Délmagyarország, 1971. október (61. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-13 / 241. szám

1971. OKTÓBER 13.. SZERDA 3 Tanácskozik az ipari szövetkezetek kongresszusa Fehér Lajos elvtárs felszólalása Az ipari szövetkezetek VI. kongresszusa kedden reggel a beszámolók, a határozati javaslatok és az alapszabály­tervezet feletti vitával foly­tatta munkáját. A délelőtti órákban szólalt fel Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottsága tagja, a Minisz­tertanács elnökhelyettese. Elöljáróban a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizott­sága és a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány nevében köszöntötte a kongresszus résztvevőit, s általuk az ipari szövetke­zetek több mint 300 ezer dolgozóját. Az esemény jelentőségét méltatva hangsúlyozta, hogy az 1100 ipari szövetkezet fél évtizedes munkájáról számot adó tanácskozás az új gazda­ságirányítási rendszer beve­zetése, ezen belül a korsze­rű szövetkezetpolitikai elvek és gyakorlat kialakulása nyo­mán bekövetkezett megújho­dás és fellendülés nagy ered­ményeit értékelheti az or­szág közvéleménye előtt. Fehér Lajos méltatta a szövetkezetek­nek a szocialista társada­lomban és a népgazdaság­ban betöltött szerepét, miközben kiemelte, hogy pártunk IX. és X. kongresz­szusa, majd ezt követően az országgyűlés legutóbbi ülé­sén elfogadott egységes szö­vetkezeti törvény határozot­tan és világosan állást fog­lalt abban, hogy szocialista államunk hosszú távon számol a szövetkezeti moz­galommal, támaszkodik reá. Pártunk és kormányunk a szövetkezeti tulajdont az ái­lami tulajdonnal azonos jel­legűnek, következésképp az állami vállalatok és szövet­kezetek egymás közti kap­csolataikban egyenjogúnak ismeri el. A szövetkezetek tevékenységét a szocialista tervgazdálkodás elválasztha­tatlan szerves részének tart­ja. A szövetkezetek önállóan gazdálkodnak, s demokrati­kus működésük, önkormány­zatuk keretei között a tagok egyéni érdekeit, valamint a szövetkezeti csoport- (válla­lati) érdeket kellőképpen összhangba hozzák az össz­társadalom érdekeivel. Mind­ezekből kiindulva a szocialista állam ma és a jövőben is politikailag, gazdaságilag hathatósan támogatja a szövetkezeti gazdálkodást. A Központi Bizottság és a kormány pozitívan értékeli a szövetkezeteknek a beszámo­lási időszakban elért ered­ményeit: jól alkalmazkodnak a gazdaságirányítási reform adta lehetőségekhez. Mint egyre korszerűsödő kis- és középüzemekben, a szövet­kezetekben oldható meg gaz­daságosan az állami ipari nagyüzemekben gazdaságo­san meg nem valósítható ki­sebb szériájú, a lakossági igényeket kielégítő cikkek, továbbá speciális egyedi ter­mékek gyártása. A szövet­kezetek, élve lehetőségeik­kel. évről évre nagyobbrészt vállalnak a fogyasztók ellá­tásából. Nagy jelentőségű az építőipari szövetkezetek te­vékenysége. Bírálta azonban Fehér Lajos a szolgáltató ágazat tevé­kenységének kelleténél las­súbb fejlődési ütemét, ez az a munkaterület, ame­lyen megfelelő segítség mel­lett előbbre kell lépni. Szó­lott a szövetkezeteknek az ipartelepítésben elért ered­ményeiről: 60 új vidéki te­lephelyen csaknem 20 ezer dolgozónak teremthettek munkaalkalmat — főként iparilag kevésbé fejlett me­gyékben. Bátorította — elsősorban a feldolgozó gépiparban — a kooperációs törekvéseket; fő­ként az építőipari szövtke­zetekben a technológia kor­szerűsítését és a fejlesztés során a saját erőforrások hatékonyabb mozgósítását. Szólott a szövetkezetek vál­lalati önállóságáról, a belső demokratizmus fejlesztéséről és a tagsági érdekeltség fo­kozásáról is. Az ipari szövetkezetek kongresszusa ma folytatja munkáját. lUlunkaivedeliini Kétnapos országos munka­védelmi tanácskozás kezdő­dött a