Délmagyarország, 1971. november (61. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-06 / 262. szám

SZOMBAT, 1971. NOV EMBER 6. 3 Korszerűsítették az éjszakai orvosi ügyeletet Az elmúlt héten néhány­napon át vas tagbet us közle­mény adta tudtul lapunk­ban a város lakosságának, hogy november elsejétől Szegeden az éjszakai és munkaszünnapi orvosi ügye­letet a Párizsi körút 46/B szám alól a Központi Ren­delőintézet. Lenin körút 97. számú épületébe helyezik át. Azt is közöltük, hogy az ügyelet helyiségébe a Hunyadi János sugárút felő­li bejaratom ót lehet bejut­ni, s hogy változatlan marad az ügyelet telefonszáma (15-017). Kérdéseinkre dr. Salgó Gábor főorvos, a Központi Rendelőintézet igazgatója el­mondotta, nem egyszerű, a város egyik részéből a má­sikba történő áthelyezésről van szó csupán, hanem mindenekelőtt az ügyelet korszerűsítésérőL A szolgá­latot ugyanis URH vevő­és adókészülékkel látták el. Az ezzel kapcsolatos tech­nikai berendezéseket csak a Köznonti Rendelőintézetben tudtak elhelyezni, a köve­telményeknek megfelelően. Mit is jelenít az URH-sí­tós gyakorlatilag? Azt, hogy az ügyeletes orvossal állan­dó kapcsolatot lehet fenn­tartani. Miközben útban van a beteghez, vagy azt éppen ellátja, közölni lehet vele, egy újabb beteget kell felkeresnie, illetve azt, hogy a számba vett páciensek ellá­tása után hol folytassa te­vékenységét Így az orvos­nak nem kell „üres járat­ban" feleslegesen visszatér­nie a rendelőintézetbe — két kiszállás között Nagy­fontosságú az új módszer az Inspekciót ellátó orvos szem­pontjából ls, mert hiszen, ha úgy találja, hogy a be­teg gyors kórházi, vagy kli­nikai ápolásra szarul, azt azonnal közölheti, és a mentők haladék nélkül in­tézkedhetnek. Az ügyeleti szolgálat munkanapokon este 7 óra­kor kezdődik és reggel 7-lg tart. A járni tudó betegek az ambulans „részleget" éj­félig kereshetik fel, ott ad­dig van orvosi ügyelet, munkaszüneti napokon pe­dig reggel 7-től éjfélig. Az éjszakai orvosi ügyelet korszerűsítése természetesen megköveteli a személyi fel­tételeik, illetve az orvosi el­látottság kialakítását, illetve biztosítását iá. Eddig — és ez december elsejéig lesz még így — összesen 19 or­vos látta, illetve látja el az ügyeletes szolgálatot. De­cember elsejétől annyiban változik ez a helyzet, hogy két orvos főfoglalkozásban tevékenykedik ezen a terüle­ten, január, illetve február elsejétől pedig három. Az utóbbi megoldással, tehát a harmadik főfoglalkozású or­vos beállításával el lehet érni, hogy a kerületekben délelőtt fél 12-től délutón fél háromig, vagyis az ebéd­idő alatt általában szünetelő rendelés ideje alatt a sür­gős hívásokat ügyeleti szol­gálattal megoldják. Az éj szakai és munkaszün­napi orvosi ügyelet korsze­rűsítése tehát megkezdődött. Erre már csak azért is szük­ség volt, mivel Szegeden 120 ezer, a szegedi járásból pe­dig 110 ezer biztosított veszi igénybe a rendelőintézeti szolgáltatásokat. Ebből ' kö­vetkezően mindinkább nő az éjszakai hívások száma is, és a város, illetve a já­rás további fejlődésével a jogos igényeket még korsze­rűbbenkelj majd kielégíteni. Az új intézkedések tehát elősegítik, hogy az éjszakai ügyelétes orvosok jobban el­láthassák a betegeket Pil­lanatnyi hívási „átlaguk" éjszakánként körülbelül 