Délmagyarország, 1971. október (61. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-01 / 231. szám

PÉNTEK, 1971. OKTÖÜEIt 1. 7 Ünnepségsorozat a szegedi egyetemek jubileumán Fáklyás felvonulás — Ünnepi ülés a színházban Díszdoktoravatás ötvenéves Szegeden az egyetemi oktatás: 1921. ok­tóber 10-én tartották az első tanévnyitó ünnepséget. A jubileumra háromnapos ün­nepségesorozat keretében október 9—10. és 11-én em­lékezik a két szegedi egye­tem. Az évforduló alkalmá­ból dr. Csákány Béla a tu­dományegyetem és dr. Or­mos Jenő, az orvostudomá­nyi egyetem rektorhelyette­se tegnap délelőtt az egye­temek központi épületében sajtótájékoztatón ismertet­te a jubileumi ünnepségek programját. Szegeden már a 18. szá­zad végén megkezdődtek az erőfeszítések, hogy a város egyetemet kapjon. Ezek a törekvések azonban csak az első világháború után rea­lizálódhattak, amikor a ko­lozsvári egyetem tanári ka­ra Budapestre költözött. A szegedi egyetem megalaku­lása után gyorsan és nemzet­közileg is elismert tekinté­lyes intézménnyé vált. Itt kapott például Nobel-díjat Szent-Györgyi Albert, s olyan nagy hírű professzorok oktattak itt, mint Mészöly Gedeon, Sík Sándor, id. és ifj. Jancsó Miklós, Riesz Frigyes. A felszabadulás után 1951-ben az orvostudo­mányi egyetem különvált, s 1957-től az orvosokat és a gyógyszerészeket külön ka­ron képzik. A jubileumi ünnepségek az egyetemi fiatalság október 9-i fáklyás felvonulásával kezdődnek. A négy csoport­ban induló egyetemisták a központi épület előtt, a Jó­zsef Attila-szobornál talál­koznak, ahol az ifjúság ne­vében Vastagh Pál KISZ­titkár emlékezik meg az évfordulóról. Ezután nyílik meg a két egyetem történe­tét és mai életét bemutató kiállítás a központi egye­tem épületében. Megnyitót dr. -Csákány Béla mond. Nyolc órakor az Ady téri egyetem nagy előadójában az Egyetemi Stúdió bemu­tatja Örök Elektra című összeállítását. Másnap, október 10-én délelőtt tíz órakor ünnepi díszülés kezdődik a Szegedi Nemzeti Színházban. Itt dr. Márta Ferenc, a József At­tila Tudományegyetem rek­tora mond ünnepi beszédet. Ezen az ünnepségen köszön­tik a két jubiláló intézményt a társegyetemek és a kül­földi egyetemek képviselői. A magyarországiakon kívül huszonkét külföldi egyetem és főiskola vezetői — több mint százan — vesznek részt a megemlékezésen: Bécs, Pozsony, Bukarest, Düssel­dorf, Greifswald, Halle, Helsinki, Krakkó, Lipcse, Lódz, Leningrád, Marosvá­sárhely, München, Münster, Odessza, Olmütz, Rostock, Temesvár, Üjvidék, Várna, Wroclav és Zágráb egyete­meinek rektorai, rektorhe­lyettesei. A díszünnepségen a Sze­gedi Szimfonikusok és a Zenebarátok Kórusa Vaszy Viktor vezényletével bemu­tatja Kodály Psalmus Hun­garicus című művét. Szólót énekel Simándy József. Vasárnap este az egyete­mi műkedvelő csoportok, a színjátszók, az énekkar és a tánccsoport bemutatót tar­tanak az Ady téri nagy elő­adóban. Hétfőn, október 11-én ke­rül sor a két egyetem új díszdoktorainak avatására. Délelőtt 10 órakor a két egyetem tanácsa és a kül­földi egyetemek képviselői a központi épülettől a váro­si tanács székházához vo­nulnak, ahol fél 11 órai kezdettel a díszteremben megkezdődik a díszdoktoro­kat avató tanácsülés. Az ülés után az új díszdoktorok az aulában, a szemészeti klinika előadótermében és a szülészeti klinikán megtart­ják székfoglaló előadásukat. A háromnapos ünnepség­sorozatot később jubileumi sportversenyek követik. Befejezőin a WK Csütörtökön este ünnepi díszt öltött a Vadászati Vi­lágkiállítás főtere. A világ­kiállításon részt vevő nem­zetek lobogóit felhúzták az árbocokra, a teret nappali fénnyel árasztották