Délmagyarország, 1971. december (61. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-30 / 307. szám

4 CSÜTÜKTÜK, 1071. DECEMBER 30. A nemzetközi gyorsvonat, a Wiener Walzer elindult a Keleti pályaudvar csarnoká­ból. Még néhány percig lát­ni lehetett a búcsúzkodók lobogó kendölt, aztán elma­radtak az ablakok mellett a külvárosi házak ls. Az ulasok kényelmesen el­helyezkedtek. Volt, aki újsá­got, könyvet vett elö, hogy olvasással üsse agyon az időt, mások viszont érdeklő­déssel figyelték az elsuhanó tájat. Nem volt zsúfolt a vonat. Török Ferenc főtiszt, útlevélkezelö megállapította ezt még a Keletiben, s most, hogy munkához látott, úgy vélte: időben végezhet, az ő hibájából nem lesz kesése a vonatnak. Látszólag szokványos, sablonos munka az útlevél­kezelés. Fényképek azonosí­tási!, dátumok, adatok ellen­őrzése. Mindez egyszerűnek, könnyűnek tűnik. Azok a határőrtisztek azonban, akik nap mint nap végzik ezt a munkát, s egy szolgálati út alatt több száz, esetleg ezer útlevelet is kézbe vesznek, tudják: az útlevél-hamisí­tók mindent elkövetnek, hogy a hamis és hamisított okmány ne árulkodjon. Ezúttal azonban rendben volt minden. Sorra végzett a fülkékben, majd legutoljám benyitott a mosdóba, a WC-be Volt már rá példa, hogy valaki Rt próbálkozott elrejtőzni. A helyiség üres volt. A tiszt hátraszólt Mol­nár László őrvezető kutató­nak: — Nézzünk itt szét egy kicsit alaposabban. Nyissa fel a padlástér ajtaját! A zseblámpa fénye éles csóvában világított a kes­keny lyukba. Mindketten felálltak, hogy Jobban lássa­nak. Szinte egyszerre vették észre egy cipő talpát. A tiszt hangja határozot­tan csattant: — Felszólítom, hogy azon­nal Jöjjön elő a rejtekhely­ről. A sötét padlástérből nem Jött válasz. A határőrök fe­szülten figyeltek. A láb is­meretlen tulajdonosa né­hány másodperc szünet után megmozdult, ás most már látni lehetett egy színes ru­hadarabot is. Űjabb idő múltán kormos, szemüveges nőt urc nézett velük farkas­szemet. — Ne bántsanak, kérem! Hagyjanak itt, nekem feltét­len ki kell jutnom Bécsbe, nem leszek hálátlan. — Ne húzza az időt, másszon le onnan! — Drága tiszt urak, ért­senek meg, nekem el kell innen mennem. — A fiatal nő hangja siróesá vált, és még Jobban könyörgésre fog­ta a dolgot — Nem bánják meg, ha futni hagynak. Ma­guknak meg úgyis mindegy. Tegyenek úgy, mintha észre sem vettek volna. Török Ferenc újabb, eré­lyes felszólítása vetett vé­get a huzavonának, s a Wie­ner Walzer különös utasa A Wiener Walzer különös utasa néhány másodperc múlva — poros, piszkos ruhában, re­megő lábakkal — ott állt az útlevélkezelő előtt. Csak valutáért Battancs Láazlóné hamar belátta, hogy nem sok értel­me van a tagadásnak, a ha­zudozásnak. Lehajtott fejjel mesélte el a vizsgálótisztnek különös utazása történetét. Körülbfelül 1988 nyarától kereste fel rendszeresen a budapesti szórakozóhelyeket, presszókat, éjszakai bárokat. Tetszett neki, hogy a férfiak felfigyeltek rá. Barátokat szerzett, akik szívesen eltöl­tötték vele az éjszakát, s közben ellátták „jó taná­csokkal", hogyan lehet könnyen, sok pénzt keresni. — Csak külföldi palikkal menj el — mondták neki újsütetű barátnői is, akik szívesen mondták el tapasz­talataikat ehhez a könnyű érvényesüléshez. Gizit hamar befogadta e budapesti alvilág. Kitty név­re keresztelték, és a vezérek szívesen nyújtottak