30 (ebben a számban még nem szerepelnek azok a betegek, akiknek rendszeresen éjsza­ka kell Injekciót adni). Így kérésük: csak indokolt eset­ben hívják őket, nehogy esetleg életveszélyben levő beteget fosszanak meg az or­vosi ellátás lehetőségétől. Perényi István A tévé és az iskola Egy eszköz a sok közül Szegeden nincs már olyan iskola, ahol a tévé hiánya miatt kellene lemondani a Iskolatelevizió adásainak felhasználásóról. Az órarend megtervezésénél mindenhol figyelembe veszik a szakta­nárok igényét. Ezeken felül számtalan tényező befolyá­solja az adások eredményes beépítését az oktató-nevelő munkába. Válogatás és rendszerezés Ilyen az iskola felszerelt­sége; a tanár személye (fel­készültsége, igényessége); kellő mennyiségű és mélysé­gű tájékoztató-útmutató ki­advány a nevelők tudatos munkájának segítésére; az egyes szaktárgyak tévés óráinak minősége stb. Opti­mális esetben: a tévé egy eszköz a sok közül, amely­nek tudatos és tervszerű felhasználásával szemléletes, sokoldalú, színes és eleven ismereteket nyernek a ta­nulók. Nagy szerepet kaphat ezek megszilárdításóban­rendszerezésében, s az okta­tás nevelő erejének emelé­sében is. Nyilvánvaló, .hogy legnagyobb jelentősége fa­lusi, tanyai kisiskolákban van, ahol az egyébként is ingerszegény környezetben élő gyerekeknek más eszköz nem áll rendelkezésre. De mit jelent a tévé Sze­ged jól felszerelt, képesített nevelőkkel ellátott általános iskoláiban. Használják, ez tény. Hogyan? — Természetesen váloga­tunk. 'A tantervben előírt tanulói kísérletekhez meg­vannak a saját eszközeink. Ebben az évben a kémiai adások közül az összefogla­ló-rendszerező órákat néz­zük meg, hetedik és nyolca­dik osztályban. Ezek segíte­nek legtöbbet — mondja dr. Serfőző Lajosné, a Rózsa Ferenc iskola kémiatanára. Dr. Vida Mihályné szak­felügyelő tapasztalatai sze­rint a kémiatanárok üze­meket bemutató órákat lát­nak legszívesebben a képer­nyőn (tegyük hozzá, a fizi­kások is). Szinte kizárólag tévés eszközökkel (trükkraj­zok) válik felfoghatóvá, ér­zékelhetővé a gyerekeknek az atom- é§ molekulamoz­Az érdeklődést, pz adások­kal váló komoly foglalkozást jelzik a javaslatok: ki kelle­ne próbálni az „elméleti" (nehezebb anyagrészt fel­dolgozó) és az üzemlátoga­tási órák összevonását. A kémia heti kétórás tantárgy, könnyebbé válna az adások és az iskolai órák témájá­nak egyeztetése. Délutáni szakköri foglalkozásokon a tantervi követelményeken túli kísérleteket is szívesen látnának. Nem „mozizás" A nyolcadik osztályos tör­ténelemórák adásideje vi­szont 40 perc. Ki3ebb egy­ségekben eredményesebb lenne a témakörök bemuta­tása. — Mór két évvel ezelőtt, szaktanári továbbképzésen elmondtam, vegyük elő a dokumentumokat. Ez meg­valósult az idén,. nyolcadik­ban. Óriási az értéke és a hatása. Különösen így, hogy a délutáni ismétléseket va­lamennyi nyolcadik osztály megnézi. Egyébként — min­denki tudja — megfelelő előkészítés és feldolgozás nélkül, vagy az adás és a tanterv anyagának egybe­esése nélkül — egyenesen káros lehet, értéktelen „mo­zizássá" fajulhat a tévésóra — tájékoztat Harmath Ist­ván, a Hámán Kató iskola törtiénelemtanára. Érzékeltesse néhány szóm­adat az iskola felszereltsé­gét: az öt tévén kívül ti­zennyolc diavetítő, nyolc magnetofon, két