SZOT munkavédel­mi osztálya rendezésében a siófoki bányászüdülőben. Mint az első nap előadói el­mondották, a hosszú ideig érvényesülő csökkenő ten­denciával ellentétben az idén az előző év hasonló idő­szakához képest, emelke­dett a balesetek száma. Az okokat elemezve elsődlege­sen arra mutattak rá, hogy a vállalatok nagy többségé­nél lazult a munkafegyelem, és ennek részeként a mun­kavédelmi szabályok meg­tartásával kapcsolatos fegye­lem is. Díszdoktori székfoglaló Mint már jelentettük, a fennállásuk 50. évfordulóját ünneplő szegedi egyetemek hétfői, díszdoktoravató köz­gyűlésén távollétében a Jó­zsef Attila Tudományegye­tem díszdoktorává avatták Viktor Mihajlovics Chik­vadze professzort, a Szovjet Tudományos Akadémia ál­lam- és jogtudományi inté­zetének igazgatóját. A vi­lághírű szovjet jogtudós hét­főn Moszkvában a nürnber­gi per 25. évfordulója al­kalmából tartott tudományos konferencián elnökölt; az ünnepélyes szegedi avatá­son ezért nem vehetett részt. De tegnap, kedden már meg­érkezett Szegedre és a Jó­zsef Attila Tudományegye­tem jogi karán megtartotta díszdoktori székfoglaló elő­adását A szocializmus poli­tikai rendszere és a tudomá­nyos-müszaki fejlődés cím­mel. az érdekes előadást. Zár­A kan tanács ülese, ame- szót dr. Antalffy György lyen a székfoglaló elhang- dékárl) az ülés elnöke mon­zott, nagy tetszéssel fogadta dott. Útban a tízemeleteshez Sok minden kell ahhoz, hogy valaki otthonának érez­ze a lakást, amikor hazatér. Nyugalom is, kényelem is, talán legelsősorban az, hogy a lakás egészen az övé le­gyen. Sok minden kell ahhoz, hogy az ember kellemesen érezze magát a munkahe­lyén, hogy kedvvel tegye dolgát a műszak alatt. Töb­bek között az is, hogy nyu­godt otthona legyen; ne a lakásgondokkal őrlődjenek a gondolatai elindulás és visz­szatérés között is. Ilyen meggondolásokból tették lehetővé a lakásépítés, lakásvásárlás vállalati támo­gatását, s az így teremtő­döt alapokból adnak egyre több munkahelyen kamat­mentes, hosszú lejáratú hi­telt a dolgozóknak. Például a Kenderfonó és Szövőipari Vállalatnál. Csillo­MASFÉL SZOBAS SZÖ­VETKEZETI KÖVETKEZE­TES SEGÍTSÉG gora őszült hajú, derűs arcú ember a szegedi kenderfonógyár szb-titkára, Joó György. Most is két ké­relem hever az asztalán. Szabályos nyomtatványok ezek, látszik, hogy a válla­lat felkészült a támogatás­ra. A rubrikákban termé­szetesen az is szerepel, hogy ki hány esztendeje munkál­kodik itt; a hűségeseket, a régi dolgozókat részesítik előnyben. — Tavaly 8-an kaptak köl­csönt, 80 ezer forintot, idén eddig 12 dolgozónak adtunk pénzt építésre, lakásvásár­lásra: 108 ezer forintot. Eb­ből is látható, hogy most többet tartalékolunk ilyen célra. Az új, öt évre szóló kol­lektív szerződés külön feje­zetet szentel a lakáshoz se­gítésnek. A 4. számú mel­léklet címe: Szabályzat a la­kásépítés vállalati támogatá­sáról. Itt olvasom, hogy a támogatás családonként 20 ezer forint összegig lehet­séges, nagyon kivételes eset­ben 40 ezer forintra növel­í hető. tervek koordinációjával, egyeztetésé­vel. sokoldalú szakosítási ajánlások ki. dolgozásával megkezdődött a nemzet­közi munkamegosztásban rejlő elő­nyök. lehetőségek feltárása. Ez az újabb — második — fejlődési szakasz nagy eredményekkel párosult. köl­csönösen megalapozta a szocialista or­szágok gazdaságainak hosszabb távú, tervszerű fejlesztését. Mindenekelőtt középtávon számba vették egymás alapvető nyersanyag, és energiaszük­ségleteit. megteremtve azok kielégíté­sének lehetőségeit, feltételeit. Megál lapodtak a legfontosabb ipari és me­zőgazdasági termékeik szállításának ötéves keretszámaiban, új KGST-in­tézmények, állandó bizottságok ala­kultak a bonyolultabb feladatok ellá­tására sitb. A növekvő igényekhez és lehetősé­gekhez képest azonban a kialakult formák és módszerek elégtelennek bi­zonyultak. A KGST különböző szintű szerveinek egyenrangú döntései gyak­ran félmegoldásokat, kompromisszu­mokat szültek. A szakosítási ajánlá­sok például bizonyos termékeknél szentesítették a meglevő gyártási pár­huzamosságot. Sőt esetenként — az ajánlás ellenére — újabb ország is bekapcsolódott a gyártásba. A komp­romisszumok. a félmegoldások szük­ségképpen következtek abból. hogy a gazdasági fejlettség különböző szint­jén álló. eltérő feltételek közt tevé­kenykedő, a feladatokat esetenként más-más nézőpontból megközelítő nyolc tagország nemzeti érdekei bizo­nyos kérdésekben nehezen összeegyez. tethetőek. Ezek áthidalására alakult meg a KGST-n belüli szervezetként például az Intermetal. a kohászati, vagy a csapágyipari nemzetközi együttműködést szervező intézmény. Kétoldalú megállapodással közös vál­lalatok (Haldex. Intranszmas. Agro­mas stb.) alakultak, műszaki és koo­perációs kapcsolatok szövődtek, és így tovább. A KGST-országok együttműködé­sének újabb fejezetét, a szocialista integrációt megjelölő közös program messzemutató céljait a tapasztalato­kat hasznosítva, hosszú távon, foko­zatosan kívánja megvalósítani. Nem törekszik tehát minden kérdésben nyomban a teljes körű érdekegyezte­tésre. valamennyi tagország együttes cselekvésére. Az integráció általános értelmezésé­vel vezettük be sorozatunk első írá­sát. S azok kedvéért is. akik a lénye­get szeretik tömör definíciókra le­egyszerűsíteni, fejezzük be azzal, a szocialista integráció pontos és konk­rét meghatározására egyelőre nem vállalkozhatunk. Hiszen minőségileg olyan új fejlődési szakaszról van szó. amelynek kibontakozása hosszú esz­tendőket igényel, s jelenleg még nincs, nem is lehet elég gyakorlati tapaszta­latunk az elméleti általánosításhoz. A magyar gazdasági reform tapasztala­taiból is tudjuk, hogy miután a tár­sadalom. a népgazdaság megoldásra váró kérdéseit nem lehet laboratóriu. mi körülmények között kikísérletez­ni, időnként gyakorlatias kezdemé­nyezések lendítik fel. orientálják, ala­pozzák meg a további elméleti mun­kát. Később pedig a tapasztalatok el­méleti általánosítása további lendüle­tet ad a gyakorlatnak, s szükség sze­rint korrigálja is azt. A szocialista integráció kibontakoztatásának első szakaszában hasonlóképpen a gyakor­latias kezdeményezéseké a döntő szó. Tegyük mindehhez hozzá: bár a gaz­daságilag fejlettebb tőkés világ integ­rációs folyamata meglehetősen előre­haladott. jellegének. keletkezésének és további irányainak megítélésében a polgári közgazdászok véleménye még ma is eltérő. Kovács József „Ezenkívül a vállalat a dolgozók társas- és családi­ház-építéséhez az önköltség­nek megfelelő térítés elle­nében, a mindenkor érvé­nyes jogszabályok keretei között lehetőségei szerint se­gítséget nyújt az építkezés előkészítő munkálatainak el­végzéséhez, fuvareszközök, felszerelések kölcsönzésével stb." Szécsi Gézáné fonónő 10 ezer forintot kér kölcsön a KSZV-től. Az indoklásban írja: mint bérlők, 1970. áp­rilis 10-ig a baktói kisker­tekben laktunk. Az épület a belvíztől annyira megrongá­lódott, hogy teljesen élet­veszélyessé vált. Ezért a II. kerületi tanács kilakoltatott bennünket. Ideiglenesen a Bécsi krt. 2—4. sz. alatti szárítóhelyiségben nyertünk elhelyezést. Lakáskiutalá­sunk szóbeli igéret szerint 1971. okt. 10—15-i időszak. (Besorolási sorszám: 7.)" Szécsiné 1966 óta dolgozik a gyárban. Két gyermeke van. Ugyancsak tízezret kért a háromgyerekes Németh József né, aki 1960 óta mun­kálkodik itt. Mindkettőjük kérelmén ott az üzemveze­tői ajánlás: „Eddigi munká­ja alapján javaslom hosszú lejáratú előleg adását." — Ezeket