Délmagyarország, 1971. november (61. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-19 / 273. szám

PÉNTEK, 1911. NOVEMBER 29. 3 II beruházások főszereplői /. Akik elhatározzák Egy esztendeje lesz november végén, hogy a párt X. kongresszusa a határozatban a többi között kimondta: „...gyökeres jazött tehát sok Idő telik el. A döntésnél számolni kell ezzel. Kellene... Az üzembe helyezett beruházások értéke — folyó áron számítva vulást kell elérni a beruhá- — húsz év alatt a tízszere zási tevékenységben, az erők sére nőtt, a befejezetlen álkoncentrálásával, jobb mun- lományé viszont a harmincszorosára! Amit részben indokol a beruházások bonyolultabb anyagi-műszaki öszszetétele, de amit annak számlájára is írhatunk, hogy koncepciótól átadásig túl sok idő telik el, közben módosul a terv, a cél, újabb összegekre van szükség, a kivitelező a változások miatt későbbi határidőt jelöl meg.., kaszervezéssel kell rövidítenél az építési-szerelési időt, és véget kell vetni a költségek túllépésének". 1971. július 19-én a Minisztertanács ülése foglalkozott behatóan a beruházási helyzettel, majd most legutóbb a gazdasági aktívaértekezlet. Miért a megkülönböztetett figyelem? Tények, tanulságokkal Évről évre folyamatosan nőtt a visszautasított igények mennyisége. 1970-ben csak a nem teljesíthető építési kívánalmak 10 milliárd forintot tettek ki. Gyorsan emelkedett a befejezetlen állomány, értéke a múlt évben már 68,7 milliárd forintra rúgott. Az indokoltnál másfélszer-kétszer hosszabb a kivitelezési idő, s ha például a harmadik ötéves tervben- sikerül minden beruházást az eredetileg tervezett határidőben üzembehelyezni, a társadalmi teljes termelés értéke 30—35 milliárd forinttal nagyobb lehetett voL na! De nem sikerült... A lassú kivitelezés miatt idő előtt elavulnak a berendezések, technológiák, az anyaggal, kivitelezői kapacitással nem fedezett beruházási törekvések elősegítik az erök szétforgácsolódását... A cél világos. A beruházások növekedése nem haladhatja meg a nemzeti jövedelem növekedésének ütemét; nem csupán az igényekre, hanem azok figyelembevételével a lehetőségekre kell tervezni. Mégpedig úgy, hogy az egyensúlyhiány fokozatosan megszűnjék, s nem a beruházások egyre nagyobb mennyiségével, hanem azok összetételének és hatékonyságának javításával. A koncepciótól az átadásig Lényegében hat szakaszra osztható egy ipari beruházás. Ezek: a koncepció kialakítása; a döntés a megvalósításról; a műszaki tervezés; a kivitelezés; a próbaüzem; a teljes termelés elérése. Ez az, amit szaknyelven átfutási Időnek neveznek. S ami hosszú. 1986—1970 között 362,1 milliárd forint volt az összes beruházások értéke, tehát ekkora összegről hangzott el döntés? Nem egészen. A döntések előbb születnek, mint a befektetések. Sokszor hosszú évekkel előbb. A döntés és a termelés megkezdése — az átadás — köadottságokat, a szükségletek tényleges színvonalát — mind a beruházás, mind a beruházás eredményeként létrejövő termelés esetében —, s ha a döntés nem túlméretezetten, hanem reális mértékben terheli az erőforrásokat. Legfontosabb: az előkészítés Mindez a beruházás előkészítésének szakaszát alkotja, azt a legfontosabb mozzanatot, ami döntően befolyásolja a későbbieket. Ezért, hogy sok esetben a csakis akkor válhat a beruházási munka, ha ott hozzák eltérő a megvalósítás, a döntéseket, ahol azokhoz ezért, hogyha szükséges, a szükséges információk rendelkezésre állnak, s ha a döntést hozók minden tényezőt mérlegelve, világosan meghatározták a beruházás célját. Amit már az eddig leírtak alapján megállapíthatunk: hatékonyabbá, gyorsabbá rossz előkészítés miatt késedelmes a kivitelezés, a céltól S ^HBH