Délmagyarország, 1972. január (62. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-16 / 13. szám

VASÁRNAP, 1972. JANUAR 16. ÖNMAGUNKNAK OKOZZUK A KÁRT Dr. Lajos Sándor Pantomin Dr. Porszász János A barát Horváth Dezső Kemence Az emberiség nagy többsége éhezik, nyomorog, kegyetlen kö­rülmények között él napjainkban is. ^Ugyanakkor a demográfiai előrejelzések 2000-re kb. 7 mil­liárd emberrel számolnak. Tehát az emberiség a műszaki haladás­tól a következő 25—30 évben egyre többet kér, és megoldást csak a legokosabban megterve­zett és megszervezett ipari ter­meléstől várhatunk. És eközben követünk el olyan hibákat, ame­lyeket mind szélesebb körben kell feltárnunk, és minden élet­rezdülésünkkel arra kell töre­kednünk, hogy a műszaki-tudo­, mányos forradalom károsító ha­.' tásait kivédjük. Kémiai károsítok Az emberiségnek egyre több táplálékra és italra van szüksé­ge, mind nagyobb mennyiségeket kér az élelmiszer-gazdaságtól. Mit tehet erre a mezőgazdaság és az élelmiszeripar? Mind több rovarirtó, gombaölő, atkaölő, rágcsálóirtó, gyomirtó szert, ta­lajkártevők elleni és lombtalaní­tó anyagot alkalmaz, nem is gondolva arra, hogy azokból olyan mértékben maradnak ve­gyi anyagok az élelmiszerekben, amely mennyiségek az emberre károsak lehetnek. Jó példa erre a DDT és a HCH nevű halogén­származékok. E két vegyi anyag túlzott használata következtében az élelmiszerek kémiai szennye­zettsége már a hatvanas években ' világszerte aggasztó mértékben megnőtt, s egyes államokban DDT-ből naponta 0,2 mg került egy-egy ember szervezetébe. A svájci Paul Müller már 1948-ban Nobel-díjat kapott e két anyag fiziológiás károsító hatása terén végzett kutatásaiért, és mégis 20 évnek kellett eltelnie, mire 1968­ban már a legtöbb országban e szerek gyártását és alkalmazását, betiltották, hivatkozva arra, hogy mind a DDT, mind a HCH a zsírszövetekben felszaporodnak, s a szervezet „lerobbanásakor" karci gén (rákkeltő) anyaggá válnak. Így vagyunk, és így lehetünk a jövőben mind több konzerváló szerrel is. < Hogy csak egy elég sokat vitatott kérdést hozzak: nálunk a zsíriparban avasodás­gátlásra a propilgallát nevű ész­tert használjuk. A legtöbb or­szágban (SZU, USA, Jugoszlávia, Csehszlovákia stb.) alkalmazása tilos, ugyanis bizonyított tény, hogy nemcsak a zsírok oxidáció­ját gátolja, hanem a szervezet belső égési folyamatait is lassít­ja. Hát jó az az embernek, ha télen — talán a zsírral elfo­gyasztott propilgallát következ­tében is — jobban fázik a kelle­ténél, mert belső égési folyama­tai a megkívánt szintnél lassúb­bak? Nem! Ismert a nátriumcik­lamát sorsa, amelyet mesterséges édesítő szerként alkalmaztak a diabetikus készítményekben. Ma már ez a tilos listára került a dohányiparban használt kuma­rtnnal együtt, mert mindkettő a szervezetben rákkeltő anyaggá válhat. Nem használja az * ipar ugyanakkor az olyan hatásos konzerváló szert, mint *>1. a DEPIK, amely már az élelmi­szerben alkoholra és szénsavra bomlik, miközben mikrobiológiai tisztaságot teremt. A különböző forrásokból szár­mazó radioaktív sugárzások és hulladékok veszélyeztető hatásá­val ma már közegészségügyi óvórendszabályok foglalkoznak, mégis a naponta fogyasztott tej­ben, a zöldségfélékben, a halak­ban, a tojásban stroncium—90­et, cézium—137-et mutatnak ki. Igaz, hogy az eddigi mérési ered­mények szerint az ember szerve­zetében felhalmozódott radioak­tív anyagok mennyisége — az utóbbi két évtized számottevő növekedése ellenére — sehol sem é»-i el a ve«7.