Délmagyarország, 1971. október (61. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-27 / 253. szám

4 SZERDA, 1971, OKTÖBER 27. •mmmhmhmm és a lova Ujabb tények a híres betyár pályafutásáról Iskola ólat­közelben A gondok gazdái A televízlóban heteken át íolyó filmvetítés felkeltette az érdeklődést a leghíresebb betyár. Rózsa Sándor sze­mélye és a vele kapcsolatos dolgok Iránt. A néző felte­heti a kérdést, mindebből mennyi volt a valóság? Tud­juk, hogy Szinetár Miklós Móricz Zsigmond művének felhasználásával forgatta a filmet. Nem is várunk hite­les történeti adatokkal min­denben alátámasztott mű­vet. Móricz azért szorgal­masan összegyűjtötte az adatokat, és azok egynéme­ly! két fel is haználta, fel­fogásához alkalmazta, járt a szegedi tanyavilágban is, és megtudta, hogy milyen em­léket hagytak maguk után a betyárok és Rózsa Sándor. A szegedi levéltárban úgy tudjuk, hogv Móricz Jó barátságban volt Sz. Szi­gethy Vilmos főlevéltáros­sal és járt is a levéltárban. Bizonyos azonban, hogy csak beszélgettek, de nem kapott olyan Iratokat, .amelyek megtalálásához mélyreható kutatásra lett volna szüksé­ge. Mórlcznak Rózsa Sán­dorról regényt és nem tör­ténelmet kellett Írnia. Rózsa Sándor pályafutásá­nak egyik legszomorúbb eseménye 1857. május 9-én este a rúzsai tanyák között zajlott le. Perpatvarkodás­ba került Katona Pál gaz­dával, akit a vita közben meglőtt, őt azonban az elő­futó asszonyok baltával le­ütötték, majd Katona Pál rokonsága és a szomszédok megkötözték a betyárt, fel­tették egy szekérre és más­nap reggel 8 órára beállítot­tuk vele Szegedre, Bonyhá­di István mégyefflnökhöz. Az eseményt a hatóságok számos jelentésben, jegyző­könyvben megörökítették. Kzek az iratok kerültek elő a Csongrád megyei megye­hatóság Szegedre vonatkozó irataiból a szegedi levéltár­ban. Rózsa Sándor este fél 8 és 8 óra között megjelent a felsőcsorvai soron levő Ka­tona-tanyán. Vele együtt a lovat ls elfogtók és átadták a városi tanácsnak. Mit te­hetett a foglyot és lovat át­vevő Szremátz tanácsnok? A foglyot börtönbe csukták és nyomban felvették a sé­rüléséről n látleletet. A lo­vat bekötötték a városi is­tállóba, és annak az átvé­teléről ls jegyzökönyvet vett fel a tanácsnok és a vele együttműködő bizottság. így örökítették meg az eseményt: „A fent érintett meghagyásra alól írott Schütz Ferenc és Hodács József helybeli kovácsmes­tert mint szakértő becsüsö­ket fnagam mellé vévén, velők a helyszínén megje­lentem, hol is a kérdéses lo­vat elövezettem, melyet Schütz Ferenc és Hodács Jó­zsef kovácsmesterek meg­mérvén, nagyságát 14 és fél markosnak, idejét pedig 9 évesnek találták, szőrére nézve setétes pej paripa ma­gyar hajú, lóblllege jobb rombján F. S., bal szája széle zabla vágásos, első bal lábán levő körmén forrásos hasadás látcik, becsértéke az alól irott becsüsök által pengői 100 forintban hatá­roztatott..," Rózsa Sándor kézrekerítő­jének a kormány 10 000 pengő forint jutalmat tűzött ki. A hirdetményt 1858. feb­ruár 28-án megismételték, és mindenhol kihirdették. A lövés következtében Katona Pál május 27-én meghalt a szegedi kórházban. A juta­lom kifizetése nagy gondot okozott a kormánynak. Ka­tona Pál lett volna a legil­letékesebb az átvételére. Neki azonban zavaros volt a szerepe. És ezt a 16 is okozhatta. Kitudódott, hogy Rózsa Sándor lova több hónapig az 6 istállójában volt, ő tartotta. Feltételez­hetően orgazda ls volt. Er­re is vonatkozhatott az