Délmagyarország, 1971. december (61. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-05 / 287. szám

s VASÁRNAP, ism. DECEMBER 5. A

Magyarország felfedezése című sorozat negyedik kötete elvezets olvasmány. A kötet címe alighanem kifejezi az írónak, Moldova Györgynek emberi, lelki rezdülését, a „kalapot le" megkülönböztető figyelmét, tiszteletét a komlói bányászok, a város építői es lakói iránt. Kezembe vettem a Tisztelet Komlónak című könyvet, és. akkor tettem le, amikor a 260. oldalon a komlói zeneiskola tanárának szavaival véget ért az írás. Summázatomat előre leírom: Moldova könyve kiváló írás, mindenben megfelel annak az elvárásnak, melyet e sorozat elé állítottak a szerkesztők, s amelyet elvár az olvasó. A cél minden bizonnyal az volt, hogy ismerjük meg mai hazánkat. Ügy „fedezzék fel" a szerzők Magyarországot, hogy a valót írják meg az általuk vállalt területről, emberekről. Ide kívánkozik viszont néhány szemelyes vonatkozású dolog is. Az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején Pécsett, a Dunántúli Napló szerkesztőségében dolgoztam. Nap mint nap jártam a bányatelepeket, az aknákat. Ezernyi emberrel beszélgettem és kötöttem ismeretséget. A szemem előtt épült fel Komló és legújabb bányája, Zobák-akna. Moldova könyvének szereplőit nem csupán hírből ismertem, de egy-két kivételtől eltekintve személyesen is, gyakran beszélgettem velük, és írtam róluk. Otthonosan éreztem magam a komlói bányák földalatti vágataiban, s oly sok évi „bányajárás" után megismertem a szénbányászat technológiáját, akár bc is állhattam volna a termelésbe. Jo ismerősöknek emelhettem a kalapomat a pécsi és a komloi szénbányászati trösztök irodáiban, a palahányón. Bétán, Zobákon és Kossuth-bányában, a cigánytelepen, a „Fekete Gyémántban" és a „Pepitában", a munkásszállodában, a tanácsnál, a föld feletti vállalatoknál, mindenütt. Ezért talán elfogult is lehetek, mert nagyon megszerettem a bányászokat és városukat. De ugyanakkor, hitelesen kontrollálhatom is a szerző megállapításait. A kötet úgynevezett lexikális bevezetővel kezd, de ez a része is olvastatja magat, bemutatván a komlói szenmedence kialakulását, a település és a banyászkodás keletkezései. Az izgalmasabb rész ott található, ahol az emberek szólalnak meg és vallanak Komló építéséről. S ki tudta volna ezt leghitelesebben elmondani, mint éppen Vas Zoltán, aki irányította a komlói építkezéseket, kormánybiztosa volt a banyavároskának? Bar ó Páll László TISZTELET KOMLÓNAK - m.'.-d-bf. T-t*, Ko-CJ JbM i- llM T.tflMB WHLildil Muff- fíf..y. ÍJ,!/-; MMdfcr. •.-iJw—k(u.. iti-ltIBu-B•.faM- .WF*7IJ KJW-' .-.t^V. ».,„ bb-Ur UIMIBÍ. «UJI I DB—B 1) ÍB—U. „Uefe. IM ... I r.U-il. rnOMt dldu—tdé -i* TmmUát M, m 1 —J E-pdAJcdí* MHamrvtMm—it. TV, Or-JJ-. lik—ji .ÍJ, MmmBM lé—. BBt*t* -i—ldt Xb-U^ ,-v'W-i- »t. Wt.ATrt. ru-r ' BíB~BmIIBBB.BBByBmB>Bi 1 JBMH ABBB.tduBnöB. B-BB,BBBBB'.BB-BH-B-^B. -SOn* 1-4 *m BW'-'. —BUi Bt'- VCrná, MUá (íj n—BM. Bnití, BB/B-BBJ iijB-BBBBB/BUB MB-UdBidiBkti—Blé? (MWtumetM,. JUUH M'i: aMKMtHtll « UUbbbbuBBBP* 'BBBBÍ, M-dmiB-ty—W maga így nyilatkozik a kötetben: „Hidas, azt hiszem, ő volt akkor a bányaügyi miniszter, kiállította a papírt, és én egy nap leutaztam Komlóra, bementem a trösztirodába, és bemutatkoztam: Uraim, Vas Zoltán vagyok, Komló igazgatója. Sötét, gyűlölködő környezetbe kerültem." Sok részletet megismerhetünk Vas Zoltán visszaemlékezéseiből, de igaza van a szerzőnek, amikor leírja, hogy ha abban az időben Komló élére egy olyan embert állítanak, aki jobban ért a bányához és a várostervezéshez, akkor