Délmagyarország, 1972. január (62. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-19 / 15. szám

c SZERDA, 1972. JANUÁR 19. A „NAGY KALAP y> CERNÁZAS AZ ÜJSZEGEDI SZÖVÖG1ÁRBAN Új eljárás a szülészetben A budapesti í. sz. Női Klinika szülészeti osztályán a közelmúltban újszerű eljárást vezettek be a magzatokat és a szülőanyákat fenyegető veszélyek elhárítására. Az elektronikus müszersor „közreműködésével" alkalmazott eljárás, mint az eddigi tapasztalatok bizonyítják, kitűnő segítőtársa az orvosoknak a prevencióban és abban is, hogy a szülés után az újszülötteknek az eddiginél jobb gondozást biztosíthassanak. Ismeretes, hogy a magzatra veszélyt jelentő állapotokat eddig csak a hagyományos, füllel való szívhanghallgatással lehetett felismerni, ami meglehetősen nagy bizonytalansági tényezőt is jelentett. A jelenlegi eljárással szemben ennek az is hátránya volt, hogy szubjektivitása mellett nem volt folyamatos. Az új eljárás lehetővé teszi a veszélyes állapotok korai felismerése alapján a gyors beavatkozás elvégzését, sőt azt is, hogy bizonyos veszélyállapotokai már eleve kizárjanak, továbbá, hogy esetenként a műtétes szülések javallatát pontosabbá tegyék. (MTI) Napirenden a lapkiadás negyedik ötéves terve A Nyomda- és Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezetének Központi Vezetősége kedden ülést tartott, amelyen megvitatta, a szakszervezet feladatait a lapkiadás fejlesztése IV. ötéves tervének végrehajtásában. A Központi Vezetőség által elfogadott előterjesztés megállapítja, hogy az elmúlt években egyre több és színvonalasabb újság került az olvasók kezébe. A III. ötéves terv Időszakában a sajtó céljaira felhasznált papírmennyiség 70 százalékkal nőtt mind az országos, mind a megyei napilapok terjedelme bővült, példányszámuk emelkedett. Ugyanakkor a lapkiadás fejlődésében nehézséget okoztak a nyomdai kapacitás és a posta terjesztési gondjai. A nyomdai és a lapterjesztési körülmények helyzetét figyelembe véve a IV. ötéves terv általában nem számol új lapok kiadásával. Elsősorban a tömegtájékoztatást közvetlenül szolgáló politikai napi- és hetilapok példányszámának emelését, egyesek terjedelmének bővítését, formátumának korszesitését irányozza elő. A fejlesztési lehetőségek azonban így is a nyomdaipar IV. ötéves tervében előirányzott beruházások megvalósításától függenek. Mind a Központi Vezetőség határozatai, mind a vitában elhangzottak kiemelték, hogy fontos a lapok előállításában érdekelt szerkesztőségek, kiadóvallalatok és nyomdák illetékes vezetőinek szorosabb együttmű, ködése. Szükségesnek tartották a szakmai továbbképzés fejlesztését mind az újságírók, mind a lapkiadói alkalmazottak — hirdetési, terjesztési, műszaki dolgozók — körében. A Központi Vezetőség abban is egyetértett, hogy a gondos munka érdekében javításra szorulnak a lapkiadóvállalatok és szerkesztőségek dolgozóinak munkakörülményei. A Központi Vezetőség ezután megtárgyalta a nők gazdasági és szociális helyzetének javításáról szóló kormányhatározat végrehajtásának tapasztalatait a nyomda- és papíriparban. A

kérdés — ilyen megfogalmazásban — inkább csak a szakembereket érdekli, akik — talán hivatalból is optimistán reménykednek: a nyereségrészesedés közelgő felosztását végre nem az egyenlősdi, hanem a kinek-kinek végzett munkája szerinti differenciálás jellemzi majd. Mondom: a szakemberek reménykednek, akiket pedig ez a kérdés közvetlenül is érint, azok — megkockáztatnám — a legjobb esetben is közömbösek. A nyereségrészesedés gyakorlati felosztását végző vezetők már régen meggyőződtek arról, hogy mindenféle anyagi juttatás szétosztásában a „mindenkinek egy keveset" elv érvényesítése okozza számukra a legkevesebb fejtörést, a legkisebb kényelmetlenséget és gondot. Akik pedig kapják ezeket a juttatásokat — a munkások és alkalmazottak — szintén belenyugodtak már: nincsen jobb és mégjobb, rosszabb és mégrosszabb munkás, alkalmazott; én is kapok, te is kapsz, nincs harag, nincs ok elégedetlenkedni, nincs miért gondolkodni azon, hogy én vajon miért kaptam kevesebbet, mint a másik. Nem túlzás, ha azt írom: az egyenlősdi, a „nagy kalap" szemlélet nálunk mármár vívmánynak tűnik. Senkit nem lehet — és úgyszólván nem szabad — megsérteni azzal, hogy mínusz ötszáz, ezer vagy még több forinttal is kifejezik szakmai kvalitásait, munkája minőségét. Itt van egy közeli példa: a pedagógusok tavalyi bérrendezése, amelynek során szintén meghirdették a differenciálást, s ami csak azért nem bukott meg, mert a differenciált béremelésre jóval kisebb összeget fordítottak, mint az egyenlősdi alapján történő szétosztásra. A pedagógusok vitáiban is elhangzott a tetszetős érv: hogyan, milyen alapon lehet elbírálni egy olyan sajátságos szellemi tevékenység minőségét, hatékonyságát, mint a pedagógusok munkája? Minden más munkánál, foglalkozásnál pedig megtalálható az a szubjektív meggyőződés, amely szerint „én is dolgozom annyit, mint a másik, én sem végzek kevesebbet, vagy rosszabb munkát, mint a mellettem levő". S

a főnök, a munkahelyi vezető dolga lenne felülbírálni ezt a szubjektivizmust, ám a vezetők jó része így gondolkodik: „miért éppen én döntsek, miért éppen én minősítsek, s miért az én döntéseim szüljenek rossz hangulatot, torzsalkodást, miért én vállaljam ezért a rossz hangulatért a felelősséget, és annak ódiumát is, hogy a jutalmazásnál, a nyereség szétosztásnál az esetleg mellőzöttek veszik a munkakönyvüket és elmennek egy másik gyárba." Azaz: jobb a nyugalom, jobb a csend, a békesség, adjunk mindenkinek, illetve csak annyira differenciáljunk, amennyire azt a kollektív szerződés, vagy a törzsgárda szabályzat mechanikus szabályai előírják. S hogy ennek a vezetői gondolkodásnak — és gyakorlatnak — milyen hatása van a közvéleményre, arra jellemző példát találtam nemrégiben az egyik gyárban. Munkásokkal, művezetőkkel beszélgettünk éppen a differenciálás elvéről és gyakorlatáról. A munkások hadakoztak az egyenlősdi ellen, művezetőik az imént idézett érveket hangoztatták. S amikor a munkásoknak tettem fel a kérdést, hogy ők vajon vállalnák-e a beosztottak munkájának, munkahelyi magatartásának személy szerinti értékelését és ennek az értékelésnek anyagi konzekvenciákban történő érvényesítését, kivétel nélkül azt válaszolták, hogy nem vállalnák! S következtek ismét a jól ismert érKi mit veszthet Csengelén? Életveszély a jégen Az élő vizek sohasem veszélytelenek. Nem ok nélkül tiltják számtalan helyen a fürdést a hatóságok, hiszen a tilalom megszegői közül minden évben szed áldozatokat a víz. Ám félni a befagyott vizektől is kell. A környező tavak, kubikgödrök vizén már jégpáncél feszül, és hamarosan talán a Tisza is beáll. Itt-ott maris megjelentek a csúszkáló gyerekek. Szülői