Délmagyarország, 1971. december (61. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-05 / 287. szám

35 VASÁRNAP, 1971. DECEMBER Tt, 3 wmmmamo Szegednek tulajdonképpen két cipőgyára van. A Mi- tekintettel a munkaeröhiányrioségi Cipőgyár itteni gyáregysége mellé — ahol női ci- ra. pöket gyártanak — mind nagyobb férficipő-terméléssel A szövetkezeti cipőgyársorakozik fel egy középüzem, az Április 4. Cipő- és Pa- ban háromnegyed év alatt pucskeszítő Szövetkezet. ' '138 'ezer pár férficipőt állítottak elő. Itt a papucsterA Minőségi Cipőgyár ko- Az export növekedesét melés esett vissza, s értékrabban jó néhány éven át azonban mindenképp az ben csökkent a javító-szoiegymas. után elnyerte a leg- eredmény rovatba könyvel- gáltató tevékenvség is Ez nyigasabb kitüntetést: a Mi- hetjük. Noha nyilván a ha- magyarázható a'lakosság igénisztertanács és a SZOT vö- ^ai piac telítettsége is ösz- nyének csökkenésévél, de az ros vandorzaszlaját. Tavaly tönzi rá a cipőgyáriakat. Míg itt dolgozók számának csökezt nem erdemelték ki, s tavaly 888 ezer párat, idén 1 kenése is hozzátartozik mmt a főmérnöktől kapott millió pár női cipőt expor- A 39 miliu forint„„ -rtók információból megtudtuk, tálnak. Legtöbbjét a Szíov- egyébként amit a három sajnos, idei eredményeik jetunióba. de az NDK-ba, ^Sen termeíek ö alapján sem remelheto a Lengyelországba, Csehszlo- százalékkal maeasabh tahalado hagyomány" folyta- vakiaba. az NSZK-ba, Bel- ^ff^Xl^n jo* tz Miérté Fnm , giumba tót ujabban Ro- exportnövekedés NovembeMiért? Ennek nyilván sok mama es Mongoha is uticel rig 73 ezer pár férficipőt ^ exporteÍp6ÍU,ék- exportáltak. idL 90 ezerpáhelyen emhtenek a cipő- A ^ idei újdonságai gyárban az a létszámhiány, voltak az úgynevezett gurkós az uj termekek munka- rámás cip6k különféle szín, igényességé. Míg tavaly 1 váltoaatokban is az oldalt A í1 J ! Bar nol,cl: nyitott pumpseipők. 1972. elp6t késztettek, iden csak 1 ^ negyedévében a gyártmá- számmal akarnak 210 ezer ÍS^vórJ0 t I ^r'-al^i' nyok 75 százaléka gurkrámás pár férficipőt és 230 ezer pár tdSa J,7hato Í7. A lesz. Ehhez a vállalati köz- papucsot, házi cipőt előállinegyeaik negyeaevben. a val- pont úgy ad segítséget, hogy tani, 65 millió forint értéklalati kozpont csökkentette 60 e2ei. ^ clpöfelsőrésá ben. is a napi termelesi elvárást. má váUalatnál gyártat le. S. M. Míg eddig a gyar 4 murikaszalagján 6 ezer párat, jelenleg 5400 pár cipőt állítanak eíő. így végeredményben az eredetileg tervezett 1 millió 530 ezer pár cipőnél 100 ezerrel kevesebb kerül ki szilveszterig a gyárból. Nyolcvan dolgozó hiányrat készítenek ilyen céllal A szövetkezetben egyébként a kelleténél nem sokkai kevesebb a munkaerő: 98,4 százalék. Jövőre ezzel a lét•zik a munkatermekből. De a gondokait a divat is szaporítja. A munkaigényesebb termékekre mutatkozik kereslet: különféle díszítőelemek, zippzárak, csatok, rámák kellenek a női cipőkre, ami persze külön fáradság ts idő a gyáriaknak. Sok az új modell — idén 120. jóval több a tavalyinál — s egyegy modellből kisebb szériákra van szükség, A mezőgazdasági repülőflotta rekordja Befejeződött a mezőgazdasági repülőflotta fő szezonja, ez azonban nem jelenti, hogy decemberben nem lesznek újabb felszállások. A szolgálat szakemberei felmérték az igényeket és úgy találták, hogy a nagy megrendelésekre való tekintettel 8—10 repülőgépet továbbra is kinn kell tartan iok a vidéki gazdaságok szomszédságában. Ha kedvez az idő. kihasználják az év hátralevő napjait. A mezőgazdasági légügyi szolgálatnak az idei év újabb rekordot hozott. A pilóták több mint 1,8 millió holdas teljesítményt értek él — ekkora területet láttak el a levegőből különféle vegyszerekkel —, ami hozzávetőleg 400 000 holddal nagyobb az elmúlt évi eredménynél. 