a mai Komló más helyen és sok millióval olcsóbban is felépülhetett volna. Viszont az is igaz, hogy ha nincs Vas Zoltán, Komló talán még ma is csak egy jelentéktelen bányász-nagyközség, mint Máza vagy Szászvár. Moldova körültekintően rendezte írását, sokoldalúsága, anyagbősége irigylésre méltó. Aki nem ismerte ezt a mecsekaljai bányászvárost, a bányászatot, a bányász emberek gondolkodásmódját, életszemléletét, igényüket, ebből a könyvből megismerheti. Nekem talán minden fenntartás nélkül dicsérnem kellene Moldova könyvét, de néhány megjegyzésem mégis van. Soknak tűnik írásában a régen elmúlt idő, és sok az extrém szereplő, kevés a „derékhad" megnyilatkozása és a mai élet valósága. S még egy: emlékszem az első zobáki bányaszerencsétlenségre, százak és százak álltak az akna mellett, ' arták a lentről jö•<•0 híreket. A bányászfeleségek és síro-rívó kisgyermekek koszorúja, sorfala között hozták a napszintre a sebesülteket és a halottakat. Néhány oldalt, talán többet is szentelhetett volna Moldova a bányászok asszonyainak és gyermekeinek. Ö nélkülük nem bányász a bányász! Különben még egyszer hangsúlyozom, Moldova György kötete egyike a legjobbaknak ebben a sorozatban. 0.- X, TANDY — En azért jöttem ide, mert abba akartam hagyni az ivást — mondta, s könnyek csorogtak végig az arcán. Nem nézett Tom Hardra, hanem előrehajolva a sötétségben barnult, mint aki víziót lat. — Vidékre menekültem, hogy meggyógyuljak, de nem gyógyultam meg. Ennek oka van, — Megfordult a székén, s a gyermekre nézett, aki apja térdén felegyenesedett ültében, s viszonozta a pillantást. Az Idegen megérintette Tom Hard karját. — Én nemcsak az italnak vagyok ám rabja! — mondta. — Valami másnak is. Szerelmes vagyok, de még nem találtam meg. akit szeressek. Ez nagyon súlyos baj, de ha ön elég bölcs, akkor megérti, mire gondolok. Elkerülhetetlenné teszi a pusztulásomat. Nagyon kevesen értik meg ezt. Az idegen elhallgatott. Űgv lát. szőtt, teljesen letaglózta a szomorúság, de a személyvonat mozdonyának újabb füttye felébresztette. — Én nem vesztettem el a reményt. Ezt ünnepélyesen kijelentem. De eljutottam oda, ahol tudom, már sosem valósulhat meg a reményem — jelentette ki rekedten. Keményen a gyermekre nézett, s ettől fogva ahhoz beszélt, az apával nem is törődött többet. — Valahol jön egy nő — mondta, s most élesen es komolyan csengett a hangja. — De én elkerültem őt. tudod. Nem az én időmben jött. Lehet, hogy éppen te vagy az. Ilyen az én sorsom. Lehet, hogy egyszer éppen mellette állok, egy iljien estén, mint a mai. tönkretettem magam az itallal, és ö még csak gyermek. Az idegennek hevesen megvonaglott a Válla, s amikor cigarettát akart sodorni magának, a papír kihullt remegő ujjai közül. Méregbe gurult, es dühösen folytatta. — Az emberek azt képzelik, hogy nőnek lenni könnyű, mert csak hagynia kell, hogy szeressék. De én tudom, hogy nem így van — jelentette ki. — Talán minden férfi közül egyedül én értem! Pillantása ismét a sötétbe borult utcara tévedt. Honti Katalin — Én ismerem azt a nőt, pedig meg sohasem találkoztam vele — mondta halkan. — Ismerem küzdelmeit és vereségeit. Éppen vereségei miatt olv kedves ő nekem. Vereségeiből új női tulajdonság született. Ennek én nevet is adtam. Ügy hívom: Tandy. Még akkor találtam ki ezt a nevet, amikor igazi almaim voltak, s nem lett még gonosz a testem. Azt a tulajdonságot jelenti, mely erőt ad ahhoz, hogy szeressék az embert. Ezt a férfiaknak a nőktől kellene kapniuk, de nem kapják meg. Az idegen felállt, s odament •fom Hardhoz. Annyi rá imbolygott előre-hátra, hogy