Délmagyarország, 1971. november (61. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-24 / 277. szám

TO VASAltNAP. 1971. NOVEMBER 24. A pálya becsülete Korszerűsít az Univerzál Ktsz Az egyik tanítványom édesanyjával beszélgettem gyermeke továbbtanulásáról. Ahol ilyenkor szokás, latolgattuk a lehetőségeket, melyik pálya is volna a legjobb. A fiú évek óta kitűnő tanuló, több tantárgyból átlagon felílll tudással rendelkezik, tehát módja van a válogatásra. A szülő — fiu jó tulajdonságalt Ismerve — elmondta, hogy szeret foglalkozni a gyerekekkel, soknak segített a tanulásban, közvetlen egyéniség stb. S ahogy ezt mind elmondta, valahogy kicsúszott a számon: — Tudja, mit! Adja pedagógus pályára! A szülő felkapta erre a fejét, meghökkenve rámnézett, és szinte sértődötten válaszolt: —Na hallja! Ilyen tehetséges gyereket csak nem küldök pedagógus pályára ...! A mondat a fülembe maradt. Bántott és elgondolkoztatott. Ilyen sejtéseim ugyan már voltak a pályával kapcsolatosan, de ennyire világosan még nem fogalmazott senki. Altatnám magamat, ha azt mondanám, hogy múló tünet, mert, sajnos, évek óta érzem ezt a beiskolázások alkalmával. S ha belenézek a statisztika adataiba, a szamok még világosabban beszélnek. Az elmúlt iskolai évben például közel 200 tanuló jelentkezett a Radnóti Miklós Gimnáziumból továbbtanulásra a különböző felsőoktatási intézményekbe. A legjobbak zömmel elmentek a műszaki egyetemekre, az orvostudományi egyetemre, a természettudományi karra, és a divatosabb felsőfokú technikumokba. S ebből a 200 továbbtanulóból mindössze 10 jelentkezett a bölcsészettudományi kar különböző szakjaira. S ami még meglepőbb, egyetlenegy sem akadt, aki a természettudományi karon a tanári szakra kérte volna a felvételét. A jelentkezések eredményességét s ezáltal a felvételtkérők felkészültségét vizsgálva ugyancsak meglepő a kép. A birtokunkban levő — nem teljes — statisztikai adatok szerint az 1970—71. tanév végén a Radnóti Miklós Gimnáziumból 60 jelentkezőből 45 jutott be az orvostudományi karra, 8 jelentkező közül 7 a gyógyszerész karra, 23 pályázó közül 22 a természettudományi karra (nem tanári szakra), 13 felvételt kérő közül 12 a Szegedi Élelmiszeripari Főiskolára stb. A tanari pályára jelentkező 10 radnótlsta közül azonban mindössze 3 nyert felvételt. A felvételi bizottságok döntése a mi megítélésünk szerint ls, sajnos, reális volt. A legjobban képzett tanítványaink — elenyészően kevés kivétellel — messze elkerültek a tanári pályát. A bizonyosság érdekében a napokban leültem beszélgetni néhány diákommal. Olyanokkal, akik jeles és kitűnő tanulók, s akiket a tanári pálya elvégzése után is szívesen látnék az iskolámban. ök „finomabban" fogalmazták meg az elutasító választ, mint az emiitett édesanya. De nem hagytam annyiban: — Miért nem vonzo számotokra a pedagóguspálya? — tettem fel nyíltan a kérdést. Mi az, ami visszatart benneteket a jelentkezéstől? Nehezen, de végül mégis elmondták az okokat. Tanulságosak és érdekesek voltak a válaszok. En ugyanis arra számítottam, a legtöbb tanuló azzal érvel majd, hogy a műszaki pályák nagyobb anyagi lehetőséget biztosítanak mint a pedagóguspálya, s ezért nem vonz az utóbbi. S érdekes, mindössze két fiú vetette fel ezt a kérdést. A többi ennél sokkal érdekesebb indokokat mondott. Lássunk ezekből néhányat! Az egyik matematikusnak készülő maturandus ezzel kezdte: „Nem becsülik s nem értékelik súlyának megfelelően ma a pedugóguspályót." „Kevés az elismerés, kevés a köszönet." „Sok gonddal és bajjal jár" — mondta egy másik. Nagyok év sokszor irreálisak a követelmények, szinte mindenért a pedagógus a íelelős. Másutt kényelmesebb" — fejeztu be őszintén a véleményét. EgJ vegyésznek készülő kislár.y így érvelt: „A pedagóguspályán soha nincs vége a munkaidőnek. Nagy az elvárás! Sok gonddal és idegességgel jár a pedagógusmunka. Lehet, hogy nagyon szép, — de másutt nyugodtabb az ember élete". A közel három óra