el­fogott és megkötözött Rózsa Sándor megjegyzése, amit a 22 éves Rieger János előtt tett: hogy már rég megér­demelte volna az agyonlö­vetést. Amikor Katona hal­dokolt, testvérének elmon­dotta, Ijogy az istállóban le­vő egyik hatéves tehén és egy hároméves üsző is Ró­zsa Sándoré. Katona Pál öz­vegyének, Masa Ágnesnek szerepe is gyanú alá esett. Erősen faggatták: kié volt a ló, mióta volt náluk? Az asszony azt vallotta, hogy Rózsa Sándoré, volt, de hogy melyik, azt nem tud­ja. A külső gazdasággal ő nem sokat törődött — je­gyezte meg, ez az ura dolga volt. Gyanú alatt állott az özvegy is, ezért a jutalom egy részét, 3150 forintot a hat kiskorú árva részére a városi árvaszéknek utalta ki a kormány 1860-ban. Lassan Járt a hivatal szekere. Az összegen több mint har­minc értékes lovat vásárol­hattak volna. Ennyit ért ak­kor „a Sándor" feje. Rózsa Sándor akkor 38 éves volt, a jegyzőkönyvek szerint. A betyár sok borsot tört a hatóságok orra alá. Azon­kívül köztudott volt 48-as szexeplése. A hatóságok ku­darcában a nép elnyomóinak felsülését látta, és a betyár­ral érzett. Pedig ekkor a vá­rosi törvényszék rablógyil­kosság vádjával szerette vol­na halálra ítélni, ám a nyo­mozás egyetlen esetben sem tudta bebizonyítani, hogy rablásban részt vett volna. 1857 júniusában Csongrád és a szomszédos megyék vala­mennyi községében a temp­lom előtt hirdették kl, hogy akinek Rózsa Sándorra bár­miféle panasza van, jelentse. Felső-Pusztaszerről így je­lentett a jegyző: Tudtára adtam, hogy akinek Rózsa Sándor ellen rablás, vagy rablógyilkossag miatt pana­szuk van, magukat lehető legrövidebb idő alatt a Sze­gedi cs. kir. Rögtönítélö Bí­róságánál jelentést tegyenek, de ezen hirdetmény felolva­sása után Rózsa Sándor rab­ló ellen Felsö-Pusztaszeri la­kosok közül senki sem talál­kozik, aki csak legkisebb vá­dat tudna is ellenébe bebi­zonyítani." Miután a kísérlet nem si­került, mást főztek ki elle­ne. Megvádolták a Makk Jó­zsef-féle összeesküvésben va­ló részvétellel és forradalmi tevékenységgel. Makk József tüzérezredes tudvalevőleg a szabadságharc bukása után Erdélybe ment, ahol össze­esküvés gyanúja miatt letar­tóztatták. 1851-ben kiszaba­dult, Törökországba mene­kült, és állítólag Kossuth megbízásából visszatért Er­délybe, hol összeesküvést szervezett. Amikor ezt fel­fedezték, még ideje korán az Észak-amerikai Egyesült Ál­lamokba szökött. Pere során számos személyt vád alá he­lyeztek és elitéltek. Rózsa Sándort rablógyilkossag mi­att halálra ítélték, de ke­gyelmet kapott, Kufsteinben, majd Vácott raboskodott. 1867-ben amnesztiát kapott. Ezzel életének egy szakasza zárult le. Oltva! Ferenc A társadalmunkban vég­bement forradalmi változás nem hagyta érintetlenül a családot sem: átalakította a családon belüli ' kapcsolato­kat, a családtagok életét, a szülők és a gyermekek vi­szonyát stb. Nemcsak az édesapák, hanem az édes­anyák legtöbbje is dolgo­zik, s így természetesen ke­vesebb idő Jut a gyermekek­kel való törődésre, elmélyül­tebb foglalkozásra. Különö­sen akkor nehéz a helyzet, ha a szülők még haza is viszik a munkahely idege­sebb légkörét, feszültségét. Talán ez is a legfőbb oka annak, hogy újabban az is­kolákban gyakran szól a te­lefon, s ilyen kérések hal­latszanak belőle: — Kedves tanár úr! Űjab­ban elcsavarog, későn jár haza a fiam. Arra kérem, beszéljen vele. Magára hall­gat, én már nehezen tudom őt meggyőzni... De ne tes­sék mondani, hogy én szól­tam! ... De