Délmagyarország, 1971. november (61. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-17 / 271. szám

12 VASARNAP, 1971. NOVEMBER 11. Szellemi export Tatabányai szabadalom alkalmazásával építik fel Svájc legnagyobb cellulózgyárának új szennyvíztisztító berendezését. A Tatabányai Szénbányák víztisztító és dúsító berendezések gyárában ugyanis már sorozatban készítik az ipari szennyvizek, illetve az ipari célt szolgáló nyersvizek tisztítására alkalmas berendezéseket. A svájci gyár, a Cellulosefabrik Attisholz AG egyszeri felhasználására megvásárolta az egyik tatabányai víztisztító eljárás alkalmazásának jogát. Naponta nagy mennyiségű, körülbelül 60 000 köbméter vizet tisztítanak majd meg az új berendezéssel. Alkalmazásával rendkívül kedvező helyzetbe kerül a svájci gyár. A megtisztított vizet ugyanis újra felhasználhatják a gyártási folyamatban. A kiszűrt, iszappá sűrített rostos anyagot pedig, mint értékes papíripari aiapanyagot értékesíthetik. Az új tisztító berendezés üzembehelyezésével a természetvédelmi előírásoknak is eleget tesznek, mert elejét veszik annak, hogy a hatalmas cellulózgyár erősen szennyezet vize kárt tegyen a folyók, patakok élővilágában. Szakmai kollégium alakult a vízügyi igazgatóságon A gazdálkodás fegyelme, a gazdálkodási szemlélet egységesítése szigorú követelménnyé lépett elő, különösen az országos gazdaságpolitikai aktíva óta. Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóságon szakmai kollégiumot hívtak életre, éppen e követelmény jegyében. A kollégium meghallgatásával dönt az igazgatóság vezetője minden fontos kérdésben. Üléseinek napirendjére tűzik mindenekelőtt a legfontosabb párthatározatok és gazdaságpolitikai elhatározások szakmai megbeszélését, az ezekből adódó speciális feladatok meghatározását; az ágazatfejlesztési és finanszírozási kérdéseket; a vízgazdálkodási társulatok szervezési témáit; az éves feladattervet stb. Első ülését mór meg is tartotta az ATIVIZIG szakmai kollégiuma, s ezen áttekintette a vízügyi beruházások helyzetét, megfelelő határozatokat hozott a beruházások gazdaságosabb szervezésére, a határidők betartásáUiést tartott a TOT elnöksége A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöksége kedden ülést tartott. Az ülésen ott volt dr. Soós Gábor, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter első helyettese. Az elnökség meghallgatta Szabó István elnök tájékoztatását a Parlamentben a közelmúltban megtartott gazEgy váltás üvegnemű Boros-, sörös-, üdítő italos, különféle colás üvegeket visszaváltani az élelmiszerüzletekben nem mindig népszerű cselekedet. A kiszolgáló, akinek munkaköri kötelessége közé tartozik az üvegek visszavétele, sokszor úgy tekint ilyen alkalmakkor a vásárlóra, mintha az — enyhén szólva — valami vétséget követett volna el ellene. Ugyanúgy tudja pedig a kereskedő, az elárusító, mint ahogy a vásárló is, hogy az üres üvegek visszaváltására, annak lebonyolítására törvényerejű rendelet született, amely olvasható a Magyar Közlöny 1970. március U-i számában. Ez az Országos Anyag- és Árhivatal elnökének 1/1970. Á. H. számú rendelete, amelynek 8. paragrafus első bekezdésének b) pontja így hangzik: „Kötelesek az üzletekben forgalomba hozott áruk rendeltetésszerű használatára alkalmas betétdíjas üveg palackját — függetlenül attól, hogy azt az áruféleségeken belüli választékot (például hazai vagy importsör) üzletükben árusították-e vagy töltött állapotban hol vásárolták — az árhatóság által megállapított betétdíj ellenében a nyitvatartási idő bármelyik időszakában visszaváltani." Ez a rendelet él és hat, gondolná az egyszerű halandó. Dr. F. Gy. olvasónk is erre gondolva akarta beváltani üres Pepsi-Colás üvegeit még szeptember 4-én a Csongrád megyei MÉK