Délmagyarország, 1972. január (62. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-11 / 8. szám

4 KEDD. 1972. JAXUATt 11. A telektulajdonról H. F-né szegedi olvasónk nem saját tulajdonúban levő lakásban lakik, hanem bérlő, de van három beépítésre al­kalmas telke. Cgy hallotta, hogy nemrég jelent meg olyan rendelkezés, amely H mugánsxemélyek telekttilaj­donának szánni( korlátozza, illetve annak eladását lr|a elő. Kéri, IsmertcssUk a ren­delkezést. A Magyar Közlöny 1971. október 5-1 számában lelent meg az állampolgárok telektu­lajdonúról szóló Hl/1971. (X. 3.) Korm. számú és a vég re ­Hajtására kiadott 25/1971. (X. 3.) ÉVM-—IM. számú rende­let. A rendelkezések szerint egv család, illetve egy sze­mély tulajdonában egv la­kótelek és egy üdülőtelek lehet. Családnak kell tekin­teni a házastársakat és kis­korú gyermekeiket, továbbá a házastársakkal együtt lakó nagykorú hajadon, illetve nőtlen gyermekeiket. Ez a rendelkezés a beépítetlen la­kó- és üdülőtelekre vonat­kozik. Beépítetlen lakóteleknek számít: a lakóépülettel az építésügyi szabályok és u város- (község-) rendezési terv szerint magánerőből be­építhető minden belterületi földrészlet. Ideértve azt a földrészletet is, amelyen csak szükséglakás vagy lakás cél­jára használt olyan helyiség van, amely még a szükség­lakás követelményeinek sem felel meg. Beépítetlen üdülő­teleknek számít: üdülővel (hétvégi házzal, nyaralóval) az építésügyi szabályok es a város- (község-) rendezési terv szerint magánerőből be­építhető minden bel- és kül­területi földrész. Ha a beépí­tetlen földrészlet nagysága az egy telek mértékének többszöröse, azt annyi lakó­illetve üdülőtelekként keü számításba venni, ahánv te­lekre az építésügyi szabályok és a város- (község-) rende­zési terv, illetve ennek hiá­nyában a helyi tanács vég­rehajtó bizottsása által meg­állapított hélpben sZökísos te­leknagyság szerint felosztha­tó. Ha a család (személy) tú­latdonában több beéoftetlen telek van, a tulaidonos kö­teles az Ismertetett mértéket meghaladó beépítetlen telket legkésőbb 1972. decemb<»r 31. napjáig eladni vagv átru­házni Ha a telektulajdonos az előírt elidegenítési kötele­zettségének nem tesz eleget, a helyi tanács végrehajtó bi­zottsága a megállapított mér­téket meghaladó telek taná­csi értékesítését rendeli el. A telek elidegenítésére vo­natkozó kötelezettség alól a helyi tanács végrehajtó bi­zottsága a jogszabályban meghatározott esetekben és időre — a tulajdonos kérel­mére — felmentést adhat, illetve az elidegenítésre elő­írt határidőt meghosszabbít­hatja. Az üdülőtelek elidege­nítésére vonatkozó kötele­zettség alól felmentés nincs, Illetve a határidő sem hosz­szabbítható meg. A rendelkezések szerint minden család (személy), akinek a tulajdonában a megállapított mértéken felül; telek van, köteles a tulajdo­náról az állandó lakóhelye, valamint a telek fekvése sze­rint illetékes tanács végre­hajtó bizottságához 1972 jú­nius 30-ig bejelentést tenni. Aki e kötelezettségét meg­szegi vagy