epidiaszkóp, két filmvetítő áll a pedagó­gusok rendelkezésére. Programozott biológia Hogyan érhető el az adá­sok maximális hatékonyság­gal való felhasználása? Ré­vész Béla, az l-es számú gyakorló iskola biológia­tanára országosan is egye­dülálló, úttörő munkát vég­zett: programozta a bioló­giai adásokat. — Megfigyeléseim során arra a következtetésre jutot­tam, hogy a. hatékonyság1 az adást megelőző és azt kö­vető foglalkozások függvé­nye. A kiadott tájékoztatók nem adnak elégséges tám­pontot a helyes feldolgozás­hoz. Ezért az adások mag­nóravétele után megtervez­tem a három foglalkozást. A program felhasználása jó hatással járt. November 1-től a város iskoláinak tizenöt osztályá­ban kezdték meg a program alkalmazását Ha a kísérlet eredményesnek bizonyul, ál­talános iskolai oktatásunk új, hatékony segédeszközzel gyarapodik. Sulyok Erzsébet Börtönben a verekedők Együttesen elkövetett bűn­cselekmény miaitt vonta fele­lősségre a szegedi járásbí­róság Bodó József 28 éves, Rúzsa 222; Ónozó Imre 25 éves, Zákányszék III. kerü­let 501; Tandari István 26 éves. Zákányszék, III. kerü­let 574; valamint Szabó Jó­zsef és Szabó Vince 19 éves. Zákányszék, III kerü­let 464. szám alatti lakoso­kat, eddig bűntetten előéle­tűeket. Egy éjjel négyesben szórakoztak a zákányszéki kisvendéglőben, majd záróra után távoztak. Látták, hogy előttük lépett ki a helyiség­ből lerészegedve Gábor And. rás zákányszéki lakos, aki a részeg emberre jellemző bi­zonytalan járással dülöngélt hazafelé. Ónozó Imre java­solta társainak, hogy verjék meg Gábor Andrást. Mint a büntetőeljárás so­rán kiderült, a vádlottaknak Gábor András soha nem ár­tott, egyikükkel sem volt haragos viszonyban, soha rossz szót nem váltott velük. A verekedést Ónozó kezdte. A részeg embert egyetlen ütéssel leütötte. Felemelték, s a következő ütést a többiek adták. A szegedi járásbíróság a négy vádlottat egyenként 5 hónapi szabadságvesztésre, szigorított büntetés végrehaj­tási munkahelyre ítélte. Fel­lebbezés folytán a szegedi megyei bíróság a verekedést kezdeményező Ónozó Imre büntetését jogerősen 8 hó­napra súlyosbította, a. többi­ek büntetését érintetlenül hagyta. NAPI KISLEXIKON az automa­t ákról A hazai iparfejlesztés­nek egyik legfontosabb feladata a termelékeny­ség növelése. Ennek ha­zánkban is egyre in­kább eszköze lesz az automatizálás. # önműködő? Az automata szó gö­rögül önműködőt je­lent Olyan műszaki be­rendezés, amely megha­tározott változásokra emberi beavatkozás nél­kül végrehajtja a szük­séges műveletet, • vagy műveletsorozatot. 0 Programozás? Az automata működé­sét egy vagy több előre meghatározott esemény indítja el. A szabályo­zandó folyamat egyes változásait beprogra­mozzák a gépbe, az adott változásra adandó reakcióval együtt Amint a gép érzékelői jelzik az esemény be­következtét (például a fémek hőkezelésénél a megadott hőmérséklet kialakulását), a gép el­végzi az előre beprog­ramozott műveletet Az automata rendszerek munka közben önma­guk korrigálására is képesek, vagyis mindig úgy dolgoznak, hogy az előre beprogramozott ér­téktől a feladat köz­ben kialakuló érték el­térése lehetőleg nulla legyen. 