attól lehetett tartani, elesik, ehelyett azonban térdre hullt a járdán, s italtól zsibbadt ajkához emelte a kislány kezét és rajongó mozdulattal megcsókolta. — Légy Tandy, kicsinyem — mondta könyörgő hangon. — Merj erős és bátor lenni. Mert ez az igazi út. Ne riadj vissza semmitől. Légy bátor, ne riadj vissza attól, ha szeretnek. Légy több. mint a nők, vagy a férfiak. Légy Tandy. Az idegen felállt s tántorogva elindult a főutcán. Néhány nap múlva vonatra szállt, s hazatért Clevelandbe. Azon a nyári estén, a szálló előtti beszélgetés után, Tom Hard, az egyik rokon házához vitte a kislányt, ahová meghívták éjszakára. Miközben a sötétben, a fák alatt lépkedett, feledve az idegen zavaros beszédét. ismét kétkedő nézetein tűnődött, melyekkel a reményt akarta lerombolni az emberek lelkében. Aztán nevén szólította a lányát, mire az elsírta magat. — Nem akarom, hogy így szólítsanak — jelentette ki a kislány. — Azt akarom. hogy Tandy legyen a nevem — Tandy Hard. — A kislány oly keservesen sírt, hogv Tom Hard meghatódott, s vigasztalni próbálta. Megállt egy fa alatt, s karjába véve a gyermeket, simogatni kezdte. — Legyél jó kislány — mondta éles hangon, de a gyermek csak nem nyugodott meg. Gyermekes szertelenséggel adta át magát banatának, s hangja megtörte az utca esti csöndjét. — Tandy akarok lenni. Tandy akarok lenni. Tandv Hard akarok lenni! — kiáltotta sírva, s fejét rázta, mintha gyermeki ereje kevés lenne az idegen szavai által felidézett látomást elviselni. Fordította: VAJDA MIKLÓS E

gészen hétéves koráig egy ven, festetlen házban lakott, azon a ritkán használt úlon, mely u Trunion-hegyről visz lefelé. Apja nem sokat törődött vele, anyja pedig régen meghalt. Az apa azzal töltötte idejét, hogv u vallásról gondolkodott és beszélt. Ez annyira elfoglalta, hogy szinte észre sem vetl.e a kicsiny gyermeket, aki télig elfeledve, halott unyja rokonainak jóvoltából, hol itt, hol Ott élt. Aztán egyszer egy idegen érkezett Winesburgbu, s meglátta a gyermekben azt, amit az apa nem vett észre. Magas, vörös hajú fiatulember volt, s csaknem mindig részeg. Néha kiült az apaiul. Tom Hurddal az Üj Willard Ház ele egy székre. Miközben Tom beszélt, és istenről fecsegett. az idegen mosolyogva kacsintott a körülállókru. összebarátkozott Tómmal, es sok időt töltöttek együtt. Az idegen egy gazdag clevelandi kereskedő fia volt, és eltökélt szándékkal érkezett Winesburgba. Le akart szokni az italról, s azt remélte, hogy városi kompániájából kiszakadva, a vidéki környezetben jobb esélyekkel küzdhet az életét fenyegető szomjúság ellen. Winesburgi tartózkodása azonban nem járt sikerrel. Az egyhangúan múló órák unalma csak még több ivásra ösztönözte. Valamit ellenben mégis sikerült elérnie. Gazdag jelentésű nevet ajándékozott Tom Hard kislányának. Valamelyik este az idegen, éppen egv hosszabb tivornya után, végigdülöngélt a város főutcáján. Tom Hard kint ült egy széken az Űj Willard Ház előtt, s térdén lovagoltatta kislányát, aki akkor ötödik évében járt. Az ifjú George Willard ott ült mellettük a deszkajűrdun. Az idegen lezökkent közéjük egy székbe. Remegett, s íunikor beszelni próbált, remegett a hangja is. Késó este volt már, sötétbe borult a város, meg a vasútvonal is, mely a szálló előtti kis emelkedő lábánál kanyargott. Valahol a távolban, nyugat felől hosszút sípolt egy személyvonat mozdonya. Egy kutya, mely eddig a kocsiúton haladt, most felállt, es ugatni kezdett. Az idegen fecsegett, s közben prófétai jóslatot mondott az agnösztikus apa karjába csimpaszkodó gyermekről. Sherwood Anderson Borsi Anikó