élves szintet, de azt is meg kell érteni, hogy a szer­vezetbe bekerült eAzi"m—137 60 év a'att bomlik el inaktívvá. Hála a vegyiparnak, mondja a háziasszony és az ioar, hogv a motás és a tisztítás egvre köny­nyebbé vált De a jelenig-* hasz­nált mosónorok es -szere' *nd­re foszfáttartalműak. Az el'oly ó szennyvíz foszfáttartnlma miatt a folyók és a tavak biológiai egyensúlyát megbontja. Az USA­ban, Kanadában és Svédország­ban éppen a napokban tiltották meg a foszfáttartalmú mosósze­rek gyártását és használatát, s helyettük petrolkémiai alapú termékeket fejlesztettek ki. Légszennyeződések A földön és a levegőben kelet­kezett gázszennyeződések amel­lett, hogy a napsugár melegét elnyelik, az infravörös sugárzást is megzavarják, és ezáltal az évi középhőmérsékletet is igen inga­dozóvá teszik. Hazánk levegőjének tisztasága ma már gondot jelent. Szorgal­mazni kell a jó és megbízható távfűtést, az iparban olyan gőz­és gázleválasztókat kell alkal­mazni, hogy az ipari fejlődés eme kísérőjelenségét és követ­kezményét mielőbb megszüntes­sük. Legszennyezettebb a levegő Budapesten, Veszprém környé­kén, a borsodi iparvidéken, vala­mint Tata és Dorog térségében. Csongrád megye levegője köze­pesen szennyezett. Zajártalom Hazánkban az Országos Épí­tésügyi Szabályzat foglalja össze, illetve írjíf elő a megengedhető ipari, lakási és utcai zajszinte­ket. Ezeknek az előírásoknak na­gyon jó lenne hathatós alapot és komoly jogkövetkezményt te­remteni akár a könnyűszerkeze­tek alkalmazásánál, akár a la­kások rossz nyílászáró szerkeze­teinek kivitelezésekor, vagy a túl hangos utcai közlekedés tom­pítására, mert mindannyiunknak meg kell értenie, hogy már 55— 60 decibel zajnál idegrendszer­beli, ezen felül pedig belső szer­vi elváltozások, sőt hallócson­tocskáink károsodása jelentkez­het. ' A mezőgazdaság szerepe Ismét oda kell visszatérnünk, hogy az emberiségnek egyre több táplálékra vun szüksége. Ez a tény a mezőgazdaságot ,is mind több területen arra készteti, hogy a műszaki-tudományos for­radalom eredményeit segítségül hívja, és alkalmazza az agro­technikában. Márpedig a mező­gazdasági művelési módszerek is kedvezőtlenül befolyásolhatják az éghajlattani viszonyokat. Az időjárást mindazok a módszerek, amelyek legtöbbször a nagyobb hozam érdekében kerülnek beve­zetésre; pl. mesterséges felhő­képzés, tarlók és mezők felége­tése, az erdők túlzott méretű ki­irtása, kellemetlenül befolyásol­ják. A mezők megszüntetésével, íelégetésével a könnyűszerkezetű talajokból homokviharok kelet­kezhetnek, amelyek a fény- és sugárzási viszonyokat is rontják. A sok és nagyméretű tó létesíté­sével, amivel tulajdonképpen a mesterséges öntözést szolgálják, könnyen felboríthatjuk a talaj­víz egyensúlyát. Ez aztán azzal is jár, hogy megnövekszik a le­vegő páratartalma. Tessék csak gondolni azoknak az emberek­nek az életritmusára, akik ma­gas páratartalmú környezetben élnek, amelynek a hőmérséklete is magasabb, mint a normális páratartalmú levegőé. Azzal, hogy a sztratoszférában növek­szik a finom eloszlású köd-, füst- és gázlüggöny vastagsága, melegebbé válik a bioszféra-, nö­veljük a Föld energiakészleteit, ugyanakkor csökken a hőkisu­gárzás sebessége. Ezek összessé­gében viszont a sarki jégtöme­gek olvadásához vezetnek. E je­lenség növeli Földünk vízmeny­jiyiségét a szárazföld, a termő­föld kúrára. Egyes tudományos előrejelzések szerint, ha a kü­lönböző károsító hatásoknak idő­ben nem vetünk véget, ez a tra­gikus jelenség már 100—150 év múlva is bekövetkezhet. Ha ez bekövetkezik, megváltoznak a csapadékviszonyok, és eltűnnek az évszakok közötti hőmérsékleti különbségek,• a szélrendszerek, és még egy jor kellemetlen jelen­ség léphet fel. Néhány olyan gondolatot pró­báltam megértetni, táVolról sem kimerítően, amelyek az ember károsodására fordítanak