Délmagyarország, 1972. január (62. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-01 / 1. szám

io SZOMBAT, 1972. JANUÁR l. Számvetés és előretekintés (Folytatás az 1. oldalról.) han. Éppen ez jelenti a szocialista építő munkát magasabb szinten folytatni. Az elmúlt esztendő iparban szerzett tapasztalatai azt mutatták: csak ott szabad gyorsítani a termelést, fokozni az ütemet, ahol valóban gazdaságos az Új termék előállítása, ahol nem raktárra, hanem a keresletnek megfelelő piaci igényekre történik a termelés. Itt tartani és fokozni kell az ütemet. Ott, ahol gazdaságtalan még a termelés, de piaci Igények jelentkeznek, mielőbb gazdaságossá kell tennünk a tevékenységet, ott, ahol nincs lehetőség a gazdaságosság eleréséhez, onnan a termelőerőket és a dolgozókat a gazdaságos és nyereséges ágazatokba kell irányítani. A fejlődést tehát nem annyira az ütem növekedésén, hanem a termelés és gazdálkodás eredményességén kell mérnünk, ha a X. kongresszus követelményeit komolyan vesszük. Természetesen nem mellékes továbbra sem a fejlődés tempója — ez azonban csak akkor lehet gyors, vagy gyorsabb, ha valóságos szükségletekre történik a termelés, és gazdaságos is. (Kivéve néhány olyan esetet, amikor államérdekből ettől el lehet, illetve el kell tekinteni. Például a szénbányászat esetében, az ország kevés energiaforrása miatt nem mondhatunk le a hazai széntermelés növekedéséről még akkor sem, ha a minősége nem a legmegfelelőbb, és a kitermelés eléggé költséges.) Az 1971. év tapasztalati bizonyítják: az eredményességet, a nyereséget nemcsak a beruházások növelésével, új létszám beállításával, a termelés ilyen módon történő felfuttatásával lehet növelni, hanem termelékenyebb munkával, a meglevő modern technika jobb kihasználásával, a költségek csökkentésével. a választék bővítésével, a termékstruktúra kedvező alakításával, az üzem- és munkaszervezés tökéletesítésével, a szocialista munkaverseny-mozgalom érdemibbé tételével. Nincs is már lehetőség (vagy legalább is nagyon korlátozott) a korábbi módon előrehaladni. Az extenzív út számunkra is lezárult. Áttérni a fejlesztés és a fejlődés intenzív szakaszára, nem könnyű, nem megy egyik napról a másikra, és nem is zökkenőmentes. Ezt tapasztalhattuk az elmúlt évben is. Hogy mennyi idő alatt, gyorsabban, vagy lassabban sikerüí-e az átmeneti zökkenőket leküzdenünk, ez nagymértékben tőlünk függ. Türelmetlenségre nincs ok, kapkodással semmit nem lehet megoldani, kitartó, szívós munkával viszont mindent él lehet érni. Erre kell berendezkedni. A hatékonyabb, eredményesebb munka tartalékai megyénk ipari vállalatainál, üzemeinél is adottak. Nemcsak sok új üzem létesült az elmúlt évtizedben, de tízezrével váltak munkássá fiatalok és idősebbek, és ma már nagy termelési tapasztalattal is rendelkeznek. Jelentősek az üzemszervezés tartalékai is, mert amíg alapvetően a fejlesztés extenzív útján haladtunk, alig javítottuk a termelés, az irányítás szervezettségét Jó, hozzáértő vezetéssel ezeket a tartalékokat mind kihasználhatjuk. Ez az útja annak, hogy megalapozottabbá tegyük az életkörülmények további javítását, és ezzel járulhatunk hozzá a népgazdaságban jelentkező és nálunk is ható feszültségek, gondok megoldásához, a költségvetés egyensúlya megteremtéséhez, a nemzetközi fizetési mérleg kedvező alakulásához, a beruházási egyenetlenségek kiküszöböléséhez. A

