Délmagyarország, 1971. november (61. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-21 / 275. szám

VASARNAP, 1371. NOVEMBER 21. AVtVA ívMvív Vo • • m|a|g|a|z Andráay ÖREG FŰZFÁNAK Ujos SÓHAJTÁSA Korom ne kérdezd titkom ne keresd itt álluk nemin busán es időtlen lombom alatt budit a szerelem és porrá lettél mire én kidőltem Gyökereimmel markolom e táj sfkns földjét száz körmöm belevájtam s szorítom ahogy engem az Idő fagytól vihartól így kérges a hátam Gökereímet mossa a Tisza hullám-tUzeit árnyammal eloltom odvas törzsemben fészket rak a Nyár s míg sóhajtok csak magam szomoritom Gttkerelm e partot megkötik S ha árhullámok döngetik a mellem lépett ladiknak biztos rév legyek Időtlen daccal így kell Itt telelnem. AUTODAFÉK, VIETNAMBAN Iszonyú bombák robbanasa közben Egetfullasztó napalm-füst mögött Földrésznyi dörgő lángoszlopok ellen Embernyi máglyák lobbannak Tüzek: Tükörcserepek percenése Napra Vfzárnak szegzett festett szalmaszál Halál-megvctő-öncsalása hitnek! Az élő-máglyák megrendítenek De felmetszik esak szivemet: mihaszna Onként-halál ez! Másfajta hitekkel Más elszánással kell ott tört szegezni Amokfutóknak jámbor emberek: Gyújtsátok fel amazt s gyilkos istent Ha kedvét tölti autodafékban Ez most merész és szentebb kötelesség Ettől majd olvad szép szelíd anyagba A bömbölő tank dörgő va.smadár! KI tűzhalál! halt: nem lő vissza már! BIZONY MONDOM Inkább az erdők remete magányát születésedtől hamvasztásodlg mint szabad-vadak közt szánandónak lenni mert szomorú ha ninesenek barátok százszor szomorúbb ennél ha csak voltak (vigasz lehel-e hogy csak mert nem élnek?) legszomorúbb ha rádöbbensz, hogy végül már valamiremenő ellenséged sincsen Bizony mlndora ez több mint a halál! D

e ő hiába beszél ennek az embernek! Hányszor mondta azt is, hogy elég lesz kettőjüknek egy hízó. Ha Sándorék hazajönnek a nyáron, hát úgyis széki húst kell venni, mert Ildikó nem szereti a füstöltet. meg a lesütöttet. De ő hiába beszélt. Most itt a rengeteg elemózsia a kamrában, aztán, ha ő nem nyamnyogna el néha pár szem töpörtyűt, hát nyugodtan befalazhatnák az ajtót. Mert az ember ugyan rá se néz a szalonnára, meg a lesütött oldalasra. Vajat veszeget, meg szalámit. Na, jó. Nem sajnálja ő érte azt a pár forintot de itt a sok élelem De hát jól van. Ha azt kívánja, ha azt bírja a gyomra, hát csak vegye. Dolgozik, ennie kell. És a vaj tényleg jólesik vékony kenyéren, kis sóval, meg zöldpaprikával. Valamelyik este ő is olyan jóízűt morcogott belőle Ma reggel is kért pénzt az ember. Húsz forintot. A féldeci, a dohány, meg a vaj. Tán csak hoz belőle valamennyit? Mert nem az, hogy ő nem vehetne, de úgyis marad az embernél egy kicsi. Elég az. Ha ő is hozna, még megavasodna itt. Míg odajárt tejért Köblöséknel. megjött az ember. De meg is vacsorált. Már a padon ül, fejét kicsit jobbra billenti, hallgatja a rádiót. Az asztalon szétfaragott kenyérhéjak. — Már ettél íé? — Pár falatot. De elég is volt. Tudja fene, most megint, nem túl jó az étvágy. Azt a kis maradék vajat kentem el. Majd adj még egy bögre tejei, aztán kész... ' Az asszony nagyot nyelt. A mosdóvlzet is úgy löttyintette a lavórba, hogy szétcsapódott a konyha kövén. A párnákat dühösen dobálta szét, papucsa orrával nagyot rúgott a macskába — Megette! Hát megette! Jól van, csak egye. Igaz. nem tudhatta, hogy én mennyire rákészítettem a számat... de akkor isi Már két este én ettem meg, amit hazahozott. Gondolhatta volna. Na de. nem baj, majd én is eleflejtkezek. El én! Holnap lesz a napja, hogy veszek egy csomaggal itthonra. De eldugom tőle? Ott a szalonna, rúgja azt: Ki akart két hízót vágni, tán én" Holnap . .. holnap a városra kell menni! Szerda van, piaci nap. Meg kell venni Esztinek a lakodalmi ajándékot. Péntekre már biztosan hívnak kalácsot sütni. — Hallod, hé! A