felelőtlenség? Az! Hiszen a gyerek nem képes megítélni a fenyegető veszélyt. Nem ismeri a jég bizonytalanságát, a gyermek még nem tanult meg félni. De a szülők emlékezhetnek a számtalan téli tragédiára. Például, amikor évekkel ezelőtt három kisgyermek került egyszerre a rókusi tó jege alá. A szülőknek emlékezniük kell erre is. Kötelességük az emlékezés, és az is, hogy gyermekeiket óvják a jégen fenyegető veszélytől. Rajtuk, a szülőkön múlik, hogy az idén ne követeljenek halálos áldozatot a fagyó vizek. Sz. I. Néhány nappal ezelőtt, amikor beszámoltunk a közös gazdaságok készülő zárszámadásairól, megemlítettük a csengelei Egyesült Termelőszövetkezetet is azok között, melyek 1971-ben ismét rosszul gazdálkodtak, mérleghiánnyal zárnak. Téves tájékoztatást kaptunk volna róluk? Az Egyesült Tsz főkönyvelőjének helyesbítést kérő leveléből erre lehetne következtetni: „Valóban, a csengelei Egyesült Tsz-ben az 1970-es év végén az előző évek mérleghiányai alapján szanálási eljárást folytattak le, de a mérleghiány nagy részének rendezése után az 1971-es évben mar elkerültük a »bajt«, mivel sem komoly gazdasági, sem pedig súlyos pénzügyi problémáink nincsenek, és így ez év végére mérleghiány sem várható, melyre tekintettel szanálási eljárás megindítására sem kerül sor téeszünkben." Jogla'an részesedés Ez eddig rendben is volna. Csakhogy az említett 1970-es mérleghiány rendezését a Csongrád megyei tanács végrehajtó bizottsága 1971. március 9-én hozott határozatával tette lehetővé, melyben 4 millió 450 ezer forint vissza nem térítendő állami támogatást adott a téesznek. Nem sokkal későb a vb az Egyesült Tsz-t a kedvezőtlen adottságú szövetkezetek közé (a költségtérítés jellegű árkiegészítés folyósítása szempontjából az 'első kategóriába) sorolta, s évenként 980 ezer forint jövedelemkiegészítő támogatást állapított meg részére. Sajnos azonban a téesz még így sem kerülte el a „bajt": tavalyi gazdálkodása is veszteséges és a szanálási eljárás során megállapított munkadíj-alapot is túllépte. A szövetkezet vezetői azonban még tetézték is a „bajt". Az a vb-határozat, amely a veszteség rendezésére a közel 4,5 millió forintot odaadta az állam pénzéből, azt is kimondta, hogy mivel a munkadíjazás törvényes rendjét megsértették a téeszben, a vezetők részére kifizetett 104 ezer forintot követelje vissza. Mivel a fizetett alkalmazottakkal a téesz vezetői jogszabályellenes munkaszerződést kötöttek, tőlük a pénzt nem lehet visszakérni. Az elnöktől és az elnökhelyettestől azonban lehet. Csak éppen mindeddig nem sikerült. Alkudozásaik történetét most nem vetjük papírra, csak azt a szomorú tényt, hogy a decemberi téesz-közgyűlés javaslatukra úgy határozott, nem követeli vissza tőlük a jogtalanul felvett részesedést. Jóra fordítható Az, hogy szerkesztőségünket és olvasóinkat a helyreigazító levélben félre akarták vezetni, eltörpül amellett, hogy félrevezették szövetkezetük tagsáságát is, befolyásukkal nagyon rossz irányba terelték döntésüket. Az állami támogatás ugyanis nem arra való, hogy kiosszák, ezt kellett volna megértetniük, s akkor a megyei tanács végrehajtó bizottságát nem kényszeritik annak elhatározására, hogy az évi 980 ezer forintos jövedelemkiegészítő támogatást felfüggessze és utasítsa a vb mezőgazdasági osztályát, hogy átmenetileg az állami támogatás más formáit se biztosítsa számukra. Az