a kérelmeket — mondja Joó György — a szakszervezeti bizottság nz igazgatóval együtt vizsgálja meg. A vállalati szakszer­vezeti tanácshoz továbbít­juk, ők és a vezérigazgató döntenek... Magas, erős asszony Engi Antalné. A fonó háromban dolgozik, nyújtósként, 1966­ban jött a kenderfonóba. Ko­rábban a textilművekben is — ahol a Könnyűipar Kivá­ló Dolgozója címet kapta — s most itt is —, április ne­gyedikén a vállalat kiváló dolgozója kitüntetésben ré­szesült, — kiérdemelte az elismerést, megbecsülést, ö nemrégiben adott be kérel­met a szakszervezethez. — A napokban jött meg a válasz, 8 ezer forintra jó­váhagyták. Tízezret kértem, de elég lesz ez is. — Mennyi pénzt kell be­fizetni? — Kereken 27 ezret, a másfél szobás szövetkezeti­re. — Spórolt pénz? — El is adtunk ezt-azt, összejött 17 ezer. Most meg­kapom a 8 ezret, a fizetés­ből is tudunk eltenni. A mostani lakásukról be­szélgetünk. Belvizes, 1969­ben életveszélyesnek nyilvá­nították. 1970. januárjában meglakták a Csongrádi su­gárúti iskolát is: oda költöz­tették ki őket. — Egy szoba-konyhánk van. Mi ketten a szobában lakunk, sógoromék a kony­hában. Két gyerekkel: egyik kicsi, másik pici. Tabán „CSERÉLNI utca 24. AKAR?" „Roska­dófél­ben van a ház, hámlik le a vakolat" — ezek a sorok idé­ződnek föl a látványtól. En­giné az udvar végébe kalau­zol. Közben mutatja: — Ez a lakás alá van dú­colva. Kiköltöztették belőle a lakókat. — Tán cserélni akar? — kérdi keserű felhanggal egy barna fiatalasszony, amint a következő lakás előtt elha­ladunk. De ki cserélne itt valaki­vel is! Talán ha a más út­nak induló Engiékkel? Szin­te csak négyzetméternyi elő­szobában izzik a tűzhely, egy örökké nyitott — másként még kisebb lenne a hely — ajtón át jutunk a tulajdon­képpeni konyhába. Egy he­verő és két kis gyerekágy szorul egymáshoz: csak a lé­péseknek marad még egy kevéske hely. A sógornő van itthon, meg a 18, illetve 7 hónapos kisbabák. Innét az egyetlen valami­revaló helyiségbe lépünk: itt lakik Engi Gyuláné és élet­társa. Ez is zsúfolt, de a lé­legzetre, mozdulásra leg­alább van egy kis tér. — A mi sorszámunk 62. A sógornőm családjáé 1070. Nyilván jobb lesz nekik, ha a helyünk felszabadul, de így is nehéz lesz a két ki­csivel kivárni. S annál nehezebb, mert a ház elhanyagoltsága többszö­rösnek tűnik. Az udvari vé­cék ügyében — mondják a lakók — március óta több­ször szóltunk már az IKV­nak: tisztíttassák ki. Ki is jött a Talajerőtől a tartály­kocsi, kétszer. De mind a kétszer rövid csövet hoz­tak. Azóta? Hát hiszen lát­ja, érzi... Mehettünk akár­hová, semmi eredmény. Igen. És itt, az udvar vé­gében, a pöcegödör elöntött deszkái körül, gyerekek is játszanak! Engiék — remélik hama­rosan — költözködnek a tarjáni tízemeletesbe. A társadalom, a vállalat és a maguk ereje összeadódik; sa­ját, külön, szép lakásuk lesz. De a többiekkel is törőd­ni kell. Az ilyen házak el­hanyagoltsága csak azt je­lentheti: nem érdemes már költeni erre vagy arra. Az emberek gondjaira-bajára viszont még fokozottabban kell figyelni — a kiköltözés szép percéig! Simái Mihály Bérpótlék a pontos munkáért A kohó és gépipari mi­niszter és a munkaügyi mi­niszter most megjelent együt­tes utasítása értelmében ezentúl a havi alapkereset 6—8 százalékának megfelelő úgynevezett kiemelt szerelés­helyi pótlékot fizetnek a munkásoknak azokon a mun­kahelyeken, ahol a kiemelt beruházások technológiai szerelési munkáit az előírt határidőre elvégzik. Ha eze­ken a helyeken több műsza­kot, vagy folyamatos mun­kabeosztást rendelnek el, úgy a több műszakban fog­lalkoztatott munkások és alkalmazottak úgynevezett műszakpótlékot is kapnak, havi alapkeresetük, illetve alapbérük 5—10 százalékát.

Next

/
Thumbnails
Contents