sokkal egyszerűbb ügyekben is segítséget kér­nek a szülők. A napokban egy édesanya azt kérte, hogy gyermekének a haját az osz­tályfőnök vágattassa le, mert már olyan hosszú, hogy szé­gyell vele végigmenni az utcán. S a kérés egyre több és több. Gondozatlan a frizura, ízléstelenül j-övid a szoknya, sok a kimiradozás, rossz a baráti kör, gyenge a tanul­mányi eredmény —, szóljon ezért csak maga a pedagó­gus. Több cigaretta fogy a kelleténél, sok idő megy el az udvarlásra —, segítsen rajta az osztályfőnök. Így kapja sorra a feladatokat gondos megfogalmazásban azzal a kikötéssel, hogy sem­mi kincsért fel ne fedje, az édesanya vagy az édesapa áll a panaszok mögött. Néha úgy fest a kép, mintha az iskola már véglegesen át­vette volna a szülőtől a gyermeket. Nem véletlen, hogy némelyik gyermek már otthon így felesel: — Miért vágassam le a hajam, amikor még az isko­lában nem szóltak érte!... De ilyen kifakadást is hallunk: — Mit okvetetlenkedtek folyton idehaza! Amíg az osztályfőnök nem balhézik, ti se szóljatok! Aemérce tehát sok helyen már a pedagógus szava és nem a szülői szó. Mintha a gyermekek elszoktak volna attól, hogy a szülő is irá­nyítja őket. Vendégnek ér­zik magukat otthon, egyenlő jogú családtagnak, akinek szépet mondanak —, a rosz­szat, a kellemetlent majd elintézi a iskola. Elgondolkozom. Bizony, nem valami könnyű ma a pedagógus helyzete. Talán még soha nem kellett annyi mindent intéznie és akkora felelősséget vállalnia mint napjainkban. Rengeteget át kell vennie abból a funkció­ból, amelyet a családnak kellene magára vállalnia. Nagy a lelkileg mostoha kö­rülmények között élő gyer­mekek száma, gyakori a szü­lői felelőtlenség és nemtö­rődömség, a családi fészek­ben az ideges légkör, a fe­szültség, a szeretetnélküli­ség. Az Ilyen körülmények között élő gyerekekkel való­ban foglalkozni kell és a szülői szeretet helyett a pe­dagógus szemének kell su­gároznlu a mosolyt. Vannak nehéz, nagyon nehéz esetek is, amikor valóban tehetet­len a szülő, s a pedagógus­nak valamilyen módon ma­gának kell megkeresnie a kivezető utat. De ez termé­szetes is. A nehézségek meg­oldása a pedagógus pálya egyik legszebb feladata, s ezeket a gondokat, problé­mákat a pedagógus vállalja is. De elítélem azt, ha a problémák elhárítása mö­gött a szülői kényelemszere­tet húzódik meg." Nevelje meg a gyermekemet az isko­la, azért van!" „Vágassa le az osztályfőnök a fiam ha­ját, én nem idegesítem ma­gam ilyen kérdésekkel." „Szóljon az iskola az elég­telenért, a rossz barátok miatt, mert így nem tűnök fel rossz színben gyerme­kem előtt." Hány és hány Ilyen állásponttal találko­zunk! Sőt! Olyan ls előfor­dult, hogy amikor a peda­gógus a szülő kérésére meg­dorgálta a fiút, otthon az édesanya úgy viselkedett, mint aki a történteken fel­háborodott. Elítélte a tanárt, így kijátszani a pedagógust — nagyon nagy vétek ... Ne értsen senki félre, mindezek leírásával nem az volt a szándékom, hogy el­rettentsem a szülőket attól, hogy gondjaikkal, problé­máikkal a pedagógushoz for­duljanak, tanácsot és segít­séget kérjenek. Hadd mond­jam meg: a bizalomnak, a segítségkérésnek minden pe­dagógus örül. Megtisztelést lát benne. Hálás is érte, mert a szülőktől kapott őszinte In­formáció közelebb viszi a gyermeki lélek nyitjához, a gondok megoldásához. Bát­ran állítom: nagyon sok ta­nuló köszönheti emberré vá­lását annak, hogy szülei őszinték voltak a pedagógus­hoz. Amit ml nevelők eb­ben a kérdésben szóvá te­szünk, az az a mód, aho­gyan a szülő kivonja magát gyermeke neveléséből. Amit tehetne vagy tudna tenni, még azt sem kísérli meg —, Emléküket őrzik az utcák 43. THÖKÖLY ŰT 1928 óta látszik a térképeken n vonala. 