Délmagyarország, 1971. október (61. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-03 / 233. szám

VASÁRNAP. 1971, OKTÓBER 3. 24 intenzív o. Tarnai László dekes, mert Móricz szívesen em­legeti róla, hogy termetre kicsi; mint láttuk, s látni fogjuk, kö­zéptermetűnek, sót ennél kicsit magasabbnak írják le a kortár­sak.) Rózsa Sándor, talán éppen be­tegsége miatt, elmulasztotta a jelentkezést. Ekkor már 10 000 forint vérdíjat tűrtek ki a fejére. A körözőlevél személyleírása 1853. március 26-án így szól: „Mintegy 40—42 éves, közép-, inkább kistermetű, erős és zö­mök, sötét hajú, és komor te­kintetű. Bajuszt és barkót visel." Ez túl rövidnek, s így nyilván elégtelennek bizonyult Ezért áp­rilis 14-én újabb, részletesebb személyleírást adnak ki róla: ,Jiózsa Sándor 40—42 éves, kö­zép nagyságú, karcsú férfi. Szür­ke szemeit mások jelenlétében félig lezárva, állandóan földre szegezi, és úgy hunyorgat, mint a macska, mikor egérre les. Haja puha és sötétszőke, hom­lokát elöl hosszan befödi, de gondosan balra elválasztva hord­ja. Hosszú, lelógó, világosszőke bajuszt és ugyanilyen barkót vi­sel. Arca sovány, keskeny, orra hosszas, orrlyukai kissé előre ál­lanak. Alsó állkapcsának oldal­csontjai kissé szélesek, koponyá­ja hátul, a két füle között ki­áll. Feje általában véve kicsiny, tartása törzsével együtt kissé elő­rehajtott. Nagyon szűkszavú. Ha környe­zete beszél, akkor félig csukott, hunyorgató szemeit földre sze­gezve figyel. Közben lógó baju­szát jobb kezével csavarja. Mások jelenléte, s általában szobában való tartózkodás feszé­lyezi. Mozgása vontatott. Csendes és bizonytalan viselkedéséből, egész megjelenéséből nem lehetne kö­vetkeztetni arra, hogy ez az em­ber fáradtságot nem ismerő lo­vas, s kitűnő és biztos lövész. Beszéde lassú és vontatott." 1857-ben, Katona Pál tanyáján elfogták Rózsa Sándort. Két évig tartott, míg bíróság elé tudták állítani. 1859. február 15-én Bu­dán állott bírái előtt. A tudósító, Zilahy Károly ekkor így festi le az immár negyvenhat éves be­tyárt: „Középnél magasabb, sugár termetű, de rendkívül széles vállú, olajszín-barna arcú férfi. Nagy orra alatt végén lenyírt, verhenyes bajusza van, haját szegediesen hátrasimítva hordja; gesztenyeszin haja közé itt-ott már szürkülő szálak is vegyül­nek. Élesen jelzett vonásain csaknem a jóindulat megnyerő kifejezését vélné az ember észre­venni, ha ama mélyen boltozott szemöldök alól kiülő nagy, sö­tét szemeiből azonnal elő nem tűnnének a féket vesztett szen­vedélyek fenyegető villámai. Te­kintete bátor, anélkül, hogy ki­hívó volna, igen nyugodt, de megrögzöttség nem látszik belő­le. öltözete, amelyben a törvény­szék előtt megjelent, zsinórozott, szederjes posztó ujjas, pitykés mellény, vászon ing és gatya. Kis lábai bármely gavallér díszé­re válnának. Mindenesetre a figyelmét nagyon magára vo­nó külsővel bir. Egyébiránt te­tőtől talpig Szeged vidéki ma­gyar paraszt." Halálra