figyel­met, és ezeket a müszaki-tudo­mánáyos forradalom bűnlajstro- ' mára írom. Ilyen és hasonló ká- ' rositó hatásokkal foglalkozó szakírók sokszor urbanizációs károsodásokról beszélnek. Sokkal több ez, annál, mert egy jóhi­szemű folyamat vadhajtásairól van szó, amelyeket még mielőtt késő lenne, véglegesen ki kell irtanunk, világméretű, okos ösz­szefogással mindent meg kell tennünk az emberért, a károsító, veszélyeztető hatások ellenében. DR. BÁTYAI JENŐ TISZTA VIZ N em értek egyet azzal, amit a kútról írt, apám. Azt írja, hogy maguknak mar nem lesz szükségük vízvezetékre. Jó lesz az az öreg kút, amíg élnek. Azt is írja, hogy nem fut­ja abból a kis nyugdíjból árok­ásásra, csővezetékre. Nézegetem a levelét, a már annyiszor látott írást, a • nagy kézmozdulatokkal formált betű­ket, amelyeken a mellékelt dá­tum nélkül is látszik a kezek bi­zonytalansága, a test öregsége. Igen, tudom, az idő elsuhant, el­villant, mint a kertben a füty­työs sárgarigók arany szárnycsa­pása. A betűi mögött felrémlik az öreg kút> Jól látom földbe, süppedt káváját, a megrepede­zett fahengert, amire a lánc fel tekeredik és az apró zsindely­tetőt, amelyen akár a zöld pati­na," moha virít. Az is az eltűnt éveket mulatja. Én is megható­dok. hu megmoccan bennem ez a látvány. De más is eszembe jut , Arra is emlékszem apám, ami­kor nagy esők jöttek, és a kút vize kifelé folyt. Zavaros lett, békanyalas és esténként kuruty­tyolás hallatszott a kútból. Apam is emlékezhet arra, hogy ilyen­kor el kellett menni a harmadik vagy negyedik- szomszédba ví­zért, de ott sem volt sokkal tisz­tább. Esőzések idején hetekig hordtuk máshonnét a vizet, mert a mi kutunkban csak nagvon lassan apadt. De az öreg szülői házra is emlékezhet, ami a kút­hoz közel éoült. és ma már a föld színén is a'ig látszik, hogy ott nyolc éve mAg ház állt. I**az, tömé-ház volt, földből verték. Nem is bírta sokáig a talajvíz alattomos nyaldosásat. Ugyanaz a víz kezdte ki az , alapjait, amit a régi kútból ittunk. Hogy jó lesz még az a víz maguknak? Amíg a ház fiatal volt, bírta. Amint öregedett, könnyebben bírt vele a víz. Talán így van ez az emberrel is. De' eszembe jut még más is. Az iskolában állandóan jódtab­lettúkat osztogattak nekünk, mert a faluban sok volt a goly­vás ember. Valami mindig is hi­ányzott a mi kútjaink vizéből. , fin azt hiszem, hogy az igazi tisztaság és mindenféle jótékony ásványi só, afni nem volt meg a föld felsőbb rétegeiben. Mert a mi kutunkba csak a felső réte­gekből gyűlt össze a yíz. Nem szűrte meg eléggé a földj Ki tudja mennyiféle betegséget it­,tunk nap, mint rrap. Hányféle fertőzéssel birkózott akkor is a szervezetünk, amikor nem tud­tunk róla. Olyan mély s kutakat pedig, amelyekben jó víz gyűlhet össze, kevesen asat^ak. Sokba került. Látja apám, annyi, minden eszembe jut a régi kútról. Tu­dom, hogy a törpe vízmű sokba kerül, de azt is tudom, hogy az emberi élet mindennél drágább. Azt is írja, hogy öregek már, úgysem élnek sokáig, ég magu­kat már _ kiszolgálja a régi kút. Egyébként is nagyo'n megterhel­né a nyugdíjat % rájuk eső rész. Majd segítünk, mert segítenünk kell. Talán azért is, hogy tovább éljenek, hiszen' a jó, egészséges víz ezt is elősegítheti. És még valamire gondolni kell apám. Ezútán is élnek a fai óban öre­gek, fi,a'alok, akik talán nálunk is erősebtek. egá-ysegesebbek és hosszabb éief"ek lesznek, ha a zav-os víz he'-ett, áfte'^5t, tisztát fogyasztanak. Am: a- öreg­séget illeti, én úoy gondolom, kedves apám, hogy idősek élete , éppen olyan drága, mint a fia­taloké. A törpe vízműről írott levelére, ezt- tudom válaszolni, apám. KISS DÉNES

Next

/
Thumbnails
Contents