1939­tól első neve: Dcvai utca. A Kőmíves Kelemen­né balladájából ismert váráról nevezetes Déva városról. Az 1958. évi térképen látjuk először mai nevét. Thököly Imre (1657—1795) gróf. Erdély és Felső-Magyarország fejedelme, a Habsburg-elle­nes függetlenségi harc vezetője, Rákóczi Ferenc nevelőapja volt. TISZA LAJOS UTCA Nyomvonala látható Balla 1777. évi térképén, az 1814. évi másolatból pedig már két neve is kitű­nik. A mai utca ugyanis hajdanán három utca volt: legdélibb szakasza a Deszkás vagy Deszka utca, középső a Szarka, majd Pútyi utca, fölső pedig a Mátyás vagy Nagy Mátyás utca. A Deszka vagy Deszkás utca valami jellegze­tes kerítésről, esetleg a sáros útra járdaként fektetett pallókról kaphatta nevét. A Szarka és a Mátyás vezetéknév, a Pútyi pedig a Császár család ragadványneve. (Talán a Lapútyi meg­kopott alakja. Ez a szegedi népnyelvben lapu­lóst, alattomos természetűt jelentett) A Mátyás utca úgynevezett gatyaszár utca volt, azaz ketagú. Y alakú. Alsó, kisebb aga később Mátyás köze, majd Kolompár utca né­ven önállósult, a fölső áigát, valamint a közös szakaszt magában foglaló utca kapta először a nagy Mátyás, majd a Nagy Mátyás utca nevet. A Nagy tehát nem veze léknév (mint a Víz előt­ti Nagy festő — ma Partizán —, vagy Nagy Péter — ma Földváry — utca nevében), ha­nem jelző. A Víz után a romantikus (Juhász Gyula sze­rint „igen hangulatos és magyar színű'") Déli­báb utca nevet kapta, majd a fölszabadulás után, amikor a Tisza Lajos körutat Sztálinról nevezték el, 1950-ben, kárpótlásul ezt adták Ti­sza Lajosnak. Róla már a Lenin körút kapcsán röviden elmondtam a szóra érdemes tudniva­lókat. TOLBUHIN SUGARÜT Nyomvonala az 1777. évi térképen látható, az 1814. évi másolaton a régi neve: Kálvária utca. Ez azonban akkor még csak a Kálvária ("ta Út­törő) térig tartott. Ahogy terjeszkedett a város, úgy nőtt az út. A tér mellett elhaladó folytatá­sának régen külön neve volt: Űj temető utca (ez vezetett az „új temető", az 1831-ben létesí­tett Belvárosi temető felé) Később Kálvária sor lett. Innen tovább sokáig nem volt neve az út­nak. majd különféle irányt ielölő nevei lettek (Belvárosi temetőbe vezető kövezett út, Alsó­központi műút), sőt néhány évig (az 1939. és 1941. évi térképek tanúsága szerint) viselte a Hősök útja nevet is. 1942-től egészen a körtöltésig Kálvária út, azon túl Bajai út lett, mígnem 1951-ben vala­mennyi eddigi szakasza a Dugonics tértől a kör­töltésig együttesen kapta mai nevét. Voltaképpen tévedesből, mert Fjodor Ivano­vics Tolbuhin (1894—1S49) marsall a Dunántúlt mert a pedagógusra bízni a dolgokat kényelmesebb. Mert ugyan kinek a kötelessége elsősorban, ha nem a szülő­nek, például megnézni azt, miként indul el gyermeke az iskolába, tiszta-e, rendes­e? Elkészítette-e házi fel­adatát, magával viszi-e a szükséges tanszereket? Mi­lyenek a könyvei, füzetei? Sőt ilyen dolgokat is, hogy mivel tólti el délután éa este az időt, mennyit tanul, hova jár szórakozni, kik a barátai stb. — ezeket csak a szülő ellenőrizheti igazá­ban. Ezek mind-mind tipi­kus, másra át nem ruház­ható szülői feladatok. A családi nevelés társa­dalmi jelentősége tehát ma is rendkívül nagy. Sem az állam, sem a