ítélték, kegyelmet ka­pott. Először életfogytiglanra, újabb kegyelemmel 15 évre vál­toztatták büntetését. Kufsteinben, majd Theresienstadtban (a mai Terezinben, Csehszlovákiában), végül Péterváradon (Petrovara­din — Újvidékkel szemben) ra­boskodott. Amikor újabb amnesz­tiával 1868. április 22-én. Mária Valéria hercegnő születése nap­ján szabadult, a főfoglár ezt a személy leírást adta róla: „Termete közép, arca hosszas, haja gesztenyebarna, homloka magas, lapos. kissé hátranyo­mott, szemöldökei gesztenyebar­nák, szemei szürkék, tüzesek. szúró tekintetűek, orra hosszú, egyenes, hegyén mintegy kettéha­sított, orrlyukai alatt kinyúló orrcimpával, bajusza barna, ke­ményen elöreálló álla hegyes; kézcsuklóin és combjain sébhe­lyek nyomai láthatók." Későbbi személyleírását nem ismerjük, bár különféle ponyva­kiadványok, majd újabban a szépirodalmi alkotások gyakran lefestik. De ezekben már több a képzelet, mint a való. Hiszen a hitelességre törekvő jellemzé­sek közt is mint megfigyelhet­tük, jócskán van ellentmondás. De a bennük visszatérő azonos vonásokból mégis kikerekedett egy érdekes és jellemző portré a betyárvezér fizimiskájáról. Különféle ponyvafüzetek cím­lapjain a hatvanas-hetvenes években ábrázolásával is talál­kozunk, azonban ezek hitelessé­géhez is szó férhet Négy arcké­pét tartjuk hűnek: két fényképét Kufsteinből és egy kőrajzot, mély egész alakjában ábrázolja The­resienstadtban a mintegy ötven­éves betyárt pusztai öltözetben, hosszúszárú pipával a szájában Végül utolsó arcképét Lojanek János nagyváradi fényképész már a szamosújvári rabról, a 62 —63 éves öreg betyárról készí­tette. Egy eleven szemű, tűnődő, szakállas, subás öreg pásztorem­ber néz ránk róla. KÖNYVES LÁSZLÓ S' REZGŐ LILA Lila virágok nyúljatok ériem amikor a falak föl-alá járnak. Rezgó Illa alkonyi levegőből építek neked várat. A földszinten lakik a dió, meg a gesztenye, a szőlő meg a kenyér az emeleten. A földszinten göröngyös a vágyakozás. Az emeleten hallgatag és lágy a szerelem. En teneked soha nem csilingelnék. A szemem is kinyithatom, ha akarod. Ilyen szeretőd többé nem lesz. Ilyen szeretőm többe nem lesz. Ilyen bántóm. Ilyen jóakaród. Arany János utca Darvas Imre Odesszai krt. Illés Lajos, Maár Márton Belgyógyászati RÓZSA SÁNDOR SZEMÉLYLEÍRÁSAI Vasárnap esténként a tévét nézve elgondolkodik az ember: milyen is lehetett a valóságban a betyárok csillaga, Rózsa Sán­dor. A kritikusabbjában még föl­tárnád a kétely: vajon Oszter Sándor formázza-e a betyárki­rályt? Életében jó néhány személyle­írás készült Rózsa Sándorról. Először, amikor a halasi határ­ban, Balota-pusztán Darabos Ist­ván tanyájáról harmadmagával elhajtott két meddő tehenet, 1837. február 10-én este, leírását sem kellett adniuk a halasiaknak, mert a kárvallottak név szerint fölismertek őt. Halas városa át­írt Szeged magisztrátusának, ez meg vallatóra fogta az alsóváro­si csikóst Így