Délmagyarország, 1971. december (61. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-09 / 290. szám

CSÜTÖRTÖK, 1971. DECEMBER 91 7 A népfront mezőgazdasági bizottsága segfti a feladatok végrehajtását Tapasxlalaiasera Mthééyielekan Tegnap, szerdán egészna­pos tanácskozást, tapasztalat­cserét rendezett Mihálytele­ken a népfront megyei bi­zottsága és az Üj Élet Ter­melőszövetkezet. Délelőtt a Móricz Zsigmond Művelődési Házban Bencsik István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára jelen­létében Molnár Sándor, a megyei népfrontbizottság tit­kára nyitotta meg a tapasz­talatcsere jellegű rendez­vényt, majd Nagy István, a megyei népfrontblzottság el­nöke, az Űj Élet Tsz elnöke tartott vitaindító előadást a mezőgazdasággal összefüggő kérdésekről. Az ország más megyéiből idelátogató népfrontbizottsé­gok mellett működő mező­gazdasági bizottságok vezüői tagjai nagy érdeklődéssel hallgatták a beszámolót. Ez kitért Csongrád megye me­zőgazdasági szerepére, ered­ményeire, a Szeged környéki közös gazdaságok múltjára és fejlődésére, nem utolsósor­ban a megyei népfrontblzott­ság mellett működő mező­gazdasági társadalmi bizott­ság munkájára, elismerésre méltó törekvéseire, eredmé­nyeire. Az 1968-ban létre­jött bizottság módszere a szakmai tanácsadás, kezde­ményezés és szervezés. Jól tölti be ezt a tisztét, segíti a feladatok végrehajtását. A vitában, az összefogla­lóban, Bencsik István hozzá­szólásában egyértelműen megfogalmazódott; a nép­front gazdaságpolitikai jelle­gű tevékenységére ezután is szükség van, mert a párt szövetségi politikája éppen a népfront útján valósul meg. Délután a tanácskozás résztvevői megtekintették a termelőszövetkezet majorja­it, területét. Árak a piacokon Tévedett-e a hivatal? Hetente kétszer közöl la­punk piaci árakat, amelye­ket a városi tanács szolgál­tató üzeme hivatalbs adat­szolgáltatása alapján ír meg a Délmagyarország. Néhány olvasónk a közelmúltban megkérdőjelezte ezeket az árakat, mondván: ők eny­nyiért soha nem kapnak a piacon tököt, babot, répát. Hogy lehet különbség? — csodálkoztunk mi magunk is, hiszen nem szeretnénk — s mi érdekünk is lenne ab­ban —, hogy valótlan dol­got közöljünk olvasóinkkal. Tegnap reggel 8 és 9 óra kö­zött piacra ment két mun­katársunk, egyik a Marx té­ren, másik a Szent István té­ren kérdezgette az árakat. Alkudozni nem kezdtünk, noha nem egy eladó azonnal rákerdezett: hát aztán meny­nyiért vinné? Most csak az első érdeklődő szóra adott árakat vetjük össze a me­netrend szerinti pontossággal beérkezett jelentéssel. „Almos" piac volt a Marx téren. Kevésnek találtuk az árut, de nem volt sok vá­sárló sem. Tojást nem kí­náltak 1,80 alatt, de 1,80-ért a legszebbet is adták. Bur­gonyát 4 forintért, karfiolt 10 forintért vehettünk volna, meglepő volt, hogy egy ma­gántermelő 10-ért mondta a gyökeret. Igaz, az minőség­ben is kivált a többi közül. Kevés volt a zöldpaprika — hiába december van! —, 7 és 9 forintért árulták, lénye­ges eltérést a szolgáltató üzem által megadott ártól csak a fokhagymánál hallot­tunk: bár bőven volt belőle a Marx téren, 12—14 forin­tért mondták. Szőlőt 8 forin­tért nem kaptunk, de 10— 12-ért vehettünk volna. A bab 18 forintért kelt. Vagyis: a Marx téren csak a kiváló minőségű áru volt drágább, mint a hivatalos jegyzéken leírtak. A Szent István téren sem volt nagy a forgalom. Nem­csak vevő volt viszonylag kevés, az árusok sem to­longtak túl sokan. Az áru­választék sem volt túlságo­san nagy, kevés volt a még mindig szép zöldségféle. De ahhoz képest, hogy decem­ber van. így sem rossz az összkép. No meg a kevés vá­sárló meglehetős engedé­kenységre hangolta az