Délmagyarország, 1971. október (61. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-05 / 234. szám

» KEDD, 1971. OKTÓBER 5. 3 Iraki küldöttség hazánkban Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter meghívására hétfőn este — katonai küldöttség élén — Budapestre érkezett Hammad Shehab vezérezredes, az Iraki Köztársaság honvédelmi minisztere. A vendégeket katonai tiszteletadással fogadták. Jelen volt a fogadásnál Czinege Lajos is. (MTI) Újabb zárógátat építettek a Gyöngyösön Nem jutott mérgezett víz a Tarnába Az Északmagyarországi sikerült közömbösíteni. Vízügyi Igazgatóság dolgo- Emellett bizonyít a patak zói a polgári védelmi szer- alsó szakaszának vizében vekkel közösen tovább foly- élő halak és békák megfitatják a küzdelmet azért, gyelése is: pusztulás nem hogy mielőbb megtisztítsák történt. A biztonság okáért a Gyöngyös patak vizét a most még egy zárógátat épímérgező anyagoktól. Mint- tenek, hogy az esetleges esőismeretes, a vámosgyörki zések idején is biztosítsák vasúti állomáson október 1- a védelmet. A védelmi erők én kisiklott tehervonat tar- áldozatos munkájukkal a tálykocsijaiból nyolcvanöt Gyöngyös patakról a nagy tonna tömény nátriumhid- veszélyt elhárították, de a roxid került a patak vízé- VÍz minőségét továbbra is be. A nagy mennyiségű ellenörzik és annak megfe_ mergezo lug rendkívüli ve- , .... szélyt jelentett a vizek élő- leloen tesznek további invilágára, a partmenti nö- tézkedéseket. (MTI) vényzetre, az ott legelő álla- M HM^^M tokra, és a közeli kutakra. Ezért a védelmi erőknek azt kellett megakadályozniuk, hogy a szennyezett víz a Gyöngyös patakból ne jusson a Tarnába, onnan pedig a Zagyvába és a Tiszába. A vízügyi dolgozók és a polgári védelmi szervek fáradtságot nem ismerve, ezt a nehéz feladatot sikeresen megoldották. A patak medrét három helyen homokzsákokból készült gátakkal zárták el és ezzel megakadályozták. hogy a szennyezettség átterjedjen a Tarnába. Ezután a Szolnokról érkezett nagy mennyiségű kénsavval megkezdték a víz- | be került nátriumhidroxid semlegesítését. A nagy óva- [ tosságot igénylő munka során, a kénsavat csővezeté- I keken, vékony sugárban a[ hidakról engedték a patak vizébe, hogy a sav és a lúg i kémiai rekciója közben létrajövő nagy hőképződést csökkentsék. A mérgező ' anyag közömbösítésére ed- j dig harminc tonna kénsavat használtak fel. Hétfőn a vámosgyörki vasútállomáson ; és környékén tartálykocsik- | ban szállított tiszta vízzel hozzáfogtak azoknak a szivárgóiknak a kimosásához, amelyeken keresztül a fertőzőanyag a patakba jutott. A nádas részeken pedig — ahol a lúg fennakadt — ecetsavval oldják meg a közömbösítést. Az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság jelentése szerint a védekezés eddigi szakaszát lezártnak lehet tekinteni. A három gát közé szorított, erősen szennyezett, felduzzasztott vízben levő savait A negyedik ötéves terv vállalati és ágazati céljai Tanácskozott az Építők Szakszervezetének Központi Vezetősége Az Építők Dózsa György az ötéves kollektív szerződéúti székházában hétfőn az sek megkötésének tapasztaÉpítök Szakszervezete Köz- latairól tanácskoztak. Bonponti Vezetőségének ülésén dor József építésügyi és váa vállalatok negyedik ötéves rosfejlesztési miniszter és tervének és az ágazati