Délmagyarország, 1971. október (61. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-05 / 234. szám

VILÁG PROLETÁR1AI, EGYESÜLJETEK! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAP FA 61. évfolyam, 234. szám 1971. október 5., kedd Ára: 80 fillér Koszigin Algírban Alekszej Koszigin szovjet kormányfő vezetésével hétfőn délelőtt szovjet küldöttség utazott hivatalos látogatásra az Algériai Népi Demokratikus Köztársaságba. A szovjet miniszterelnök előreláthatólag a hét végén vesz búcsút Algériától, és utazik tovább a szomszédos északafrikai országba — Marokkóba. Októberi utazási programja azonban csak a hónap végére várható kanadai úttal ér majd véget. A Luna-19 Hold körüli pályán A TASZSZ szovjet hírügynökség jelentése szerint vasárnap a Luna—19 automata állomást Hold körüli pályára vezérelték, s így az állomás Földünk kísérőjének mesterséges holdjává vált. A Luna—19-et szeptember 28-án bocsátották fel. A Föld és a Hold közötti pályán való repülése alatt 26 rádiókapcsolatot létesítettek az állomással, s ennek során mérték a pálya elemeit, ellenőrizték a fedélzeti rendszerek működését és a kozmikus térségben tudományos vizsgálatokat végeztek. Abból a célból, hogy az automata állomást a Hold körüli térség megfelelő területére vezéreljék, szeptember 29-én és október 1-én pályakorrekciókat hajtottak végre, majd lefékezték a Luna—19-et, aminek következtében az automatikus űrállomás Hold körüli körpályára tért. A Luna—19 Hold körüli pályájának fontosabb adatai a következők: a Hold felszínétől való távolsága 140 kilométer, a pályasík és a Holdegyenlítő síkja 40 fok 35 perces szöget zár be, az állomás két óra 01 perc 45 másodperc alatt tesz egy fordulatot a Hold körül. A szputnyik műszerei és rendszerei normálisan működnek. A tudományos készülékek a kijelölt program szerint végzik a méréseket. A beérkező adatokat a koordinációs számítóközpontban és a Szovjet Tudományos Akadémia különböző intézeteiben dolgozzák fel. Jövőre termel a BCM Óriás a Szársomlyó tövében Megmozdult a föld a beremend—nagyharsány—kistapolcai háromszögben. Három évvel ezelőtt, 1968 áprilisában, dózerek, szkréperek tucatja kezdett munkához Baranya legdélibb szögletében, a magányosan álló Szársomlyó tövében. Ez a különös hegy, amely azontúl, hogy a híres siklós-villányi borok termőhelye, eddig csak csúcsának kopaszságáról volt híres. Lábainál most áll a gyár, ötven-hatvan méteres betontornyok tartják az eget, s Magyarországon máris fogalommá vált e három betű: BCM. Korunk immár krónikus cementhiánya közismert. Az építőipar igényeit még a legfejlettebb országok cementipara se mindig képes hiánytalanul kielégíteni. Magyarországon különösen súlyos a helyzet: működő cementgyáraink túlnyomó többsége már megünnepelte 50. születésnapját, s az újak se nevezhetők minden tekintetben korszerűnek. Valamivel több mint 3 millió tonna cementet gyártunk — s egymillió tonnányit importálunk. A fejlett országokban évi 500 kg egy főre jutó felhasználás, nálunk 280 kg — s ez a két szám megközelítően érzékelteti, menynyi még a tennivaló. A BCM egymillió tonna cementet termel majd évente. A beruházás előkészítésének időszakában a legfontosabb kérdés az volt: hol legyen? Beremend mellett három érv szólt. 1. Nagy mennyiségű nyersanyag található a közelben. 2. Van már egy kis cementgyár a községben, tehát adott a leendő munkásgárda magja. 