Délmagyarország, 1971. december (61. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-22 / 301. szám

a SZERDA, 1971. DECEMBER 22. Népfrontmunka a városfejlesztésben Két fő napirendi pont, tizennyolc jelenlevő, tizenhat hozzászóló, hét kérdést föltevő — ha a számok nyelvén kívánnánk fogalmazni, körülbelül ez lenne a tegnap Szegeden tartott megyei népfrontelnökségi ülés mérlege. Amiből első pillantásra is kitűnik, hogy ez alkalommal nem mindennapi aktivitásnak, érdeklődésnek, vitakészségnek lehettünk szemés fültanúi. Igaz, a kérdéskörök már első pillantásra is igen izgalmasnak tűntek. Hiszen a mozgalom megyei irányító testülete meg kívánta vizsgálni szegedi bizottságának, több éves munkáját, ugyanakkor tárgyalni akart a nők körében végzett politikai munka tapasztalatairól is. Mindkét előterjesztést írásban megkapták a résztvevők, úgyhogy az előadóknak — Hofgesang Péter szegedi népfronttitkárnak és dr. Szabó Gábomé megyei népfront-alelnöknek — már csupán szóbeli kiegészítést kellett fűzniük a papíron lefektetett mondandójukhoz. A vita során kiviláglott, hogy a jelenlevők nagyra értékelik a mozgalom szegedi bizottságának, elnökségének, egész aktívahálózatának tevékenységét. Mint Molnár Sándor megyei titkár hozzászólásában leszögezte: a szegediek testületi és tömegpolitikai munkája fölötte van a megyei átlagnak, igen eredményes. Igaz, itt az igények és a követelmények is nagyobbak — ugyananynyival kedve a lehetőségek is. I . hangsúlyozta: a mozgalom megyei tevékenységének szerves, kiszakíthatatlan része a szegediek serénykedése. Nélkülük megyei tekintetben sem szólhatnánk eredményekről. Azt is megállapította: több segítséget kell kapniuk. Nekik pedig szervezettebben, rendszeresebben kell jélentkezniök igényeikkel. Az előrelépés, a további eredmények egyik fő feltétele tehát: kölcsönösség a munkában, kölcsönösség a feladatokból való részvállalásban. Egész sor hozzászóló — többek között dr. Szániel Imre, megyei párt vb-tag, kutatóintézeti igazgató, dr. Szőkefalvi-Nagy Béla szegedi akadémikus, dr. Szabó Gáborné, E. Szilágyi Júlia, megyei oktatási igazgatósági vezető, dr. Mester János csongrádi főorvos. Várhelyi Jenő vásárhelyi főmérnök — foglalkozott a népfrontmozgalom és a várospolitika kapcsolatával. Megállapították: még hatékonyabb volna a szegedi városfejlesztés, ha a lakosságot a korábbinál jobban be lehetne kapcsolni a terveik megvitatásába, majd a későbbiek során a társadalmi munka segítségével esetenként a gyakorlati megvalósításba is. Többen hangsúlyozták: nem lehet a társadalmat „szakértők" és „laikusok" csoportjaira osztani. Ez önkényes kategorizálás lenne. Ellenben igenis alkalmat kell találni arra, hogy a szegedi városfejlesztés minden fontos kérdését megvitassák a lakossággal. S ennek alapján a döntésre jogosult, a gyakorlati megvalósításban érdemi szerepet vállaló állami szervek terveikbe, elképzeléseikbe mintegy belekalkulálhassák a szegediek tízezreinek véleményét, igényeit, javaslatait. Szenvedélyes városszeretet csendült ki a felszólalók szavaiból. A helybeli illetőségűek érveikkei, szempontjaikkal bizonyították, menynyire tettre készek akkor, amikor városuk szépségéről, modernizálásáról van szó. (— Törődni kell városunkkal, hiszen falai között élünk, itt fogadjuk vendégeinket, itt nőnek fel gyermekeink — mondotta dr. Szániel Imre.) De a vásárhelyiek, csongrádiak véleménye is jelezte: nem közömbös számukra, hogyan, milyenné alakul az elkövetkezendő évek során megyénk „fővárosa". A vita summázataként hadd írjuk ide: sok lehetősége van még a szegedi lakossági energiák hasznosításának. A nőmozgalom tevékenységét egyértelműen pozitívnak