Délmagyarország, 1971. november (61. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-14 / 269. szám

SZARVASCSAPÁSON VASÁRNAP, 1971. NÖVEMBER 14. Bartók Cantata Profanája a képzőművészetben Harmincöt éve, 1936. november 9-én hangzott elv Budapesten Bartók Béla Cantata Profána-jának magyarországi ősbemutatója. A bemutató Vaszy Viktor érdeme volt, 6 tanította be a Palestrina Kórust, melyet Dohnányt Ernő vezenyelt Az előadás szólistái Rösler Endre és Palló Imre voltak. MÓ, csodálatos élet! Ó, csodálatos szabadság! Ó, Bartók Béla zöld, óriás lángokat lövellő szarvasszíve, váltsd meg a mi törékeny árvamindig-újat akaró szivünket, kőben, fában, zenében, betűben." (Juhász Ferenc) Bartók Bela Cantata Profana cimu alkotása az eletmű egyik központi darabja, értékénél, nagyságánál és problematikájánál fogva a magyar és az egyetemes művészét egyik lehetséges 20. századi modellje. Elkészülte óta példaként áll a magyar művészét i élet legjobbjai előtt. A népben-gyökerezó egyetemességigeny „virágzó világfája" nőtt belőle: oltara, imádságos könyve. Mai vívódásaink, dacaink és lázadásaink, vágyaink és gyötrődéseink kelnek életre a Cantáta Profana nemzedéki drámájában, a szabadsagért újjászületésben és erdő-elménye is ott vibrál a mai ember nagyváros-dzsungel-érzésében. Különösen ma aktuálisak és égetóek ezek a gondolatok, amikor megértek a kor, a társadalom feltételei arra. hogy Bartók Béla igazságát, a bartóki szintézist, modelljének egyetemessegét megértsük, alkalmazzuk és kiterjesszük a művészet,, a kultúra egészére. A Cantáta Profana egyik új birodalma a képzőművészet. Az a táj, erdő, rengeteg, ahol .Bartók kantátájából a színekbe, vonalakba. formákba — lapokra, vásznakra, köbe-fába . álmodott szarvasokat tereltük. A szarvas-motívum nem ismeretlen a magyar művészetben, különösen nem a magyar nép évezredes ábrázolóművészetében. A magyar nép története folyamán megőrizte, apolta, dédelgette eredete legendájának misztikusan tisztelt és szeretett állatát, a csodaszarvast. Ha a magyar művészét tárgyi néprajzát tekintjük végig, számos hasznákti tárgyon, eszközön találhuWnk feslett, spanyolozott, karcolt szarvasokat. Tülkükbe vésett szarvaslegendák, bőrbe domborított, tálakra festett, tükrösökbe karcolt szarvasallatok jelzik a megőrzés sokrétűségét. Ehhez az évezredes, .ic&ewr Dóa. bartóki mű az új gondolatot, az új eszmeket. Azok a művészek, akik eljutottak Bartók Bélához, eljutottak a Cantáta Erofanahoz is. Szegedi, Illetve Szegedhez valamilyen módon kötődő képzőművészek alkotásaival bizonyítjuk a Cantáta termékenyítő hatásét. Ezek a művészek a Cantátaühlette vagy- és álom világot pró. bálják megfesteni, megfaragni úgy — akár a régi mesterek freskóikon —. hogy Bartók és szarvasai mellé saját arcmásukat, sőt nemzedékük, a „szarvasosnak" keresztelt nemzedék portréját is megfestik — faragják. Festők és szobrászok kísérlik meg vágy és valóság, szándék és beteljesülés, indulás és megérkezés két pólusát összeszikráztatva a betekintést, a bartóki szintézis titkaiba. Jelképeik, szimbólumaik mögött a mai ember, a 20. századi ember érzés- és gondolatvilágát, a század forrongó totalitását is láttatná Feladatuk tehát azokat vizuálisan megjeleníteni, belegyökereztetni és kivirágoztatnl a képzőművészet és az egyetemesség folyamatába. A „csak tiszta forrásból1" élmenye hatja, át Szalay Ferenc vásárhelyi festő munkásságát. Művészetének első ihletője a korareneszánsz tiszta formakultúrája, melyhez Szalay hozzáadta korunk nyugtalan, drámai ellentétekre is fogékony gondolkodásmódját. Szépség és tiszta ösztönös győzelmét keresi a művész a megszokottal, az elöregedővel szemben. Eszközei újak. egyszerűek és frissek — ez a bonyolultan szimbolikus kompozíciókat is áttekinthetővé, egységes egésszé teszi. Szalay Ferenc Cantáta Profana című festménye öt részből áll, öt egységből, melyek egymásnak adják át a történés fonalát, a képi ritmust, a belső struktúrát, a feszülő dinamizmust. Első látásra epikus alkotásnak tűnik a kép: a művész öt egymáshoz kapcsolt táblaképben mondja el — egy festő eszközeivel — a szarvassá változott fiúk szomorú-büszke történetét. Nem egyszerű vizuális " epika ez. A műben a gondolatot és érzéseket egymáshoz kapcsolódó szimbólumok hordozzák, melyek széles kapukat tárnak az asszociációknak: az öregapó meggyötört feje; a kilenc fiú egymást átható, szemekkel hangsúlyozott csoportja; az erdő, mely tiszta és zárt; az ágak közül kitekintő fiúszem és szarvasszem; a kilencre teritett asztal; a végtelenrenyomda az egyszerű, szigorú beszedet követeli. Ráadásul Bartók géniusza legyőzhetetlen nehézségnek, áthatolhatatlan falnak