bontóperekben a ne taníttatni. Így szól eb­nemzetközi statisztikában az bői két mondat: A gyermek „élvonalhoz" tartozunk. S egyik félnél való elhelye­ami sajnos, ezzel együtt- zése nem jelenti azt, hogy a jár, a széthullott házassá- másik szülőjét teljesen elve­gok nyomában gyermekek szítse. A házasság felbon­maradnak félárván, nőnek tása nem járhat azzal, hegy fel csonka családban. a gyermek bármelyik szü­# lőjét nélkülözze. Az 1970-ben felbontott A válófelek, az egykor 22 041 házasságban a válást egymás nélkül az életüket megelőzően 21 363 gyermek elképzelni sem tudó szerei­született, s közülük a váló- mesek, majd boldog apák és per idején 16 657 volt kis- anyák, ilyenkorra — már át­korú. Erről az adatról ke- hidalhatatlan távolságra ke­veset beszélünk. Ma Ma- rülve egymástól — elfelej­gyarországon 85 ezren neve- tik, hogy elválásuk ellenére lik egyedül gyermeküket, s is életük végéig közös szü­ezek között igen kevesen lei maradnak gyermekeik­akadnak özvegyek, nagy nek. többségük családi állapota: -ft­elvált. A pereskedésnek a tapasz­Válóperes bíráknak véget talatok szerint sajnos, a vá­nem érő tárgyalásaik során lóper befejeztével sincs vé­nem kis gondot okoz a vá- ge. Visszatérő, majdhogynem lófelek gyermekeinek sorsa, állandó kliensei lesznek a Az esetek többségében bíróságoknak, a láthatási vi­ugyanis a házasfelek bontó- ták, a tartásdíjperek igazán perük során kivetkőznek jó- csak ezután veszik kezdetü­ket. És ezenközben vélt vagy Vöröskőy János: ^fl visszalép 20. Csakhamar kitűnt, hogy a tanárnő násfai megjelenése minden titokzatosságot nélkülöz: családlátogatásra érkezett. A szemközti házban ugyanis két tanítványa ls lakik, két kislány az I/B-ből. Név szerint Balogh Erika, és barátnője, Medgyes Katalin, aki albérlő Erika szüleinél. Beke visszaemlékezett a dolgozatra: „Mivel Ka­ti a barátnőm, én sem tudtam többé örülni a defektnek..." — Baloghék — mondta a vasárnapi ügyeletet tartó rendőrtiszt — régi és megbízható násfai család. A férfi patikus, felesége a járási ta­aécsnál dolgozik... Beke látta, amint a paralízises kislány torz, esetlen léptekkel, de mosolygó arccal átvonszol­ja magái, a szemközti szobán. A többiek éppen fölemelték a likőrüspoharukat. — Az albérlő? — kérdezte. — Medgyes Katalin — hangzott a telefonból — szeptember tizedikén jelentkezett be Ba­loghákhoz. Előző lakhelye Bakonyfürt, vasútál­lomás. Született 1953-ban, Szolnok megyében... — Köszönöm — mondta az őrnagy, és he­lyére tette a kagylót. Mióta kitűnt, hogy a földrajz tanárnő nem akarta elfogadni a „segítséget", nem engedte, hogy tanítványai átszálljanak a német turista­buszra, s így megakadályozta, hogy a lányosz­tály a végzetes időpontban a merénylet színhe­lyén legyen, Beke felmentette Csalogány kisasz­szonyt a gyanú alól. Viselkedése, amelyre szá­mos tanú volt, legalábbis valószínűvé tette ár­tatlanságát. Igaz, fennállt a lehetőség, hogy „Fülemüle" hirtelen meggondolta magát, isten ujját látta a defektben, és visszariadt a kiter­velt tömeggyilkosságtól. Ebben az esetben, per­sze, számolnia kellett cinkostársai bosszújával. Ha eredetileg valóban hajlandó lemészároltatni a tanítványait, ha részt vesz a pokoli tervben, utóbb