Délmagyarország, 1971. november (61. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-28 / 281. szám
6 \ / VASARNAP, ttTL NOVEMBER % A NAGY HONVF.DO HÁBORÚ IDEIEN ODESSZA UU. AUGUSZTUS M-TOL OKTOB1 KBLKNAU.T A NEMET ES RO MAN FASISZTA HADAKNAK. It-lC A VAROS TOBB MINT KÉTHÓNAPOS OSTROMA IDWIV A LAKOSSÁG A HADSEREGGEL EGYÜTTMŰKÖDVE FELTARTÓZTATTA ES KIFÁRASZTOTTA AZ ELLENSEGES SEREGEKET /•••VA vKwS IS] Isi 131 Hia BAJSZOK, CSIZMÁK A mióta a gazdasági reform szelleme áthatja hétköznapjainkat. ugyancsak mozgásba jött a vendéglátóipar ÜJabb és újabb sarkokon nyíl nak ki a frissen festett borkóa toló-meg presszóajtók, látványon feltárulkozasukkal a patyolatka bátos szakma újabb és újabb dicsőségét hirdetve. És amiképp u reform biztat gatásához illik, nemcsak a bor kóstoló- meg a presszóajtók száma szaporodott meg, de hasonlo képpen figyelemre méltó változást mutatnak a poharak iirítgetését szolgáló helyiségek bel •ső vidékei is. Itt pácolt fabur kolat sugároz „természetes" han gulatot,• ott csiszolatlan kövek idézik fel az ős természetet, máshol pedig a faluhelyen használa tos edények — szitu matuzsálemek. elaggott mángorlók — ke, riilnek a főfalak főhelyeire. Vendéglátóiparunkban erősen megnőtt a zsup-. illetve zsindelyfedeles házak használati eszközeinek ázsiója. Am — miként az egyre inkább tapasztalható — a vendéglátó egységek díszítési divatja u flaskák, tányérok világán messze tulcsap. A presszófalakról föl röppennek n mázasköcsögök, lekváros szllkék ősi motívumai, és igen gyors ütemben áttelepülnek a születésük szerint mai, mon dandójuk szerint pedig modern nek szánt képzőművészeti alkotásokra. Soha annyi mázasköcsög-motí vumot. mint manapság! Soha annyi lekváros-szilke-színezetet. mint ezekben a Mechanizmus megmozgatta években, hónapok ban! így van. ahogy mondjuk: az utóbbi Időben nemcsak a ven déglátóipar fedezte fel a régi be tyárivók ösztönösen művészi díszítőelemeit, de — az említett csatornákon keresztül — aZ ősdekorációk eljutottak a grafikuskartonokra, a festővásznakra is. Megfigyelhető ez az átplánté lodás sok-sok tárlatunkon! Kajla bajszok, ráncos csizmák — meg szűrök, gubák, pöndólók és rokolyák — váltják egymást, majdhogynem képről képre, a legfrissebb képzőművészeti divat szótlan bizonyítékaiként. Kajla bajszok. ráncos csizmák. .. Isten ments, hogy ez önmagunkban szép és nemes mo tívumok indokolt alkalmazása ellen szóljunk, hogy kifogásoljuk miért veszi valaki ecsetjére, tol) Iára ezeket a „rekvizítumokaV . De hát a dolog egészen másként fest! Olyképpen, hogy ezek a motívumok immár kellékekké lettek — a festmény- vagy rajz csinálás mindig „kéznél levő" alkatrészeivé. Néhány, a szürrealisták túldirekt módján megfestett gatyás kalpagos betyáralak, hozzá pár karikásostor, füstös csövű pisz toly, és máris kezd alakulni a sokfigurás munka, amely minden bizonnyal gyorsan vevőre is talál. És hét ez a lényeg! A divat hullámain gyorsan tovább juttatni a kartont, a vásznat; addig, amíg a karikásostorok, füstös pisztolyok láttán még nagy kedvvel nyitogatják bukszájukat a „műbarátok". Érdekes, pár éve a motívumot motívummal metsző — az úgynevezett nagyvárosi világot egymásra másolt látványelemekkel megidéző — képépítések számítottak slágernek, most viszont éppen ez a pandúrromantika kap vastapsot... Elharsogni, hogy miként hamis volt az a túllihegés, éppúgy „értéken felüli" ez a hozsanndzás? Szertedörögni, 'hogy miként torz ízlésre vallott annak a „modern" világnak az a „modern" megörökítése, éppúgy torz ízlésre vall ennek az „őseredeti" irányzatnak ilyen gátlástalan kiszolgálása és minden fölé emelése? Bizony, elég egy kézlegyintés ' is, tudatni: túlhajtott, túllihegett divatokról volt és van is szó az említett képzőművészeti jelenségek esetében. Túlhajtott, túllihegett divatókról, amelyeket muszáj néha nevükön nevezni. Már csak azért is, hogy tudjuk: az igazi értékek megteremtése „hol", vagyis hogy kiktől nem várható... AKACZ LASZLO T ankolni keUene valahol — Tankolni? Akkor mái inkább álljunk kézen! — Az túl egyswrű. Kevesen figyelnének ránk. — Hát akkor mit? — Csinálni keüene valamit Nem tudunk mit kezdenie ezzel a... — Magunkkal nem tudunk mit kezdeni. — Hét magunkkal kellene valamit kezdeni. Itt van a szabadságunk. Megyünk erre száz kilométert. meg arra százat. Vagy beállunk o bárba, menetrendszerűen. Eljátsszuk itt magunknak a nagy életet... — Mit? Ezt