kezdődött.:; Első sze­mélyleirását nem kisebb pilla­natban örökítette meg a kor­társi emlékezet nyomán a kró­nikaíró Edvi Illés Pál, mint amikor Kossuth amnesztialevelé­nek birtokában a 35 éves betyár­vezér csapata elén 1848. október 18-án bevonult Szegedre: „Rózsa Sándor bőrözött sötét­kék nadrágot viselt, oldalán végig futó nagy, sárga gombok­kal. Rövid derekú, de széles vállú felsőteste gazdag zsinórza­tú, fekete dolmányba volt szo­rítva, melyről, panyókára dobva, szép művű, irhás bekecs omlott alá. öltözékét nyúlszőrből ké­szült, hosszú selyemszálú, pürge­kalap egészíté ki. Derekán öv­alakú szíj, ebben néhány értékes pisztoly volt; válláról az egyik félen karabély, a másikon kari­kás függött." A szabadságharc után újból ül­dözött futóbetyárrá lett. 1853 ele­jén élettársa, Bodó Kata útján puhatolózott, nem kapna-e csá­szári hatóságoktól amnesztiát. Ekkor egyik üldözője, Babalich Péter kapitány, több ízben tár­gyalt vele egy Szabadka környé­ki tanyán a bűnbocsánat fölté­teleiről. Jelentésében a kapitány így jellemzi az akkor különben betegeskedő Rózsa Sándort: „Szeme szürke, orra hosszú­lcás-hegyes, orrlyukai kissé elő­reállanak, hosszúkás, sima, so­vány arca van, alacsony homlo­V kít*wlwv t awa ít'iji*. óíatetaítkk kiMfat mm UMrivr «*í>iwite»í}»tk»s •ttrfcb i n ilii»!ii?HfrÍ|B| »«•>! n <>' fcmMi wr* «»»»» samtern ttatrtWfí**,% kta'k «t<*»y3w»t wi>( «' ttútsfa (•»«;*»<«*, ÍM 2ÁOO01 tik ki • 1 jutó i) tttttjtt, aiftr t <*sy a l< » <s kW tufcwsMiska* «!t«! Mas* wktetwk «T kiWWmli. I E* {«>»»(» aamA W («*»« >*s) «»*»* S*: I ;!;<; tfc . • k , V jatskwi kW»Mi|| t«»a«!»k l*> Msist ««**»> parttm­-I^ÍM-S » ÍMWil" «í: Rizsa S*» M»«< i> Í" n im-íft. <*<=* tkjBMf » l«rt>< t »ht IVB. máltai- üí 1 : < : - : WWttfítC 1*« >*­«*«*« KMÖffltí w«r «Mi*<fc<liiw* <* (SlStfKíXi. ftd* kW aktti msrakkrtMÜ c«ttw»t!?v<& ma­*» nyeli ÓL I kiM&ttyílUtra » {«frlam kiítaítattiatatí e-t­, ki ftn.úfefew )*­itmtA SMüKktf kíWkafi !, »' lasiítjti'ft i-M «S t üB-staff'xliKt­kivesi :<ietém. k<«áj> mkaWi kfctrt. Itt > i iwtttaf t<*(BK*n kán három ránc van kereszt­ben. Bajusza elég nagy és vilá­gos, barkót nem visel, fogai épek, szemöldöke erős és világosbarna, haja sűrű és világosbarna, nem pedig szőke, mint ahogy leírni szokták. Haja elől és hátul hosz­szú, nem nagyon gondozott — mindkét oldalon a szemébe lóg. Ezért igen gyakran kénytelen a haját kezének vagy fejének egy bizonyos mozdulatával eltávolí­tani a szeme elöl. Kezei csonto­sak, s — ellentétben egyébként gyengébb testalkatával — feltű­nően nagyok. A jobb kezén vá­gásból eredő erős sebhelyet lát­ni. Mellkasa keskeny, különösen pedig karcsú és arányos terme­tű. Magassága kb. öt láb öt hü­velyk lehet." (Egy bécsi láb 31,6 cm; egy bécsi hüvelyk 2,634 cm; e szerint kb. 171 cm nagy lehe­tett Rózsa Sándor. Ez azért ér­Egészségügyi gyermekotthon Haínfart Márton JATE biológiai intézetei Drávai Tamás

Next

/
Thumbnails
Contents