7,W szálláson Ilyen későig, decemberig nem maradtak még helyükön a Tiszán a csónakházak. Felvontatásukat a téli kikötőbe késleltette a Tisza rendkívül alacsony vízállása, és a téli kikötő torkolatának kotrása. Ha késve is, csak megjött az eíső jelentősebb árhullám a Tiszán, és most már útnak indulhatnak téli szállásukra a csónakházak és más vízi járművek. Tavaly decemberben még zöldséget, sárgarépát szedegettek a tápéi asszonyok a határban. Amikor hó takarta be dolgos kezük elől a mezőt, téli munkára a textilmüvekbe mentek. Sok szövetkezet ősz végétől tavasz elejéig nem tudja pénzkereső munkával kínálni valamennyi tagját. Idén hamarabb jött a hó. Elindultunk érdeklődni; kemencepadkán üldögélő rövid nappalos, hosszú éjszakás szükségpihenő első bekezdését hozta-e magával, vagy sikerült okosabb időtöltést is találni. A tél az tél. Gépjavítók, raktárKfMELIK AZ EMBERT ban dolgozók, állattenyésztők észre se veszik keresetükön, de a két keze után élő gyalogmunkás hamar a zsebén érzi. A Tiszatáj irodáján azt hallom kölcsönadják a tagok egyik részét. Nem egészen úgy, mint tavaly, mert az elmúlt esztendőben ők házaltak gyártói-gyárig, most a vállalatok kezdték a mondókát: itt a tél nektek, nekünk meg jó lenne az a néhány markos ember most is. Kölcsönadás ugyan hivatalosan ideiglenes munkavállalói engedélyt jelent, de a pecsétes papiros kiadásával nem zárja be kapuit a szövetkezet. Tizenöten mennek most is a textilmüvekbe, öten a kenderfonóba, a vízgazdálkodási társulat húszat, a vízügyi igazgatóság tízet kért — minden műszak előtt előáll a gazdaság kocsija, és viszi az embereket munkába. Ha nyáron nem gyalogoltak, ne gyalogoljanak télen se! Nekivágtam a sártengernek, hogy a csatornákat tisztogató emberektől kérdezzem. ízlík-e a lapátnyél ilyenkor? Minden két lépésnél háromszor kellett viszszaigazítanom a cipőbe a lábamat, úgy marasztalt a sár, körbejártam a vesszősi gátőrházat is, de a tápaikat nem találtam sehol. Szemetel az eső, szél is jár a vízparton, hová lehettek? — Változott a világ! Rossz időben kímélik az embert, hogy ott maradjon jó időre. Valahová födél alá vitték őket. Egyik mezőgazdász vigasztalt ezekkel a szavakkal. Erre csak azt lehet mondani, ideje, hogy így legyen. Aki huszonöt jóbeszédű asszonyhatás, amiken- a vezetők beszélnek, vagy amikor kitüntetéseket osztanak. Apró Antal úgy fejezte be rövid felszólalását. hogy megköszönte a közreműködő vállalatok dolgozóinak erőfeszítéseit. Nem csupán azt mondta. hogy a beruházási tevékenységet, a munkát önmagát, hanem igen egyszerű szavakkal így: köszönöm fáradozásaikat. Ennek a szónak, úgy láttam, érzelmi hatása volt Valami olyasféle hullám futott át az arcokon es a szemekben, melyet a belső melegség, az emberi érzelem tud kiváltani. Egy ismerősöm mesélte legutóbb Budapesten, hogy amikor a Huszonötödik Színház megnyitotta kapuit a nagyközönség előtt, akkor a színház igazgatója az első előadásra, a bemutatóra meghívta mindazokat a munkásokat, akik