el a ref­lektorok, és több ezer láto­gató, vendég jelent meg a világkiállítás hivatalos záró­ünnepségén. Ott volt Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a kor­mány elnökhelyettese, dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, V. V. Mackevics, a Szovjet­unió mezőgazdasági minisz­tere, valamint a világkiállí­táson részt vett országok nemzeti megbízottai, képvi­selői. Az ünnepi műsor kezdetét a magyar néphadsereg köz­ponti zenekara által előadott indulók jelezték, ezután a soproni erdészeti és faipari egyetem hallgatói vonultak a főtérre és sorfalat álltak, majd a hortobágyi pászto­rok, csikósok verbunkosokat és csárdásokat mutattak be. Felharsantak a fanfárok, majd dr. Dimény Imre me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszter mondott ünnepi záróbeszédet. Méltatta a Vadászati Vi­lágkiállítás eredményeit és tapasztalatait. Elmondotta, hogy a kiállítás a maga ne­mében világviszonylatban is első kezdeményezésnek szá­mított. A rendezvény 35 napja alatt bebizonyosodott, hogy az ötesztendős fáradsá­gos előkészítő munka nem volt hiábavaló. A világkiál­lítás elérte célját: bemutat­ta a hazai és a külföldi ven­dégeknek, látogatóknak mindazt, amit az ember és a természet őszinte, bensőséges kapcsolatáról a modern kor emberének tudnia kell. A legutolsó adatok szerint — mondotta a miniszter — 1,8 millió látogató fordult meg a kiállítás területén, közülük csaknem kétszázezer jött külföldről. A hatalmas nem­zetközi seregszemlén 52 or­szág vett részt. A vendé­gek valamilyen formában mindannyian elégedettségük­nek adtak kifejezést a sze­mélyes beszélgetéseken és a tárgyalásokon az előzékeny rendezésért, a rugalmas szervezésért és a kiállítás kellemes légköréért. A világkiállításon 25 nem­zeti napot tartottak, ezek ki­tűnően szolgálták az orszá­gok természeti, kulturális és vadászati értékeinek, ősi hagyományainak kölcsönös megismerését. Sőt, ez a kiál­lítás az általános emberi óhaj kifejezőjévé is vált ak­kor, amikor a népek közötti barátság, a megértés és a közeledés gondolatát szol­gálta. A miniszter ezzel kap­csolatban megemlítette, hogy a fejlődő országok képvise­lői elsősorban éppen a kiál­lításnak erről a funkcióiá­ról mondottak elismerő vé­leményt. A terem jellege az, hogy jellegtelen. Bármelyik lehet­ne a sok közül. Olyan, mint a többi, ahol üléseznek. Sok­sok szék az asztalok mellett, emberek, cigarettafüst, el­nökség és dekoráció. A hely­szín tehát nem konkretizál­ható, nem egyedi. Talán ti­pikusnak is lehetne venni, mint ahogy valójában az is. Mert amiről a következők­ben szó lesz, az sem egy he­lyen történt. Sokfelé, a KISZ-vezetőségválasztó gyű­léseken. Tehát nem egy meg­határozott helyen, úgyhogy ha valaki magára vagy más­ra ismer, az véletlen. Illet­ve, talán nem is az. Pedig valójában mégsem szolgált alapul e riporthoz. MEGFONTOLT KC IOLYSÁG Kong­resszusra készülni nagy do­log egy szervezet életében. Főképpen akkor, ha ifjúsági szervezet készül kongresszu­sára, méghozzá olyankor, amikor az országgyűlés ép­pen csak elfogadta az ifjú­sági törvényjavaslatot. A KISZ VIII. kongresszusára készül. Az alapszervezetek tagsága most választja meg az új vezetőségeket. — Kedves Elvtársak, Tisz­telt Küldöttértekezlet!... És már peregnek is a pre­cíz mondatok. A titkári be­számolók. Hosszú napok és főként éjszakák kínos gyü­mölcse, ami ilyenkor elhang­zik. Az eltelt idő munkájá­ról, küzdelmekről, bajokról, és örömökről. Eredmények­ről, a tagok helytállásáról a vállalat, az üzem munkájá­ban, a végzett társadalmi munkáról, arról, hogy vajon Az oktatási intézmények létszámhelyzete A