mezőgazdaság fejlődése mit mutat? Csongrád megye szocialista mezőgazdasága az elmúlt évtizedben gyors fejlődésen ment át. A jó természeti feltételek. kedvező közgazdasági tényezők következtében itt gyorsabban szilárdultak meg a termelőszövetkezetek, a gazdálkodás eredményei, a magasabb termésátlagok alapján a tsz-ek dolgozóinak közösből származó jövedelme magasabb szintre emelkedett, mint az ország más területén. Kivételt tulajdonképpen csak a szegedi járás homokvidékének gyengébb adottságú termelőszövetkezetei jelentettek, de itt is megközelítette a tsz-tagok jövedelme az országos átlagot. Ami az 1971-es évben a mezőgazdasági szövetkezetek és állami gazdaságok eredményeit illeti, egészében ezzel is elégedettek lehetünk. A mezőgazdasági termelési érték és a termésátlagok a legtöbb esetben 15—20 százalékkal emelkedtek 1970-hez képest és meghaladják az 1969-es rekord év szintjét megyénkben. Minden eddiginél nagyobb a búza és kukorica termésátlaga. Jó termést takarítottak be hagymából, bár összességében a zöldségtermelő terület visszaesett. Az állattenyésztés egyes ágazatai, mint pl. a baromfitenyésztés és a sertéshústermelés kiugró eredményeket hozott Nem esett vissza a szarvasmarha létszáma, jóllehet kevesebb tejet termelnek a megyében, mint egy évvel korábban. A mezőgazdaság dolgozóinak szorgalmas munkája nyomán az árvízi kiesések több mint felét bepótolták a termelőszövetkezetekben, és hogy mennyire egészséges termelő alakulatok, azt az is bizonyítja, hogy saját jövedelmük emelése mellett is az elmúlt évben több mint százmillió forintot törlesztettek vissza az államtól korábban kapott hitelek kiegyenlítésére. Az átlagszámok nem leplezhetik el azonban a fejlődés olyan gyengeségeit amelyekre komolyan oda kell figyelnünk. 1971-ben a tsz-ek közel egyharmada mérlegés alaphiányos szövetkezetté vált. Méghozzá ezek között többségükben olyanok is vannak, amelyek a korábbi években sohasem voltak mérleghiányosak Ha az okokat keressük, ezek között kétségtelen jelentős tényező az 1970es árvíz és ennek következményei. De nemcsak ez. Alaposabban elemezve a tsz-ek helyzetét mutatkoznak olyan hiányosságok, amelyek bekövetkezése nem objektív okok, hanem sokkal inkább szubjektív tévedések következménye. A termelőszövetkezetek egy része anyagi erejét meghaladó —, s hozzátehetjük, nem kellően átgondolt és előkészített — fejlesztési programba kezdett. Szép számmal akadnak szövetkezetek, ahol az egyéni jövedelmek szintjét is túlméretezték vezetők és tagok esetében egyaránt, elrugaszkodtak a közgazdaságilag megalapozott lehetőségektől. Emellett továbbra is negatív tényezőként hat a homokterületek rossz természeti adottsága, a helyenként jelentkezett belvíz- és aszálykár. Mindezek-miatt még nem mondhatjuk el, hogy leküzdöttük az 1970-es árvíz hatását, és azt is látnunk kell, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom kezdeti helyzeti előnyét Csongrád megye nagymértékben már elvesztette. Ahhoz, hogy a megtorpanás ne következzék be, ne történjék visszaesés, a mezőgazdasági termelésben is hatékonyabb gazdálkodásra van szükség. Tulajdonképpen ennek a feltételei is adottak. Zömében nagyszerű vezet ögárda nőtt fel a termelőszövetkezetekben, mind több a hozzáértő, a Szövetkezetet magáénak érző, lelkiismeretesen dolgozó termelőszövetkezeti tagok száma, és kialakultak, vagy kialakulóban vannak az optimális nagyságrendű, egészséges termelési struktúrával működő szövetkezetek. És ha vannak is külső, a szövetkezeti gazdálkodást nehezítő körülmények, ha nem mindenben kiét égi tők a közgazdasági és egyéb f-ltételek, mégis ott cselekednek