öt- Gyöngyösi István, a szakéves tervek összhangjáról, s szervezet főtitkára szóbeli MMBBBBaBMMM beszámolóval egészítette ki az írásos előterjesztést. A szóbeli és az írásos beszámoló alapján megállapítható, hogy a középtávú tervek tükrözik az építési piac helyzetét: a túlkereslet feszítő hatására ugyanis a vállalatok erejüket meghaladó feladatokra vállalkoztak. A rendelkezésre álló erőforrásokat túlbecsülték, s így terveikben a népgazdaság teherbíróképességét meghaladó állami támogatással és beruházási hitellel számoltak. Ennek alapján az állami építőipar vállalatai a negyedik ötéves tervben 60 százalékos termelésnövekedést irányoztak elő, holott az ágazati terv mindössze 48 százalékos fejlődést határozott meg. (MTI) It haha M M Hp M Epiilö kensavgyár Az újszülötteket illik meglátogatni, megcsodálni. Különösen a családhoz tartozókat. Én is látogatóba indultam vasárnap, de egy ismeretlen kisbabához. Beszéltem is hozzá: hangtalanul. csak a gondolataimmal. Ki vagy, te, pirinyó? Kié vagy? Barnapiros az arcocskád, csukva a szemed, kis kezeid úgy pihennek a pólya peremén, mintha a világ legnagyobb nyugodalmába születtél volna. Csak aludni, enni, aludni, enni — pihekönnyűt, egészségeset lélegezni. De hát ki vagy te. pirinyó? És kié vagy? Tudod is te! Törődsz is vele. Fő, hogy itt jó sorod van. S ha nyugtalanság vibrál körülötted a nyugalomban, ha titok az anyád, fantom az apád, ha itt senki se tudja kinek és miért fájt világra jöveteled akkor is, a szülés fájdalomórái után? Mi az még egy ilyen kis életnek? Árnyékát se érzed a gondfelhőnek, rezzenetét .c a föltoluló kérdéseknek. Aludni, enni — az igen! Tejből összerakni grammodat a fenséges növekedéshez — ez most a dolgod. És ez a tej is anyatej, ha nem is az ínyádé. Ha nem is a ti tokatosé — aki vajon mit csiíál most. mikor mellét feszíti a nekedvaló, vajon ;ondol-e rád? — ezért ez a tej is anyatej: édes, sűrű, -íletanyagokkal teli. TEJ. — Pén— Találgattuk, ki is hagyhatta ott — mondja a tanársegédnő, dr. Illyés Mária. — Valaki emlékezett rá, hogy szóltak egy középkorú hölgynek: miért nem mennek már be, ők következnek. Azt mondta, nincs itt, akihez jöttek, várnak a tanár úrra. Talán ő volt a pici anyja. Dc a nagyanyja is lehetett. Eddig pirinyó megtalálásának története. Megvizsgálták. A szép, érett, 3 kiló tíz dekás kislány köldökcsonkját spárgával kötötték el; nyilván otthon, titokban szülte meg az anyja. A biztonság kedvéért megkapta a tetanuszoltást. Egy-két napos lehetett csupán: nyakán még rajta volt a magzatmáz. — Telefonáltunk a rendőrségre és a gyámügyi hatóságnak. Pirinyó, a nevenincs kisbaba alszik, szuszog a kicsi kórteremben, a fehérrácsos ágyban. Körülötte mindennek-mindenkinek van neve. Az intézményt gyermekgyógyászati klinikának hívják, a fölébe hajló nővérkét Bakai Györgynének, s a szomszéd ágyak fölött is ott a csecsemők neve. ö viszont — három kiló tíz deka névtelenség. Ágya fölé valaki odatett egy perselyhalacskát. Leukoplasztcsíkon a felirat: kelengyére Pirinyó maga az ártatlanAZ IGAZI HADONASZOTT A PÓLYABAN A szolnoki Tiszamenti Vegyiművekben új, 200 ezer tonna évi kapacitású kénsavgyárat építenek. A berendezést Lengyelországból szállították. Az új létesítményben jövőre megindul a termelés teken délelőtt találtunk rá, lent az