hoszszáig elnyúlt beszélgetés lényege körülbelül ez volt: nagy a felelősség, az elvárás, de ezzel nincs arányban a tisztelet és a megbecsülés. S bárhogy is kormányoztam az embernevelés szépsége felé a beszélgetést, ők csak maradtak véleményüknél. S én hosszan elgondolkoztam mindezen. Íme, a fizetésemelés után ís élnek azok a külső eredetű tényezők, amelyek gátjává válnak a jó beiskolázásnak. Vajon milyen lesz a helyzet évek múlva? Ha a közepes képzettség a közepest teremti újra, az milyen perspektívát szül? S hogyan lehet ebben a bonyolult kérdésben megtalálni a kiutat? Máris mutatkoznak olyan problémák, hogy egyes szakokból a tagozatos osztályok számára nehezen lehet találni tanárt. Évről évre elég sokan hagyják el a pályát. Hogyan lehet e gondokon segíteni, mert ez nemes-k a pálya, hanem az egész társadalom érdeke is. Gondolkodni kell! Mindenkinek! Még a szülőknek ls, mert a kiábrándító történetek nagy részét a beszélgetés alkalmával a tanulók a saját tapasztalataikból merítették. De rajtuk kívül a sajtónak, rádiónak és a televíziónak. Nem mindegy hogy mit, és hogyan beszélnek erről a pályáról. Mert ha vannak is a napi munkából adódóan problémák — de hol nincsenek? — azért azt is észre kell venni, hogy sok kiváló ember van a pedagóguspályán, akik munkájukat hivatásuknak érzik, és sok ezerre tehető azoknak a szama, akik semmi pénzért nem cserélnék fel mással. Ezeknek a „vonzóterébe" kell az ifjúságot bevonni. Egy-egy pálya hivatásérzetének tisztelete is alapjává válhat az ifjúság pályaválasztásának ... Bánfalvi József Lapunk szeptember 18-1 számában „Méreg" címmel riportban számoltunk be a szegedi Unlverzál Ktsz-ben levő rossz munkakörülményekről, a veszélyes munkáról. Az írás megjelenése után több mintegy hónappal dr. Csiszár Béla, a KÖJÁL felügyelője levelet küldött szerkesztőségünkhöz, amelyben beszámol a szövetkezetben megtett intézkedésekről, illetve a KÖJÁL döntéséről. Mint írja: a KÖJÁL az Unlverzál Ktsz-t is rendszeresen ellenőrzi és ellenőrizte fennállásának ideje óta. A közegészségügyi hatóság részéről tudták azt, hogy ott egészségre ártalmas rovarirtó szereket gyártanak, nem éppen a legoptimálisabb körülmények, feltételek között. Technológiai felszerelését illetően tapasztalattal — mivel gyártásfolyaiínata az országban egyedi — pontos utasítással senki nem tudott és nem tud szolgálni. Ezért a KÖJÁL a legjobb Indulatú belátással és segítőkészséggel figyelte, ellenőrizte a ktsz-t, elsőrendű feladatnak tekintve az ott dolgozók egészségének megvédését. összesen nyolcszáz vizsgálatot végeztek három év alatt, s 474 esetben javasolták a dolgozók pihentetését, más munkakörben való foglalkoztatását, hogy a mérgező anyag ne károsítsa a dolgozók egészségét. Dr. Csiszár Béla levelében arról is értesített, hogy megvizsgálták a szövetkezet méregüzemét, s annak működését szeptember 18-án azonnali hatállyal felfüggesztették. Az újrakezdés feltételeit rekonstrukcióhoz kötötték, illetve a dolgozók orvosi és laboratóriumi vizsgálatához. A levélből továbbá az is kitűnik, hogy a ktsz számára előírt védőfelszereléseket; védőkesztyűt, gyakori ruhacserét az Unlverzál biztosltja a próbaüzemeléshez a KÖJÁL azóta hozzájárult. A ktsz-ben megkezdett korszerűsítésről a szövetkezet vezetőinek kíséretében magunk a helyszínen ls meggyőződtünk. Az Unlverzál több mint 500 ezer forintos költséggel átépíttette az egyik legveszélyesebb berendezését, a reaktort, a munkafolyamatot zárt ciklusúvá alakította, beszüntették az üvegtöltést, mindaddig, míg el nem készül a töltő automata, amelynek használatával emberi kéz érintése nélkül kerül a méreg az üvegekbe. Az Unitoxtöltés gépesítése érdekében a szövetkezet egy olasz cégtől 1 millió forintért automatát rendelt meg. Megérkezett a régóta hiányolt Neoprénkesztyű Olaszországból. Dorothy Alice Harthworth asszony, a Martin Luther King nevét viselő kaliforniai Iskola francia szakos tanára. Háromhónapos