ítélték meg a jelenlevők. Ezért határozott úgy a megyei elnökség, hogy személy szerint elismerésben részesíti dr. Szabó Gábornét és Hrabovszki Mihálynét — és velük együtt természetesen a mozgalom minden megyénkben tevékenykedő aktivistáját —, azért az áldozatkész és a nők érdekeit tényleg messzemenően figyelembe vevő tevékenységért, amelyet az elmúlt időszak során fejtettek ki. A hozzászólók közül a vita során a vásárhelyi Rostás Mihály az eredményekről, Németh Lajosné vásárhelyi népfronttitkár pedig az előforduló gondokról szólott. Az év utolsó megyei népfrontelnökségi ülése Nagy István megyei elnöknek az év eredményes munkáját méltató zárszavával ért véget. Papp Zoltán Óriási földmunkák az árvízvédelemben Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság 352,8 kilométer hosszú töltésszakaszon, árvízvédelmi fővonalon folytatott eredményes árvízvédekezést az 1970. évi, rendkívüli Tisza-völgyi árvíz alkalmával. A védekező erők a Tisza meg a Maros jobb és bal partján, valamint a Körös bal partján oszlottak meg. Az igen nagy tartósságú és mindhárom folyón kialakult — eddigi maximumokat jelentősen meghaladó magasságú — árvíz erősen próbára tette védműveinket. Mindhárom folyónk mentén fordultak elő töltésrongálódások, melyeknek veszélyessége igen változó volt. Az egyszerű szivárgásoktól a makói térségben kialakult buzgárokig rendkívül sokfajta volt a veszély, amelyet a gyors felismerés után el kellett hárítani. A sikeres árvízvédekezés után az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság haladéktalanul megkezdte a megrongálódott töltésszakaszok helyreállítását, a feladatokat — a megfelelő rangsorolás után folyamatosan és jól összehangolt munkával — megoldotta. A rendkívül veszélyes helyzetet okozó makói buzgárcsoport feltárása, a résfal megépítése, valamint a feltárás utáni földvisszatöltés már 1970 decemberében befejeződött. Hasonlóképpen kezdetét vette még 1970 őszén a zalotai és a ferencszállási töltéshelyreállítás, a zalotai új őrtelep építése, valamint a levelényi őrtelepépítés előkészítése. Közvetlenül az árvíz levonulása után — a jugoszláv vízügyi szervek által rendelkezésünkre bocsátott úszókotróval — megtörtént a megrongálódott vesszősi töltésszakasz helyreállítása, illetve megerősítése. A Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat a megkezdett vesszősi helyreállításokat folytatta. A két berendezés a jelzett szakaszon mintegy 68 000 köbméter földmunkát végzett el. A zalotai helyreállítás földmunkája 102 000 köbméter, a csongrádi buzgár körüli térség 40 000 köbméter, a dongéri helyreállítás 20 000, a Makó Marosjobbparti helyreállítás 110 000 köbméter, az ugyancsak e térségben épített szorítógát párhuzamos csatornameder helyreállítása, kiépítése 82 000, a ferencszállási helyreállítás pedig 21 000 köbméter földmunkát képvisel. A felsorolt jelentős földmunkák mellett együttesen hasonló nagyságrendet képez több kisebb helyreállítási földmunka. A helyreállításokat az igazgatóság túlnyomórészt saját apparátussal oldotta meg. A tételesen felsorolt, valamint a részletesen nem tárgyalt kisebb munkák elvégzésével helyreállították a töltések árvíz előtti védképességét, sőt, a' felújított szakaszon már az új OVHirányelveknek megfelelő szelvénykialakítással a védképesség növelése is megtörtént. A mértékadónak tekintett 1970. évi LNV szintje fölött a jelenleg megkívánt biztonság értéke 1,50 m. A magasításokkal párhuzamosan elkészültek a nagyobb tömegű korszerű szelvények is. Hasonló elvek alapján építik az algyői térségben éllerülő szénhidrogénmező fokozott biztonságát szolgáló töltéserősítéseket is. Az 1970. évi mértékadó árvíz