nelyesen a termelőszövetkezeti vezetők, ahol a gazdasági eredmények romlásánál nem a külső okokat állítják előtérbe, hanem szembenéznek saját gyengeségeikkel. Azok a szövetkezetek, amelyek a törvényeket és a gazdálkodási szabályokat betartották és betartják, azok a szövetkezeti vezetők, akik nem tértek le a szilárd elvi alapokról „egy tál lencséért" — és ilyen a túlnyomó többség —, azok most is számíthatnak a kormány segítségére. Mi nem értünk egyet azokkal a kevesekkel a szövetkezeti mozgalomban, akik évek óta nem fejlesztettek semmit, nem kezdeményeztek, kockázatot sem vállaltak, ezért talán most semmi gondjuk sincs, és arra hivatkoznak, hogy azok, akik hallgattak a kormány szavára, például a sertésprogram megvalósításában, azok az új létesítésével együtt járó gondok, nehézségek miatt magukra vessenek. Lehetséges, hogy a közös sertéstelepek megvalósítása és más létesítmények építése — különösen ha nem kellő gonddal volt előkészítve —, okoz átmeneti feszültséget egy-egy termelőszövetkezetben. De ami a jövőt illeti, nem kétséges, hogy ők jártak jól, hiszen olyan hatékony termelőerőket állítanak a termelőszövetkezet fejlesztésének szolgálatába, amelyek éreztetni fogják hatásukat nemcsak a szövetkezetek alapjainak növekedésében, de a termelőszövetkezeti tagok jövedelme emelkedésében is. Ugyanakkor meggondoltságra, megfontoltságra biztatjuk a tszvezetőket A lehetőségek elszalasztása, kihasználatlanul hagyása is hiba, de nem kevésbé azok túlbecsülése, ami rendszerint túlzott kötelezettségvállalásokba torkoll. A X. kongresszus határozatainak érvényt szerezni a mezőgazdasági termelés területén arra kötelez bennünket, hogy elmélyülten elemezzük megyénk termelőszövetkezeti mozgalmának legújabb tapasztalatait, és átgondolt javaslatokkal, a tsz-tagok és kollektívák érdekeit messzemenően figyelembe véve, segítsük elő, hogy mielőbb valóban korszerű szocialista nagyüzemekké váljanak a termelőszövetkezetek, és megvalósuljanak az országos jelentőségű nagy célkitűzések, a húsprogram, a zöldségtermesztés fejlesztése stb. Nem kétséges, hogy megvan a lehetősége, hogy Csongrád megye mezőgazdasága, termelőszövetkezeti mozgalma rangos helyét megőrizze a megyék között a jövőben is. N

em öncélú tevékenység a gazdaság kérdéseivel foglalkozni. A gazdasági front a szocialista építő munkának az a fő területe, amely megalapozza az életszínvonal alakulását, és egyben jó feltételeket teremt népünk szocialista tudata kialakításához, ami szintén elengedhetetlen a szocializmus teljes felépítéséhez. A X. kongresszus előtt Is, de azóta is sok szó esett arról, hogy közgondolkodásunkban jelen vannak és hatnák olyan nézetek, amelyek akadályozó tényezői a jobb, eredményesebb gazdasági munkának, a szocialista építésnek. Ennek érdekében is többet kell tennünk a tudatformálás, a társadalom iedológiai állapota viszonylagos elmaradottsága megszüntetése érdekében. Tapasztaljuk: amikor azt mondjuk, hogy tiszteletben tartjuk az anyagi érdekeltség elvét, ezt sokan eltúlozva úgy értelmezik, hogy megtűrjük, vagy éppen támogatjuk az anyagiasságot Egyesek kevés munkával, vagy munka nélkül magas jövedelmekre tesznek szert Most a kormány egy sor jó intézkedésit hozott a munka nélkül szerzett jövedelmek megakadályozására, a harácsolás, az önzés leküzdésére. Hiba volna azt gondolni, hogy ez csupán törvényekkel, rendeletekkel kiküszöbölhető. Olyan közvélemény kialakítására van szükség, amelynek légkörében nem élhetnek sokáig az antiszociális és