Délmagyarország, 1971. december (61. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-25 / 304. szám

VILÁG P^LETÁRIAI, EGYESÜLJETEK! DELMAGYARORSZAG MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 61. évfolyam, 304. szám 1971. december 25., szombat Ara: 1,20 forint Olaj a város alatt Át kell-e tervezni a városépítést? Fúrótorony áll a móravá­rosi stadion lelátóján. Még szerencse, hogy csak ott, ahol a tervezett és még a tarjáninál is szebbnek ígér­kező jövendőbeli városrész­nek épült volna a stadionja. Hiszen Móravárosban éppen azért van több mint évtize­de építési tilalom, hogy ne legyen sok szanálás, ha megvalósulnak a tervrajzok. Az utóbbiak, ha a feltétele­zések beigazolódnak, aligha­nem elvesztik aktualitásu­kat. A hír, hogy a város alatt valószínűleg olajmező van, váratlanul érte a szak­embereket is. Az emberek többsége Algyőre gondolt, ha a Nagyalföldi Kutató és Fel­táró Üzem került szóba, pe­dig jó néhány helyen vizs­gálták még annak lehetősé­gét, hogy új olajlelőhelyekre bukkanjanak. Az üzem közlése szerint a geofizikai mérések rendkívül gazdag lelőhelyre utalnak, olyanra, amely nemcsak Mó­raváros alatt fekszik, de amelynek határa egészen a Széchenyi térig terjed. Amennyiben a mérések iga­zat állítanak, a város el­képzeléseit népgazdasági ér­dekek keresztezik. Ennék igazolásához viszont több kutatófúrás is szükséges, ép­pen akkor, ömikor a rende­zési tervnek megfelelően realizálódhattak volna a nyugati városrész felépíté­sének tervei. Attól kezdve, hogy a fúrótornyot felállí­tották, a város vezetőinek át kellett értékelniük a már kialakult koncepciót Elképzelhető az is, hogy a próbafúrások nem bizonyít­ják a mérések minden ered­ményét, illetve azt, hogy nem kifizetődő a készlet ki­termelése. Akkor Móravá­ros, mint építési terület szá­mításba vehető továbbra is ebben az ötéves tervben. Mivel azonban a fúrás meg­kezdésétol a kiértékelésig háromnegyed év is eltelik, szükség lesz olyan tartalék­terület kijelölésére, amely biztosítja a városépítés fo­lyamatosságát. Ha viszont a próbafúrások igazolják a méréseket, akkor Szeged alatt olyan népgazdasági je­lentőségű kincs van, amely­nek kitermelése másfél év­tizedre lehetetlenné teszi az építkezést Móravárosban: ezt, mint építési területet nemcsak a negyedik-ötödik, de a hatodik ötéves terv­ben sem lehet számításba venni. Ebből aztán több problé­ma származhat. Mindenek­előtt az, hogy más építési területeket kell felkutatni, olyan ideálisát, mint Móra­város volt, azonban város­szerte nem lehet föllelni. Ha gazdag olaj mező van a vá­ros alatt, akkor annak kö­vetkezményeként a városnak — ahogy erről Takács Já­nos, a városi tanács elnök­helyettese informálta lapun­kat — hozzávetőlegesen 10 millió forint terven felüli költsége adódik. A városépí­tés eddigi tervei ugyanis ar­ra épültek, hogy az érin­tett területen már elkészült a rókus-móravárosi főcsa­torna, amelyet ebben az öt­éves tervben csak a Kos­suth Lajos sugárútig készí­tett volna el az ALÉP. Ehe­lyett a főcsatornát a terve­zett csúcspontig el kell ké­szíteni, ha máshol építke­zik a város: a közműágazat­ban ez hatvanmilliós új ki­adást jelent A gondokat legfeljebb enyhíti: az előze­tes tárgyalások alapján az ALÉP hajlamosnak mutat­kozik arra, hogy tekintettel legyen a város új nehézsé­geire. Az is megdrágítja az új koncepció valóraváltását majd, hogy Móravárosban szanálás