0 Felhasználás? Automatákat — ha végtelenül egyszerűeket is — már réges-rég al­kalmaz az emberiség. Ilyen egyszerű automa­ta például a szélmal­mok kis vitorlája, amely mindig a szél irányba fordította a vitorlákat. A bonyolultabb alkal­mazás. amely egyúttal a jövő útja is: az auto­mata üzem. Az ilyen üzemben az ember csak a műszereket ellenőrzi, és a nagyobb hibákat javítja ki. Az első tel- , je6en automatizált üze­met 1950-ben a Szovjet­unióban állították mun­kába, autódugattyúk gyártására. Siklós János: BORÚS ALKONYA T Negyedik emlék A napokban jártam nála. Nehézkesen lépdelt, a meggyfához támasztotta mankó­ját, azután belefészkelődött a nyugágyba. Mu&kor ilyenkor még iparkodott hazafelé az országúton. Most vörös, duzzadt lába fejét nyomogatta, hogy a papucsba fér­jén. — Legalább járni tudnék vele — bök embóliás lábára. — Majd, majd csak rendbejön... Rémnézett, de nem válaszolt Egyet gondolunk, ö ls tudja, amit én tudok. Terelem a beszélgetést közgazdaságra, politikára, hogy efféle hétköznapi ügyek­ről társalogjunk. — Nem jó a szivar íze — szakít félbe. Mit feleljek? Hallgatok. — A citromlé többet ér, mint a fröccs — folytatja. — Egészségesebb is. Szünet következik. — Van új építkezés a városban? — Van. Nem felel. Tudom, hogy most számve­tést csinál. Meg tudja-e nézni még egy­szer a várost, saját lábán járva. Szomo­rúsága nem látszik az arcán, pedig nagy életszámadás folyik most belül, láthatat­lanul. Csöndes, szótlan. Okát én is ér­tem. Panaszra nem fordul a hangja. Nem szereti az olyan panaszt, amin úgysem lehet segíteni. Fölnevelt önmagában va­lamilyen nagy eseményt — talán régi könyvek nyomán formált —, spártai jel­lemet: megtartóztatni az örömet és a bánatot, őrizni az idegeket a köznapi ki­csinyességtől, közönségességtől... Nem kérni, és nem megalázkodni soha, senki előtt sem. Ez az erény és ez a lelkinyug­vás és ez az emberi méltóság tartalma. — Rossz itt egyedül. Érdemesebb volna elmenni innen — szólók a csöndbe. Kicsit tűnődik, azután alig észreveflető, finom bánattal felel, — Fiam, ideköt engem minden. Életem egyik fele itt fogyott el. Ebben a környe­zetben. Nem tudnék megválni ettől, és nincs is szándékomban ... — Értem, de kényelmesebben lehetne élni. Elutasítóan int, újra másra terelem gondolatait. — Mondja, apám, ha újra kezdené, ho­gyan csinálná? — Ugyanígy! — felel gondolkodás nél­kül. — Üjra ugyanígy. Mindent így... — Nem érzi, hogy nagyon egyedül van? — kockáztattam meg ismét más módon a csalogatást. ' — Hát idefigyelj, fiam — fordult felém élénken, és félretolta kezeügyéből az új­ságot. — Az ember mindig egyedül él. Magunk születünk, és magunkban halunk. A kettő közötti életnek — mert hát ez az élet — millió szála sarjad, és az csalá­dunkhoz, embertársainkhoz köt. De más millió szál is sarjad ám, amely nem köt, inkább taszít, visszahanyatlik oda, ahon­nan elindult: önmagunkban hal el. Mit gondolsz, mennyi dolgot, titkot, eseményt, érzést visz el az ember a sírba, amiről senki, de senki nem tiud semmit? Hát hogyan gondolod azt, hogy az ember nem egyedül él? Azt az otromba általá­nosítást, hogy az ember csak és kizárólag közösségi lény — remélem, nem veszed komolyan? Közösségi lény, igen — de a közösségben is egyedül van, mert ösztö­ne, érzelmi világa egyéni volt, s amig ember lesz a földön, az is marad. — Hagyja el a filozófálást, apám. Ez az írókra, meg