immorális jelenségek. Szükségesek az intézkedéseik, rendeletek, ezeket csak szemléletformáló agitációval, propagandával nem lehet pótolni, de fordítva is igaz, csak rendeletekkel az emberek szemléletét nem lehet átformálni. Sok tudatformáló munkára van szükség, hogy az emberek értsék, és egyetértsenek a munka szerinti elosztás szocialista elvével. Nem ritka eset, hogy a végzett munka szerint differenciált bérezéssel szembeállítják az egyenlőség elvont, valójában kispolgári elvét. E tekintetben is jó támaszt kaptunk a kormánytól azokkal a rendeletekkel, amelyek a bérezési besorolást egységes elvek alapján szabályozzák, és segítik kiküszöbülni, hogy ugyanazért a munkáért a különböző ágazatokban más és más bért fizessenek. V

alljuk, hogy nemcsak az osztályok, nagyobb közősségek sorsával, érdekével kell foglalkoznunk, hanem figyelembe kell venni a csoport és a kisebb közösségek, az egyén érdekét is. Sokan ezt úgy értelmezik, hogy az egyéni érdeket a csoport, a vállalat érdeke elé sorolják, és nem kevésbé hibás szemlélet és gyakorlat, amikor a vállalati vagy a csoportérdeket helyeik a közérdek fölé. Ebből táplálkozik az a magatartás, aimi a gazdaságirányítás reformjából is csak azt fogadja el, ami egyénileg vagy a kollektívának közvetlenül és azonnal előnyös. Éppen ilyen körökben feltételezik, hogy gazdasági gondjaink fő oka a reformban keresendő. Nem a reform okozta a problémákat, legfeljebb élesebben megmutatta azokat. Nem a szabályozó rendszer következményei ezek — bár a szabályozó rendszer egynémely hibája hozzájárult, ha nem is a keletkezésükhöz, de a fennmaradásukhoz. Gazdasági problémáink megoldása sem a mai gazdaságirányítási rendszer ellenére, hanem éppen annak segítségével, azzal összhangban levő eszközökkel történhet. E tekintetben is egységes szemléletre van szükség. Ha vannak a gazdasági építő munkát gyengítő helytelen szemléletek, és találkozunk torz gyakorlattal, antiszociális tendenciákkal, és olykor ezek erősödésével, akkor arra van szükség, hogy a szocializmus hívei jobban hallassák hangjukat. A szocialista demokrácia terebélyesedő lehetőségeivel ők éljenek elsősorban, ne azok, akik visszaélnek vele, csak a saját egoista törekvéseik útját egyengetik. A szocializmust igenlő emberek sokkal többen vannak, mint ellenzői. Legyen erösebb a hangjuk is. Ez is szükséges ahhoz, hogy jobban dolgozva, magasabb szinten folytassuk a szocializmus építését, megvalósuljanak céljaink, s a szocializmus mind többet nyújtson, s kellemesebb legyen azok számára, akik építik. Kuba nemzet! ünnepe Magyar vezetők üúvőztő távirata népe kommunista pártja vezetésével az ország szocialista építésében elért. Szolidaritásunkról és testvéri támogatásunkról biztosítjuk Önöket abban a nehéz harcban, amelyet az amerikai imperialisták és zsoldosaik meg-megújuló támadásával szemben vívnak az ország függetlenségének, szabad, szocialista rendjének megvédéséért. Állhatatos küzdelmük nemcsak a Kubai Köztársaság "lőrehaladását biztosítja, ..anem egyidejűleg példát mutat a nemzeti függetlenségért és társadalmi haladásért küzdő más népeknek is. Meggyőződésünk, hogy a szocializmus építésében pártjaink és kormányaink között kialakult sokoldalú internacionalista együttműködés a jövőben még tovább erősödik, szorosabbá válik. Szívből kívánjuk, hogy további sikerek gazdagítsák a kubai nép életét, érjenek el újabb nagy eredményeket hazájuk felvirágoztatásában, közös szocialista célkitűzéseink megvalósításában, a népek közötti testvéri