határidőben nem teljesíti, pénzbírsággal súlt­ható. Az a személy vagy család, aki az ismertetett mértékű telektulajdonnal nem rendel­kezik, telektulaldnnt a ren­delkezésben előírt mértékig szerezhet. Ha már a rende­letben meghatározott mérté­kű telektulaidonnal rendel­kezik. további telek tulajdo­nét nem szerezheti meg, az öröklés kivételével. Olvasónk a rendeletben megengedett mértéknél több telektulajdonnal rendelke­zik Ezzel kapcsolatban beje­lentési kötelezettsége van és év végéig köteles a megen­gedett mértéken felüli beépí­tetlen telket eladni.' Dr. V. M. n I. KERÜLET Házasság: Szegedi Gyula és Huszár Elit, Réti András és Dani Ilona, Varga Kálmán és Soniodl Julianna. Dlenes Gézu éa Kardos Gabriella, Tóth Ist­ván és Borku Evu házasságot kötöttek. SzUlctés: Kupola Józsefnek és Fehér Ilona Juliannának Helga Ilona, Földi Péter Pálnak és Németh Ilonának Zoltán. Papdl Jánosnak és Makallcza Rozáliá­nak Attila János, Vlda István­nak és Szekeres Máriának Eri­ka, Varga Istvánnak es Szálúk Ibolya Juliannának Ildikó Ibo­lya. Szálat Pálnak és Mig Má­riának Tünde, Tanács András­nak és Balla Irénnek Andrea Eszter. MaróU Mihálynak és AbraHám-Furus Irénnek Ferenc, Csikús Jánosnak és Magéra Erzsébetnek Gábor, Soós Ist­vánnak és Nagy Máriának Ma­riann, Ktspétcr litvánnak ég Kulrsár Irén Erzsébetnek Judit, Terhes Istvánnak és Molnnr Máriának Marianna, Tclljak Pálnak es Hegedűs Katalinnak Katalin. Kucsora Jánosnak és Szegfű Ilonának Ildikó Aranka, Balkán Pálnak éti Mazula Ro­zália Piroskának Zsolt Pál. Hon áth Péternek és Petróczl Juliannának Zoltán, Muhari Zoltánnak és Jenéi Ida Erzsé­betnek Zsolt Károly, Pál Jó­zsefnek és Szeiberl Gizellának Erika. Retek Mihálynak és Pas­kn Margitnak László Zsolt. Büzás Józselimk és Tóth Fran­ciskának Atilla. Klemenl Zol­tánnak és Bael Zsuzsannának Zoltán. KISBRÓCSI Károlynak és napi Máriának Edit. Szombati Andrásnak és Gulyás Julianná­nak Judit, Mihók Pálnak és rvnáth Annának Anikó. Mlháiv Györgynek és Töth Erzsébetnek Emese. Tóth Jenőnek es Csánk Máriának Miklós Jenó. Arval Bertalannak és Németh Évá­nak Eva, Rovó Istvánnak és Anyakönyvi hírek Gyöngyi Máriának Márta, Filó Jenőnek és Kadócz Magdolná­nak Krisztina, Nyerges Ferenc­nek és Farkas Ilonának Ferenc, Lauko Pálnak .es Frank Mar­gitnak Zoltán, Balogh József­nek és Slgmond Katalinnak Emese, Bálint Sándornak es Bakos Mártának Rita Mariann Veres Károlynak és Fazekas Jolánnak Hajnalka Jolán, Kuli lm rének és Dobó Hajnalkának Andrea. Masa Istvánnak ós Tóth Magdolnának Beáta, Ha­lász Józsefnek és Kiss Erzsé­betnek József. Kápolnai Sán­dornak és Daczl Margitnak Erika. Papp Antalnak ég Csehó Gizellának Zsuzsanna. Sipka Péternek és Mézer Juliannának László Ferenc. Felső Pálnak és Hochstüdler Ilonának Andrea Orsika. Nagy lstvannak és Hu­nyadkürti Judit Honának Csaba István, Hódi Attilának és Ve­s/.elovszkl Veronikának Attila, ördög Szilveszternek és Kovács Arankának Ildikó. Kormányos Istvánnak es Komáromi Margit­nak István László, Nyltral Já­nosnak és Forrás Éva Jullan­naitHk Krisztina Anita, Zann Jánosnak és dr. Bach Katalin Irmának Ágnes Erika, Balog Miklósnak és Pata PiroRkána" Atilla Gábor. Gémes Antalnak és Rácz Eleikának Zsuzsanna nevű gyermekük született. Halálozás: Vlg Antal, Vámosi László, Losonc/ Bálint:. Duda Lajos. Jenei Bertalanná Patyik Teréz, Széles Józsefné Lakatos Mária Etelka, Bruszel JöZsef, Scháii János. Buják! János. Slrokmány Károlyné Joó Etel­ka, Megyeri Pálné Vlskl Gi­zella, Zádort József. Szalma Mátyás, Balogh Jánosné Szabó Eszter. Barna Jánosné Mucsi Erzsébet, Keresztesi Istvánná Blstel Olga, Takács János, Kő­várt Péter, Ábrahám Józsefné Prágai Mária, Koskodán Deme­terné Vas Mária meghalt. H. KERÜLET Halálozás: Horváth Ferenc, Füredi Mihály, Gágyor Mihály, Tösmaa Jánosné Juhász Erzsé­bet. Klrpéter Hlésné Beszédes I.utía Etelka meghalt. III. KERÜLET Születés: ArgyelSn Ferencnek és Vas Irénnek Attila. Farkas Istvánnak és Asztalos Zsuzsan­na Erzsébetnek Zsuzsanna, Kas­sai Lászlónak és Kerekes Má­riának Zoltán, Szalai Gézának és Huszár Mária Juditnak Már­ta, Simon Ferenc Józsefnek és Hegedűs Ibolyának Éva, Szülése Irfénnak és Barton Terézia Pi­roskának tffán, L.akö Ferencnek és Vftrga Máriának Ágnes, Sza­vú] Sándornak és Radu Idá­nak Sándor, Vér Andrásnak és Juhász-Vedres Juliannának Ta­mara. Sebők Józsefnek és Prt­váczki-Juhász Juditnak Andrea. Szelpal Andrásnak és Vigh Jo­lánnak Aranka. Ari Józsefnek es Cziráki Anna Máriának Zol­tán, Vass Józsefnek és Farkas Ilonának KdJl, Vitkó Andrásnak és Hunteleki Edit Máriának Gábor nevü gyermekük szüle­tett. Halálozás: Szegfű Sándor, Et­tingor János, Heltzlnger József­né Szllgyártó Mária, Mucsi Mártonná Opre Irma. dr. Gru­ber Ferenc. Katona Vince, Baj­nok János. Jenei Ferenoné Szé­les Ilona. Kálmán Sándorné Gáspár Rozália. Paksi Péterné snveg Ilona, Kálmán Pálne Sárkány Veronika, Molnár Jó­zsef. Hötlör Ferenc Viktórián Doba Györgvné Simon Mária, Gulyás Terézia meghalt. terjed a DH Ki a hibás helyett: ml a hibás? Ez utóbbi a „DH" legfontosabb pszichológiai jelszava. A DH, azaz a Dol­gozz Hibátlanul munkamód­szer napjainkban már is­mert, gyakran emlegetett fo­galom. E munkarendszer tulaj­donképpen az ún. szaratovi rendszer, illetve a Zero De­fets System magyar változa­ta. A Magyar Szabvány­ügyi Hivatal munkatársai­nak javaslatára a DH-t elő­ször a Villamosszigetelő- és Műanyaggyár vezette be 1969-ben. A munkarendszer­ben rejlő lehetőségeket felis­merve a Vasas Szakszerve­zet. a Kohó- és Gépipari Mi­nisztériummal, valamint a Magyar Szabványügyi Hi­vatallal együtt elhatározta, hogy elősegíti a DH orszá­gos elterjesztését. Ennek kö­vetkezményeként 1970. jú­liusában 10., majd 1971. ok­tóber 12—13-án 22 KGM vál­lalat csatlakozott a kezdemé­nyezéshez. majd innen foko­zatosan átterjedt más minisz­tériumok vállalataihoz is. A közelmúltban a Földmé­rő- és Talajvizsgáló Vállalat és az Építőgépgyártó Válla­lat jelentette be elsőként, hogy nemcsak néhány szo­cialista brigád munkaterüle­tén, hanem a vállalat egész gazdálkodásában érvényesí­tendő munkarendszerré te­szi a DH-mozgalmat. Egyik sem. A DH lényegé­ben vezetési koncepció. Tu­lajdonképpen arról a rend­szerről van szó, amely össze­foglalja a szervezéstudo­mányt, a minőség javításá­ra kidolgozott különböző munkarendszereket, az üze­mi demokrácia érvényesíté­sére szolgáló téziseket, sok más mellett. Célja a hibátlan munka­végzés, amit a dolgozók ja­vaslatainak, kezdeményezé­seinek felhasználásával és a tervszerű Irányítással lehet elérni. Lényegében olyan összehangolt és egymásba kapcsolódó műszaki, gazda­sági, szervezési, nevelési in­tézkedési sorozatról van szó, amelynek eredménye a hi­bák és vállalati veszteségek folyamatos csökkenésében mérhető. E munkarendszer világsi­kerének titka úgy a szoci­alista, mint a kapitalista ter­melési viszonyok között az, hogy a legolcsóbb és legki­sebb anyagi befektetést igénylő eszköz az emberi, anyagi és műszaki tartalé­kok feltárására. A DH elveit a következők­ben összegezhetjük: m'nden hiba végső soron emberek hibája és így elkerülhető. A munkához való viszony és a munkamorál javítása elen­gedhetetlen feltétele a hi­bátlan tevékenységnek: min­denki teljes mértékben felel az általa végzett munka mi­nőségéért; az előírt követel­ményektől semmiféle elté­rést nem szabad megenged­ni; mindenkinek gondosan ellenőriznie kell saját mun­káját, hogy abban ne le­gyei! hiba; a hibátlan mun­kát anyagi és erkölcsi ösz­tönzőkkel kell támogatni. Anélkül, hogy részletes in­doklást adnánk, megállapít­hatjuk: a DH-mozgalom a vállalat egész tevékenységé­Fejlői állattenyésztés a Felszabadulás Tsz-ben A szegedi Felszabadulás Termelőszövetkezet gazdál­kodását, létét befolyásol ja az olajipar. Ezekben az évek­ben is fokozatosan vólloziK a termelésszerkezet, s az arány eltolódik az állatte­nyésztés javára. A közép távú terv elkészítésekor fi­gyelembe vették ezt, úgy szintén a népgazdaság Igé­nyeit is. A megnövékedctt állatállomány takarmány­szükségletét saját termelés­ből fedezik. A növényter­mesztési ágazaton belül csökken a termesztett nö­vények száma. A komplex gépesítés meg­valósítása csak szakosított nagyüzemben lehetséges, ezért már az Idén is csak gabona, kukorica, rizs, lu­cerna, zöldborsó és egynyári szálastakarmány termesztése lesz Szeged legnagyobb gaz­daközösségében. A kertészeti ágazatban a dísznövényter­mesztést szorgalmazzák, fo­kozatosan csökken a szántó­földi zöldség vetésterülete. Az állattenyésztésben a ser­téstenyésztés és -hizlalás lesz a meghatározó. Az elmúlt esztendőben 279 anyakocát tartottak, az idén négyszázat, s 1975-ben már 800-at. Ez egyben azt is jelenti, hogy lényegesen megváltozik a termelési érték. magaslaton Dokumentumregény — Fordította: Hernádi Miklós 22. Az állítási nzonbnn nehéz volt bizonyítani, mert éppen Rafe tanúsította, hogy abban a bi­zonyos lázas pillanatban Eriksson nem ls lát­hatta Maót. Amellett, s ezt nem vitathatta el a védelem, a uránálvető robbanótöltetét körül­vevő hüvely nem ólomból, hanem rézből ké­szül, s a kutatócsoport szakértől Mao testének közvetlen közeieben kizárólag M—16-os fegy­verből származó lövedékek ólomszllánkjalt ta­lálták. A bírósági jegyzőkönyvek tanúsága szerint mind a négy tárgyaláson nagy buzgalommal próbálta bizonyítani a védelem, hogy Eriksson nem tartozik a legbátrabb katonák közé, bizo­nyára abból a meggondolásból kiindulva, hogy ha sikerülne gyávaságot rábizonyítani az auto­matikusan felmentené klienseiket. „Fél ön Me­serve őrmestertől?" — kérdezték egv alkalom­mal Erikssontól, amire ezt felelte: „Igen, uram. félek... De ha nincs nála fegyver, nem félek tőle." Eriksson nemmel válaszolt, amikor az , egyik védőügyvéd, arra az akcióra hivatkozva, amelyben Eriksson osztagának fele megsebe­sült, ezt kérdezte: „Igaz, hogy hagyta, hadd sé­táljon csapdába az osztaga, és azért nem fi­gyelmeztette őket. mert elbújt a bozótban?" Az ügyvédet a tagadó válasz sem tántorította el további kérdéseitől. „Mit tett, amikor rajtaütöttek az osztagán? Elsütötte a fegyverét?" „A menetoszlop hátvédjében voltam. nem volt rá alkalmam." „Talán félt?" „Nem, uram." „Tehát nem félt?" „Nem féltem, uram." „Tehát nem igaz, hogy annyira félt, hogy mozdulni sem tudott?" „Nem igaz, uram." „Észrevette valaki, hogy félt?" „Nem, uram." Egy másik védőügyvéd Ismételten rátámadt Erlkssonra, hogy azért „agyalta ki" vádjait Me­serve és a többiek ellen, mert kt akart bújni a további, kockázatos gyalogsági bevetések alól. Mikor Eriksson igazolni tudta, hogy helikopte­ren akart gépfegyverkezelő lenni, ami egyálta­lán nem nevezhető biztonságos foglalatosságnak, az ügyvéd csökönyösen arra emlékeztette, hogy „ön azt vallotta, hogy el akart kerülni a sza­kaszától". Eriksson ezt el ls ismerte. „El akartam ke­rülni a szakasztól. El akartam kerülni az egész századtól, mert nem szívesen maradtam volna egy olyan században, ahol ilyesmi történik. Tu­dom, hogy háború van, de csak egyszerűen meg­gyilkolni egy ártatlan embert — ennek semmi köze a háborúhoz." Miután azzal vádolták, hogy fondorlatosan kl akart bújni a gyalogsági szolgálat alól, azzal is megvádolták, hogy nem volt elég fondorlatos, mert nem engedte szabadon Maót, amikor egye­dül muradt vele a kunyhóban. Ezt kérdezték tő­le: „Miért nem talált ki valamit, valami olyas­mit, hogy zajokat hallott, Vietkong-katonék hangját hallotta, és amíg kiment, hogy körül­nézzen, ő elmenekült?" „Nem találtam kl semmit, uram" — felelte Eriksson. „Egyszóval fontosabbnak tartotta a saját ér­dekelt a lány életénél" — hangzott a követ­keztetés. Olykor leleményes higgadtságot tanúsított Eriksson a tanúemelvényen. Mikor megkérdez­ték tőle, hogy szerinte tisztán katonai célból ku­tatta-e át Moserve a falucska kunyhóit, hogy „Idegen arcokat" találjon, Eriksson ezt felelte: „Ezt nem mondanám, uram. Mindegyik arc ide­gen volt." Mikor azt a kérdést kapta, hogy Mao huzamos jelenléte a 192-es magaslaton végül „nem veszélyeztethette-e az osztag tagjainak életét", így válaszolt: „Uram, a lánynak nem lett