UNESCO-ösztöndíjjal látogatja a világ középiskoláit, s ennek során érkezett Szegedre. A Ságvári gimnáziumban megtekintette a modern nyelvi laboratóriumot, francia- és angolórákat látogatott, majd a diákklubban beszélgetett a francia és angol tagozatos osztályok tanulóival. Kérésére a tanulók kérdéseket tettek fel neki: — Mi a célja a tanárnő utazásának? — Hogy megismerjem a különböző népek tanítási rendszereit és azt, hogyan szolgálja a nevelés az UNESCO céljait: a népek közötti közeledest es megértést. — Milyen országban volt eddig? — Japánban, Koreában és Thaiföldön látogattam középiskolákat. Japánban egy „kitűnőek iskoláját" láttam. Érdekes kísérlet ez is, de nem áll teljesen a valóságos társadalmi helyzet alapjón. Mi — a Martin Luther King Gimnáziumban — arra törekszünk, hogy minden fajú, színű és társadalmi helyzetű tanulót egyenlő mértékben részesítsünk az oktató-nevelő munka előnyeiben. — Milyen a helyzet az Önök iskolájában? — Nálunk is csak néhány év óta hódít teret ennek az egyenlő oktatásnak és nevelésnek az elve. Meg kell vallanom, hogy önök könnyebb helyzetben vannak társadalmi szempontból. — Nálunk nagyon sok régi előítéletet kell legyőzni, s az Ifjúság Is jobban ki van téve sokféle káros hatásnak. — A tanároknak nem könnyű e sokrétű ifjúsággal foglalkozni, az oktatást-nevelést eredményesebbé tenni. — Milyenek eddigi magyarországi benyomásai? — Igen jók. Önök között otthonosabban érzem magam, mint a Távol-Keleten, s a társadalmi feltételeket is nagyon előnyöseknek látom a nevelés szempontjából. A tanulók jól értik az angol és francia nyelvet, ki tudják magukat fejezni, és érdeklődnek a világ kérdései iránt. Dorothy Alice Harthworth asszony részt vett még egy baráti találkozón, s fehér asztalnál beszélgetett a gyakorló gimnázium tanáraival; megtekintette azt a filmet is, amit ez alkalommal vetítettek a nyári lengyel—magyar diákcseréről. T. B. GALGÓCZ1 ERZSÉBET PÓK: , , HALÓ 15. Géza komor arccal iszik, s néz! az alkonyodó tájat. Egyedül van a gondolataival. Késő eate a motorral óvatosan ereszkedik le a horgason. A motor reflektora egy csomó szembejövő férfit vag ki a sötétből — megismeri Selyem Zsigát és Pigniczkit. Nem hallani, csak látni, hogy vidáman, nagy hangfal tárgyalnak valamit Egy pillanatra mintha Csűr vas, a főkönyvelő arca is fölvillanna — de ebben nem biztos. ,A gyerekei már alszanak Felesége a másik szobában gubbaszt a televízió előtt, a televízió megy, de u hangot elfelejtette bekaocsolnt. Szeme duzzadt a sírástól Gézs köszönésére odafordítja fejét, de nem felel. Gézának éhben az állapotban jólesik ez a meggyötört arc. —> Olvastad? — Igen. Körülbelül tízen jöttek Ide megmutatni aa újságot. — Es mit mondtak? — kérdezi Géza mohón. — Hogy szemen-szedett hazugság. — Jód van. Az asszony visszautasitóan gubbaszt. Géza megfogja az állát, s gyengéd erőszakkal maga felé fordítja. Figyelmesen nézi. — Mi az, te elhiszed? — Ezt nem! — Ezt nem .., Hát mit? Az asszony nem felel. — Jaj, Annuska; ne gyötörj mér te is! Nincs nekem elég bajom? uegalább itthon legyen nyugalmam! — Fontos ls neked az otthonod! Géza nézi, és megért mindent. Fáradt, féligmeddig be van csípve, nincs ereje semmihez. Leroskad egy fotelba. — Egy-két barátnődnek kl kellene vágni a nyelvét! — Ez nem pletyka — mondja az asszony. — Láttak vele! Valami tanárnő! — De unom már, istenem! — sóhajtja Géza. — Elhitted a künyvtárosnőt is. a patikusdányt is, a siófoki kalandot is... Ha mindez igaz volt, mért vagyok még mindig itt? Anna elbizonytalanodik. — Amíg olyan paraszt voltam, mint a többi, a kutya sem törődött felem! Most már minden lenesemet számon tartják. Ha bemegyek a Kék Dunába, meginni eey üveg sört, es vétlenül összefutok egy ismerős nővel, már fqy adiák tovább: a Kék Dunában udvarolt az X. elvtárs feleségének. Mért hagyod telebeszélni a fejedet? — Ez nem nletyka... — kezdi az asszony, de már hisz Gézának Alti* várta, hogy hihessen n*ki. Fürién feláll, szeme