neki se­gítséget abban, hogy a sze­relmes éjszakékért kapott külföldi valutát, dollárt, fon­tot, frankot, nyugatnémet márkát hasznosítani tudja. Kitty igyekezett felzárkózni a többi, divatosan öltözkö­dő. jómódban élő éjszakai pillangó mögé. Amikor lebu­kott a devizaüzérkedéssel és csempészéssel foglalkozó bűnszövetkezet, a nvomozás során azt állapították meg, hogy 1989. szeptember elejé­től 1070. április elejéig 37 esetben vette igénybe a Met­ropol, a Budapest, a Palace. a Szabadság, a Continental és Royal Szál'odát külföldi férfiak tá.rsasáeában, akik­kel 1000 forintért, vaey 20— 50 USA-dollár. 100—200 nyugatnémet márka, 10—20 angol font ellenében „sze­relmeskedett". Az üzletszerű kéjelgés ré­vén megszerzett devizát Kitty bűntársai segítségével a zugforgalomban, a hivata­los árfolyamot jóval megha­ladó áron értékesítette. A nyomozás során 25 ezer 650 forintot írtak Battancsné ter­hére. ennyit tett ki ugyanis a titkos kéjelgéssel szerzett, és u zuBforva'omban értéke­sített külföldi fizetőeszköz értéke. F/"el a hatolmps rtsz-1 szeggel Kitty bűntársai kö­zött azonban csak hébil kul­logott a sorban. A Fővárosi Ü"vészség a dgyizatázdái­kodást sértő bűntett és más bűncselekmények miatt Knós Tamás és társai ellen folv­tatott bűnüwHen ..csík" h'tszadrnn»ú vádlottként in­dított ellene büntetőeljárást. Koós Tamásról és társairól majd ejtünk még szót, néz­zük meg előbb azonban, ho­gyan ls akart Kitty meglép­ni a március másodlkán kez­dődő bírósági tárgyalás, és az azt követő jogos bünte­téi elől? . Drágább, mint az első osztály Ahogy közeledett a tár­gyalás napja, egyre inkább megérlelődött benne az el­határozás: illegálisan el­hagyja az országot. Először Bécsbe megy. Onnan pedig New Yorkba, ahol felkeresi régi ismerősét, Szabó Lajost, aki néhány éve egy nyugati turlstaútról elfelejtett haza­jönni. Tudta, hogy az ellene folyó eljárás miatt hiába is kérne útlevelet, ezért azt próbálta kifürkészni, hogyan lehetne elbújni a vonaton. Jegyet váltott Szegedre, s ezt az utazást csak arra szánta, hogy egy kicsit köze­lebbről is szétnézzen a vo­naton, a vagonokban. A ten­gelyre nem mert felmászni, ezért a WC-ben levő padlás­teret találta a legalkalma­sabbnak. Tudta azonban, hogy itt egyedül képtelen el­rejtőzni, és az ajtót maga után bezárni. Keresett, és talált is segítséget, egy fiú személyében, akit csak futó­lag ismert, és Szőke néven becézett. — Bezárlak én, cicám, na­gyon szívesen — mondta a fiú Kittynek —, de tudod, hogy ennek ára van. — És mi lenne az? — Tőlem kapsz egy kis útravalót, te meg adsz ne­kem egy kis emléket, mond­juk piros százasokban. Ti­zenkettőt. Megegyeztek. Kitty felmá­szott, átadta a pénzt. Szőke rázárta az ajtót. Aztán né­hány perccel a vonat Indu­lása előtt lelépett a kocsiról, és elvegyült a Keleti pálya­udvar forgatagában. A Wie­ner elindult Klttyvel a szűk­re szabott, de borsos áron váltott „utazófülkében". Egy rókáról két bőrt Koós főhadiszállása napon­ta kettőtől nyolcig az Astó­ria presszójában volt. Itt „szobrozott", de várta a va­lutát szerző lanyokat, akik úgy jártak a főnökhöz, mint egy valutapénztárhoz. Az üzlet nagyságára jellemző, hogy Koós 1969 őszétől 1970 május közepéig 374 SR5 fo­rint értékű, zugforgalmi áron számított külföldi fizetőesz­közt szerzett meg, és hozott forgalomba. Az adásvétel során pedig kimutathatóan