tarjáni ÁBC-áruházóban. Szándékát azonnal elutasították azzal, hogy február óta üzletükben nem árusítanak Pepsi-Colát, a korábbi vásárlásból származó üres üvegeket augusztus l-ig visszaváltották. Ezzel azt is közölték, hogy a vásárló, aki későn „ébredt" fel, mehet a sóhivatalba. Olvasónk nem ezt tette, hanem kérte a panaszkönyvet és bejegyezte sérelmét, amelyre az üzlet vezetője, Mágori Imre szeptember 11-én levélben válaszolt, s a többi között ezt irta: „Az eladó helyesen járt el a Pepsi-Colás üveggel kapcsolatban az Anyag- és Arhivatal 1/1970. számú rendelete értelmében." Az üzlet vezetője ugyanazt a rendeletet idézte, illetve csavarta ki, amelyet e cikk elején mi is hangsúlyoztunk. Ezek szerint úgy látszik, nem várható el mindenkitől, akinek pedig kötelessége lenne, hogy egy rendeletet elejétől végéig helyesen ismerjen és pontosan alkalmazzon. Olvasónk nem hagyta magát kifizetni az üzlet vezetőjének válaszával, és panaszlevelet írt, ajánlott levelet a Szövetkezetek Csongrád megyei Értékesítő Központjának szeptember 14-i keltezéssel. Sajnos, a levél nem érkezett meg, pedig személyes kérésünkre és jelenlétünkben kerestette Regőczi István, a MÉK Csongrád megyei igazgatója. Sajnálatát fejezte ki a történtek miatt és hangsúlyozta, hogy ilyen jellegű panaszok szóban forgó üzletükre még nem érkezett hozzájuk. Ugyanakkor elolvastatta velünk az igazgató a Kereskedelmi Értesítő 1971. május 12-i számát, ajnely ugyancsak intézkedik az üres üvegek visszaváltásáról. Idézzük: „Nem kötelezhető az üzlet olyan üvegek visszaváltására, amelyek forgalmazásával egyáltalán nem foglalkozik, s így nincs meg a lehetőség, hogy az adott üvegtípust a boltból a szállítók visszaszállítsák. Egyes üdítő italos, colás üvegek formája, mérete beégetett címkéje eltérő. Ezért újratöltésük kizárólag a termékekkel foglalkozó termelőknél lehetséges. Nem kötelezhető tehát visszaváltani például Pepsi-Colás üveget olyan üzlet, amely kizárólag a Sztár- vagy CocaColát árusít. Ilyen esettben az üzletek kötelesek a vásárlók figyelmét felhívni, hogy milyen típusú üveget váltanak vissza." A Kereskedelmi Értesítőben olvasható szöveg mintha megmásítaná az üveg visszaváltásával kapcsolatos tudnivalókat, amelyeket a Magyar Közlöny idézett számóban olvashatunk. Különben — csodák csodája! — a tarjáni ÁBC-áruházban szeptember végétől, október elejétől ismét árusítanak Pepsi-Colát. A vásárlók figyelmét ezek után csak felhívhatjuk: most legyenek résen ! Siessenek visszaváltani az üres üvegeket minden mennyiségben, mielőtt az üzlet vezetője meggondolná „könnyelműségét". L. F. dasági aktívaértekezletről és megbeszélte azokat a tapasztalatokat, amelyeket a terlőszövetkezetek gazdálkodásában is hasznosítani lehet. A TOT elnöke hangsúlyozta, hogy a szövetkezetekben is jelentkeznek azok a gondok, amelyek a népgazdaság különböző ágazataiban, elsősorban a beruházásoknál fennakadást okoznak. A téeszek a megkezdett építkezéseket sok helyen nem tudják befejezni, néhol éveken át húzódik az építkezés. Elsősorban a növekvő beruházási költségek miatt kerülnek a gazdaságok nehéz helyzetbe. A termelőszövetkezetek gazdálkodása sokfelé azért sem zavartalan, mert több közös gazdaság még nem heverte ki az előző év elemi csapásainak következményeit, ezek az üzemek nem tudják tartani a tagok jövedelmi színvonalát sem. Szabó István foglalkozott a zöldségellátás és a cukorrépa-termesztés problémáival. Ahhoz, hogy a mezőgazdaságnak ebben a két növénytermesztési ágazatában lényegesen javuljon a helyzet, korszerűsíteni kell a termelést. Ehhez azonban anyagi eszközök szükségesek, a gazdaságok ugyanis önmaguk képtelenek előteremteni a termesztés fellendítéséhez szükséges pénzalapokat. A TOT elnöksége megállapította, hogy a