Délmagyarország, 1971. november (61. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-07 / 263. szám

« VASARNAP, 1971. NOVEMBER t Péter László RÓZSA SÁNDOR, A NÉPDALOK HŐSE Ezzel a díszítő jelzővel illeti Jókai nevezetes regényében, a Lélckidotnarban, Rózsa Sándort. S valóbaji, a gazdag magyar betyárköltészet szép számmal őriz az epikus, prózai elbeszélő hagyományon kívül költői alkotásokat, balladákat, dalokat is „a betyárok csillagáról". Némelyik persze — a népköltészet természettörvényei szerint — nem több. mint egy-egy közkedvelt betyárdalnak egyszerű alkalmazása régebbi betyárok — Angyal Bandi, Zöld Marci, Sobrl- Jóska és mások — után az ö nevére. 1. Ilyen egyszerű behelyettesítéssel vált az egyik legelterjedtebb Rózsa Sandor-dallá az az országosán Ismert új stílusú ballada, melyet Sebestyén Gyula Dunántúli gyüjtásébeti (1906) így találunk: „ WdtCN/alk.t gyászba van, Zsandár Pali halva van . .. Az ujabban Gacsaj Pestával nepszerü dalt azonban par évvel előbb a Szolnok megyei Nagykörűről mar emígy közölte Nagy János az Ethnographia 1901, évfolyamában : Bakunyerdó gyászba van, Rozsa Sándor halva van . E változat népszerűségére jellemző, hogy Kodály Zoltán a Nyitra megyei Vág-Királyfáról és a Nógrád megyei" Bárnáról egyaránt közli egy-egy darabját, Relkovic Davorka pedig a Somlóvidékről. s meg is jegyzi róla: ..Rendkívül előszeretettel éneklik a Rózsa Sándor nótáját...'' 2. A népköltészet minden alkotása a réginek és az újnak egyegy sajátos szövedéke. Meg élt Rózsa Sándor a szamosújvári börtönben, amikor Kálmány Lajos Koszorúk az Alföld vadvirágaiból című gyűjteményének „Pécskáról való" első kötetében (1877) már olyan dalt közöl róla, amelyben a régi elemele, új összesző vese az iménti egyszerű behelyettesítésen túl, valóban a betyárvezérre, Rózsa Sándorra illő tartalommá olvad át: ROzsa Sándor az én nevem, Rabló csapat fegyveresem. Betyár vOlam, az Is leszek, Ezer úrral nem caerélok. Tele a szebem bangóval. Az LstállOm lopott lóval; Három szürke, hat fekete. Az© keres a vármegye. F.ldes anyám aggyig tartott. Még a plzem e nem fogyott. Mlliánt a pizem efogyott, Mliig.vA útnak Igazított. Mosmá látom, e kell mennyi, Rabló betyárnak kell lennyl. % Ides anyám rózsafája, Eu vótani a széksfl aga; He RádaJI leszakadott, A tömlöcbe chrrvasztott. Ez is számos változatban került eló az ország különféle vidékeiről: az Alföldről még további formaját közli Kálmány (Alföldi népballadák), a Dunántúlról Vikár Béla (Somogy megye népköltése, 1905), sőt, a Székelyföldről. Kibédről Seprődi János (1897). Valamennyiben közös a finnugor hősi énekek elsőszetnél.ves ' előadásmódjára emlékeztető kezdősor: Rózsa Sándor az én nevem... Kálmány Lajos Szeged népe című népköltési gyűjteményében is közöl egy Rózsa Sándor-balladát több változatával: Törökbecséről, Torontál-Tordáról, Jázováról. Ezek közös motívuma, mely már Erdélyi János 1846-ban megjelent gyűjteményének egyik darabjában megtalálható: az álomba szenderült betyárt zsandárok ébresztik. Kérdőm tüllük: mit akartok? Talán blzon magvasaitok? Mftgvasalunk, mOkkOtözünk, Szögedére fölkésérünk, Kölkésrrünk Szögedébe,. Gróf Rádajl elejébe! 