3. Az ország déli részén nincs egyetlen nagyobb teljesítményű cementgyár sem, az ellátás tehát különösen nehézkes és drága. A tervek szerint 2,6 milliárd forintba kerül majd a BCM. Ebből 1 milliárdba kerülnek az építőipari munkák, 1 milliárdba a gépek, berendezések, s 0,6 milliárdba a kapcsolódó létesítmények. A beruházásban szinte valamennyi nagy magyar építő-, illetve gépgyártó cég érdekelt, a fő terheket azonban a 31-es Állami Építőipari Vállalat, a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat, a FÖLDGÉP és az ÉVM Gépszerelő Vállalat vállalta. Három évvel ezelőtt búza- és repceföldek zöldelltek az ötvenholdas gyárterület helyén. Ma áll minden fontosabb létesítmény, s remény van arra, hogy az építés kezdetének 4. évfordulóján, tehát 1972 áprilisában, indulhat a termelés. Az első az útépítés volt. Ezt követte a vasút. Villány és Kistapolca között új vágánypárt építettek, s megkezdődött a BCM pályaudvarának kialakítása is. Beremend, melyet eddig egy kátyús bekötő út, s egy alig használt vasúti mellékvonal kapcsolt az ország vérkeringésébe, szinte máról holnapra megfiatalodott. A község főutcáján megnőtt a forgalom, a házakat tatarozni kezdték, boltok nyíltak. De megkezdődött az építkezés is. Panelszállító autók érkeztek, s bekövetkezett, amiben soha senki sem hitt: emeletes lakóházak épültek Beremenden. A BCM minilakótelepe egyelőre 140 lakásból áll, s hasonló méretű gyári lakótelep épült a közeli Siklós most alakuló új városközpontjában is. Kétezer körül van a község lakóinak száma — s ma közel ennyi építő dolgozik itt. A BCM százak, sőt ezrek szemében jelenti a nagy lehetőséget, Beremend mégse lett Komló, vagy Dunapentele. A gyárépítés első szakaszában olyan szociális és egészségügyi létesítményeket emeltek, amilyenek soha, egyetlen nagy magyar beruházáson sem voltak eddig. Szállás 1200 fő számára épült, konyha és étterem kétezer embernek. Fél tucat klub, ugyanennyi minikönyvtár, mozi, sportpálya — s pinceklub av legfiatalabbaknak. Beremend nem szolgáltatott szenzációt senkinek, legalábbis a szó köznapi értelmében nem. Nem voltak verekedések, nincsenek éjszakába nyúló tivornyák. A Kommunista Ifjúsági Szövetség védnökséget vállalt a beruházás felett, s ha műszaki-technológiai vonatkozásban nem is tudott sok pluszt adni, az kétségtelen, hogy a kulturált munka- és szórakozási lehetőségek, illetve pihenési feltételek megteremtéséhez elévülhetetlen érdemei vannak. Bárhogy is alakul az április 4-re tervezett indítás, akár lesz cement az építkezés megkezdésének 4. évfordulóján, akár nem, a BCM-től már senki sem vitathatja el a leggyorsabban felépült nagylétesítmény címet. Az építők tavaly májusában ajánlották fel, hogy egy évvel előbbre hozzák a határidőket, s bár pillanatnyilag is sok és súlyos gonddal küzdenek, a gyár előbb készül el, mint azt eredetileg tervezték — ez kétségtelen. Az óráknak, sőt a perceknek is súlyuk van itt, Beremenden. A közel fél száz vállalat, köztük a nyugatnémet, NDK-beli és csehszlovák cégek szakemberei csak akkor dolgozhatnak eredményesen, ha a menetrendet mindenki tartja. Beremend nem való azoknak, akik féltik az idegeiket, s azoknak sem, akik mindenre azt mondják: van még idő... A gyár még éppen csak, hogy kinőtt a földből, de máris kinevezték az igazgatót, helyetteseit, s megvannak a legfontosabb osztályok is. Sőt már vannak dolgozói is a BCM-nek, igaz egyelőre inkább illene rájuk ez a név: tanulók. Az ország nagy cementgyáraiban, illetve csehszlovák és jugoszláv vállalatoknál tanulmányozzák az új technológiát a BCM leendő gazdái, üzemeltetői, hogy amikor az építők és a szerelők azt mondják: kész — csak az indítógombot kelljen megnyomni... B. S. Tanzánia alelnöke hazánkban Megkezdődtek a tárgyalások Gáspár Sándornak, az Elnöki Tanács helyettes elnökének meghívására hétfőn délben hivatalos látogatásra Magyarországra érkezett R. M. Kawawa, a Tanzániai Egyesült Köztársaság alelnöke. Kíséretében magasrangú tanzániai személyiségek érkeztek hazánkba, köztük P. A. Kisumo közigazgatási és falufejlesztésügyi államminiszter, A. H. Mwinyi, az elnöki hivatal államminisztere és A. C. Tandau, a Tanganyikai Szakszervezeti Szövetség főtitkára. A tanzániai vendégeket a Ferihegyi repülőtéren Gáspár Sándor, s több magyar vezető személyiség fogadta. Gáspár Sándor hétfőn délután az Országház Munkácsy-termében fogadta R. M. Kawawat. A tanzániai alelnök es kísérete hétfőn délután a Hősök terén megkoszorúzta a Magyar Hősök Emlékművét. Hétfőn este az Országházban, az Elnöki Tanács tanácstermében megkezdődtek a magyar—tanzániai tárgyalások. Magyar részről a tárgyaláson részt vett Gáspár Sándor, Kiss Károly, a SZOT alelnöke, dr. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács tagja, a Hazafias Népfront budapesti bizottságának elnöke, dr. Soós Gábor, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter első helyettese; Hollai Imre külügyminiszter-helyettes, Kaszás Ferenc vezérőrnagy, hónvédelmi miniszterhelyettes, Bárd Miklós, a Magyar Népköztársaság Dar es Salaam-i nagykövete, Mányik Pál nagykövet, a külügyminisztérium főosztályvezetője, dr. Nagy Lajos nagykövet, a külügyminisztérium protokollosztályának vezetője, dr. Madas András, az Országos Tervhivatal mezőgazdasági osztályának vezetője, dr. Sinka István, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának titkára, Székács Imre, a TESCO vezérigazgatója, Kelenhegyi Emil, az OKISZ elnökhelyettese, Pethő György, az Agrártudományi Egyetem rektora, Márky Kálmán, a külügyminisztérium tanzániai referense. Tanzániai részről a tárgyaláson részt vett R. M. Kawawa, P. A. Kisumo közigazgatási és falufejlesztésügyi államminiszter, A. H. Mwinyi, az elnöki hivatal államminisztere, A. C. Tandau, a NATU főtitkára, A. L. S. Mhina megyefőnök, E. M. Mwnagoko megyei TANÚ titkár, G. Tunze, a külügyminisztérium politikai főosztályának vezetője, A. B. Suedi protokoll-főnökheiyettes, V. F. Ngula, a TANÚ pártfőiskolájának tanára, Z. D. Maginga, a gazdasági és tervezésügyi minisztérium mezőgazdasági osztályának vezetője. * Rashidi M. Kawawa, a Tanzániai Egyesült Köztársaság alelnöke 1928-ban a tanganyikai Songea körzetben született. Tanulmányait Dar es Salaam-ban és Tabora-ban végezte. 1954-ben a gyarmati kormány szociális-fejlesztési minisztériumában a filmfőosztály vezetője lett. 1955-ben a Tanganyikai Afrikai Közalkalmazottak Egyesületének elnökévé választották. Erről a funkciójáról egy év múlva lemondott, hogy erejét teljesen a szakszervezeti mozgalom szervezésének szentelhesse. Mint a. Tanganyikai Afrikai Nemzeti Unió egyik alapítója, Nyerere mellett fontos szerepet töltött be a függetlenségért folytatott politikai küzdelemben. 1956-ban közreműködésével megalakult a Tanganyikai Munkásszövetség, amelynek első főtitkára, majd elnöke lett. 1961. december 9-én a függetlenné vált Tanganyika kormányának tagja lett, 1962-ben átmenetileg ellátta az elnöki teendőket. 1962-től 1964-ig, Tanganyika és Zanzibár egyesüléséig alelnök volt, « Tanzániai Egyesült Köztársaság létrejötte után Tanzánia második alelnöke. Paprikaidény A Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat központi gyárába és körzeti telepeire eddig mintegy ötvenezer mázsa piros fűszerpaprikacső érkezett. Hozzáláttak a tömeges, nagyüzemi gyártáshoz, s ezzel megkezdődött a fűszerpaprika feldolgozási idény. Ez a szezon egykor egész éven át, csaknem az új termésig tartott. Most fél év alatt lebonyolítják a mintegy nyolcezer holdról betakarított csövek feldolgozását. Mindezt az utóbbi időben bevezetett „paprikástechnológiáknak" s az ország legnagyobb teljesítményű, szalagrendszerű szárítóüzemének köszönhetik. A termelékenység növekedése lehetővé tette, hogy a hatalmas paprikafeldolgozó — elsősorban szárító — apparátust különféle szárított ételek gyártására is felhasználják. A gyár évi négyszázmillió forintos termelési értékének a felét már a levesporok, halászlékockák, gulyáskockák, tyúkpaprikás, halpaprikás és más konzervújdonságok gyártása adja. Előregyártó üzem Somogyi Károlyné felvétele A Délmagyarországi Építő Vállalat Dorozsmai úton levő telepe valójában hatalmas építőipari üzem. Az udvaron különféle betonidomokat készítenek. A képen látható vázszerkezetbe elhelyezik a már előre összeállított vasvázat. A háttérben gyáróriásnak hat » betonkészítő üzemrész