mintegy 60 ezer forint tiszta haszonra tett szert A nőktől megszerzett kül­földi valuták jelentős részét Koós és társai külföldi csempészeknek adták át, akik kelendő árucikkeket, esetleg forintot adtak érte cserébe. Így a valutaügyle­tekkel kevert üzérkedés Koós és bandája részére többszörös hasznot jelentett, mert nemcsak a csempész­áruk továbbadásán kerestek, hanem a vételárként kifize­tett külföldi fizetőeszközök­nek a felvásárlási árhoz ké­pest magasabb elszámolási árfolvama is jelentős ha­szonként jelentkezett! A Koós-féle társaság hu­szonnégy vádlottja ott ül a vádlottak padján. Köz'ük van Kitty is, most már rab­ruhában, mert a tiltott ha­tárátlépési kísérletért kaoott jogerős büntetését tölti. Eh­hez rövidesen — a tárgyalás végén — újabb évek, hóna­pok jönnek, s a többi éjsza­kai pillangóval és kltartott­jaikkal jó ideig nem fogják majd szennyezni fővárosunk éjszakai levegőjét. K. jr. Álomban tanulás Tanulás — ennek egyik érdekes vetülete: hipnózis­ban könnyebben megy az új ismeretek elsajátítása. Dr. Iván László orvospszichiá­teré a szó: A buddhista kolostorok lámái már mintegy ezer év­vel ezelőtt felismerték, hogy az alvás állapotában gyorsabban és könnyebben rögzítődnek az agyban bi­zonyos adatok és informá­ciók. Egyes pszichológiai isko­lák ezt a módszert az utób­bi évtizedben felújították. Az eljárást — természete­sen — a modern technika vívmányaival alaposan meg­reformálták. A hipnopédiá­nak, azaz álomban tanulás­nak nevezett tanfolyamok résztvevői számára kis rá­dióközpontból sugározzák a magnóra fölvett szöveget A párnába rejtett kis hangszó­ró azután egész éjszaka a tanulók fülébe duruzsolja a bevésendő anyagot. Különö­sen idegen nyelvek, képle­tek, szabályok és törvények l esetében, de színpadi szere­pek elsajátításában is ered­ményesnek mutatkozik a hipnopédiás módszer. Üjat hozott az álomben való „okosodáshoz" ké­pest a hipnózisban, tehát félig-meddig ugyancsak al­vásban történő tanulás. Eb­ben mindenekelőtt az az új, hogy a hipnózis állapotában végzett tanítás fölöslegessé teszi a költséges rádió adó­vevő berendezéseket. An­gol pszichológusok — e mód­szer apostolai — tapasztal­ták, hogy a tanítás előtt al­kalmazott hipnózis fegyel­mező hatása mellett na­gyobb figyelemösszpontosí­tást biztosít a tanulóknak, akik így könnyebben meg­jegyzik a hallott anyagot. Ez az ismeretrögzítés azonban amilyen könnyen jön, épp­oly gyorsan el is tűnik, ha nem követi a tanult anyag állandó ismétlése. Az eddi­gi megfigyelések szerint a hipnózisban tanítási mód­szernek az is előnye, hogy Itt az oktató közvetlen kap­csolatban van tanítványai­val, így jobban megfigyel­heti és ellenőrizheti közlé­seinek hatását. Magyar szakemberek er­ről úgy vélekednek, hogy talán ugyanazt az ered­ményt lehetne elérni, ha nem hipnózis, hanem csak úgynevezett szuggesztopé­diás eljárást alkalmaznának, amely elaltatás nélkül, éber állapotban ls figyelemkon­centrációra készteti a hall­gatókat. A hipnózist vi­szont talán még hatásosab­ban lehet alkalmazni az úgynevezett terápiás tanítás­ban. Hipnotikus állapotban a beteget eredményesebben lehet megszabadítani kóroí, lélektani tüneteitől, le lehet szoktatni kóros szokásairól, viselkedése zavarairól és el lehet érni azt, hogy megvál­toztassa beteges magatartá­sát vagy megszabaduljon kényszerképzeteitől. Megta­nítható a beteg még egyéni viselkedése kondicionált sza­bályozására is. Vannak ese­tek, amikor bénulások után a fizikai funkciók már nor­málisak, tehát orvosi szem­pontból a beteg gyógyultnak tekinthető, de súlyos gátlá­sok akadályozzák a végta­gok normális működését. Ilyen esetekben hipnózissal tanítanak meg újra embere­ket — járni. Lengyel gyáróriás Lengyelországban, a Visz­tula partján, Szvece város környékén épül az ország legnagyobb cellulóz- és pa­píripari kombinátja. A ter­vezők gondoskodtak róla, hogy a gyár ne szennyezze a Visztula vizét, hatalmas, Európában a maga nemé­ben egyedülálló biológiai védőállomást szerelnek fel. Hegymászók kalandja iU DÁNIEL LÁNG: INCIDENS a 192-es magoslaton Dokumentumregény — Fordította: Hernádi Miklós 13. Akárhogyan ls, Eriksson mindenekelőtt této­vázás nélkül megkereste barátját. Curly Ro­want, hogy elmondja neki Mao történetét. Alig kezdett azonban bele, amikor Clark meg­látta, hogy egymással beszélnek. lecsapott rá­juk. követelte, hogy mondják meg, miről be­széltek. „Kitaláltunk valamit, hogy elzavarjuk" — mondta Eriksson. „Vad állapotban volt, alig bírt magával, a szeme ide-oda ugrált. Már ré­gen felhagytunk n látszattal az osztagban, hogy semmi különös sem történt nz úton. Vala­mennyien rémülten, izgatottan jöttünk vissza de ez éppen Clarkon látszott leginkább." Clark végre elment, Eriksson folytatta a történetet, és amikor a végére ért, óriási megkönnyebbü­lést érzett. „Végre valaki tudott Maóról, aki nem tartozott az osztagba" Nem voltak illú­ziói afelől, hogy Rowan sokat tehet abban az ügyben, amely most tudomására jutott. Barátja mindenesetre megtette, ami tellett tőle. mert azonnal továbbadta a gyilkosság hírét saját osztaga őrmesterének. A hirt az őrmester Reillv hadnagynak tov íbbította, a nz magához hivatta Erikssont. Mikor Eriksson belépett a barátságtalan kunyhóba, amely Reilly parancsnoki irodájául szolgált, azt képzelte, hogy — ha magánember­ként is — Reilly ki fogja fejezni megdöbbené­sét. Semmi megdöbbenést nem fejezett ki a hadnagy, hanem Eriksson meglepetésére, arra használta fel ezt a pillanatot, hogy elmondja Ertkssonnak egy korábbi élményét. Nyugodt, közvetlen hangon elmesélte Erikssonnak. hogy három évvel ezelőtt, néger feleségét, aki ak­kor készült megszülni első gyereküket, egy alabamai kórházba vitte kocsiján. Feleségének már szülési fájdulmai voltak, faji okokra hi­vatkozva, mégsem fogadták be a kórházba, és az asszony végül is az előcsarnok padlóján szül­te meg gyerekét. A felbőszült Reilly szét akar­ta zúzni a kórház berendezését, mire a kórhá­zi szolgák kihívták a rendőrséget, s az az új­donsült apát letartóztatta és börtönbe csukta. Cellájában kitervelte, hogyan fogja lelőni a kórház embereit, de amikor végre kiszabadult, lemondott a bosszú gondolatáról. „Mire kisza­badultam, ezt mondtam magamnak: .Gondol­kozz, mi is történt Az történt, hogy ez a világ rendje, és nincs értelme kapálózni a rendszer ellen.' Higgye el nekem. Eriksson, a háború kellős közepén még ennyire sincs értelme ka­pálózni a rendszer ellen — itt sokkal erősebb a rendszer, mint bárhol másutt. Jobban teszi, ha nem gondol arra a vietnami lányra. Az tör­tént vele, ami egy harci zónában történhetett. Mi mást várt?" Mikor a hadnagy bevégezte em­lékezését, közölte Erikssonnak hogy az ellát­mányát felújított