társadalom nem vállalhatja magára a gyermek nevelésének gond­ját és felelősségét. A szülői szeretet és melegség érlelő sugara, nevelőhatása nélkül korunkban sem nőhet fel ér­zelmekben gazdag, erkölcsi felfogásában nemes és egész­séges nemzedék. , Bánfalvi József fölszabadító 3. Ukrán Hadseregcsoport (Front) parancsnoka volt, Szegedet pedig a Rogyion Jakovlevics Malinovszkij (1898—1867) marsall parancsnoksága alatt álló 2. Ukrán Hadsereg­csoport katonái szabadították föl. Tolbuhinról tehát joggal lehet pl. Pécsett ut­cát elnevezni, de Szegeden Malinovszkijról ille­nék. TOLDY UTCA A Víz után jött létre az utca a régi Búza piac, Búza tér helyén. Térképeken sokáig rosszul volt, a táblákon ma is rosszul van írva. i-vel, pedig nem Toldi Miklósról neveztek el. hanem Toldy Ferenc (1805—1875) egyetemi tanár, irodalom­történész és kritikus a névadója. Az önkényura­lom korában mint a nemzeti hagyomány nagy ápolóját ünnepelték Szegeden is. ö maga is megfordult a Városbar. 1869. íebr. 17-én Hor­váth Mihály társaságában. TOMPA MIHÁLY UTCA 1850-től a Vízig Kovács utca, vezetéknévből. A Víztől a főiszabadulásig Tompa utca, a nyu­gati torkolatánál levő Tompái kapuról (A Tom­pái kapu pedig a Gyálai úttól nyugatra, a Holt­Tisza két ágától körülvett határrészről, a Tom­pái szigetről kapta nevét, minthogy az ott levő földjeikre igyekvő alsóvárosiak itt léptek ki a Város területéről. A Tompái sziget nevében le­vő Tompa viszont valószínűleg régi vezetéknév. Egyébként ma is van Tompái kapu út. amely ugyanezt örökíti meg.) A fölszabadulás utón kapta Tompa Mihály (1817—1868) költőnek, a népi-nemzeti Irány ér­demes képviselőjének nevét. Szegeden nem járt, de munkatársa volt az induló Szegedi Híradó­nak, Péter László (Folytatjuk.) NDPI KISLEXIKON az anyatejről Első táplálékunk. Akármennyire termé­szetes is azonban, hogy az újszülöttnek szüksé­ge van az anyatejre, előfordul, hogy anyjá­tól nem kaphatja meg. Ezért van szükség az anyatejgyűjtő állomá­sokra, amelyek elsősor­ban a kórházak, klini­kák koraszülött osztá­lyait látják el az anya­tejjel bőségesen rendel­kező anyáktól kapott létfontosságú itallal. a Három hónap? Egyhónapos korig az anyatej a fő tápláléka a gyereknek, háromhóna­pos koráig az az ideális, ha a táplálék fele ez. A szinte frázisként ismert tapasztalatok azt mu­tatják, hogy az anyatej­jel táplált csecsemők bizonyos fertőző beteg­ségeket nem, vagy csak lényegesen enyhébb for­mában kapnak meg, mint akiket anyjuk nem tud szoptatni. Ki-, mutatták azt is, hogy például a tehéntejben kevesebb a vitamin, s ennek egy része el is pusztul forralás közben. # Állomás? Szegeden 1953 óta van anyatejgyűjtő állomás, mely azóta ls elég szű­kös körülmények kö­zött végzi létfontossá­gú munkáját. Az elmúlt évben 5116 liter anya­tejet juttatott anyától anyához, donortól új­szülötthöz, összesen 185 anya adott át tejet, hogy másokon segítsen, s így 187 olyan szegedi csecsemő jutott — a két újszülött osztály kora­szülöttein kívül — anyatejhez, akiknek szülei palackban szál­lították haza az állomás­ról ezt a fontos táplálé­kot. a Ara? Többször annyiba ke­rül, lévén, hogy magát az állomást is fenn kell tartani, mint amennyit a donorok kapnak érte: 45 forintot literjéért. A tejadó anyáktól autó szállítja a tejet az állo­másra. Azok a csecse­mők, akiknek — orvo­silag ls igazoltan — szükségük van erre — meghatározott ideig, s ingyen kapják az anya­tejet

Next

/
Thumbnails
Contents