részt vettek az új „Thália templomának" építésében. Egy kis csapat munkásnak ez a megtiszteltetés sokat jelentett, talán annal is többet, mintha valahol a művezetői irodában a pénztáros, fel sem pillantva asztaláról, átadott volna nekik néhány százforintost. Az ám, az átadás! Álljunk meg egy szóra ennél is. s kanyarodjunk vissza a házgyári ünneoséghez Kiosztották ott is a kitüntetéseket, huszonheten vették át az emelvény előtt a minisztertől a szakma kiváló dolgozója kitüntetést. Azután a közreműködő vállalatok igazgatói es magas beosztású mérnökei pénzjutalmat kaptak az emelvény előtt, majd kihirdették, hogy a többiek, majdnem csak olyan íze volt a jelzésnek, hogy az alacsonyabb beosztásúak, majd a műhelyirodában az írnoktól vehetik át jelvényeiket, borítékjaikat, de el ne felejtsék aláírni a pénzügyi listát, mert akkor még baj is lehet. Az arcokon ez alkalommal is volt reagálás. de nem olyan mint megelőzően. Szárazabb lett a tekintet. Elnézést az építőktől, hogy velük példázodtam. sajnos máshol is, szinte mindenütt így csinálják. Az erkölcsi elismerés legszebb példáit is említhetem, s éppen szűkebb környezetünk munkásait is megnevezhetjük. Nemrégiben kapott Allami-dijat Vad János főfúrómester és Széli Imréné, Longa Józsefné. Szőke Béláné. valamint Békési La.iosné konzervgyári munkásnők. Beszelgettem mind az ütőjükkel a munkáról és a kitüntetésről is. Aligha találtunk volna náluk boldogabb embereket Szegeden és környékén. De adjuk meg a formáját is az elismerésnek. Nem szabadna sajnálni azt a kis időt. hogy ott. az ünnepségen nyújtsák át mindenkinek a ' kitüntetését és jutalmát. Ritkán esik meg egy munkásember életében, hogy kitüntetik, a vállalatok is évente legfeljebb egyszer-kétszer rendeznek ilyen ünnepséget. Higgyek el, jólesik minden embernek, még annak a segédmunkásnak is. akit csupán vékonyka borítékkal jutalmaznak, ha hangosan, a nyilvánosság előtt szólítják, említik a nevét, s kimegy az igazgatója elé és egy kézfogás, néhány baráti szó mellett veszi át pénzjutalmát. Nem az emberi hiúság, a szereplési vágy mozdul meg. nem az birizgálja a bensőt, hanem valami más, sokkal tisztább ösztönök dolgoznak és várnak el ilyenfajta megnyilvánulásokat is. Mondhatnám nyugodt lelkiismerettel, hogy visszatérül az ilyen aktusokra fordított idő és energia a dolgos mindennapokban, mert az emberekben nem csak az egyik oldal munkál, hanem a viszonzás is benne lakozik minderikiben. Az a régi szólás-mondás, hogy amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten. Aki ott. a nyilvánosság előtt, a gyári kollektíva ünnepén állt ki a tömeg elé és vette át az elismerést, az a hétköznapokon s bizonyítani szeretne cserébe. A jó szó értékét akár mérni is ledet az eredményekben. S kívánja azt s az ember, éppen úgy, mint a pénzt 5 melyiket könnyebb adni vajon? >énzt. vagv megértő emberi érzelmet., 'ó szót. elismerést? Erre is nehéz válaszolni. Materiálisai! szemlélve cönnyebb jó szavakat osztogatni, mint százasokat. Mégis elgondolkodunk léha, hogy olykor hiánycikk az ertölcsi elismerés, a baráti szó. Gazdagh István AZ ASSZONYOK ITTHON MARADTAK nyal egyszerre akar találkozni, ballagjon ki a majorba. A gáztüzelésű szárító épületében, födél alatt, fűtött helyen találja őket. A szövetkezeté a szárító, téesztagok az asszonyok, végeredményben tehát itthon maradtak. Mégis kölcsönadott emberek: munka- és kenyéradójuk most a MÉK. Szó, ami szó, korszerű üzemhez így sem hasonlít a fokhagymatisztítóvá avanzsált szárító. Kabátokkal párnázott fölborított ládákon ülnek az asszonyok, hazulról hozott szerszámmal, bicskával vagy klumplihámozó konyhakéssel csipkedik a fokhagyma szőrös üstökét. Kényelmes székekhez szokott ember nagyot finnyáskodna, a mezők asszonyai erre egy elárvult panaszt se mondanak. Fűt ránk a téesz, födelet adott a téesz, munkát szerzett a téesz — ezt hallani csak Rózsa Balázsnétól, Csikós Józsefné is ezt mondja, Göbölyös Istvánné is, Molnár Antalné is, meg azt, hogy életlen a bicska, hamar kopik az éle. — Jani bácsi! Kaszakű nincsen? Jár a kő körbe, de kitalálja valamelyik asszony, hogy nem ez az igazi. Ha férfi is van itt, fenje meg az! Jó. hogy a sarokba ültem, bicskafenő férfinak egyedül Temesvári János brigádvezetőt tekintették. Hiába mondta. hogy éles késsel húst is vágnak a hagymához, nem menekülhetett. — Jobb ez, mint a tavalyi? — Sokkal jobb. Közelebb van, mint a textil, ez az egyik jó benne. A másik az, hogy itthon vagyunk, együtt vagyunk. Ott három műszakban dolgoztunk, gyerekes asszonyoknák az se jó. Hétkor kezdjük, négyig csináljuk, és a szombatunk szabad. Ügy szervezték, hogy nekünk is jó legyen. Közbeszól valaki, hogy ne hamarkodjuk el azért az allelujat. Első nap nem lehet tudni, beválik-e. Igen apró hagymákat hoztak az elején, nem sok bizalom van hozzá, hogy pénz van benne. — Fogadjunk, egy het múlva az is kijön, aki először vakaródzott. — Miért nem gyékenyeznek? Több oldalról kapom egyszerre a fölvilágosítást. — Hogy gondolja maga? Parkettás szobába gyeként vinni? Nem az a világ van mostan. Meg nem is vagyunk olyan öregek, hogy gyékényre kényszerüljünk. Rózsáék úgy építették az új házat, hogy külön szobája legyen a gyékénynek, mégis hagymát „esztergályoz" Rózsáné is. — Ha nem megy el az ember gyékényt szedni, nem üzlet. Amit a szövetkezet ad, sok a rossz benne. Szőttem már, de kipróbálom a hagymát is. h Szedelózködés közben szólít TAG AKAR LENNI meg egy fiatalasszony, hogy mondana ó valamit. Az a panasza Péli Jánosnénak, hogy nagyon tagja akar ó lenni a szövetkezetnek, de nem akarják fölvenni. — Szeretem pedig a mezei munkát nagyon. Hatvan óta mindig vállalok kapálásra földet a téeszből, mert az uram is itt traktoros. Mégis azt mondják, először csak szerződéssel lehet. Próbaidőhöz kötik mostanában a téesz-tagsagot. Aki kiállja a próbát, fölveszik. Nem protekciót akarok Pélinének. csak emlékeztetőül írom le, hogy el ne felejtsék. Nem is akar többet ő se, csak ennyire kért. Hátha jobban megmarad a vezetők emlékezetében, ha újságban is olvassák. — Szerettem én egyedül is dolgozni, először furcsa is volt bandában, de belejöttem. A csapat kedvéért jöttem ide is télre. Horváth Dezső Népfrontküldöttség utazott Kubába A kubai forradalom védelmére alakult bizottság meghívására Sarlós Istvánnak, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa alelnökének vezetésével négytagú delegáció utazott szombaton Kubaba. a szervezet munkájának tanulmányozására. Búcsúztatásukra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Bencsik István, a népfront főtitkára, Sebestyén Nandorné. az Országos Béketanács titkara és Carlos J. Perez Cabrera, a Kubai Köztársaság budapesti nagykövetségenek ideiglenes ügyvivője. Gondok és eredmények 1 a szegedi cipőiparban