Pedagógusok Szakszervezete elnökségének ülése Az alsó- és középfokú ok- ként az alsó- és középfokú Az ülésen megállapították: tatási intézmények létszám oktatási intézményekben a kialakult helyzet alapvető helyzetének javításáról tár- dolgozó nevelők száma is oka, hogy nem biztosított a gyaltak a Pedagógusok Szak- emelkedett. Az utóbbi négy pedagógus létszámtervezés szervezetének csütörtöki el- esztendőben 12 ezren szerez- és a közoktatás-politikai cé­nökségi ülésén. Ezen részt tek pedagógus diplomát nap- lok összhangja. Ennek megte­vettek a Művelődésügyi Mi- pali tagozaton. Közülük remtése — ezt nyomatékosan nisztérium, a Munkaügyi Mi- 2800-an azonban nem foglal- hangsúlyozták — nélkülöz­nisztérium és a SZOT kép- ták el helyüket oktatási in- hetetlen. Aláhúzzák: o viselői is. A téma tárgyalá- tézményben. Egyidejűleg so- munkakörök, feladatok. is sa kapcsán kitűnt, hogy az kan elhagyták a pedagógus vannak, amelyek ellátására pályát, de • az időközben megoldatlan .a képzés. ~ nyugdíjba vonultak száma helyzet például a gép­sem kevés. Mindez jelentő­sen hozzájárult a pedagógus hiányhoz, ami különösen a vidéki iskolákat sújtja. utóbbi tíz esztendőben a pe­dagógusképzőkben állandóan növekedett a hallgatók lét­száma. Ennek eredménye­Mától: múzeumi hónap Az október elsején kezdődő X. múzeumi és az idén első ízben megrendezésre kerülő műemléki hónap gazdag programjáról tájékoztatta Gönyey Antal, a Művelődésügyi Minisztérium múzeumi főosztályának vezetője csütörtökön az újságírókat a Magyar Sajtó Házában. A többi között elmondotta: országszerte mintegy 200 kiállítás és több száz egyéb rendezvény — tudományos konferenciák, előadások, tárlatvezetések, pályázatok és vetélkedők, hangversenyek és irodalmi estek, műemléki séták, ásatási bemutatók és emlékünnepségek — várja az érdeklődőket. olyan c. is fására képzés. Ez a és gyorsíró tanárok esetében is. Lényeges előrelépés csak akkor várható, ha tudomá­nyos alapon kidolgozzák az oktatási intézmények min­Az elnökség elé terjesztett den típusának létszámigé­tájékoztató jelentés szerint nyét és a pedagógusképzési az elmúlt tanévben ugrás- terveket ennek alapján ké­szerűen emelkedett a képe- szítik el. Igen lényeges, sítés nélkül alkalmazottak h°gy szorosabbá váljék a aránya. A gondokat növeli, kapcsolat a képző intézmé­hogy a múlt tanévben a gyermekgondozási szabadsá­gon levő tanárnők, tanító­nyek és a helyi tanácsok, il­letve az iskolák között. A problémák megoldására nők és óvónők száma együt- a szakszervezet távlati pe­tesen meghaladta a három­ezernyolcszázat. dagógus szükségleti terv ki­dolgozását javasolja. (MTI) fejlődött-e a tagság? Milye­nek voltak a szeminári­umok, az oktatás eredmé­nyei? Szó esik szórakozás­ról is aztán megint a mun­káról Megfontolt felelősség­gel, szépen pergő, kerekre szabott mondatokkal. A mun­káról, annak teljes tudatá­ban, hogy a KISZ-korosztály a párt- és az állami veze­tők támogatásának birtoká­ban sem töltheti be a sza­mára járó helyet a társa­dalomban, ha a kérés és az igény mögött nincs ott a munka, a felelős és gondos emberi magatartás fedezete. Beszámoló, fél-háromne­gyed óra. Adatok, tények, számok és a hibák is. Kímé­letlen őszinteséggel, indula­tos, mégis jól szabott, gör­dülékeny, gondosan fogalma­zott, zengő mondatokban. — Tessék! — kérik a hoz­zászólókat. Pár perc csönd, aztán valaki veszi a bátor­ságot, elsőként szólni. Ö is papírról olvas. — Kedves Elvtársak' — mondja a fiatal, 20 éves sincs lány. Aztán végtelenül értelmes javaslatok követ­keznek, hogy gondolni kelle­ne a néhány évvel odábbi jövőre, a technológia fejlő­désére. Jó