termelőszövetkezetek Kölcsönös Támogatási Alapjának létrehozásával kapcsolatban kidolgozott elgondolásokat a téeszek vezetői általában kedvezően fogadták. Az elnökség megvizsgálta a téeszek belső ellenőrzésének megjavítására tett intézkedések eredményeit. A TOT elnöksége határozatot fogadott el arról, hogy december 6-ra összehívják az Országos Tanács ülését, amelyen elemzik a teszek gazdasági helyzetét. Ezen terjesztik majd elő a téeszek II. országos kongresszusának összehívásóra és a kongresszus irányelveire vonatkozó javaslatokat is. m§M SWÍ VSS* Téesz-paradicsom • UUOL - Mai auiuauiii A harkányi gyógyvíznek legendája van. Akik eljárnak a hegyes Dunántúlra vagy az önsegélyező és Biztosítási Csoport viszi el őket tíznapra pihenni, üdülni, mind elolvassák a találó feliratot, nézegetik a modern figurákat, amelyek megelevenítik a hajdani történetet. „Dél felől, ha szemre veszed, a harsányi csúcsos hegyet, láthatod, hogy több barázda van a sziklás hegybe szántva, és kakas, bak, macskaláb-nyom, látszik a hegygerinc háton, ... az ördög látva vesztét, toppantott nagyot, lyuk támadt és elnyelte legott. Hol pokolra ment, a földből kénszagú, meleg víz tört föl..." Csalódott ugyanis a lópatás, a szépséges Herka nevű lánykát kívánta, de nem kapta meg. Mérgében büdös vizet fakasztott. Ez most Harkány ipara, idegenforgalma, tőkéje. AZ ÜDÜLÉS NÉPMOZGALOM Téeszparadicsomnak is nevezhetnénk. Rendre érkeznek a szövetkezeti gazdák az ország különböző tájairól, Csongrád megyéből, Szegedről is. Népmozgalom ma már az üdülés, az országjárás. Hajdanán, tíz esztendővel ezelőtt, valósággal csábítani kellett a szövetkezeti tagokat, hogy üdülni menjenek, idegenkedtek, sajnálták azt a kevés keresetet, amitől a tíz nap alatt elestek. Nagy rábeszélésre elutaztak, ám két-három este utón az Állami Biztosító emberi-' úgy számolgatták, ki maradt még, ki „oldott kereket'. Pedig akkor is, ma is az ország legszebb helyei; Hévíz, Harkány, Debrecen, Budapest, Párád, meg Hajdúszoboszló nyújt élményekben felejthetetlen napokat, gyógyulást, pihenést. Hol van már az az idő? Tíz év alatt Csongrád megyéből 4 ezer 315 téesz-tagot üdültetett az önsegélyező és Biztosítási Csoport. Harkányt 1836-an keresték fel. Nem véletlenül. 1961-ben kezdődött itt a csoportos üdültetés, 200 embert fogadott a Pécs környéki falu. Tíz esztendő nagy változásokat hozott Fellendült az idegenforgalom, szállodák épültek, kórház és a falubeliek is módosodtak. Megtalálták módját a leghasznosabb életformának. A környezet, az új házak mind erről tanúskodnak. Igaz, nem tartanak ott, ahol Hévíz, de 1961-től összesen 21 ezer CSÉB tag üdült itt, ennek 95 százaléka téesztag, leginkább 55 éven felüli. A fiatalok nyáron rajzanak. Van olyan nap, amikor 10—12 ezer ember is megfordul itt. Jól ismerem az üdültetés mozzanatait; emlékeket, arcokat őrzök, hangulatot. Tudom, hol van Hévízen a pletykapad, a tóban rá-rátelepednek, különösen akiknek bőven akad mondanivalójuk. Előttem Soós Ferenc téesztag levele, amit Harkányból írt haza családjának. „Álmomban sem gondoltam, hogy ilyen jó lesz, és ilyen kedvesen fogadnak bennünket. Mindjárt, hogy beléptünk a Napsugár Szállóba, szép tiszta szobákat jelöltek ki, ahol lakunk. Selyempaplannal takarózunk, ha olvasni akarunk, meggyújtjuk a villanyt, az ágyak mellé éjjeli lámpákat szereltek. A fürdést meg el se tudom beszélni, olyan jó. Aranyat ér az itteni víz. Reggelit, ebédet, vacsorát az étteremben adnak, pincérek szolgálnak fel. Mindennap húst eszünk. Kirándulásra is vittek, a siklósi várba. Hatalmasak a falai. Zsigmond királyt ide zárták a nemesek, a kazamatákba, vagy hogy hívják. Szóval, sok itt a látnivaló." EMBERI KÖZÖSSÉGEK Egyre többen igénylik az üdülést. Nemcsak pihennek, ismerkednek