levonulása óta eltelt időszakban nemcsak a védtöltések védképességét állították helyre, vagy növelték meg az új beruházásokkal, hanem lehetőségeikhez mérten fokozatosan korszerűsítik a védelmi szakfelszerelésüket, valamint a védelmi és építési célokat egyaránt szolgáló gépi és hajóparkjukat is. Az autóbusz néhány perccel háromnegyed hat után lomhán nekilódul a csatakos, piszkosszürke ködnek, amely amikor kiérünk a városból hirtelen tejfehérré. változik. Mintha valami sűrű folyadékban úszkálnánk, olyan kísérteties a világ; a szembejövő autók reflektorai víz alatti fénycsóvaként villognak. Lassan és lomhán haladunk, a megszokott húsz perc helyett majdnem egy óra alatt érünk Vásárhelyre. Aztán nagyot zökkenve megáll a busz, a színészek kiszállnak. A sűrű ködben alig látunk v.alamit, de tudjuk, hogy a Petőfi művelődési ház előtt állunk. A busz, a másikkal együtt, amely néhány perccel előttünk érkezett, a Viktória 81 tagú stábját hozta a vásárhelyi tájelőadásra. A színház az elmúlt években szezon közben Szegeden kívül nem tartott előadásokat. A táj buszok mostanában indultak meg újra; ebben az évadban már 28 este szállították a szegedi színészeket a város határain túlra. — Nem ide kellett volna jönni — mondják a színészek a leszállás .után —, hanem tegnap Nagymágocsra. Az volt .az igazi! A nagymágocsi tájelőadás csakugyan romantikusabb, kalandosabb volt, mint a vásárhelyi. De ez fontosabb. Vásárhely kulcspont. Nemcsak azt határozza pieg, mi történjék a tájban, hanem azt is, mi történjék Szegeden. Nyilván ezért utazott a társulattal Giricz Mátyás, a színház új igazgatója is. Ismerkedni a helyzettel, tanulmányozni a körülményeket. előadás 98 nézője kétezer forintot fizetett a jegyekért, a színháznak viszont nyolcezer forintjába került a vállalkozás. Van-e valami értelme az ilyen tájelőadásnak? A másik akta a művelődésügyi minisztériumból érkezett, és a vidéki színházak körzetesítésének alapelveit tartalmazza. Az alapelvek a színházakat három csoportba osztják. Az elsőbe a legnagyobbak, a szegedi, a pécsi és a debreceni tartoznak. Ezeknek a színházaknak megyéjük városaiban és nagyobb községeiben kell tájelőadási kötelezettségeiket teljesíteni. Megyéjük határain túlra csak operákkal kötelesek utazni. A többi vidéki színház — megyéjén kívül — a kisebb falvakban tarthat előadásokat. A legkisebb helyekre a Déryné-színház köteles eljárni. A szegedi színház tájkötelezettsége 70 előadás. Szám szerint ezeket az előadásokat nem kunszt megtartani. A szegedi színházhoz állandóan érkéznek meghívók, kérések, legutóbb például Bajára, Balatonfüredre hívták az együttest. A színház a megye határain túl könnyűszerrel teljesíthetné a tájkötelezettségeit. Csakhogy a színház szándékai — és a körzetesítés alapelvei — szerint a megyén belül kellene a tájelőadásokat megtartani. jövőre csak egyetlen színház, a szegedi játszana a városban? Bokor János először a nehézségekről beszél: — Vásárhely megsértődött A szegedi színház előadásaival akkor is voltak problémák — fegyelmezetlenség, pontatlanság —, amikor rendszeresen játszottak itt Amikor pedig megszüntették az előadásokat, a közvélemény a színház ellen fordult. — Ez a közhangulat becsületes munkával, jó előadásokkal megváltoztatható. — Ez igaz. De mi lesz a többi színházzal? Rá lehet-e venni őket, arra, hogy Vásárhelyen ne tartsanak előadásokat? DÖNTENI KELL Ebben majd meg kell ELKÉNYEZTETETT HELYZETBÉN A KÖRZETESÍTÉS Az igazgatóval már délelőtt beszélgettem a tájelőadások gondjairól. Amikor beléptem hozzá, éppen két aktát tanulmányozott. Az egyik a szervezők jelentése a nagymágocsi előadásról, amelyre a színház csúnyán ráfizetett. Kereken