áru­sokat, termelőket. Volt, aki a kérdésre — Mennyiért adja a fokhagymát? — azonnal így válaszolt: 10-re tartom, de adom olcsóbban is. Tehát 6 maga ajánlotta az alkut. Az árakat összevetve a szolgáltató üzem jelentésé­vel, különösebb, szemet szú­ró eltérést nem lehetett ta­lálni. A burgonyát a jelen­tés szerint például 3,50—4 forintra tartották, a Szent István téren pedig 3—4,40 között mozogtak az árak. Ol­csóbbat és drágábbat is le­hetett tehát kapni, mint ami­ről a jelentés beszámolt. Szá­mottevő eltérést összesen há­rom árunál lehetett találni. A sárgarépa a jelentés sze­rint 3,50—4 forintba került, a Szent István téren 4—5 fo­rintot kértek érte az árusok akiknél érdeklődtünk. A je­lentés azt írja. hogy a szá­raz bab ára 14—16 forint pedig literjét 16—20 forin­tért adták. A fokhagyma a jelentés alapján és a Szent István téren 8—10 forint volt. a Marx téren viszont akadt, aki 14 forintot kért érte. Tehát van néhány kü­lönbség, ám azok a véletle­nen is múlhattak, ennyi „szó­rása" lehet az áraknak min­den piacon. Végül talán hasznos lenne az eltéréseket egy táblázat­ban összefoglalni: Termék: Szolgáltató Üzem jelentése Tapasztalt ár Csirke 27,­Tojás 1,50—2 — Burgonya 3,50—4 3—4,40 Sárgarépa 3,50—4 4—5 Gyökér 5—7 10— Vöröshagyma 1,50—5 — Fejes káposzta 2,50—3 — Kelkáposzta 4—6 — Saláta db 1,20—1.50 _ Karalábé 3,50—4 _ Karfiol 7—10 _ Zöldpaprika 5—8 9— Fokhagyma 8—10 12—14 Paraj 8—10 Sóska 8—10 Alma (téli) Ü—10 Körte 5—7 Szőlő 8—12 Dió 14—16 Száraz bab 14—16 16—20 Savanyú káposzta 7—8 _ Mák literje 26—30 — Tanulják a reklámot A jobb kereskedelmi, munka, a javuló árukínálat mind fontosabbá teszi a rek­lámot. Gondoskodni kell te­hát a reklámszakemberek képzéséről is. A belkereske­delmi reklám szaktanfolyam decemberben nyolcvan, ko­rábban már középfokú kép­zettséget szerzett propagan­dista részvételével tíz témá­ból álló előadássorozatot in­dított. A félévés továbbkép­zésen foglalkoznak például a marketingtevékenységgel, a vevőlélektannal és gyakor­lati útmutatást kapnak a ke­reskedelmi és az ipari rek­lamációk lebonyolítására. (MTI) Zaj és világítás Ergonómiai konferencia Ma délelőtt a vasasszak- rében nagy érdeklődéssel várt szervezet székházában ergo- találkozón. (MTI) nómiai konferenciát rendez­nek. A pszichológusok, mér­nökök, közgazdászok, üzem­orvosok és üzemszervezők tu­dományos tanácskozásán több mint tíz előadásban adnak számot a modern ipar ez egyik legújabb szakágának eredményeiről, problémáiról. Zaj és világítás, a munka­lélektan, a munkavédelem, a gépek biztonsági technikája, s más fontos kérdésekről esik majd szó a szakemberek kő­Állásfoglalás a vadászatról A Legfelsőbb Bíróság pol­gári kollégiuma — figyelem­mel a vadgazdálkodással és a vadászattal kapcsolatos új jogszabályokra — foglalko­zott azzal a kérdéssel, hogy a vadászterületen elejtett, el­fogott, vagy elhullott vad a vadászatra jogosultak közül kinek a tulajdonába kerül. Az erdőtörvény szerint a vadászati jog az ország egész területén az államot illeti meg, az állam azonban ezt a jogot állami szervek útján, saját (üzemi) kezelés­ben hasznosítja, vagy pedig vadásztársaságok részére ha­szonbérbe adja. A jogszabály, illetve a ha­szonbérleti szerződés megha­tározza, hogy a vadászatra jogosult a vadászati jogot melyik területen és milyen vadra vonatkozóan gyakorol­hatja. A Polgári Törvény­könyv kimondja, hogy a va­dászterületen elejtett, elfo­gott, vagy elhullott vad a vadászatra jogosult tulajdo­nába kerül. Ez a rendelkezés — állapítja meg a Legfelsőbb Bíróság polgári kollégiuma — szorosan összefügg a vadá­szati jogosultság tartalmát meghatározó előbb említett rendelkezésekkel. Kongresszusi kiállítás