Délmagyarország, 1972. január (62. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-23 / 19. szám

fáSlKNAP. UK!2. JANUÁR 23. Pártnapok Szegeden A héten a következő pártnapokat rendezik Sze­geden. Január 24-én, hétfőn dél­után fél 3 órakor az Ady Endre fiúkollégiumban Sza­bó Árpád, fél 3 órakor a Vas- és Fémipari Ktsz-ben Kttn Szabó József tart párt­napot Január 25-én, kedden dél­után a Csongrád és Bács megyei Téglaipari Vállalat­nal Csádon Gyula, 3 órakor az ACROKER-nél SzéU Fe­rencné, a BUDALAKK-nál 2 órakor Sántha László, 4 órakor a Shell-szerviznél Komáromi Ferencne a párt­napi előadó. Január 26-án, szerdán az építőipari Szállítási Válla­latnál délután 4 órakor Sző­ke László tart pártnapot. Január 27-én, csütörtökön délután fél 5 órakor a Há­mán Kató Altalános Iskolá­ban Alföldi János né, 3 óra­kor a Városgazdálkodási Vállalatnál Bánfi József, a Szegedi Nyomdában 3 óra­kor Kókai Gyula, a petőfi­telepi L sz. pártalapszerve­zetben 6 órakor Kotlár Jó­zsef, délután 3 órakor a Déry Miksa Gépipari Tech­nikumban Zöldi Kovács La­jos tart pártnapot Január 28-án, pénteken délután 4 órakor a vendég­látó vállalatnál Szabó Jó­zsef tart tájékoztatót idő­szerű gazdasági kérdésekről. Megkétszereződik a növényvédőszer-gyártás Elkészült az iparág fejlesztésének tudományos programja A Nehézipari Minisztérium megbízásából kutatókból és ipari szakemberekből álló munkabizottság elkészítette a növényvédőszer-gyártás ku­tatási és fejlesztési célprog­ramját. E program alapján a minisztérium vállalta a kutatási és fejlesztési tevé­kenység országos koordiná­lását, a termelés és a beru­házás koordinálásával pedig a Magyar Vegyipari Egyesü­lést bízta meg. A nagysza­bású koncepció kidolgozását az tette szükségessé, hogy Magyarországon indokolat­lanul magas az import nö­vényvédő szer felhaszálasa. A szükségleteknek csupán 40 százalékát fedezik hazai gyártásból, ahhoz is zömmel import hatóanyagot használ­nak feL Az iparág viszony­lagos lemaradása részben a koordinálás, a célszerű fej­lesztő tevékenység eddigi hiányából eredt. A fejlesztő és kutatómun­ka szellemi bázisával a prog­ram a Nehézvegyipari Kuta­tó Intézetet és a gyógyszer­gyárak kutató laboratóri­umait jelölte meg. Ahhoz, hogy ennek a nagyszabású munkának eleget tudjanak tenni, bővítik a Nehézvegyipari Kutató Intézet biológiai és toxikológiai részlegeit, a gyógyszergyárakban pedig a kutatókapacitás egy részét erre a célra csoportosítják. A tudományos munkával első­sorban olyan korszerű, bio­lógiai hatású anyagokat ál­lítanak majd elő, amelyek az emberre hatástalanok, de a rovarok légzését, táplálko­zását és szaporodását gátol­ják. Foglalkoznak olyan anyagok előállításával is, amelyek a növényvédelem mellett a növényevők fejlő­dését is szolgálják. Megállapították, hogy a hazai növényvédőszer-ipar termelését 1975-ig kétszeresére kell emelni, s ezzel a felhasználás 60 szá­zalékát a hazai termelés adja. A nagyszabású kutatási és fejlesztési program megvaló­sítását támogatja az Orszá­gos Műszaki Fejlesztési Bi­zottság és a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Miniszté­rium. (MTI) Fontos vizsgálatok a Legfőbb Ügyészség idei programjában A Legfőbb Ügyészség a törvényesség érvényesülésé­vel kapcsolatban jelentős kérdésekben végez széles kö­rű vizsgálatot 1972 első fe­lében. Valamennyi főügyészség megvizsgálja a gyermek­korú bűnelkövetőkkel szem­ben alkalmazott gyámható­sági intézkedések törvé­nyességét, összegezni