kapcsolatok elmélyítésében* Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Fock Jenő, a Magyar Népköztársaság Forradalmi MunkásParaszt Kormányának elnöke üdvözlő táviratot küldött Havannába, dr. Fidel Castro Ruznak, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a forradalmi kormány elnökének és dr. Osvaldo Dorticos Tarradónak, a Kubai Köztársaság elnökének. „A Kubai Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány, valamint az egész magyar nép nevében forró üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük Önöknek és a testvéri kubai népnek — hangzik a távirat őszinte örömmel töltenek el bennünket azok a történelmi jelentőségű eredmények, amelyeket Kuba hős MINTOFF LÍBIÁBAN. Dom Mintoff máltai miniszterelnök (jobb oldalon) repülőgépen Líbiába érkezett, hogy Khadafi elnökkel tárgyaljon. Mint közöltük, Heath brit miniszterelnök személyes üzenetet intézett a máltai mi- J niszterelnökhöz a szigeten levő angol támaszpontok ügyében Hanoi Az Egyesült Államok vietnami bűntetteit vizsgáló bizottság pénteken sajtóértekezletet rendezett a Hanoiban akkreditált vietnami és külföldi újságírók részére. Az egybegyűlteknek bizonyítékokat adtak át a Vietnami Demokratikus Köztársaság lakott területei ellen végrehajtott amerikai bűntettekről, a fényképfelvételek szétrombolt vietnami lakóházakat, iskolákat, kórházakat és az áldozatok dühtől vagy fájdalomtól eltorzult arcát mutatják. Az újságírók előtt leforgatták a Thanh Hoa tartományt ért bombatámadás után készített filmet Washington Újabb vádiratot adtak ki Dániel Ellsberg, a Pentagon volt munkatársa ellen, aki az amerikai sajtó tudomására hozta az indokínai háborúról készített titkos Pentagon-jelentések egy részét A Los Angeles-i esküdtszék utasítására kiadott vádirat nemcsak Dániel Ellsberg vonatkozik, iti két munkatár'ny Russot és I.vnvalamint Bu Van saigoni rezsim volt washingtoni nagykövetét is New York Az ENSZ Biztonsági Tanácsának magyar idő szerin' péntekre virradó éjszakai ülésén Anglia képviselője megvétózta azt a határozati javasiatot, amely elvetette a brit kormánv és a rhodesiai fajüldöző rezsim megállapodását az ország helyzetének „rendezéséről" Conakry A Guineai Köztársaság kormánya hivatalos foimá- | ban is meghívta az ENSZ I Biztonsági Tanácsát, hogy ülésezzék Conakryban. Az ország állandó ENSZ-képviselője a közgyűlésnek a BT afrikai ülésezését helybenhagyó liatározatára hivatkozva közölte, hogy tekintettel az ellene végrehajtott újgyarmatosító agresszióra, Guinea minden más afrikai országnál jobban érzi azoltat a problémákat, amelyekkel a világszervezetnek szembe kell néznie. II Illant búcsúja • New York (UPI) „Optimista vagyok, bízom az Egyesült Nemzetek Szervezete és az emberiség jövőjében" — mondotta újságíróknak U Thant, a világszervezet leköszönő főtitkára, aki tíz esztendeig állt az ENSZ élén és most az óévvel együtt búcsúzik hivatalától. Az elmúlt néhány év eseményeiről és tanulságairól szólva a burmai diplomata megállapította, hogy örvendetes mértékben érvényesült az egyetemesség elve, bár egyes fejlődő országok még sajnálatos módon nem tagjai az ENSZnek. Hangoztatta azt a meggyőződését, hogy a két német állam a jövő évben a világszervezet tagja lesz. Reménytkeltő az európai légkör javulása, ugyanakkor aggodalomra ad okot az ázsiai helyzet — mondotta U Thant. A volt főtitkár — egy ENSZ-szóvivő szerint — egy könyv megírását tervezi és már számos állásajánlatot kapott különböző egyetemektől és más intézményektől.