nélkül tudtak vol­na területeket biztosítani, míg a számba vehető bár­mely más városrészben so­kat kell bontani: ez is 20— 30 milliós többletet jelent­het A város kiadásait nö­velheti az is, hogy, ha a Móravárosra érvényes épí­tési tilalmat meghosszabbít­ják, újabb másfél évtizedre, könnyen megeshet, hogy egyes háztulajdonosok in­gatlanuk kisajátítását köve­telik. Ha viszont a városi tanács fellodja az építési tilalmat, akkor fel kell ad­ni'az eredeti tervet: azt, hogy a városnak ezen a ré­szén valaha is többszintes, modern lakóterület alakul­jon ki. Ugyanakkor az eset­leg nem éppen kedvére való építkezésekhez a városnak kellene a közművesítést el­végeznie. Feltehető, hogy az előbbi a nehezebben járha­tó, de rokonszenvesebb út, az, hogy Móravárosban mindaddig építési tilalom legyen, ameddig az esetle­ges kitermelés tart. Ha a fúrás negatív ered­ményt hoz, akkor is 3 millió forintra tehető a veszteség, amely éri a várost, s az új építési területek előkészíté­sét akkor is biztosítani kell, hogy mire a tarjáni építke­zés ötödik-hatodik ütemében már szerel a házgyár, ké­szen álljanak. A városi tanács egyelőre mindkét alternatíva — van-e, nincs olaj — figye­lembevételével méri fel et városépítésre legjobban számbavehető részeit. Végre­hajtó bizottságának munka­tervében helyet kapott az a napirend is, amelyen az olajipar szakemberei szá­molnak majd be a próbafú­rások eredményeiről, hogy minél előbb végleges tervek szerint folyhasson tovább az utóbbi években koncep­ciózusán haladó városépítés. A népgazdaság szempontjá­ból rendkívül fontos lenne, ha beigazolódnának a mérés eredményei, s reménykedni kell abban is, hogy cikkor valamilyen módon kiegyenlí­tődne nyereség és előre nem látott városépítési költség. Azoknak, akik Szegedet szívesen ruházzák fel valar milyen állandó jelzővel, mindenképp nyereség az új fölfedezés: lehet, hogy szó szerint az olaj városa lesz. Karácsony és csillagszóró Ahogy a gyerek növekszik, úgy lesz kisebb évről év­re a karácsonyfa. Íratlan szabály ez a családokban. Ügy csökken a fa mérete, a ráaggatott csillogás, ahogy a leg­kisebbek értelme növekszik, ahogy egyre inkább tuda­tosul bennük, hogy a karácsonyfa csak jelkép: szimbólu­ma a család összetartó erejének. Ezért öröm díszítgetni, csillagszóróival ünnepek nagy tűzijátékát megidézni, ezért jó körébe telepedni, akkor is. ha a mennyezetig ér. akkor is, ha asztalkára állítva is, könnyen elérjük legfelső ágát. Nem könnyű ehhez hozzászoknia az emberré csepe­redőnek. Hiszen még a felnőtteknek sem ahhoz, hogy nem a gazdagság külső jelei a fontosak, nem az ünnepek zsákját szakadásig tömő felhalmozási láz végeredménye a boldogság, a belső és külső béke S nem a parkettát elhalmozó ajándékcsomagok forintban mérhető értéke határozza meg, hogy mennyit is ér egy-egy család kará­csonya. A felnőttek is nehezen értik meg, hogy mindaz, amiért pultokhoz préselődve, izzadva futották végig az ünnep előtti napokat — nem cél. Csak eszköz ahhoz, hogy ünnep legyen az ünnep. Hogy nem a látványosság a fontos, hanem az: mennyivel lesz több általa az ember. Jó látni, hogy egyre több, aki ünnepeken sem felejti el a hétköznapokat. Örömmel figyeljük az ünnepi szavak csillagszóróit, de megkettőzötten azokat, amelyek a leg­egyszerűbb formában számolnak be életünk várható ala­kulásáról, vagy éppen arról, hogy mivel lett gazdagabb az ország, a város karácsonytól