a füstöt? A részeg zongoristát? A sötétet? Ezeket a gyenge kis nőket? A viskyt? Meg, hogy ismerjük a bártulajt? — Azt. De józanul ocsmány, hervasztó ez az egész! Még díszletnek is rossz. — Menjünk innen? — Menjünk. — Sokat kellene oivasm. —- Hát nem olvasunk? Dehogynem. — Atlnak és bámulnak. Nem is rossz fejek. Egy csomó spirltuSÍZOS. Nézd, ott a Dzseki, a Pista, meg a többi. — Az a zongorista legalább beleissza magát az érzelmeibe. — Ha van neki. — Nincs ideje kijózanodni. Emlékszem. mikor még kis krapek voltam, úgy Bámultuk Földváron, mint egv istent. Már akkor is holtrészeg volt. — Most meg pertuban vagy veie. — Nagy teljesítmény! I — Csinálni kellene valamit. — Holnap hova megyünk? Regős István CSINÁLNI KELLENE VALAMIT — Mit tudom én. A Nagyszállóba. 4 — Minek? Odakaesázunk egy csodálatosan fésült babához, elő a jómód orral, és „szabad egy táncra kisasszony"? öreg vagyok már ehhez, — Tudsz jobbat. — Valami jó kis szerelem kellene. — Sajnálom azt a nőt. Isteni kégliie voJt. És még szeretett is. Oltári jó fej volt. Mindenről lehetett vele dumálni. Holnap felhívom. — Az se kehett.., — Nekünk a Világ Nője se kellene. — Az se Dc pénz az kéne. < — Minek? Mondd meg, minek?! Tessék. Most tízezer forint van a zsebemben. Jó? Tessék, most mit kezdjünk vele? Mondd, mit kezdjünk? — Nem tudom. De már az, hogy van. Szóval, érted? így azért más... — Más.a fenét! Egyébként feljártam hozzá. Mármint a nőhöz. Egy éjjel háromszor összevesztünk Hazarohantam. Aztán vissza. Fel kéne hívni. — Hívjuk. — Ilyenkor ne. Vagy két hónapja felhívtam, azt mondtam. csak azért kereslek. mert kolbászt akarok venni tőled. Röhögsz, mi? Az anvja küldte fateról. Állati jó kolbász volt. Azt mondta, tudta, hogv csak ezért hívtam fel. — En is sajnálok valakit. Emlékszel arra a kis mixerbabára ? Vén baba lehet már... Vén? Jó lehiggadt és kész. Olyan dolgom so6e le6z többé, mint mellette volt. De ő »em volt jó. — Nekünk a Világ IfŐje se kellene. — Délelőtt aludt, délután fodrász, éjjel dolgozott. Reggel meg bebújt az ágyamba. "De elszúrtam. — Nem voltál almos hajnalban? t — Néha. — És holnap mit csinálunk? — Délelőtt meló. — A munka! Rudnai Gábor KÖLTŐINVÁZIÓ Ki hányaveti, ki meg elegáns, mindegyiknek más és más a póza. kit Ismerőse, kii meg ar. apósa protezsál. s ha nem, hát azt mondja, hogy proletár — felvakart sebek a káderlapon — kedvenc szavuk a Forradalom. de mit jelent nekik e fogalom? Együtt került a zagyva agyba Maó és Dózsa. Ha téma nincs, Jó lesz a lexikon. Ka papír nincs, Jó lese a péklapát — hiába masíroznak balra át, a fenegyerek Is csak eplgon. a fontoskodó is csak dilettáns. — Banditól tanulhattunk volna. Nekivágott és csinálja. — Ki sem mozdult a kégliből. Ügy tanult, mint ecv güzü. Percre beosztotta az idejét. Mi erre egyszerűen képtelenek vagyunk — Akkor mehetünk a francba Jó lenne valami, ló lenne valami. De, persze, semmiért. Ingyen — Na, azért nem egészen ... — Ne játsszuk meg magunkat, apám! Itt állok egy kész kötettel. Arra is képtelen vagyok, hogy megmozduljak. Mitől vagyunk ilyen tespedtek? — Körülöttünk meg minden forr. — Te. üt állattan • bal elsó kerék... — Nekimentem egy rohadt hottvágánynak. Szétvágta a két első gumit Mégvulkanizálták. Az üt. — Ócska már ez. — Ócska? Az életem van ben-, ne! Negyvenezer forint. Egy zoknit nem vettem, egy pohár sört. Mintha a bal lábamat, vágnák le... — Röhögök. Sajnos, röhögök.!' — Én is. Belül röhögök. — Jobb lenne a Dunába fordítani. És holnap újat venni. — Az ötszázas helyett egy Musztángot? Mi? — Az! Micsoda műszerfala van egy Musztángnak, apám! — Nekem még ötszázasom sincs. — örülj neki. hogy 'nincs rá gondod. — De otthon van ... Otthon van gond. — Engem már nem érdekel a feleségem. Egyébként sötét az ablaka. Biztos megint annál a szerencsétlen barátnőjénél alszik. — Mindenkit érdekel egy kiesőt a felesége. Nekem ne linkelj. — Hányszor, de hányszor tolakszik elém az Évi! Amikor már azt hiszem, csak az van, akit ölelek. — Szeretted ... Nem lehet csal; úgy egyszerűen leradírozni — Csak még egyszer találkoznék egy ilyennel! — ók meg téged keresnek. De bizitosan megunnád őket. — Dehogy unnám! — Mi mindenkivel lefekszünk. Mindenkivel. , — így nem lehet. — Hát, hol vannak azok a nők? Hol lehet megtalálni őket? — Nem tudunk élni, öregem. — Nem hát. — Felhívlak. Otthon leszel? — Tízig. — Csinálni kellene valamit. — Jó. Holnap majd megbeszéljük.