a tudósokra tartozik. — Elhagyom, fiam, de minden ember író, akinek megvan az egyéni élete, sor­sa, csak ezt nem tudja leírni, de őmaga •végigcsinálja, a bölcsőtől a sírig. Az em­berek többségénél, persze, nincs mit írni; csak kiemelkedő egyéniségekről — jól jegyezd meg magadnak, egyéniségekről — lehet igazán valódit, érdekfeszitőt írni. Ez pedig nem foglalkozáshoz, ranghoz kötött kategória. Kiemelkedő jellemű, er­kölcsű, nagy akaraterejű embert találsz a gyári munkásnál, és tisztviselőnél, a pa­rasztnál és a miniszternél is. De *a ti­pikus: az egyszerű, a mindenben lojális, a behatárolt tevékenységi körön belül maradó, aki élni akar és nem égni .. „ ezekről valóban nehéz írni. — Apám, én ezt tovább nem hallgatóm — szóltam erélyesen —, értse meg ... én..., én nem vagyok író. Nem ls érde­kelnek ezek a dolgok engemet sem, meg a többi milliónyit sem, akik végzik a maguk fontosnak, vagy kevésbé fontosnak tartott dolgukat. — Jól van, na, ne mérgelődjél. — Nem értem... nem értem, hogy öregségére ilyesmi gondolatokkal foglal­kozik ... De miért rtem beszélt sohasem ezekről? — Most mondtad, hogy tégedvez a fi­lozófia nem érdekel. — Igaz, igaz, de ha többször szóba hozta volna ... — Na, majd máskor. Elapadt a gondolat. Ezek utan már nem mertem kapacitálni, hogy hagyja ott a * régi házát. i — Hanem te, nézzed már azt a Pankát, annál a lánynál valami nincsen rendben — terelte más irányba a beszélgetést. — Miért? — Hallom, hogy sokat panaszkodik, be­teg a veséje. — Jó, majd megnézem. — Andris? Most egészséges? — Szerencsére, de rossz, mint az ördög. i Naponta szidom, pedig szeretem ezt a büdös kölyköt, nem is tudom, hogyan lesz ebből fegyelmezett iskolás. — Elhozhattad volna. — Éppencsak kiszaladtam. Alkonyodik. A város felől sötét borulás jön. Enyhe szél cirmolja a barackvirág'-1 Kiabál a szomszéd az asszonynak: — Ne locsolj, eső lesz! Széjjelnézek a kertbén, dudvás, gazos minden, összedobált gallyak kupacai a kertben, az őszön maradt így. Kibimbó­zott orgonabokrok, alatta széjjel szórt tü­zelődarabok ... Üres vödrök az ajtó előtt, a kút az utca végén van. Anyám se bírja már. — Meghozom a vizet — fogom a vöd­röket. Valóban nehéz. Kiigazítom a vánkos gyürkéit, azután indulok. , # — Majd jövök. A kapuban megállók, és visszanézek. Háttal fekszik, nem látja, hogy ott állok. A tengernyi fű helyén most már tégla­járda van, a pusztaságba szép kis házak nőttek, és az utcán gyerekek játszanak, hancúroznak. Apjuk a nyakába kapja őket, ha csúszós lesz a rampa. Nincsen tovább Most már nem beszélgethetünk Két esztendeje múlt, hogy meghalt. Csönde­sen, magányosan, egy jajszó nélkül költö­zött el az „igazi" házból, amit ő épített. A fej fája meg semmit sem mond már. Magaformálta, tapasztalta-élte filozófiáját magával vitte; egyedül vitte, s talán így is jelképezni akarta: a rendkívüli ember mindig magányos. Milyen ember volt az apám? Nem tu­dom, mert nem ismertem, pedig vele, kö­rülötte éltem negyven eszter.dőt. Biztosan sok szépet és értelmeset rámhagyott, amit most sajátomnak vallok, de ezt nem tu­dom biztosan. Sírhantjára teszek egy csokor virágot, kicsit nézelődök a temetőben, mert mi mást tehetek? Mindenki így cselekszik — én sem vagyok kivétel. (Vége.) \ %

Next

/
Thumbnails
Contents