osztag perceken belül elhagy­ja a tábort, hogy folytassa ötnapos útját Eriks­son nem tart velük, helyébe egy másik, közka­tonát jelölt ki, A hadnagy tudta jól, milyen veszélybe került Eriksson, ezért így szólt: „Ha újra magát küldöm velük, sohasem jön vissza élve." A bírósági jegyzőkönyv tanúsága szerint Reilly mégsem hagyta ennyiben a dolgot. Az Eriksson jelentéséből kivllágló kegyetlenség túlságosan nagy volt. Reilly tudta, hogy ha kitudódna az ügy, rossz fényt vetne nemcsak a szakasz tisztjeire, de a század, a zászlóalj és ta­lán még az ezred vezérkarára is; az a látszat alakulna ki, hogy a tisztek nem tudják kézben tartani beosztottaikat. Amint később, a hadbí­rósági tárgyalásokon megállapítást nyert, Reilly közvetlen felettese, Ottó Vorst százados akkor éppen „taktikai megfigyeléseket" végzett valu­hol. November 22-én kellett visszaérkeznie, ugyanazon a napon, amikor Meserve osztagá­nak visszatérése ís esedékes volt. Az „életfogy­tiglani" — azaz hivatásos — Vorst százados meghagyta, hogy csak sürgős üzeneteket küld­jenek neki. Hamarosan azután, hogy Eriksson eltávozott Reillytól, a hadnagy úgy vélte, hogy a gyilkosság mélló felettese figyelmére, ezért rádión megküldte a hírt Vorstnak, A véletlen úgy hozta, hogy n százados akkor már másod­jára értesült az Ügyről — először maga Eriks­son szólt neki róla. Másnap reggel ugyanis Eriksson kutató-tisztogató akcióra indult, és a barlangrendszer közelében amerikai tisztek kis csoportjával találkozott, akik megfigyeléseket végeztek a környéken. Vorst is köztük volt, és Eriksson, egységéből kiválva, odament a száza­doshoz. és beszámolt Mao meggyilkolásáról. „Bíz­za csak rám. Mindent elintézek" — mondta Vorst. Majd ismét elvált a két csoport útja. (Folytatjuk.) NAPI KISLEXIKON a másod­állásról Másodállás és mellék­foglalkozás — gyakran hallott szavak mostaná­ban. Vajon mit jelente­nek pontosan? # Feltételek? A Munka Törvény­könyve megengedi, hogy egy dolgozó több mun­káltatóval is munkavi­szonyban legyen. Am ti­los olyan második vagy több munkaviszonyt lé­tesíteni, amely a dolgo­zó munkájúval összefér­hetetlen. Újabb munka­viszonyt csak vállalata előzetes írásbeli engedé­lyével létesíthet a dol­gozó. • Jelenlét? Másodállásnak akkor nevezzük a második munkaviszonyt, ha a dolgozó munkaideje mindkét helyen azonos Időtartamra esik. Ebből is következik, hogy va­lakinek csak egy má­sodállása lehet, és csak olyan munkakörben és munkakörre, ahol a munka jellege nem kí­vánja meg a munkahe­lyen való állandó jelen­létet. A másodállásban végzett munkáért a má­sodállás keretében be­töltött munkakörben já­ró személyi alapbérnek a felét lehet kifizetni. • Mellékfoglalkozás? A második és további munkaviszonyt akkor nevezzük mellékfoglal­kozásnak, ha a dolgozó munkaideje az egyes munkahelyeken nem azonos időtartamra esik. Mellékfoglalkozást — egyet vagy többet — csak annyit lehet elvál­lalni, hogy a dolgozó összes munkaideje ha­vonta a 300 órát ne ha­ladia meg. # Szerződések? A másodállás vagy mellékfoglalkozás szer­ződését írásban kell megkötni. Ugyanaz a vállalat, ugyanazzal a dolgozóval csak egy munkaviszonyt köthet. A megkötött munkavi­szonyról a vállalat kö­teles a dolgozó vállala­tát írásban értesíteni. A másodállás, vagy mel­lékfoglalkozás adatait a munkakönyvbe is be kell vezetni.

Next

/
Thumbnails
Contents