3. . Edvi Illés Károlynak 1891-ben papírra vetett, bár csak 1923ban kiadott emlékirataiban szerepel először a Mikor Rózsa Sándor fölül a lovára kezdetű dal, melyet Móricz Zsiginond is idéz, visszaigazítva a lejegyzés irodalmi nyelvét a szegedi nyelvjárásra : Mikor Rúzsa Sándor Fölül a lovára. Aranyrojtos gyóesgatyaja l.obog a Tiszára. Nézz kl. rúzsant, nézz kl Ablakod flrhangján, Most mögy ere Rúzsa Sándor Sütét pej paripán. Arany a zabla.Ja. Ezüst a kantárja, Gyémántktíbü van kirakva A nyrrögkápája. Kétségtelenül ez képviseli a legszebben a legendák Rózsa Sándorét. Idézett könyvében Hermán Ottó is közli másik szegcdi változatát. Ám a leginkább meglepő, hogy Bartók Béla első népzenegyűjtő útjainak egyikén, 1907-ben, a Csík megyei Tekerőpatakon is megtalálta: Parlando. J ao Mua.É 1030a>. IV. TelerópataJí «?»»!. IU07: .B t Országszerte ismert ez a dal is: Zúg az erdő, zúg a mező. Ugyan nti zúgatja? Tálán bizony Rózsa Sándor A lovát ugratja? Népköltészeti közhely ez, dalolták Perczel Móriccal meg más betyárok nevével. Móricz Pál a balástyai tanyákon — .régen Szeged-Felsőközpontnak hívták hivatalosan — hallotta így, s írta meg riportjában, 1934-ben. Talán ez adta Móricz Zsigmondnak az ötletet hogy regénycímmé tegye: Rózsa Sánclor a lovát ugratja. (Ahogyan a második kötetének címét meg Krúdy ihlette: az ő Rózsa Sándorról írt kisregényében még Kossuth „összevont szemöldökéről" szól egy fejezet, s ebből lett a Rózsa Sándor összevonja a szemöldökét.) Vlgyétök rúzsomnak blrü: Holtakká vagyok egyszínű! A szöged! nagy törvénbe Tizenkét úr ül a székbe. Kacsingatnak a szömöinbc: Hogy mi juthatna eszömbe: Egy pár csikó jut eszöimbc, Azc vagyok a tökvénbe. Nem fekszök én varrott párnán, Csak a subám eggyik sarkán, 'z ég bAtja a takaródzöm, Rúzsám csókja az italom. Talán Rózsa Sándor első börtönbüntetésének, botozásának emlékét őrzi Kálmány ugyané kötetében ez a kis szajáni dal: Rúzsa Sándor hlrös betyár, Ki van kötve az oszlopná: Ara kérőm az urakat. Hogy ne verjék rám a vasat! Gyönge szivem maj möghasad. S bizonyára a szabadságharcban játszott szerepe, a szabadcsapata élén szerzett hírneve örökült meg a nep emlékezetében ebben az ugyancsak Kálmány gyűjtötte Szeged környéki balladában: Rúzsa Sándor beállott katonának. Jaj. de szépen fölötözött huszárnak. Szép a huszár, bej, huj, ba fölül a [lovára, Barna kislány ráborul a válára. Rúzsa Sándor rézsarkanlyús csizmája, Nem csörög mán az aradi kocsmába. Vér Annusnak, hej, huj, sárga Iselyöm kendője., Nem löbög mán Rúzsa Sándor Izsebibc. Mögpatkolom kis pejlovam négy Rábái, Főkrrcsöm Gcdó f va kocsmáját. Gedó Eva, hej, huj, förajon bort [röggere, Aggyon szólást ez a barna (mönyccskc! E változatot a helyszín hitelesiti: a G ed ó-kocsma a múlt századi Szegednek nevében máig élő hírneves mulató helye volt. A másik, szintén a szabadságharcos betyárt dicsőítő, és szintén szegedi dalt Hermán Ottó' közölte A magyar pásztorok nyelvkincse című munkájában (1914) szegedi barátainak gyűjtéséből: Rúzsa Sándor fölül a nyeriigbe. De szép csákó ragyog a fejébe! Nemzetiszín pántlika van rajta, Kossuth Lajos neve ragyog rajta. Valószínű dallamát elárulja második szakasza, melyet Garibaldi nevével ismerünk jobban: Letörött a bécsi torony gombja, Rózsa Sándor lova vizet inna. Frlggy rózsám, húzzál neki vizet: Rózsa Sándor L'schországbu siet. LcvjWbb túlijai A Móricz-regényből készült tévésorozat zárószignáljaként országos népszerűséget szerzett az a dal, melyet a sándorfalvi népművész Budai Sándor dalol el a maga citerakíséretével. Első, ismert változatait ugyancsak a messzi Erdélyben, Kibéden és Sóváradon gyűjtötte Seprődi János — már 1897-ben! A Dunántúlon, Nagyatádon, a negyvenes években Péczely Attila. A sándorfalvihoz legközelebb áll Waldmann József lejegyzése Tápéról, de szegedi embertől, aki nem mulasztotta el a gyűjtőnek megemlíteni, hogy Rózsa Sándor e balladáját a szegedi tanyavilágban mindenütt ismerikl Esik esö. szép csöndesen csöporög, Rúzsa Sándor a kocsmába feszelög. Kocsmárosné, bort hozzon az asztalra, Legszöbb lányát állijja ki strázsára! Fdósanyám, strázsa kislány nem • | löszök, Amott gyünnek a fegyverös vitézök. iluzsa Sándor se vötte ezt tréfára, Főkapott az almásderes lovára. Lova, lova, lova viszi messzire. Igenyöst egy kerek erdő mejjfbe. Lova lába mögbotlott egy gödőrbe. Ott fogták el Rúzsa Sándort örökre. Rúzsa Sándort főtötték a szekérre, Ügy vitték a városbíró elobe. Városbíró, üzeni a kapitány: Rúzsa Sándor nem ül többet paripán! ttuzsa Sándor inöghagyta a levélbe: Ket gyermökit neveljék föl nevébe. Se csikósnak, se bujtarnak ne [aggyák, Ott ls csak a betyárságot tanújják. Kdösanyám, csikós löszök, nem bujtár, Bevágtatom az alföldi nagy rónát; Fönyergölöm almásderes lovamat, Lerúgatom véle a csillagokat. A székelyföldi változatokban ugyan Rózsa Sándor a Bársony lovára, a sándorfalvibari meg áUúóúútl! sárgaszörü lovára kap föl-; a nagyatádiban meg nem feszelög, hanem kesereg a kocsmában; Erdélyben a betyár a kocsmárosné szolgálóját, Dunántúlon a kisebb lányát követeli strázsának, a Szeged környékiek egyet értenek abban, hogy a legszebbik való erre. (Talán hogy enyelgésével föltartóztassa a pandúrokat?) A „strázsa kislány" valószínűleg elhallása az olyasfajta fogalmazásnak, hogy „strázsa" én mán nem löszök*' (ahogy Nagyatádon daloljákt „én már strázsát nem állok" — de persze erre az rímel, hogy „amott jönnék fölfegyverzett zsandárok"). Nagyon jellemző a valamennyi változatban — és számos betyárdalban, szóhagyományban — , előforduló motívum: „lova lába mögbotlott egy gödörbe../' Ez nem egyszerűen a népköltészet ösztönös realizmusa (hiszen, mint tudjuk. Rózsa Sándort nem így fogtak el), hanem a betyár költői apológiája: másiként, ha nem botlik" meg a lova lába, nem tudták volna soha elfogni! Életrajzi mozzanatot őrizhet, amit a betyár két gyermekéről mond a dal. Mások is följegyeztélc, hogy Rózsa Sándor két fia becsületes életet élt, nem követte apja példáját. Hogy „nevébe" neveljék föl, célzás lehet arra: a szájhagyomány szerint Rózsa. Sándor fiai nem apjuk, hanem anyjuk, a tápai Bodó Kata nevét viselték, s éppen Tápén éltek. Legalábbis egy ideig. Mert 1911-ben egy szegedi újságíró az akkor már öregedő Rózsa Sándorral. a betyár fiával Röszkén készített interjút. 5. Mind szövegével, mind dália- a hatvanéves Léva! Antaltól vetmával egyedülálló Szeghy Endre te föl fonográfra Domaszeken: gyűjtése 1943-bol. Az, egyik dalt Parlnndo He,-), Kázsa Sándor éa nevem, .J Betyárfődön. nevelködtenta u - etilt a. JJit - ®á - la. börtönbe Hej, Rúzsa Sánrtor az. én nevem, Betvárfódön nevelködtem. Rádai úr befogatott. A börtönbe beesukatott. Rádai úr. szépen kérem, Engedje el büntetésem. Elengedem büntetésed. Valld ki minden bűneidet. A vasutat főszaggatták, Hej, az urakat kirabóták. A csendörök odaértek, Rögtön börtönbe kísértek. Szövege — a nyilvánvaló töredékes volta ellenére — hitelesen őrzi a Félegyháza alatt 1868. december 8-án megkísérelt vonatrablás emlékét, az ötödölő és ötfokú dallama pedig népzenenk legősibb jellegzetességeit. A magyai'kanizsai Medgyesy lmbnegukatott. re ugyanennek a dallamnak változatára egy általánosabban ismert betyárdal szövegének Rózsa Sándorra alkalmazott variánsát dalolta el Szeghy Endrének: Rúzsa Sándor a