Kongresszustól kongresz­szusig címmel tegnap, szer­dán délelőtt nyílt meg a vá­ros fiataljainak életét bemu­tató kiállítás a Bartók Béla művelődési központban. A kiállítás része, egyszersmind betetőzése a sokszínű, tartal­mas eseménysorozatnak, amelyet a tegnap megnyíló VIII. kongresszus tiszteleté­re rendeztek városunkban az elmúlt hetekben. A nyltóünnepségen a pe­tőfitelepi l-es számú általá­nos iskola tanulói kórusmű­veket mutattak be, Kemény Erzsébet, a zeneiskola taná­ra Debussy Tűzijáték című zongoraművét adta elő. Lé­nárt Béla, a KISZ városi bi­zottságának szervezőtitkára üdvözölte a vendégeket, majd Galgóczy Dezsőné, a KISZ városi agitációs-pro­paganda titkára nyitötta meg a kiállítást. A gazdag anyag átfogó képet ad az Ifjúság munkájáról, eredményeiről. Hétköznapok Pecsét és aiáirás Furcsa eset, nem vitás. Kollár László keresi az igazát, de egyelőre kevés az esélye, hogy megtalálja azt 313 forintiával egybe­kötve. Mi is történt vele? Az elmúlt hónaoban, no­vember 12-én, ebéd után bement a főposta épületé­be, hogy felad ion egy kis pénzecskét különféle ci­mekre. Nem ritka manap­ság, hogy az állampolgár három-négy köteg átutalási postautalványt szorongat a kezében Egyik köteg a képcsarnoknak szól. a má­sik az OTP-nek, a harma­dik a könyvterjesztőnek, és ígv tovább. Barátunk ls három köteg utalványt szorongatott. S ki ne ismerné a módlát en­nek : szépen össztűzve a csekkek sora. sót, szép bo­rítóval ts ellátva, ió ez így. hiszen egvütt maradnak a nyugtái minden részletnek, s ha később vita támadna, kéznél n feladóvevény Kol­lár benyúitotta mind a három utalványkötcot a kisablakon, és mellé a pénzösszegeket is. A posta alkalmazottá sorra konog­tatta a blokkokat pecsétjé­vel, és föléje írta névje­gyét. Kollár László figyel­mesen olvasgatta a ketre­cen túli okleveleket, hogy melyik brigád milyen foko­zatát nyerte él a szocialis­ta címnek, majd amikor az alkalmazott visszanyújtot­ta a tömböket, zsebrevágta és eltávozott. A meglepetés odahaza érte. Nézi, nézegeti az utalványokat, hiszen elér­kezett a következő fizetés ideje. S mit lát? Azt, hogy a november 12-én feladott pénzesutalványnak a pos­tás elfelejtette letépni az első két részét. Az aláírás és a posta pecsétje rajta van annak rendje és mód­ja s2erlnt, de az utalvá­nyok a helyén maradtak, amelyből könnyen eljutott arra a következtetésre, hogy az OTP meg sem kap­hatta legutóbbi részletét a szövetkezeti lakás törlesz­tése címén. Gyorsan sza­ladt a postára, jelezni a tévedést. Ott nézték a pe­csétet és az aláírást, s megállapítottak, hogv a sa­játjuk De azt is jelezték, hogy a pénztárosnak azon a napon nem volt felesle­ge, tehát Kollár László nem is adhatta oda a pénzt, ö azt mondja, oda­adta, melyet bizonyít a pe­csét és az aláírás. Teljes mértékben Igaza van, s alighanem semmi értelme, hogy ezzel a té­vedéssel hónanokat vária­nok, korrigálták a hibát, nehogy véletlenül Kollár­nak kelljen duplán fizet­nie. Tiszta udvar..* Ismerik a folytatását en­nek a kitüntető címnek: — rendes ház. Űgv tudom, hogv mér évtizede is el­múlt annak, hogv útjára indult a mozgalom, tart-: suk tisztán udvarainkat, házainkat. Elsősorban a fa­lusi környezet szebbé, tisz­tábbá tételét szorgalmaz­ták. Minden esztendőben értékelték pz eredményt, s a legszebb, legtisztább, leg­rendesebb házak tulaido­nosa' megkapták a táblács­kát is. mely tudtára adta mindenkinek, hogv a porta elnyerte a Tiszta udvar, rendes há2 címet. A tábla városi házak fa­lán is ott díszeleg. Leg­utóbb a Madách utca pá­ratlan oldalán tűnt fel, szemben az orvosi rende­lővel. Sajnos, nem azért szúrt szemet a tábla, mert valóban olyan tiszta és ápolt lenne