válna szabad már velünk jönni sem." Már csak az maradt hátra, hogy humorérzé­kéből is ügyet csináljanak. A dolog akkor ke­rült terítékre, amikor a védelem egyik tanúja, a szakasz egyik őrmestere azt állította, hogy Erikssonnak nincs humorérzéke. „Nem neve­tett, viccelődött annyit, mint a többlek, sokkal csendesebb volt náluk" — vallotta az őrmester. Az ügyész ezt vetette közbe: „Amikor azt mondja, hogy (Erikssonnak) nincs humorérzéke, azon azt érti, hogy nem volt mókamester, nem kereste mindennek a tréfás oldalát?" „Igen, uram.* (Folytatjuk.) re kifejtett hatásával előse­gíti a hatékonyabb gazdál­kodást, a meglevő erők és eszközök optimális felhasz­nálását. A következők. az újabb csatlakozók esetében már az a megállapítás sem érvényes, amelyet a Villa­mosszigetelő- és Műanyag­gyár vezérigazgatója, Bárá­nyi Imre — a munkamód­szer első hazai alkalmazója — egyik előadásában leszö­gezett: „Mint minden újnál, az első lépések az útkere­sés, a sajátosságra való al­kalmazás sok problémát ve­tett fel. Göröngyös utat tet­tünk meg a mai napig." Megállapításának további része viszont tanulságként vonható le: „Ajánlott mód­szerek vannak, de kész re­ceptek nincsenek, mivel a vállalatoknak saját adottsá­gaikra kell a rendszert ki­alakítaniuk. A DH az ed­dig alkalmazott módszerek közül a legeredményesebb­nek mutatkozik." Dr. Mérő Éva NAPI KISLEXIKON a nyugdíj­pótlékról Sokan vannak, ak'lc miután elérik a nyug­díjkorhatárt, még szí­vesen dolgoznak tovább. Ez az ő érdekük is, hi­szen így pótlékkal ki­egészíthetik nyugdíju­kat, és a vállalaté is, főként ha munkaerő­hiánnyal küszködik. # Jogosultság? A további munkára ösztönző nyugdíjpótlékot azok kaphatják, akik már jogosultak az öreg­ségi nyugdíjra, ám nyugdíjuk megállapí­tása nélkül munkavi­szonyban, teljes mun­kaidőben legalább még egy évet dolgoznak. Nem jár az ösztönző nyugdíjpótlék azoknak, akik7 részmunkaidőben dolgoznak, tehát nyolc­órás munkakörben csak 4 vagy 6 órát tölte­nek eL # Mértéke? A nyugdíjpótlék mér­téke, nagysága a betöl­tött munkakörtől függ. Ha valaki a termelés­ben és a forgalomban, vagy a lakosság ellátá­sával kapcsolatos fizi­kai munkakörben dol­gozik, minden év után az öregségi nyugdíj 7, egyéb munkakörben pe­dig 3 százalékát kapja pótlékként az 1971 utá­ni évekre. Az 1972 előt­ti évekre ls jár a pót­lék, ha a nyugdíj meg­állapítására 1971. de­cember 31. után került sor. Az 1972 előtti idő­szakra a fizikai mun­kakörben dolgozók 3, egyéb munkakörben pe­dig 1 százalék pótlékot kapnak. # Számítása? A 365 napot el nem érő töredék Időre pót­lékot nem lehet meg­állapítani. Ha azonban a dolgozó több — pót­lékra jogosító — mun­kakörben végzett mun­kát és mindegyik mun­kakörben maradt töre­dék idő, azokat az idő­szakokat egybe kell szá­mítani. A pótlék mér­tékét a megszerzett öregségi nyugdíj szá­zalékában állapítják meg. A nyugdíjpótlék­kal megnövelt ősszeg nem haladhalja meg a nyugdíj alapjául szol­gáló munkabérátlag 90 százalékát. i

Next

/
Thumbnails
Contents