pedig keresztülhúzza, akkor alapos koc­kázatot vállal. A kémszervezet már az árulás lehetősége miatt ls igyekszik végezni vele. De Csalogány kisasszony — bár azóta ls szemmel tartották — semmiféle gyanúra nem adott okot: egyhangú, ártatlan vénlány életét élte. A gyanú, amely kezdetben kettőjük között oszlott meg, az autóbuszsofőrök vallomása és a kirándulásról írt dolgozatok megismerése után egyértelműen Sárkány tanárnőre irányult. Sajnos, még csak a gyanú ... A nyomozásban, amit a tömeges gyermekgyil­kosság kísérletét követő órákban azonnal meg­indítottak, a három „könyvbolti revizor" mel­lett számosan közreműködtek, s e „szürke" segítőtársak munkájáról Kertész ezredes rend­szeresen tájékoztatta Bekét. Arról ls, amit a tanárnőről sikerült megtudniuk. Olyan tényre, amely Sárkány tanárnő bűnré­szesságét bizonyította volna, nem bukkantak. Két adat azonban érdekesnek látszott. Az egyik, hogy a matematika tanárnőhöz, tanítványai kö­zül éppen Medgyes Kati áll legközelebb. A má­sik, hogy a merev, fegyelmezett asszonyt na­gyon régi, plátói, de annál érzelmesebb kapcso­lat fűzi egy ifjúkori udvarlójához, egy idős veszprémi orvoshoz, akivel pár hónapja újra elkezdett levelezni. Személyesen — az eddigi adatok szerint — nem találkoztak még. A rokonszenvet, amit a tanárnő a nyomorék kislány iránt táplál, most a látogatás is beiga­zolta. De milyen szerepe van a bűnügyben a felújult érzelmi kapcsolatnak? Beke remélte, hogy az orvosra vonatkozó adatok, köztük fény­képe is, a nap folyamán megérkeznek, s dél­után már a kezében lesznek. A kérdés csak az, hogy előbbre viszik-e a nyomozás ügyét, segí­tenek-e a megfejtésben? Közben látta, hogy a szemközti szobában te­rítenek: a tanárnőt, úgy látszott, ott fogják ebédre. Szabadkozott ugyan, menni akart, de Kati az útjába állt, nyakába csimpaszkodott, és átölelte. A kép meghitt, és ártatlan volt, mint egy leányregény illusztrációja... Az őrnagy úgy intézte, hogy az autóbusz­megállónál találkozzék a tanárnővel. A járat még nem állt be, amikor Beke odakanyarodott a Skodájával, és barátságosan kinyitotta az aj­tót: — Hazafelé? Magam is arra tartok! Ha jó a lelkiismerete, szálljon be nyugodtan ... A hang tréfás volt, de Sárkány tanárnő ko­molyan felelt: — Természetesen — bólintott —, jó! Annál is inkább, mert eleget tettem kötelességemnek. A tanítványaim családját kerestem fel. — Persze — helyeselt Beke, miközben elindí­totta a kocsit —, családlátogatás! Csak nem ik­reket tanít?. — Nem, Balogh Erika és Medgyes Kati együtt laknak. Kati albérlő. — A sánta kislány? — Igen, paralíztse volt. A lába nyomorék, az esze ellenben remek. Azt hiszem, kitűnő mate­matikus lenne. Korra gyerek, de szellemileg és lelkileg teljesen érett. Ezt, persze, a sorsa ls megmagyarázza. Csinos, de a szeh védés okozta koravénség kiül az arcocskájára. Ettől termé­szetesen, csak megindítóbb. Kinevethet, de ha barátnőt kéne választanom magamnak, őrá sza­vaznék ... művészetét. Ez a válást meg­előző tévékenység azonban hiányzik és nagyon sokan el­ső indulatukból is könnyen mondják ki: váljunk el! Akadnak, akik azt tartják, az a modern ember, aki nagy lelki „rugalmasság­gal", a kapcsolatait könnye­dén megszakítva