pusztába így gondolkodik magába: Jobb lett volna kis koromba Zárt kend volna koporsóba. Anyám, 'anyám, édesanyám, í:des felnevelő dajkám, Zártál volna koporsóba, Nem lennék a világ csúfja. Csak a legszebbeket és legjellemzőbbeket idézhettük itt. Népköltési gyűjteményeink, kéziratos gyűjtéseket tartalmazó adattáraink még bőségesen őrzik Rózsa Sándor legendás alakját népűnk dalaiban. A szülői ház és az iskola jó együttműködése nem valami pedagógiai elméleti tétel. Nem! Kell, hogy jól ismerje egymást az a néhány ember, aki a „közös" ügyben — a gyermek nevelésében — jó.eredményt akar elérni. Egyeztetni kell a nevelési elveket! Nagyon fontos dolog, hogy a szülő és a pedagógus a gyermek feje fölptt kezet szorítson egymással és az ő érdekében szoros szövetséget kössön. Ezt a közeledést nemcsak a pedagógusnak kell kezdeményeznie. ö várja minden szülő közeledését. Várja a fogadóórákon, amelyeknek az időpontját meghatározta a gyermek ellenőrzőkönyvében. Ezeken a találkozásokon 5—10 percig is foglalkozhat egy-egy szülővel. Egyéni problémák, sérelmek elmondására is alkalmas az ilyen négyszemközti beszélgetés. Várja a pedagógus minden tanítványának édesanyját, vagy édesapját a negyedévenként tartott szülői értekezletekre. Lényeges, a közösséget érintő, de az egy-egy tanuló számára is fontos dolgokról esik ezeken szó. Itt ismerkednek meg a szülők is egymással. Megtudják, hogy milyen rendszabályokat ír elő az iskola házirendje. Ismerteti a tárni tónő a tanulmányi célkitűzéseket, elmondja az iskolai élettel , kapcsolatos kulturális programtervezetet, így a tanulmányi kiÍ

ándulások, a rendezvények, ve-' élkedők, a kisdobos- és úttörőavatás, a gyermeknapi ünnepségek stb. tervét Sok szülő bátortalan és azért nem megy be a gyermek iskolájába. Egyik kis tanítványom szülei hetekig nem kerestek meg engem. Október vegén ellátogattam a családhoz. Az idős nagymamát találtam otthon. Nem akart hinni a szemének, hogy engem lát a küszöbön: a kis elsőosztályos Erzsiket tanító nénijét. Kérdeztem, hogy miért nem jöttek egyszer sem el hozzám. — Tudja lelkem — felelte —; nekem öt gyerekem volt, és egyhez se kilincseltem be az iskolába. Nem akarom én, hogy azért legyen jó tanuló az én unokám, mert a nagyanyja bejár a tanítónőhöz. Sokáig beszélgettünk egymással. Elmondtam, hogy Erzsikőnek mennyi mindenért kellett külön szólnom, mindazért, amit a többi kis elsős édesanyjának elmondtam az első szülői értekezleten. ö nem tudta az órarendet, amit ott írtak le a szülők, nem hozott tornacipőt a megfelelő napon, nem volt ollója, gyúrmája a gyakorlati órákon, nem tudta megjegyezni, hogy mennyi pénzt kell hozni a tankönyvekre. Mindez külön munkát jelentett nekem és sok-sok kezdeti kudarcét a kisleánynak. A nagymama belátta, hogy hibát követtek el. Megbeszélte a leányával, hogy felváltva vesznek majd részt az értekezleteimen. Így is volt Az eleinte viszszahúzódó, kicsit bizalmatlankodó nagymamából lett az egyik legaktívabb segítőtársam a második iskolaév végére. 0 kísért el a fogorvoshoz, a kirándulásokra. Tudta tanítványaim nevét. Segített a műsorok betanításánál, jelmezeket varrt, öltöztette a gyerekeket. Másét éppen olyan szeretettel, mint a saját unokáját. Ha akkor — október végén — nem látogatom még őket —, ezt ő mondta — „ soha nem jött volna be magától hozzám. Ne várjuk meg azt, hogy minden családot személyes látogatásával hívjon meg a tanítónő! Legyünk kezdeményezők az ismerkedésben, a közeledésben! Dr. GLKGELY KAiiOLlNE