a házacska, ha­nem pontosan a fordított­ja miatt. Ott a tábla, de körülötte rongyos az épü­let vakolata, hullik a mal­ter. S bizony minden fel­iratot elkéozel azon a fa­lon az ember, csak azt nem. hogy Tiszta udvar, rendes ház. Elnézést a haz tulai­donosától, vagy lakóitól, de valószínű, régen kaphatták a kitüntető címet, amikor még stabilan állt a vako­lat házukon. Jelenleg n»m fedi a valóságot. Le kelle­ne venni. v°cv rendbe hoz­ni a ház külső falait. Guzdagh István Többen dolgoznak, kevesebb az eltartott a családokban A különböző társadal- tat, s a száz keresőre Jutó italra, dohányra valamennyi mi rétegekhez tartozó csa- eltartottak száma az öt é" társadalmi réteg nagyjából ládok jövedelméről, a ház- előtti 97-ről 84-re csökkeni ugyanannyit költ: havonta tartások kiadásainak ala- ugyanakkor száz háztartás- 650—70Ü forintot személyej>­kulásáról számol be a Köz- ban az öt éwél ezelőtti 187- kérnt. Ruházkodásra a fa­ponti Statisztikai Hivatal tel szemben jelenleg 173-ar lusi lakosság 20—25 száza­legújabb Jelentésé. dolgoznak. lékkai kevesebbet áldoz, Az adatok szerint a mun- Részletesen vizsgálták ?. mint a munkások és a szel­kás- és az értelmiségi ház- paraszti és az úgynevezett lemi foglalkozásúak. Megfl­tartásokban egy-egy sze kettős jövedelmű háztartá- gyelhető egyébként, hogy mélyre ebben az esztendő- sok — ahol a családfő nem az élelmezési es ruházati ben körülbelül 1650 forin* mezőgazdasági dolgozó — költsegek az utóbbi öt esz­havi jövedelem jut — Bu- pénzjövedelmeinek alakuló- tendőban valamennyi társa­dapesten az átlag valamivé' aát is. A parasztcsaládok' dalmi rétégnél néhány szá­meghaladja ezt az összeget, nál az egy személyre sza- zalékkal csökkentek, ugyam­A személyi Jövedelem tűi- mított összes pénzbevétel akkor a lakóskaÓban tartósra nyomó része munkabér, válámivel kevesebb a több: és a lakóházépítkezésre amelynek havi összege 1966 réteg jövedelménél, azonban szánt kiadások ugyanennyi­óta évről évre körülbélü1 a saját termelésből és a ter- vei növekedtek. (MTI) 100 forinttal növekedett. A mészetbeni jövedelemből háztartások jellemző adató' származó személyes fo­között érdemes megemlítő- gyasztás értékét is figyelem­ni, hogy a család létszám be véve, az egy főre jutó igen lassú csökkenést mu- bevétel eléri a munkás- és Magyar tárlat Damaszkuszban December 12-én a magyar csoportjának munkatársa, aki —szíriai kulturális munka- december 13-án előadást ts terv alapján a damaszkuszi tart az arab kulturális köz­Nemzeti Múzeumban magyar pontban a magyar képzőmü­festészeti és grafikai kiállí- vészét helyzetéről, perspektí­tás nyílik. Szerdán a kiállí- válról. A tárlat elsősorban a tás megnyitására elutazott fiatalabb generáció képvise­dr. Németh Lajos, a MTA lőinek alkotásait vonultatja művészettörténeti kutató feL szellemi háztartások átla­gos bévételét. A nettó jöve­delmet illetően azonban a parasztcsaládok helyzete valamivel mégis kedvezőt­lenebb, ugyanis a háztáji gazdasággal kapcsolatos ki­adások, valamint az adók örozege körülbelül három­szorosa a munkások és a szellemi foglalkozásúak ilyen jellegű kiadásainak A statisztikusok össze­hasonlították, mire költtt jövedelmüket a munkás- és az érteimtségi. Illetve a pa­raszti családok. A KSH adatai szerint élelmiszerre, Pereg a fenyőmag Vas megye magtermesztő ültetvényeiben és a mintegy húszezer hektárnyi fenyvesei­ben megkezdték a toboz­szüretet. A következő hetek­ben több száz mázsa fenyő­tobozt szednek le a fákról, majd szárítás után hozzá­fognak az értékes fenyőmag pörgetéséhez. Az ország Jelentős részét Vas megye látja el fenyő­maggaL (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents