Délmagyarország, 1971. november (61. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-07 / 263. szám

VASÁRNAP, 1071. NOVEMBER 1. OLAJORSZÁG SZÜLETÉSE Nagyarányú építkezések mindenfelé ... A befejezés időpontját alig lehet megvárni, hiszen az országnak égető szüksége van az értékes nyersanyagra. Az olajbányászok nem is vártak, szorosan nyomon követték a geológusokat. Kezdetben tartálykocsikon, később a Saim—Tyumeny vezetéken szállították "az olajat. Hamarosan kiépült Omszkig az ezer kilométeres vezeték. 1970-ben már 30 millió tonna olajat szállítottak az országnak a szibériai olajbányák. A geológusok nyomában Az előző ötéves terv időszakában magá az Ob-parti város, Szurgut is hatalmas fejlődésen ment keresztül. — Nem könnyű mindazt felsorolni, ami nálunk ebben az időszakbán történt — mondja Mihail Konyev, a városi pArthizottság első titkára. — Kiemelkedő az épílöanyag-ipari kombinát. A ' Leningrádi Tudományos Kutató intézetnek, valamint a Kísérleti Tervező Intézetnek kihelye- ' zett osztálya működik Szurgutban. Az előző tervidőszakban 613 millió rubel értékű beruházást fejeztünk be, ez az összeg jelentékenyen nagyobb lesz az előttünk álló tervidőszakban. Megkezdtük a helyi szakemberek képzését. A tyumenyi Műszaki Egyetem szurguti részlege a jövő évben fiatal szakembereket bocsát szárnyra. Saját nevelés olaj-, építő- és közlekedési szakemberekkel rendelkezünk majd. A város legnépszerűbb intézménye az anyakönyvi hivatal. Sok bölcsődét és óvodát építünk, de ezek ma még a legkevésbé kihasználtak. Nagyon sok fiatal érkezett ide, itt házasodott meg, itt kezdte el a családi életet. Szrgut lakosainak átlagos életkora 25—26 év. A tyumenyi Területi Statiszti.kai Hivatal adatai szerint 1958 és 1970 között Tyumeny lakosainak száma 74, Tobolszké 24, Hanti-Manszié 20 százalékkal* növekedett. Már előre felkészültünk' arra is, hogy Szurgut város lakosainak száma is jelentékenyen megnövekedik. A rádió a napokban bejelentette, hogy a szibériai olajországban, Alehinsz körzetében újabb lelőhelyet fedeztek feh Ez sorrendben a negyvenkilencedik. A szibériai olajország megállás nélkül fejlődik tovább. Valerij Brjuszov 1917 OKTÓBERE A századoknak naptárában vannak Sors megjelölte hónapok. Ki merné Onnan kitörlcní március idusát. Mikor a szabadság utolsó római Szerelmese tört szúrt tlrannuoába? Feledni hogy lehet hideg-ködös delekben Bálrak hitét, kartácsok jégesőjét;December tizennégy bús moraját? Mtnt lobogó a Nagy Forradalomnak Tengerhabjára véres fényt vetett, A június huszadika s augusztus Tizedike. S a gyászos nap: hrumafre tgy lobogott a francia hazában Kél szörnyű láng: február s június. Am mind e széninek mondott dátuinol: Kiicncszázöt fényes decemberét, S tizenhét februárját túlragyogva Vakítón világolsz Októberünk. A ködökkel komorló őszidőből Te formáltad az ujjongó tavaszt. Te gyújtottál a beszennyezett élet Fölébe új napot, s győzelmesen mutatsz Igaz utat a messzi századokba! VERESS MIKLÓS FOKDtTASA A FÁRAÓ KESZTYŰJE A kesztyű már régóta olyan megszokott ruhadarabunk lett, hogy bizonyára kevesen gondolkoznak el azon, mikor és miért kezdték viselni. Pedig a kesztyűnek érdekes a története. A legrégibb kesztyűket minden valószínűség szerint Tutenkámen egyiptomi fáraó sírkamrájába n találták. A fáraó időszámításunk előtt 1350-ben halt meg. Ez a kesztyű lenvászonból készült és csak az ujjakat védelmezte, ami azt bizonyította, hogy túlnyomórészt ünnepségeken, szertartásokon volt használatos. Igaz, ugyanitt olyan kesztyűt is találtak, amelyet nyíllövészetnél viseltek tulajdonosaik, és amely B tenyeret is elfedte. Hogy milyen jelentőséget tulajdonítottak abban az időben az etikettnek, ezt a közismert történet alapján is megítélhetjük: az egyik óperzsa király parancsba adta, hogy minden rokonát ki kell végezni, amiért bátorkodtak csupasz kézzel megjelenni színe előtt és nem viseltek kesztyűt, mint ahogyan ez akkoriban szokásos volt. A görögök kizárólag védőfunkciót tulajdonítottak a kesztyűnek: Odüsszeusz hazájába viszszatérve a kertben bukkant rá atyjára, az apa kesztyűbe bújtatott kézzel tépdeste kl a tüskés gyomokat. A rómaiaknál más funkciója is volt a kesztvünek: étkezés közben is használták, mivel akkor még nem. ismerték a villát, A kesztyű szó' a .4. századbeli angolszász epikai költeményben is előfordul. A kesztyűnek itt kizárólag gyakorlati a rendeltetése: az istállóban végzett munkánál megvédi az ember kezét, A kesztyűviselés csak a 16. században terjedt el széles körben, amikor megjelentek a bőr cserzésének új módszerel. Azóta a kesztyű nem változott különösebben. Építeni kell utakat is. És az energia? Távvezetéket kell kiépíteni Tyumenytől. A láncreakcióhoz hasonlóan, egyik probléma szülte a másikat. A nyugati sajtó úgy vélte, hogy a felfedezett szibériai olajtenger még sokáig érintetlen marad. A nyugati szakértők felmérték a lehetőségeket, a rendelkezésre álló anyagi-műszaki bázist és e szerint állapították meg az optimális határidőket. Egyetlen tényezőt azonban nem vettek figyelembe: a s7x>cialista állam mozgósító erejét, a dolgozóit lelkesedését. , A tajgán át méterről méterre haladva épültek az első betonútok. Minden egyes betonlapot több ezer kilométeres távolságból hoztak ide. A geológusok hamarosan helyi építőipari nyersanyagokat találtak; megkezdődött a tégla- és cementgyár építése. Az égi forgalom Szurgutban nagy kapacitású építőanyagipari komplexum épült. Tyumenyből ma már távvezetéken érkezik az energia. Elhatározták azt is, hogy az új olajország fővárosában erőművet építenek, amely hasznosítja az olajfinomítás gázos melléktermékeit. Az erőmű első egysége 1972-ben kezdi meg a termelést, összkapacitása eléri a 2 400 000 kilowattot. A szibériai olaj kitermelésében az egész Szovjetunió részt vesz. Egymás után érkeznek óriási repülőgépeken a hatalmas berendezések. Az „égi forgalom" óriásivá növekedett; szüntelenül feltűnnek a felhők alatt az MI—6 nehézhel ikop terek. Mindez együttvéve sem oldja . meg azonban a szállítás kérdését. Az olajország polgárai reménykedve tekintenek a Tyumeny—Tobolsk—Szurgut vasútvonal építésére. A 700 kilométeres szárnyvonal gyors ütemben épül. Tyumeny és Tobolsk között már járnak a személyvonatok, amelyek az ötéves terv végére Szurgutba is befutnak. Az osztyák-vogul nemzetiségi terület talán egyik legcsendesebb vidéke a szibériai Szurgut és környéke volt. Az egyetlen, néhány halászhajóval rendelkező halfeldolgozó üzem képviselte az ipart. A fenyveserdőkkel, ingovánnyal és mocsárral körülvett települések álmosan hallgatták az Ob hullámainak csobogását. Ezt a csendet törték meg a geológus-kutatóexpedíciók terepjárói. A motorok dübörgése megváltoztatta a város és az egész vidék életritmusát. A fém tört, mint az üveg A pionírok útját szinte leküzdhetetlen akadályok nehezítették. Más országrészekkel a rendszeres kapcsolatot csak rádión tarthatták fenn; a szállítási útvonalak az év legnagyobb részében járhatatlanok voltak. A néhány hónapig tartó nyári időszakban az Ob folyón érkeztek hajók, de a fontos és gyors szállításokat csak költséges légiúton lehetett lebonyolítani. A nagyobb gépi berendezéseket a járhatatlan tajgán és mocsarakon át sokszor több száz kilométer hosszú uttalan-úton, majdnem lebírhatatlan nehézségek közepette vitték a helyszínre. Az 50 Celsius-fokos fagyokban a fémek úgy törtek mint az ifveg. Nyáron a szúnyogok és a mérges rovarok inváziója ellen kellett felvenni a harcot. Az olajkutatók azonban legyűrték a nehézségeket. Felfedezték a lelőhelyek egész láncolatát:, megindították egy új olajország felépítését. Szurgütot városi rangra emelték. A felfedezett olaj kitermelése érdekében egész sor problémát kellett megoldaniok. Mindenekelőtt szakképzett munkaerőre volt szükség. Azerbajdzsán, Baskiria. Tatárföld, a kujbisevi terület brigádokat küldött; a munkások családostól érkeztek. Azonnal felmerült a lakáskérdés. Lakóházakat kell építeni, de miből? Az építőanyagot is szállítani kell, de hol vannak az utak?