előkészítés akár több időt is igénybe vehet, mint maga a tényleges építés-szerelés. (A fejlett ipari országok gyakorlata ez utóbblak mellett tanúskodik.) Az előkészítéshez természetesen még sokféle teendő kapcsolódik. Tervezőt kell keresni, s dönteni arról, hogy saját lebonyolításban vagy megbízás alapján történjék-e a beruházás? A saját mellett szól, hogy közvetlenebbül érvényesülhet a beruházói érdek, az önálló beruházási vállalatoknak adott megbízás mellett, hogy ott nagyobbak a gyakorlati tapasztalatok, de ellene, hogy az érdekeltségi rendszerben a nem megfelelő- súlyú tényező az idő; mind a tervezők, mind a beruházási vállalatok döntően a beruházás költsége alapján jutnak bevételhez. Döntés helyben A gazdasági reform eredményeként a döntések egyre inkább decentralizálódnak, 1975-re például az ipari beruházásoknál a központi források aránya a terv szerint már csak 30—31 százalék lesz. Növekszik tehát a vállalati tevékenység szerepe. Ez viszont előtérbe tolja a mérlegelést, azt ugyanis, hogy tisztázzák, mire van biztos fedezetük, s ne arra számítsanak, majd fizet az állam. Továbbá; csakis beruházással érhető el a termelésbővítés? Mert ma az adott állóalapok kihasználtság! foka ls alacsony, mégis nagy a beruházási kedv. Ha beruházásra van szükség, milyen összetételű legyen az? 1970-ben ugyanis a 88,4 milliárd forint összes beruházásból 43,9 milliárd volt az építés! Ha az összetétel tisztázódott, pontosan határozni kell arról is, mi legyen az építés módja — hagyoA föntebb leírtak érzékeltetik, hogy a hatékonyabb, gyorsabb beruházási tevékenységhez nemcsak egy-egy megrendelő alaposabb munkája kell, de egyértelműbb ösztönzési rendszer is — amely nemcsak büntet a kötbérrel, hanem jutalmaz is, akár a határidő előtt átadott létesítmény mányos vagy könnyűszerke- többletbevételéből adott százet-e stb. —, a beruházási célt milyen berendezések, technológiák valósítják meg a legjobban, azok mennyiért tesítése ~ P1- gépipari 16zalékos részesedéssel —, a vállalkozói szervezet tökélevállalkozás —, az árfelhajtó törekvések megakadályozása, s így tovább. Tegyük fel: mindezeken szerezhetők be. deviza szükséges-e stb. Azaz: helyes döntést csak akkor lehet hozni, ha több változat elemzi a különböző túljutva, megszületett a vilámegoldások előnyelt és hát- «os döntés" Az alapkőletéranyait, ha messzemenően tal azonban mé* messze van. figyelembe veszik a helyi Mészáros Ottó V > tó V Ui tói* tói Tóth Béla felvétele KUKORICAGYAR. Teljes üzemmel dolgozik a DélAlföld legnagyobb kukoricagyára, a hódmezővásárhelyi hibridüzem, ahol az új termésből már készül a vetőmag. A hatemeletes épület minden szintjét végigjárja a kukorica, válogató, osztályozó és szárító berendezéseken halad keresztül, amíg elkészül a jó minőségű vetőmag. Először Szegeden: Doktori disszertáció vitája A Magyar Tudományos Akadémia biológiai kutatóközpontjában tegnap először került sor Szegeden doktori értekezés vitájára. Dr. Alföldi Lajos, a genetikai intézet igazgatója védte meg Az RNS-szintézis regulációjában hibás („relaxációs") Escherichla coli törzsek aminosav-érzékenységének eredete című disszertációját. Az értekezés opponensei Szabolcsi Lászlóné, az MTA levelező tagja (hozzászólását távollétében olvasták fel), Dénes Géza, a biológiai tuI dományok doktora és HorI váth István, a biológiai tudományok kandidátusa voltak. A doktori disszertációt elfogadták, így dr Alföldi Lajos megkapja a tudományok doktora tudományos fokozatot. A tegnapi vitában elfogadott disszertáció témája — kapcsolódva a központ kutatási feladataihoz — a baktériumok anyagcsere-szabályozásának vizsgálata. Jó a Héra vagy nem ? Űjra váltani a régit — soha, sehol nem volt könnyű dolog, s ez elől nem kivétel a városi gázprogram sem. Mint ismeretes, a munkálatok során lényegében a régi tüzelésű módszert korszerű, szénhidrogén alapú földgáztüzelésre cseréljük Szegeden. Évek óta tűrjük miatta az úttestfelbontást és egyéb velejáró bajokat, ám nem csupán ezek jelentenek ma már gondot. A gázprogram következményei éreztetik előnyös és hátrányos hatásukat a lakásokon belül is — utóbbit például Héra-ügy formájában. Az IKY nem szereti Legutóbb a szegedi városi tanács végrehajtó bizottsága is foglalkozott a Héraüggyel. Az Ingatlankezelő Vállalat ugyanis megtagadta az engedélyt az új Héraégők szereléséhez az ügynevezett kéményerózióra való hivatkozással. De nézzük meg pontosabban, mi is ez a titokzatos fogalom? Szatmári Márton, az IKV főmérnöke így ismertette a jelenségeket: „A Hérával fölszerelt cserépkályhából alacsony hőmérsékletű égéstermék távozik, amely a kéményben lecsapódik, s a kémiai hatás következtében megbontja a kötőanyagot, a téglák fugáiból „kifolyik" az elbomlott habarcs stb. A tűzrendészettől is emiatt kapott rossz osztályzatot a cserépkályhás gázégő. További veszély: a kémények bedőlhetnek, a elszivárgó égéstermékek robbanást okozhatnak". Az említett jelenség valóban nem hagyható figyelmen kívül, s hogy komolyan veszi az IKV — ez csak természetes. De talán túl komolyan veszi. A szükséges óvatosság helyett mintha vetkezendő években 2 millió 600 ezer méternyi kéménykürtőt használnak majd gázfűtésre, és újítanak fel valamelyik említett módszer szerint. A fővárosban tehát nem félnek... összegezzük: a gázégők felszerelését, illetve a cserépkályhás gáztüzelést csak kéményszigetelés után használhatjuk? A DÉGAZ főmérnöke így válaszolt: „Nem, mert ennél is olcsóbb módszert Ismerünk arra, hogy a kéményeróziót elkerüljük. Azaz, mindenfajta külön szigetelés nélkül használhassuk a cserépkályát gáztüzelésre. Amennyiben a cserépkályhának az úgynevezett buktató megijedne tőle. A cserép- gátját kivesszük — legfeljebb Jobb együttműködés — hatékonyabb érdekvédelem Ütést tartott az SZMT Tegnap délelőtt ülést tar- hály, az SZMT elnöke kö- szükségleteik kielégítése értott a Szakszervezetek szöntötte a megjelenteket, dekében — foglalt állást az Csongrád megyei Tanácsa, köztük dr. Csányi Mátyást, a SZMT testülete. A tegnapi Az Eszperantó utcai szókház tanácstermében Oláh MlCsongrád megyei Tanács vb ülésen elfogadták azt a terElhunyt Bárányi János November 14-én a főváraiban elhunyt dr. Baranyl János zongoraművész, a Zeneművészeti Főiskola nyugalmazott tanára. 1891-ben Galsan születelt. Zongoratanári oklevelét megszerezve Berlinben, Dohnányi Ernő mesteriskoláját is elvégezte. Frontszolgálata után, 1916-tól a szegedi városi zeneiskola tanára volt. 1923-ban Barcelonába költözött, s kétévi ottani működés után Szegedre viszszatérve, 1925 őszén zeneiskolát nyitott. 1086-tól a debreceni városi zeneiskola igazgatója volt. A fölszabadulás után ismét Szegeden működött. Nagy szerepe volt a szegedi zenei élet újraéledésében és föllendülésében, mint a zeneművészeti szakiskola igazgatójának és mint a színház karnagyának. 