nyolcassal bcmék. Meg kell venni Esztinek ... — Na, oszt mit veszel? — Ügy gondoltam, hogy egy szép vájdlingot, meg egy olyan nagyobbacska tálat. Amibe tésztát is gyúrhat, meg disznótorkor is tudja használni. Igaz. hogy ók csak egy hitvány fazekat hoztak Sándoréknak, de hát akkor más világ volt... — Miért nem veszel neki valami nagyobb ajándékot? — Nagyobbat? Ugyan mit? Tán autót? Vngy toronyórát, láncostól? Mert nekünk annyi pénzünk van. hogy nem tudjuk hova tenni! Kőkerítés, vaskapu, ikerablak! Nflgy ajándék még a bérmakeresztanyám unokájának is. Meg naponta húszasok féldecire. .. vajra... Ezt már kint mondta a gangon. Az ember nem is hallotta. Nagyokat nyögve nyújtózkodott a Annus József VACSORA paplan alatt, igazította a derekát. Néhány pillanatig még látta elvonulni maga előtt a rengeteg csalamádét, amit ma behordott az őazőknek, de hamarosan öszszekunkorodtak szeme előtt a zöld levelek. Elfonnyadtak, mint az ébrenlét... — Mégis a disznót esszük meg. nem a készpénzt! — csomózta reggel kockás szakajtóruhába az oldal szalonnát az asszony. — Viszek én még töpörtyűt is, hátha valakinek arra támad gusztusa. A piac csak úgy ér valamit, ha árul is az ember... A vájdlingot meg a tálat későbbre halasztotta. Mit hurcolja itt végig a városon? De honnan jön ez a friss kolbászillat? A lacikonyháról! Nem lehet ellenállni a jó szagának. De nem is kell. Futja a szalonna, meg a töpörtyű ára, mérjenek hát vagy húsz dekát. A hurkából is tizet. Mustár? Egye meg, aki szereti. Van ebben minden, ami kell. A kolbászból maradt valami, azt becsúsztatta a szatyor sarkába. A váróteremben mégis elő kellett vennie. Bakó Terus ott eszegette mellette, még kfnáltais. — Van nekem is. Maradt. Csak egy törés kenyeret adj hozzá. így hűlten már nem esett jól. De ette. Ne maradjon az embernek! Egyen vajat, ha annyira szereti, hogy a kis maradéknak is azonnal nekiesik, ahogy hazaér... A szemétiádéba pergette a morzsát, bedobta a zsíros papírt a maradék kolbászbőrrel. Épp Indulni kellett. Már a buszban vitatkozni kezdett magával. Otthon meg már helyét se találta. Mégis hagyni kellett volna az embernek egy darabocskát. Ha elhallgatja, akkor mit ér. Ha meg eldicsekszik vele.., Kiállt az út szélére. Idegen autók suhantak el mellette, lebegtették az ünneplő kötényt. A piros motort messziről megismerte: Tóth Lajcsi jön, a komaaszaszony veje. Integetni kezdett. A motoros csendesített, majd megállt. — Valami baj van, Etel néném? — Semmi, csak hozatni akarok valamit. A városra mégy? — Beugrók. Ha igaz. kész a tata szemüvegje. Azt hozom ki. Etetésre vissza akarok érni. — Akkor nagyon jó ... A kutya nyüszíteni kezdett. Most fordult be az ember a sarkon. Kapkodva leszedte a serpenyőt, s a gusztusos hurkát-kolbászt egy tányérra borította. Odaillesztette az ember helyére Mellé a kenyeret, meg a fanyelű kisvillát. Azzal szerel enni. De nem jön. Ugyan hova lett? Ahá, az utcáról hallik a beszéde. Valaki megállíthatta. Pont most! De belül van mar a kapun, hallik a kutya nyeffegésén Most támasztja meg a biciklit. Belép a gangra. Szimatol. Aztán megáll, bontogatni kezdi a kopott aktatáskát. Csomag vajat húz elő. — Most vettem, hazafelé... te is szereted ... Az asszony nevet: — Hát jól mondják hé. hogy vén korára olyan már az ember, mint a gyerek ... Az ember nem siói. A padra ejti a kalapot, gyűri az ingujjat. Lassan, nyugodtan mossa a kezét, de egyre a konyha felé pislog. Ahogy belül kerül, mindjárt az asztalhoz lép. Beleszagol a tányér gőzébe. — A városról hoztad? — Onnan. — Most újdonság. Ilyenkor Jólesik ám! Az asszony matat a tűzhelyen, mintha dolga lenne. Pedig csak a vacsorázó embert figyeli, aki Jóízűen harapja a puha kenyeret a meleg kolbászhoz. Szavai még ott csengnek az asszony fülében: ilyenkor Jólesik ám! Nagyon örült neki.,, Nagy erdő