könnyes, de már megkönnyebbült. — Megmelegítem a vacsorát. Masnap reggel Niklai irodájában a szokásos ,.papírmunka" folyik, az aláírások elvégzése. Ezt szakította meg Müller, ötven körüli, szemüveges. bajuszos úriember, régi pénzügyi róka. Ismerik egymást, de láthatólag nem kedvelik egymást Gézával. Csorvás, a főkönyvelő, riadtan és mohón figyel. — Általános pénzügyi ellenőrzésre kaptam utasítást. — Most? — csodálkozik Géza. — Évközben? Müller megvonja a vállát. — Valami bejelentés alapján? — puhatolózik Géza. — Nem tudom, kérem — mondja Müller viszsaautasítóan. — Parancsoljon — mondja sértetten Géza, s a főkönyvelőhöz fordul. — Tibike, mutass meg az elvtársnak mindent, amire szüksége van. Azok ketten átmennek a főkönyvelő irodájába Gáza állva marad, s elgondolkodva néz utánuk. Csorvés szabaddá teszi az egyik íróasztalt, s as iratszekrényből vastag pénzügyi könyveket hord oda. Müller leül, körülményesen megtörli szemüvegét, jegyzetfüzetet tesz maga elé, s belemélyed az egyik főkönyvbe. Csorvás szolgálatkészen ácsorog egy ideig, aztán leül a saját íróasztalához, amelyen ott halmozódik a napi posta. De alig tud velük foglalkozni, ideges. Géza benéz az ajtón, Csorvás szolgálatkészein felugrik: — Tessék. Géza. Géz.o megrázza a felért. — Szükség van rám? — kérdez. Müller odaveti: — Egyelőre csak az iratokra van szükségünk. Géza dühösen berántja az ajtót. Csorvás visszaül, s óvatosan megszólal: — Olvasta a? újságot? Müller csodálkozva felpillant: — Micsodát? Ja, a dkik ... Ühüm. — Nincs valami... ö... összefüggés a cikk és az ellenőrzés között? — kérdezi Csorvás. Müller fontoskodik. (Folytatjuk.) Megnyugvással állapítható meg, hogy a KÖJÁL ós az Unlverzál Ktsz gyorsan, késedelem nélkül intézkedett; a DDVP gyártásának megkezdése óta három évvel valóban megfelelő munkásvédelmi körülményeket teremtenek. Am joggal tehetjük hozzá, hogy az intézkedéseket (köztük az azonnali hatályú betiltást), a nélkülözhetetlen korszerűsítést előbb ls megtehették volna. De jobb későn, mint soha. A megkezdett átépítés, az új reaktor és az automaták beállítása révén végre egészséges körülmények között dolgozhatnak majd az emberek. M. L Bolgár freskók A bulgáriai Rodope-hegységben Godiasevo sajátos nyelvi „rezervátum". Ma is azon a nyelven beszélnek itt, melyet a IX. században Cirill és Metód használtak. Ez a vidék egyébként régi freskókban páratlanul gazdag: 200 gyönyörű freskót tartanak itt nyilván. (MTI) UNESCG-ösztöndíIas látogatása a Ságvárikan NAPI KISLEXIKON a nyilvántartások összevonásáról A földnyilvántartás és a telekkönyv között bizonyos párhuzamosság áll fenn, mert a földek adatainak nagy része (fekvés, helyrajzi szám, terület, művelési ág, tulajdonos-kezelő-használó neve) mindkét nyilvántartásban szerepel. • Eltérések? A két nyilvántartás adatai között a párhuzamosság ellenére is nagyarányú az eltérés. Ennek oka, hogy a földek adataiban történt változásokat a telekkönyvi és a földnyilvántartási szervek nem azonos időben és nem azonos sorrendben vezetik át a munkarészeken; az állami földnyilvántartás nem tartalmazza az ingatlanokhoz fűződő egyes jogokat (pl. telki szolgalmi jog, jelzálogjog, tartási jog stb.), a telekkönyvben pedig nem szerepelnek közterületek, u földek tényleges művelési agára és minőségére vonatkozó adatok. Mind a két nyilvántartás adatai közhitelesek, a közhitelesség azonban egyik nyilvántartásban sem teljes. A tulajdoni és egyéb jogi vonatkozású adatokat a telekkönyv, a földek egyéb adatait (helyrajzi szám, terület, művelési ág, minőség stb.) pedig az állami földnyilvántartás tanúsítja hitelesen. Ebből, mivel az adatok azonossága nincs megoldva, számos esetben ellentmondás ke'etkezik. 0 Bürokrácia? A kétféle nyilvántartás je'enlegi formában történő továbbvezetése a földügyi igazgatást bürokratikussá teszi, felesleges többletmunkát ad az állami szerveknek és nem feiel meg a korszerű ingatlannyilvántartás követelményeinek.