kívánják, hogyan alakultak a gyermekkorúak bűntettei bűncselekmény-ka­tegóriánként, milyen módon követték el azokat, s az el­követők hogyan oszlanak meg életkor szerint. Vizsgálják azt is, hogy a gyámhatóság milyen védő-óvóintézkedése­ket tett: hány gyermekkorú részére rendelt ki pártfogót, meggyőződött-e arról, hogy az általa tett Intézkedéseit eredményre vezettek-e, s mennyiben voltak alkalma­sak a visszaesők számának csökkentésére. Jelentós helyet foglal el a közlekedési szabálysérté­sek törvényességének vizsgalata. A fővárosi ós 12 megyei fő­ügyészség a szabálysértési ügyek közül azokat vizsgál­ja, amelyek nem valamely megtörtént balesettel — ösz­szeütközés, koccanás, elütés — kapcsolatos helyszínelés útján jutottak a hatóságok tudomására, hanem kizáró­lag a rendőrségi közúti el­lenőrzést követő feljelentés alapján. Azt is elemzik, hogy a közlekedési szabálysérté­sek miatti feljelentések mennyiben segítik elő a bal­esetek megelőzését, s a for­galmi ellenőrzések alkalma­sak-e a közlekedési fegye­lem megjavítására. Széles körű vizsgálat fog­lalkozik azzal is, hogy az ál­lami gazdaságok területén a jogerős munkajogi intézke­dések, s a munkaügyi döntő­bizottságok eljárása és hatá­rozatai megfelelnek-e a tör­vényesség követelményeinek. Különös figyelemmel vizs­gálják, hogy betartják-e a rendelkezése­ket a munkaviszony meg­szüntetésénél és a munka­szerződések módosításánál. E vizsgálat feladata annak feltárása is, hogy a gazda­ságok által indított fegyelmi eljárások törvényesek-e, s a dolgozó által okozott kárért a felelősségre vonás a jogsza­bálynak megfelelően törté­nik-e. Jelentós szempont az is, hogy a munkaügyi döntő­bizottság, amennyiben az ál­lami gazdaság részéről tör­tént a felmondás, felderíti-e a dolgozó közérdekű bejelen­tése és a felmondás közötti összefüggést, ha a dolgozó arra hivatkozik: a számára hátrányos munkajogi intéz­kedés annak következménye, hogy bírált vagy közérdekű bejelentést tett. A polgári jog területét érintő tevékenység során az ügyészségek elemzik, hogy az állampolgárok és a gazdál­kodó szervezetek milyen ter­mészetű — harácsolási célra utaló — jogtalan igényeket érvényesítenek, s milyen formákban Jelent­kezik az ügyeskedés, az il­letéktelen előnyökre tö­rekvés, a tisztességtelen verseny. Értékelik azt is, milyen eredménnyel lépnek fel a ha­rácsolás ellen az illetékes szervek. (MTI) Én bejárok, te bejársz, ő bejár, A szakmunkástanu­lók igazsággal folytathatják így is a ragozást: mi bejá­runk. Reggel, délben és este, mikor a diákseregek elin­dulnak — Szegedre, be és Szegedről ki — nagyon so­kan kelnek útra közülük is, hogy iskolába, tanmű­helybe, gyárba, szövetkezet­be, illetve ezekből hazajus­sanak. Ütrakelnek — s emiatt rendszerint korán kelnek. Haza, tanulni is később jut­nak, mint helybeli, vagy a kollégiumi bentlakással ren­delkező társaik. A másik gond: idejük egy része el­vész vonatra, buszra való várakozásban, pályaudvari ácsorgásban, utcai fogás­ban", csellengésben. BICIKLIVEL A BUSZHOZ A 624. Ipari Szak­munkás­képző Intézet tanulóinak negyven százaléka bejáró. Salamon István igazgató­helyettes mondja ezt az adatot. A 600-as intézet di­ákotthonában, illetve a DÉLÉP munkásszállójában, valamint az Ifjú Gárdában vannak bentlakók: 89-en. A többiek, mintegy 550 ipari­tanuló, ingáznak — a nagyok módjára — város és város, város és falu között. Laczi Ildikó a női szabó szakmához érzett kedvet; most másodéves, a Szegedi Szabó