tűnhet a mai művész számára. A könyv lapjait kapuknak fogta fel Kass, minden kapu egy-egy bartóki titkot rejt. Így kalapálta ki kék-vörös, fekete-vörös, vörös-fekete-arany disszonanciájából a képeket Kass János lapjain komplex élmény jelenik meg. A bartóki és a juhászi gondolat szintézise. A kettő kiegészíti egymást, két oldalról segíti, támogatja, hogy egy harmadik műfaj eszközeiből építse újjá a Cantátát. Mint a szarvas, ha vízbe néz, úgy látja ebben a zenében, Juhász költeményében és rajzain Kass saját arcmását, saját sorsát, életét. Nemzedékénele sorsát, életét. Olyan közel állnak hozzá a Cantáta Profana szimbólumai, anynyira átélhetővé, megfoghatóvá, letapogathatóvá teszik számára a zenét, Bartók zenéjét — vizuálisan is. Ebből a vizualitásból gondolatsorok, képsorok, újabb művek születnek, melyeket. Kass János grafikában, rézmetszetben, kőben, fémben realizáL Szabó Iván utolsó alkotói korszakában Bartók-interpretálással jegyezte e( magát. Számos fába faragott reliefjével állt a Bartókot lefordító művészek sorába. Ezeket a domborműveket a fa formája is alakította-segítette a megvalósulásban. A cseresznyefapallók őrzik a fa hajdani, ősi formáját: alul a törzsét, felül az elágazásokat. A kibomló elágazás szinte emberi hangon sugallja: ide kell faragni a Cantáta Profana szarvasait. Ez a gondolat alakította reliefjeit: A fából faragott királyfit, a Kékszakállút, A csodálatos mandarint, az Allegro barbarot és a Cantátát is. Szabó is szimbólumokkal dolgozik. A dombormű egeszében is szimbólum, az alsó figurák a jelenhez, a valósághoz közelebbi, a felső figurák távolabbi absztrakciók. A reliefeken a művész végigvezeti az ellentétes plasztikai megoldást, a pozitívan és negatívan vésett formák kontrasztját. A Cantáta Profana drámája is erre a kompozíciós ellentétre épül. Az .apa alakja szigorú, merev állásban uralja a relief alsó felét. A figura pozitív faragású. Fölötte negatívba vésett szarvasok ágasbogas. játékos vonalritmusukkal adják az apa figurájának ellentétét, az elveszett otthon és a megtalált szabadság jelképeként. A Cantáta Profanát idéztük és Bartók szellemét. Azt miként, képes egy más műfaj képviselője behatolni a bartóki világba, mennyire tudja magéávé tenni Bartók modelljét, milyen melyre tud merülni benne. Képzőművészeket és müveket vallattunk. Abban az erdőt-növesztő, szarvastterelő világban, jártunk, mely Bartók óta egyik legszebb vidéke a magyar művészetnek. „Vetekedik vala három féle világ" — kezdi Bartók tervezett triptihonját, s maga hozza meg az azóta is érvényes értékítéletet: „Aki szebbet teremt, elsőség is azé" TANÉI LAJOS A KÉP KÖZEPÉN A SZVJKOVATHY (ADY ENDRE) TERI SPORTPÁLYA, FÖLÖTTE A HON VED TER kel takart arca, szántóföld-homloka; a szarvassá változott fiúk egymást 'átható közössege, agancsuk rengetege. A részek összecsengenek egymással, az összefüggések nyomán szimbólumok, szimbólum-rendszereik jönnek létre, állítanák és tagadnak, tézisek és antitézisek, a művészi szintézis megteremtői, A kompozíció e3só részlete, ahol az apa meggyötört arca és a bartóki szöveg első sorai vannak, összecseng a negyedik résszel, ahová a jajgató-síró anyát, a terített asztalt és a szabadbanyitott ajtót festette a művész. Ez a régi, a megtagadott világ, az otthon, a szülői ház, amit el kell hagyni, ahonnan ki kell törni a fiúknak. A második rész az ötödikkel kapcsolódik. A fiúk a változás előtt és után. A kilenc fiúfej és a kilenc szarvasfej a szabadság elnyerését, az új világot szimbolizálja. A fejek mindkét esetben áthatják egymást, egymáshoz szórósán, szervesen, elszakithatattanul kapcsolódnak, fgy válnak eggyé, csoporttá, szemekkel — tiszta forrásokkal — hangsúlyozott közösséggé. A harmadik, középső rész a határkő, a változás egyetlen tanúja, az erdó képe. Itt történik a konfliktus, a búcsúztató és a búcsú, az qlmúlás és megérkezés, a szakítás és eljegyzés. Fái stilizáltak, zárt egységként alkotják az ei*dőt. Ágai agancsok is már, tüskék is, indák is. Két szem szimbolizálja a változást, az átalakulást. Egy emberszem és egy szarvasszem. Két szimbolikussá emelt szerv nagyszerű, tömör egysége, asszociáció-kútja. A szegedi születésű Kass János több rajzot készített Bartók Béla zenéjéhez es egy sorozatot Juhász Ferenc Szarvas-énekéhez. Egyik kiállításának mottójául is a tragikus sorsú szarvasfiút választotta. Kass János grafikusművész. Könyvész. A kbny vésznek, illusztrátornak nehéz feladattal kell megküzdenie. A könyv nem táblakép, s a technika szoros kötóttség.e a m.egyalósulást végletesen és'véglegesen befolyásolja. A Kass János Illusztráció A ZSINAGÓGÁTÓL BALRA LENT A VALÉRIA (BARTÓK BELA) TE»