1950-től 1954ig a budapesti zeneművészeti szakiskola igazgatója, 1954-től 1957-ben történt nyugalomba vonulásáig a Zeneművészeti Főiskola tanára. Hangversenyein, rádiószereplései során főként Liszt és az új magyar szerzők müveit terjesztette. Lánya, Bárányi Klára, a mai Ifjú zongoraművész-nemzedék kiváló képviselője. H. J. munkaügyi osztályának vezetőjét. Az ülés résztvevői „A Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsa területpolitikai feladatai a negyedik vezetet, mely az együttműködés legfontosabb pontjait, elvi alapjait rögzíti. A vitában számos felszólalás hangzott el, javarészt a szakszervezeti munka legötéces terv során, A Csöng- fontosabbját, az érdekvédelrád megyei Tanács és az ml tevékenységet szorgalSZMT együttműködési terve" mázták a fölszólalók, tgy a című napirendi pontot vi- lakásépítésről és -elosztásról, tatták meg elsőként. Az a szolgáltatásokról, az lndoírásban előre kiadott anyag- kolatlan, s csak a rossz munhoz Hajas László, az SZMT ka „takarójául" használt ártltkára fűzött szóbeli kiegé- emelésekről hangzottak el szítést, majd válaszolt a észrevételek, javaslatok. Figyelemre hogy az méltó SZMT indítvány, kezdeméfölvetett kérdésekre. A megnövekedett jogok és = h=lják7eT a szökapcsolatait a tanácsokkal, ,fíie*z:?s\re pt allami mindenekelőtt a Csongrád lam°Satastmegyei Tanáccsal, más, állami, társadalmi szervekkel és szövetkezetekkel a munkások, a bérből és fizetésből 1971. második élő dolgozók érdekvédelme, kájáról. Ezt kővetően Turai Zoltán, az SZMT titkára adott tájékoztatást az elnökség félévi munkályhák megmentésében Jó pár százezer forint megtakarításához fűződő érdek arra Indít bennünket, hogy a Héra-ügyet ne tudjuk le ezzel a kategorikus, megfellebbezhetetlennek tűnő ítélettel. Ellenvélemény szakemberektől Szeptemberben az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület keretében működő, gázfelhasználással foglalkozó munkabizottság figyelemre méltó jelentést készített. A kéményerózió nagyon is közérdekűvé vált jelenségét kutatva megállapította, hogy a túlzott félelem alaptalan. Galambost István, a DÉGÁZ főmérnöke engedett bepillantást az idézett tanulmánya. Elmondta, hogy a világon, sőt Európában széleskörben, elterjedten használják a Héra-rendszerű cserépkályha-égőket, s azok semmiféle bajt nem okoznak. Csak néhány példát: Olaszországban, Norvégiában, Angliában, az NSZK-ban ma is építenek ilyen rendszereket és a biztonság fokozására különféle kéményszigetelést alkalmaznak. A külföldi eredmények alapján a Budapesten székelő Fűtéstechnikai Kutató Intézet munkaközössége már hazánkban is kidolgozta azt az eljárást, amellyel olcsón szigetelhető belülről a kémény. A módszer szerint flexibilis (hajlékony) alumínium csövet csúsztatnak a kéménykürtőkbe, így teljesen kiküszöbölik a rongálódást. Persze, emellett használható a műanyaggal való bevonás is. Budapesten (ahol már tavasszal megtörtént a kísérleti szigetelés) például az elköt felórás munka — a füstgázokat nem kényszerítjük újból vissza a járatokba, következésképpen azok több mint 150 fok feletti hőmérséklettel távoznak a kéménybe. Fizikai lehetetlenség, hogy kicsapódjanak, előidézzék a vakolat a habarcs pusztulásátl" Gazdasági érvek Lényegében tehát a feltételek máris megvannak a Héra-égő használatához — tanúsítja az ellenvélemény. Hihetően. Ráadásul az új gáztörvény sem tiltja alkalmazását, s az sem mellőzhető indok, hogy az említett átalakítással megnyugtatóan kiküszöbölhető a káros hatás. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a Héra-égő körülbelül 1700 forintba kerül, a konvektor pedig több mint 3 ezerbe, kiderül: gazdasági érvek ls szólnak a Héra mellett. Pedig gázprogram során egymás után bontják le a fűtőkészülékeket, még olyanokat ls, amelyek egyébként a földgáztüzelésre alkalmasak ... Végső szót mi nem mondhatunk ki a Hera-ügyben, nem menthetjük fel az IKV-t a felelősség, de a makacs szigorúság következményei alól sem. Az a célunk, hogy az Illetékeseket — elsősorban az Ingatlankezelő Vállalatot — arra késztessük: még egyszer mérlegeljék döntésüket az ésszerűség, a cserépkályha-tulajdonosok, a szegedi gázprogram, s nem utolsósorban az államkassza érdekében. Matkő István