Szövetkezetben tanul­ja a mesterség titkait. Sze­reti is. Számára a bejárás — Tiszaszigetről hozza-viszi a busz — tulajdonképpen Vidrák, rókák a Fehértavon A zajló Tisza, a befagyott tavak vándorútra kénysze­rítette a vidrákat. A Tisza mentén már nagy számban megfogyatkozott nemes prémú és halpusztító állatokból a Fehértó halastavában tűntek fel példányok. A nappal ná­dasokban rejtőző allatokat lábnyomaik árulták eL Éj­szaka jártak a befagyott tavon vágott lékekhez, onnan víz ala merülve zsákmányolták a halakat. Három igen jól fej­lett allatot sikerült ártalmatlanná tenni. A nyomokból ar­ra lehet következtetni, hogy még több állat rejtőzik a területen. Az éhség bizonyára a 6 kilométerre levő Tiszá­ról űzte a Fehértóra a vidrákat, ahol a telelő halakból bőségesen zsákmányolhattak. A közel 15 centiméteres jégréteg lehetővé tette a sá­sos-nádas szigetek égetését. A lángtenger a behúzódott rókákat perzselte ld a járhatatlan sűrűségből. A jéggé me­revedett Feliértóról a vízimadarak eltűntek. & P. ÜprilistöB országos A Minisztertanács határo­zata alapján a Központi Sta­tisztikai Hivatal általános mezőgazdasági összeírást szervez. A nagy munkát or­szágszerte már az idén áp­rilisban megkezdik, és 1973­han fejezik be. A KSH Komárom megyei igazgatóságán máris meg­kezdődtek az előkészületek. Szervezik a számlálóbiztoso­kat Tanácsi dolgozók mel­lett — a tavaszi szünetben — pedagógusokat is bevon­nak a nagy munkába. A me­gyében a 350 számlálóbizto­son kívül csaknem 100 fe­lülvizsgáló, illetve községi felelős működik majd. A megye 7 állami gazda­ságának es 56 termelőszövet­kezetének már eddig is sok adata ismert. Természetesen a nagyüzemek az összeírás­hoz is maguk szolgáltatják az adatokat. A számlálóbiz­tosokra mégis sok munka vár. A megyében működő több mint 50 000 háztáji és kisegítő gazdas : ól ugyan­is a korábbi áll útszámlálás adatain kívül csak becsült adatok állnak rendelkezés­re, noha tervezési és sok más szempontból nélkülöz­hetetlenül fontos tudnunk, milyen szerepük van a ter­melésben és a forgalmazás­ban. Magyarország történetében ez lesz a harmadik általá­nos mezőgazdasági összeírás. Az elsőt még 1895-ben szer­vezte a Központi Statisztikai Hivatal, a következőre 1935­ben került sor. A mostani jelentőségében lényegesen eltér az előző kettőtől. Nem­csak azért, mert a felszaba­dulás utan alapvető válto­záson átment magyar mező­gazdaságnak ez lesz az első pontos számbavétele, hanem azért is, mert az összeírás része egy nagy nemzetközi munkának. Hazánk ugyanis az ENSZ élelmezési és me­zőgazdasági -szervezete — a FAO — felkérésére csatla­kozott ahhoz a nemzetközi összeíráshoz, amelynek cél­ja a világ élelmezési hely­zetének javítása. nem nagy ügy, hisz olyan kicsi ez a távolság. Nyolcra, az első órára a fél 7-kor induló busszal ér be legbiz­tosabban. A baj ott van, hogy a szövetkezetben dél­után kettőtől este 9 óráig tart a gyakorlati foglalko­zás, neki viszont 8 óra 40­kor indul az autóbusza. — Ha nem akarok na­gyon későre maradni, ne­gyed 9-kor el kell jönnöm. El is jöhetek, viszont az ilyen háromnegyedórákat be kell pótolni. — Mikor, hogyan? — Kedden, mikor délelőt­tös vagyok az iskolában, délután is bentmaradok, hogy ledolgozzam a kiesést — mondja a rövid hajú kis­lány. Maxinadrágos, magas, mo­solygós tanulólány Kálmán Mária, Ildikó osztálytársa, ö is a szabó szövetkezetnél tanulja a szakmát.. Csakhogy ő Zsombóról jár be. Neki — 4 kilométerre laknak a buszmegállótól — kerékpár­ral van „csatlakozása" a járműhöz. „Retúr" — ott­hagyja egy ismerős család­nál, aztán visszajövet be­megy érte. Van úgy, hogy este ne­gyed tizenkettő tájt lép be az ismerős portára a bicik­liért. Hogy mikor? — Csütörtökön, pénteken, szombaton, amikor délutá­nosak vagyunk az üzemben. Kilenckor végzek, de csak fél 11-kor van autóbuszom. Idejét a Marx téri pálya­udvaron, a váróban tölti ilyenkor. — Vannak ott más diákok is, Tanulni persze nem le­het, akkora a zsúfoltság. Éj­szaka hazakerekpározni ? Megszoktam már. Másnap viszont jólesik tovább aludni. Kettes, hármas osztályza­tok núndkettójüknéL SZINTÉN AZ „ALOMJARAT­TAL" rázólag teszi hozzá: az el­nöknő ugyanis tavaly meg­ígérte, hogy ha elkészül az üzemházuk, délelőtt lesz a tanműhelyi oktatás. A mostani, a Francia ut­cai munkahely ugyanis csak félig tanműhely. Délelőtt a felnőtteké, s délután birto­kolhatják csak a gyerekek. Negyvenöt perces út, ne­gyed 12-re otthon van Gyöngyi is. — Most már bent lakunk a faluban. — Mit lehet csinálni vá­rás közben? — Legjobb esetben olvas­ni. Hidegben különösen rossz, mindenki bevonul a váróba. ENGEDÉLY ÉS KLUBSZOBA Nehéz megítél­ni, mek­kora gon­dot okoz ezeknek a gyere­keknek a bejárás időre. Ne­héz, mert elég könnyen ve­szik, szóval sem panaszkod­nak. Pintér Gyöngyi Üllés­ről szintén természetesnek veszi a dolgot, öt is a szabó szövetkezeti délutánosság érinti; munkába jönni ket­tőre, 9 óráig munkálkodni a tanműhelyben s fél 11-ig várakozni a hazaindulásra. — Nyolchúszkor is mehet­nék — magyarázza a hosz­szúhajú, nyúlánk leány. Dehát azt utólag, iskolai napon csak le kell dolgoz­ni. Talán nem is lehetne, mert délelőtt _ mikor a felnőttek vannak bent nem jutna szabad gép. — Elsős koromtól így csinálom, s valószínű, hogy jövőre is. — Nem lesz kész az üzem­ház? — kérdez közbe Sala­mon István, majd raagya­Ket. ma­kói har­madéves­sel is be­szélgetek: nekik jó, az otta­ni cipész ktsz-be jarnak a hét öt napján. Csak egy napra, iskolába jönnek Sze­gedre, de olyankor is dél­ben „Késési engedellyei", este pedig hamarabb elen­gedik őket tanáraik, hogy időben juthassanak haza. — Le kell-e „dolgozni" ezt az időt az iskolában is? — kérdem. Nevetve mond­ják, hogy nem. Nos, én úgy érzem, ha­sonlóképp meg lehetne ol­dani a szabó szövetkezet né­hány bejáró tanulójának gondjait is. A bejárásnak persze más árnyoldalai is akadnak. Sző­ke, helyes arcú kislány ül az intézet klubheiyiségeben. Az érkezés és tanítás közti időt tanulassal tölti eL Mint mondja, neki is kilométere­ket kell megtenni a busz­megállóig — télen, a nagy hidegben-hóban gyalog, más­kor biciklivel. Az iskolai utolsö óráról ót is elenge­dik, így a 19 óra 45 perckor induló busz viheti haza. Utóbb azt is megtudom róla, hogy bizony iskolake­rülés volt a rovásán tavaly. Aztán a szülőkkel való be­szélgetés rendbe hozta a dol­got. — Némelyik tanuló addig jár az iskola „mellé", míg végül már nem is tudja pó­tolni a mulasztást, lemor­zsolódik hallom a peda­gógusi gondot. Egyébként sokat jelent a klubszoba létrehozása; a mostani tan­évben — a nagy teremszúke ellenere is megadták ezt a lehetőséget a 624-esbe járó fiataloknak. Itt eltölthetik — s tanulva, hasznosan — az „üresjáratú" órákat.. Mint a fentiekből kitetszik — noha a fiatalok, éppen fiatalságuk miatt — nem ér­zik különösebben nehéznek, érdemes és szükséges többet törődni a bejáró ipari tanu­lókkal — a holnap szakmun­kásaival. Simái Mihály

Next

/
Thumbnails
Contents