ügy azonban még jóra fordítható, s ez részben attól függ, hogy a téesz vezetői levonják-e végre a személyükkel kapcsolatos konzekvenciákat; részben és sokkal inkább attól, hogy a termelőszövetkezet tagsága belássa, rosszul döntött a legutóbbi közgyűlésen és a legközelebbi alkalommal kötelezi az elnököt és elnökhelyettest a kiegészítő részesedés visszafizetésére vek: miért legyek én a rossz ember, miért rajtam csattanjon az ostor? Az egyenlősdi: közhangulat. Bonyolult társadalomszociológiai feladat lenne annak kiderítése, hogy miként, milyen hatások, összetevők eredményeképpen alakult ki. Az igazság az, hogy tulajdonképpen senki nem akarja, nem kívánja, nem érvényesíti a „kinek-kinek munkája szerint" elvet. Arra már volt példa, hogy súlyos fegyelmi vétség, vagy bizonyos munkajogi rendelkezések látványos megszegése miatt kizártak valakit a nyereségrészesedésből. Arra viszont egyetlen példa sincs, hogy valakit nyilvánvalóan hanyag, megbízhatatlan munkája miatt zártak volna ki a részesedésből. A „nagy kalap", amelyből mindenki egyformán — vagy közel egyformán — részesül, ma is létezik; a „nagy kalap" kényelmes, biztonságos, kockázatmentes és ugyanakkor — veszélyes! V

eszélyes, éppen kockázatmentessége miatt. Veszélyes, mert a nyereségrészesedésnek és mindenfajta anyagi juttatásnak éppen az ösztönző hatását torpedózza meg és ily módon a jól dolgozókat, a kiváló és lelkiismeretes munkásokat egy szinten, azonos módon minősítik a hanyagokkal, a lelkiismeretlenekkel. S mi sem természetesebb, hogy egy ilyen „ösztönzési" gyakorlat láttán a kiemelkedő teljesítményt nyújtók előbb-utóbb rádöbbennek, hogy lehet lazítani; nem érdemes „hajtani", hiszen a boríték vastagságából ítélve ugyanazok, ugyanolyanok vagyunk, mint a gyenge, vagy mint a látszatteljesítményeket produkálók. Ennek a veszélynek az elhárítását nem lehet törvények, rendeletek segítségével megoldani. S ilyen értelemben a differenciálás végső soron lelkiismereti ügy. Beszéltem vezetőkkel; akik azt vallják, hogy öt rossz munkás még mindig jobb, mint egy hiányzó munkás. Ám nem tudok róla, hogy valahol, valaki is próbálta volna: tényleg jobb? Vértes Csaba 4 KGST vb A feltétel Ha a pénzt visszafizetik, azon nyomban véget ér a támogatás megadásának felfüggesztése. Gondoljanak csak bele az Egyesült Tsz tagjai: évi csaknem egymillió forint jövedelemkiegészítés megnyerése vagy elvesztése mit ér egy évek óta sok bajjal-gonddal gazdálkodó szövetkezetnek? És ne a megyei tanács végrehajtó bizottságára nehezteljenek azért, hogy megelégelte a huzavonát, s ilyen szigorú határozatot hozott. A vb azzal, hogy az állam pénzén őrködik, az ő érdekeiket is védi! Fehér Kálmán ülése A KGST végrehajtó bizottságának ülésén — amely kedden kezdődött meg Moszkvában — megvitatják a szocialista országok együttműködésének kérdéseit a mezőgazdaság és az élelmiszeripar területén. A végrehajtó bizottság megvitatja azokat a kérdéseket, amelyek összefüggenek a szocialista gazdaság, integráció komplex fejlesztési programjának teljesítésével. Az ülés résztvevői megvitatják egyebek között azokat az intézkedéseket, amelyeknek célja: a kapcsolatok kiszélesítése a gépgyártás, a villamos távvezetékek rendszere és a postaösszeköttetés, valamint a feltalálói tevékenység területén. Az ülésen miniszterelnökhelyettesek vesznek részt: Magyarországot Vályi Péter képviseli.