hatezer forintot. Az Szakmunkások képzése a textiliparban Több mint 3000 szakmunkástanuló helyzetéről, továbbképzésük feladatairól tárgyalt kedden a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének Elnöksége. Az idei tanévben kedvezően alakult a felvétel, de a vállalati igényeket messze nem elégíti ki. A textilipar fejlődése, az egyes szakmák strukturális változásai, a rekonstrukció, ezen belül az 1 automatizálás, a munkaigényesebb cikkek gyártása, az újfajta nyersanyagok alkalmazása szükségessé tette a képzés időtartamának felemelését és tartalmának korszerűsítését. A végrehajtásának első lépéseként kidolgozták a textilipari szakmák szakmai szintjeit, s ezekkel az új óraterveket, tanterveket, tankönyveket. Az elnökségi ülésen a Könnyűipari Minisztérium képviselője kérte a szakszervezet vezetőségét, hogy a vállalati és társadalmi szervekkel karöltve biztosítson kedvező fogadtatást a munkába lépő fiatal szakmunkásoknak, segítse beilleszkedésüket a munkahelyi közösségbe (MTI) A gondok ebből következnek. Amikor Giricz Mátyással együtt beülünk a művelődési ház igazgatójának, Bokor Jánosnak a szobájába, kiderül, Vásárhely színházi szempontból elkényeztetett helyzetben van. A szegedi színház évad közben esztendőkön át nem tartott a városban előadásokat. A vásárhelyiek azonban szerettek volna színházba járni, s körülnéztek, mit tehetnek. A szegedi színház helyett rögtön jelentkezett három másik, a csabai, a kecskeméti és a szolnoki. Nagyon szívesen tartanak előadásokat Vásárhelyen. Az idén negyedikként hozzájuk társult a szegedi is, s most már négy színház versenyez a közönség kegyeiért. Harminc előadásban 15 darabot mutatnak be. A program színes, változatos. A város színházi élete e pillanatban frissebb, lendületesebb, mozgalmasabb és érdekesebb, mint bármikor. A közönség elégedett. — Fantáziáljunk csak egy kicsit — mondja Giricz Mátyás, a művelődési ház igazgatójának. — Mi lenne, ha egyezni. De az egészen biztos, hogyha ez sikerül is, s jövőre a szegedi lép a másik három színház helyébe, a vásárhelyi közönség nem károsodhat. Legalább ugyanolyan változatos, színes programot kell biztosítani számára — de ha lehet, még jobbat —, amilyen az idei volt. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha a színház műsorát ennek figyelembevételével tervezik. Jövőre a színház 12 bemutatót tart, s vásárhelyi tájkötelezettségeit csak úgy tudja teljesíteni, ha mind a 12 produkciót átviszi. Ez körülbelül 30 előadást jelent. Ha ehhez hozzávesszük az opera 30 ..gördülését", a szegedi színház táj kötelezettségeit szinte a vásárhelyi előadásokkal tudja teljesíteni. A többi előadás ehhez képest jelentéktelen számú. Ez esetben azonban az előadott műveket úgy kell kiválasztani, az előadásokat úgy kell megkomponálni, hogy alkalmasak legyenek a vásárhelyi kis színpadra. De Szegednek sem szabad károdnia. Az előadásokban benne kell lennie a nagyszínpad összes adottságainak. Beszélgetés közben a zsúfolt, teltházas színházteremből többször behallatszik a taps az igazgatói irodába: a Viktóriának sikere van. Beülünk a nézőtérre. Az előadás — variálva a szegedinél jóval kisebb színpadhoz — lendületesen pereg, a közönség jól mulat, az utolsó jelenetbe bele tapsolnak. Az igazgató elégedett. — Visszaszerezzük a vásárhelyiek rokonszenvét — mondja. ökrös László Kutatják a palóc folklórt öt megye: Heves, Nógrád, lemi értékeit megmentsék, Borsod, Pest és Szolnok in- m€góvják. Ujabban az öt ditotta meg nemreg a palóc _ , . ... , , folklór hagyományainak a ^egye kutat<>1 ^gyeves túli utalását. Az a cél, hogy a dományos kerettervet fogadpalóc népélet tárgyi és szel- tak eL