karácsonyig. Mert ko­runkhoz felnőtt értelemmel a karácsonyfát akkorának szeretjük látni, amekkora valóban. Az emberek többsége — még ünnepi hangulatban is — különbséget tud tenni most már aközött, hogy mi a valódi ajándék, s melyiket csomagolták annak. Sokan mosolyogták meg azt. hogy az építők karácsonyi ajándéknak szánták egy aluljáró át­adását. s ugyanakkor megható ajándéknak minősítettek egy szürke szavakba csomagolt rendeletet, amely jó né­hány nyugdíjas ünnepét teszi fényesebbé idén. Karácsonytól karácsonyig — az ember maga is meg­lepődik, hogy mennyi minden történt ebben az ország­ban. Mennyi hétköznapok sodorta csöndes szenzáció. Új­raformált választási rendszerünk határokon túl is érdek­lődést keltő, izgalmas versengésekkel teljes vizsgá­ja, átalakult közigazgatásunk mechanizmusának egyre biztosabb mozgása — mindez néhány hónap alatt olyan természetességgel vált életünk részévé, mintha mindig így lett volna. S közben észrevétlenül megváltoztatta az embereket: ahogy valaha mindenki az irodalomhoz, fes­tészethez, filmhez értett, egy év alatt több millióra nőtt Magyarországon a belpoiitikusok száma. Azoké, akik úgy beszélnek vállalati önállóságról, beruházásokról, település­polrtikáról, mintha máris zsebükben hordanák azt a bi­zonyos marsallbotot. Bebizonyosodott, hogy a gazdasági élet reformja nem­csak magát a gazdasági életet mozgatta meg, hanem na­gyon is észrevehetően az embereket: hozzászoktatott min­denkit a változásokhoz, arra késztetett mindnyájunkat, hogy nagyon figyeljünk mindarra, ami életünkre közvet­lenül vagy közvetve is hat. Az év bestsellere ezért joggal lett az a könyvecske, amely a lakásszabályokkal foglal­kozó paragrafusokat gyűjtötte egybe. Ezt egy város lakóinak viselkedésében is könnyű tetten érni. Amikor Tarján épülni kezdett, nem volt rit­ka az, aki csak azért villamosozott ki, hogy lássa az új városrészt. S néhány évvel ezelőtt mennyivel nagyobb szenzáció volt. ha a Belvárosban új épületet emeltek, mint ma. Tavaly-tavalyelőtt jobban ismerték a városla­kók a villamosközlekedést, mint a buszt, ma pedig már perfekt beszél mindenki „decentrumul". Talán ennek az egyre jobb, az élet üteméhez igazodó alkalmazkodási képességnek köszönhetjük, hogy az igé­nyek is alaposan megnőttek. Azokkal, amelyek a társa­dalom lehetőségeihez igazodnak, nincs is baj. sőt, ezek közül némelyekhez — elsősorban a lakásról van szó — éppen a társadalom igyekszik lehetőségeit fölemelni. Csu­pán arról, amit egy-egy kacsalábon forgó irodaházért ácsingózó vállalat éppúgy jelképez, mint az élet értel­mét csak autóban, villában, színes televízióban összegző pénzhajhász. Mondják, nemcsak tíz-húsz forintos díszeket lehet ag­gatni a karácsonyfára, százötven forintosokait is. Nem­csak könyvet, játékot, illatszert s ki tudja még milyen apró kedvességet lehet a fenyőfa alá tenni, de tízezreket érő ékszereket, bundákat is. Ám a fenyőillat, amely ka­rácsonykor olyan utánozhatatlan hangulattal tölti meg a szobát — ettől nem változik. S a csillagszóró is ugyan­úgy sziporkázik mindkét, vagy mindahány kétfajta fe­nyőfán. Az a csöndes ragyogás a fontos, amely ilyenkor meg­bűvöltté tágítja a szemet. Az a nyugalom, amely össze­fogja az embereket a karácsonyfa köré. az a béke, amely jelzi, hogy hasznosan végigeit, békés esztendő karácso­nyára gyúltak fel a gyertyák. VERESS MIKLÓS

Next

/
Thumbnails
Contents