él szabad­ságával, jogi lehetőségeivel. Ez nagy tévedés. Vállalni a hozzánk tartozókat hibáik­kal együtt, megvalósítani önösködés helyett a másik­kal való törődést, megőrizni a családot, ez az ember bol­dogulásának lehetősége. Az elvakult boldogságkergetők hiába válnak el egyszer, két­szer, háromszor, egy életből többet nem csinálhatnak. Legfeljebb gyermekeiket te­szik sok esetben boldogta­lanná. A gyors válások könnyelmű, rossz divatjának kellene leáldoznia ahhoz, hogy kikopjon köznyelvünk­ből ez a két szó: „válási ár­vák". Kocsis Eva valódi sérelmükben a szülők csatároznak a gyermek meg­nyeréséért, valósággal hadat viselnek egymással. Elva­kultságukban kiteregetik a gyermek előtt apjuk vagy anyjuk hibáit, holott a gyer­mek nem lehet szülei döntő­bírója nemcsak kora és ta­pasztalatlansága miatt, ha­nem azért sem, mert neki mindkét szülőjére egyfor­mán szüksége van. Sokszor éppen ezt nem értik meg a volt házasok, s ezzel a ma­gatartásukkal teszik gyer­meküket válási árvává. Az orvostudományban már jelentős helyet foglal el a megelőzés, az egészség megőrzésének feladata, a be­tegek gyógyítása mellett. A házasságban élni tudást is őrizni kellene, tanítani a most házasulóknak az együttélés fenntartásának és megszilárdításának, érzelmi és erkölcsi gazdagításánalt — Miért nevetném ki?, mégiscsak szörnyű!... Mint sors, persze, (Folytatjuk.) NAPI MISLEXIKON a szak­munkás­képzésről Általában a február az a hónap, amikor az iskolák végzős osztályai­nak valamelyikébe járó tanulónak véglegesen el kell döntenie, milyen pályát választ, hol kí­ván továbbtanulni. A Lehetőségek? Csongrád megyében a következő években is to­vább fokozódik az ipa­rosodás üteme. Ennek következtében egyre na­gyobb szükség lesz szakmunkásokra. Évente mintegy hatezer új munkásra van szükség a megyében, főként az iparban és az építőipar­ban. A hatezerből há­romezer jól képzett szakmunkásra tart igényt az ipar. Ez nem­csak a fiúk részére kí­nál bőségesen elhelyez­kedési lehetőséget, ha­nem a lányoknak is. Nemcsak az ipar, ha­nem a mezőgazdaság is fejlődik. A szövetkeze­tekben, állami gazdasá­gokban évente mintegy 600 szakmunkásra van szükség. A A képzés? A technika fejlődésé­nek következtében egy­re nagyobbak a szak­munkások számára tá­masztott követelmények. Ehhez természetesen a szakmunkásképzés is alkalmazkodik. Néhány szakma megszerzésének például előfeltétele az érettségi bizonyítvány. Olyan szakmák ezek, melyek ismereteinek el­sajátítása jó elméleti alapokat követel (pl. elektronikai, szabályo­zástechnikai műszerász). Ám a többi szakmához sem kell sokkal keve­sebb elméleti tud: is. Egyre Inkább beválik az úgynevezett emelt­szintű (B tagozatú) szakmunkásképzés, amely jobb elméleti alapokat ad. Akik pe­dig B tagozaton szerez­tek szakmunkásbi7.o­nyítványt, a középisko­la harmadik osztályá­ban tanulhatnak to­vább, két év alatt le­érettségizhetnek. #/ Szakmák? Szegeden vagv 50 szakma közül választ­hatnak a fiatalok. Egy­aránt könnyen találhat­nak szakmát a fiúk é3 lányok, az éltalános, vagy a középiskolát végzők. A fiúkat szin­te minden iparágban keresik, a lányok vi­szont inkább a könnyű­iparban helyezkedhet­nek el.

Next

/
Thumbnails
Contents