ambulancián. A sebészeti ajtó előtt, i az asztalon. Hadonászott a pólyában, nagyon sírt szegényke. Kérdeztük a várakozókat: kié ez a baba? Senki se tudta. Nézem az alagsori folyosón az üres asztalt. Aztán nézegetjük a félretett holmikat. Kékszélű, fehér takaró, viseltes fehér pólya, Ágnes-pelenkák. Egyszerű gyermekholmik. Bűnjelek. ság. Még semmit se vétett, mégis kitagadták valamilyen bűnért. Talán leány az anyja, 16 vagy 17 éves. akit a családi előítéletek tettek kitagadóvá? Semmi bizonyosat nem lehet tudni, s talán később se száll fel a köd erről a rejtélyről. Még jó. hogy életre ítélte őt a család — életre, és nem halálra. A spárga csak a köldökre szorult, nem a ráncolódó babanyakra. A cselekedet barbárságát enyhíti, hogy a gyerek szinte egyáltalán nem sínylette meg. Intelligens szülőkre, vagy nagyszülőkre gondolhat a pirinyó sorsán töprengő. Olyanokra, akik mindent átgondolva, hideg fejjel terveztekcselekedtek. Tettük ifjúság elleni bűntett. Pirinyó már lehet vagy ötnapos. Aludni, enni, tejből összerakni a grammokat a fenséges növekedéshez — ez csak a dolga. Családja nincs, de a nagy család már tud a létéről. Gyermektelen házaspár jelentkezik a gyám. hatóságnál: szeretnék örökbe fogadni. Pirinyó nem tudja, mi történt. Nem is tudja meg soha. Vegyék úgy, hogy el se meséltem róla ezt a szomorú-felháborító történetet. Csak annyit mondtam el belőle, pirinyónak anyja született. A vér szerinti mostoha helyett igazi édes vigyáz majd rá, igazi anya és apa — család neveli gondtalan gyerekké őt, a talált babát. Simái Mihály esik manapság arról, hogy az utóbbi két-három évben szépen emelkedett a parasztság jövedelme. Az mindenki előtt világos, hogy ezért nemcsak úgy kapirgálni kell a földeket, de keményen megdolgozni. Igen ám, de a munkásnak is „rá kell verni", ha meg akarja keresni a magáét, s mégis csak inkább érezheti, hogy a lehetőségek, kereseti maximumok behatároltak. Aztán, ha magas jövedelmét emlegetjük, meglehetősen sok parasztot bosszantunk, mert javult az életük, de azért látni kell, hogy ha jövedelmük el is éri a munkás jövedelem szintjét, a parasztság életszínvonala még nem. Természetesen nagyok a különbségek egyes vidékek vagy egyes termelőszövetkezetek között, de a paraszti osztályon belül családok között is. Való igaz, hogy megteremteni falun, tanyán azt a kulturált életmódot, amit egy városi ember — még az aránylag kis jövedelmű is — élhet, még meglehetősen nehéz. Nem akarunk elkanyarodni a város és a falu között — bár egyre szűkülő —, nagyon is meglevő különbségekre, de ma már a falusi ember sem a pénzt szereti elsősorban, hanem azt, amit szeretne érte kapni, ahogy élni szeretne vele. S számára ez mennyivel nehezebben megteremthető! Aki ismeri a falut, tudja, hogy nem a ládafiába gyűjtenék a pénzt, hanem a házat akarják átalakítani, újat építeni, vízvezetéket bele, fürdőszobát és jó bútort. És rendes, jó ruházatot igényel a parasztember is, nem pedig a „jó az falura" életmódban akarja leélni napjait. Pozitív, nagyon is emberi törekvés ez, és nem ezt akarja-e a munkás is és minden, minden ember? S nem ezt akarja-e, nem ezt célozza-e pártunk politikája, hogy a jólét elért színvonalán öröm legyen a munka, öröm legyen az is, amit megteremthetünk vele, hogy mindenki elérheti egyénisége, élete