lenne, ha a KíSZ segítené elsajátítani az uj technológiát, a gépsorok, adatfeldolgozó gépek keze­lését. Beszá­moló, hozzászó­lások. Ta­nulságos, érdekes témák, ön­tudatról, a felelősség mély átérzéséről, felnőtt emberről vallanak. — KISZ-szervezetünk is komoly erőfeszítéseket tett..., még nagyon sokan teljesít­hetnék, illetve túlteljesíthet­nék ... Nyugodtan leszögez­hetjük, hogy a felmerülő problémák, hiányosságok el­lenére ... A KISZ-tagokkal folytatott elbeszélgetés so­rán ... A tagság szigorú fel­tételeket állít az elvtársak elé a pártfelvételi ajánlá­soknál ... Hiába hívtuk fel az illetékes elvtársak figyel­mét ... Nagyban rányomta bélyegét... — Tessék! — Kedves Elvtársak, mi, fiatalok a közérdeklődés előterében állunk — mondja egy hozzászóló bevezetőként. — Tudjuk nagyon jól, hogy a mai fiatalok egyetlen cél­ja — vallja egy húszéves felszólaló —, hogy pénzt ke­ressenek. Súlyos a vád egy KISZ­tag szájából és főként fur­csa. Mai fiatalokról beszél, harmadik személyben, pedig ő is az. És nem is vádol, csak azt mondja, hogy egy üzemrészben a rossz munka­körülmények és a kis fize­tés miatt nagy a fluktuáció. -És ez már nem is csak a stílus kérdése. Több annál, kicsit már a lényegekbevág. Értel­mes és érdekes dolgokat mondanak. Jól szabott, ke­rek mondatok. Nem is' a stí­lussal van baj, inkább a jói­szabottsággal. Gördülnek a mondatok, elszakadnak ön­maguktól, saját, az élet va­lóságában gyökerező, nagyon komoly értelmüktől. Olvad­nak egymásba, köztük adat adat hátán munkáról, és súlytalanul gördülnek a több éves fáradozás bajait, gond­jait, örömeit hordozó mon­datok, át a termen. A lényeg csak olykor jut el a füle­kig. Olyan gyerekeknél, akik közt mindenki „te" és akik itt húszévesen „fiatal"-nak szólítják egymást. Gyerekek, felnőttek? Mindkettő, csak az a furcsa, hogy maguk között úgy beszélnek önma­gukról, mint a kívülálló fel­nőttek róluk, vagy ők a fel­nőttekkel. Valamiféle „új tárgyiasság" ez és rossz do­log. Üj tárgyiasság, ahol már nem a dolgokról van szó, hanem a szavakról, a szavak veszik át az emberek, a tár­gyak, a téma és a tartalom helyét. Pedig ott a tartalom. Vi­lágosan, egyértelműen az ő szavaik mögött is. A munka, az elvek, a világnézet és a fiatalság. Ott a kritika, a bí­rálat és önbírálat is. Komo­lyan, túlságosan is komo­lyan fogalmazott mondatok­ban, melyek — önmaguk közt elmondva — már-már karikírozzák a komolyságot. Nagyon hiányzik a „te"! — ... hiába hívtuk fel az illetékesek figyelmét... — ... mondtuk nektek, de hiába... Az utóbbi volna az igazi. És ez nemcsak stílus, lényeg kérdése is. Hiszen a kör­mönfont jólfésültségben el­veszik az igazság, ha még úgy benne is van. Vigyázni kell a formákkal! Mert a választás, a szavazás formái kellenek. Hozzátartoznak a demokratizmushoz. De az, hogy a jó barát, a munka­társ húszévesen, egyik pilla­nattól a másikra „fiatal"-nak mondja barátját, az furcsa. Személytelenül, második he­lyett harmadik személyben. Szervezetben dolgozni, a gondolatokat nyilvánosan el­mondani nehéz dolog. Még akkor is, ha őszintén, egy­szerűen „csak" elbeszélni kell. És a saját, természetes helyett a ki tudja, honnan átvett, bonyolított nyelv rossz tréfákat űz használójával. Egyszerű gondolatokat tesz bonyolulttá, bonyolult össze­függéseket egyszerűsít le. A „te" itt őszintébb len­ne, a „fiatal" helyett is jobb volna az egyszerű kereszt­név. Meg kellene adni a lé­nyegnek kijáró formát, az igazi lényegnek, melyet nem hamisított meg a szerzett, felvett idegen forma. A fia­talságnak kijáró formát, hi­szen egymás között vannak. Szávay István

Next

/
Thumbnails
Contents