a tájjal, az emberekkel. Harkányban egyegy idényben 3 ezer 200 téesztag kap helyet. Az ország 13 megyéjéből és Budapestről is érkeznek. Bevált a CSÉB. Napjainkban többmillió tagja van, megyénként 60—120 ezer. Emberi közösségek lettek. Az önsegélyezés nélkülözhetetlen minden társadalomban. Már a rómaiaknál találkozhattunk legprimitívebb formáival. Hazánkban a világon egyik legfejlettebb formája van a biztosításnak. A CSÉB különböző módozataival minden igényt kielégít. Október végén összehívták Harkányba azokat, akik ezt a tömegmozgalmat szolgálják. Napokig vitatták a tapasztalatokat, a tennivalókat, mert az igények nőnek, egyre nőnek, és tíz nap üdülés alatt a szövetkezetieknek a lehető legtöbbet kell nyújtani. Vannak javítanivalók: fele arányban nyáron is üdüljenek ezentúl, több kétágyas szobát bocsássanak rendelkezésükre, színházi előadás legyen minden csoportnak. Jó volt hallani a vitát. A számok árulkodtak. Nemcsak arról, hogy az „utazó-öregség" idejét éljük, hanem arról is; intézményesen, gondosan törődnek az idős, s fiatal szövetkezetiek szórakoztatásával, pihentetésével. Áldoznak a termelőszövetkezetek is. Jövőre például százszemélyes új üdülő nyitja kapuit Harkányban, amit közös összefogással néhány baranyai gazdaság épít. Eggyel több lehetőség. És a csereüdülések jugoszláv, csehszlovák, lengyel kapcsolatokról; jönnek ide Baranyába, s mennek innen a téesztagok. Modern „népvándorlás". Ki merte remélni? Nem olyan régen szokás volt az elöregedett parasztokat kizavarni saját hajlékukból, meghúzhatták magukat az istállókban, a padlásokon, kitaszítva, kenyéren, vízen szeretet, gondoskodás nélkül. Rövid idő, nagy változás. Még nagyobb remények. Épül a Nívó Ksz üzemháza Mint ismeretes, a Nívó Faipari Ksz súlyos anyagi zavarba került az év elején, s úgy látszott, nem tudja befejezni a megkezdett üzemház építkezését. A szövetkezet nemrég segítséget kapott a szegedi, a megyei ktsz-ektől: a KISZÖV Közgazdasági Bizottsága megvizsgálta a beruházás helyzetét és javasolta, hogy a Csongrád megyei szövetkezetek Kölcsönös Fejlesztési Alapjából nyújtsanak anyagi támogatást, hitelt a Nívónak. A javaslat alapján a megyei szövetkezetek képviselői 4,5 millió forintos hoszszú lejáratú, valamint 2,4 millió forintos eseti hitelt szavaztak meg a Nívó számára, az utóbbit 1972 végéig kell visszatérítenie. Az „utolsó órában" érkezett segítség nyomán — mint ahogy a helyszínen tapasztaltuk — újult erővel indult meg az építkezés. Halmi Imre, a szövetkezet elnöke elmondta, hogy december 15-én így megkezdődhet a régi raktár, illetve festőüzem kitelepítése a részlegesen elkészült új csarnokba. A termelés sem áll le, hanem a folyamatosan áttelepülő egységek a lehetőség szerint nyomban megkezdik a munkát. Az áttelepülés előreláthatólag 1972 január végéig tart. A szegedi ipari szövetkezet számára kedvező jel, hogy termelése az építkezés idejében nem csökkent, s eddig mintegy 32 millió forint értékű árbevétellel 2 millió 700 ezer forintos nyereséget ért el. Az év végére a termelési érték előreláthatólag eléri a 42 milliót, s a nyereség pedig a 3 és fél milliót. Természetesen ebből a pénzből legnagyobb részt az építkezésre, illetve a termelés újjászervezésére fordítják. ÖSSZEFOGÁSSAL TÉESZÜDÜLÖT! Kicsit szomorú lettem. Hét esztendővel ezelőtt újságcikkben vetettem fel, Szegeden megépülhetne téeszösszefogással egy üdülő. Minden feltétel meg volt hozzá. Mégis, minden maradt a régiben. Talán most sem lenne késő, közös összefogással a megye szövetkezetei felépíthetnék. Nézegetem az üdülőket. Boldogok. Otthon hagyták apró kis gondjaikat, nevetgélnek, vidáman töltik az időt. Szép ősz jár rájuk. Kedvez az idő. Ilyen lehetett a paradicsomban. Talán ilyen se. Sz. Lukács Imre