kiteljesedését? Hova is kanyarodott gondolatsorunk a filléres piaci vitától? Igen, oda, hogy ne lássunk egymásban — mi is a helyes szó erre? — vetélytársat az emberibb életért való törekvésben. Annyi gondunk-bajunk akad, s még akadhat is, ami zavarja, hátráltatja gazdaságunk, társadalmunk lendületesebb fejlődését, mindennél fontosabb tehát, hogy ne tűsjük a félreértéseket, mert azok az egység tömbjén felesleges repedéseket, réseket okozhatnak. Jobban kellene egymást — "egymás munkáját és életét is — megismernünk, több párbeszéd kellene, valami újfajta falujárás és városlátogatás. Mintha csendesen abba maradtak volna a város szocialista brigádjai és a téeszek kapcsolatai, pedig hát nem a gépjavítás segítsége, vagy a krumpliszedés volt ott a fő haszon — bár tagadhatatlan: mérhetően ezt lehetett kifejezni —, de a találkozások, ismeretségek, beszélgetések kapcsolattartó ereje profitált legtöbbet. Két javuló életszínvonalú, s mindannyiunk jobb sorsát megteremteni törekvő osztály szövetsége a munkásparaszt szövetség, éppen ezért a városi és falusi, üzemi és téesz pártszervezeteknek is tenniük kellene az emberközelségű, baráti kapcsolatok megszervezéséért, hogy ne legyenek szubjektív félreértések, s ne csipcsup őszibarck-viták legyenek a találkozás „napirendi pontjai". E. Szőke Mária Hősöket temettek A Balaton hullámsír/a 26 évig őrizte a két szovjet hősi halottat A Balaton-part alsóörsi sétánya mellett vasárnap katonai díszpompával, hősöknek kijáró tiszteletadással temették el azt a két szovjet repülőt, akik az 1945. március 23-i légicsata során gépükkel a tó vizébe zuhantak. A Balaton hullámsírja 26 évig őrizte a két szovjet hősi halottat. A Balaton fölötti légicsata, amelyet a hadtörténet a budapest—bécsi hadművelet részeként tart nyilván, jobbára a tóparti szemtanúk emlékezetében él. Az IL—2-es szovjet csatarepülőről, amelyből nem ugrottak ki a pilóták, és az ellenség túlerejével szemben még zuhanás közben is tüzelték, csak legendáik maradtak fenn a vidéken. A hadtörténészek, az elesett hősöik sírjait kereső kutaitók hitelt adtak ennek a legendának és az idén a tó mélyére leereszkedő búvérok megtalálták az IL—2es csatagépet és vele együtt a felszínre hozták a két szovjet hősi halott földi maradványait. Szovjet hadtörténészek segítségével a gépből előkerült, számozott kitüntetés alapján sikerült megállapítani a két hősi halott személyazonosságát. Így került sor 26 év múltán Ny, P. Mirnov hadnagy, repülőraj -parancsnok és M. I. Csiszlenko őrmester, légi lövész Balaton-parti temetésére. A két szovjet hősnek vasárnap Alsóörsön, az egykori légicsata színhelyének közelében — adták meg a végtisztességet. A tóparti sétányon megtartott gyászszertartáson a felsorakozott fegyveres alakulatok tagjain kívül sok száz veszprémi és Balaton-parti lakos is részt vett. A gyászszertartáson Szász András, az MSZMP Veszprém megyei bizottságának osztályvezetője mondott emlékbeszédet. Kegyelettel emlékeztek a hősökről a magyar csapatok és a szovjet déli hadseregcsoport képviselői is. A hősi halottak földi maradványait az alsóörsi sétány melletti díszsírhelyre temették. A hősök sírját koszorúkkal, a megemlékezés virágaival halmozták el. A gyászszertartás sortűzzel és a díszalakulatok felvonulásával ért véget. (MTI)