Délmagyarország, 1971. október (61. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-25 / 252. szám

KEDD, 1971. OKTÓBER 26. 3 A gazdasági aktívaértekezlet visszhangja Célszerűbb ösztönzési módszereket A Parlament kongreszszusi termében múlt liét pénteken gazdasági életünk legfontosabb kérdéseiről és gondjairól esett szó. Fock Jenőnek, a kormány elnökének beszámolója, a hozzászólások, majd az összefoglaló után sem kerül le a napirendről a gazdasági aktívacrtekezlet témája: a vállalatoknál. intézményeknél dolgozókat, vezetőket egyaránt saját munkájuk. helyzetük megvizsgálására készteti. Lapunkban az elkövetkezendő napokban közreadjuk az érdeklődésre számot tartó véleményeket. Tóth László, a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat vezérigazgatója részt vett a gazdasági aktívaértekezlet munkájában. — A beszámoló őszinte hangját, realitását a többi felszólalóval együtt én is elismeréssel értékeltem — mondta. Ha szót, kapok, beszámolok a KSZV-nél is meglevő jelenségekről, amelyek véleményem szerint az egész textiliparban általánosak. — A beruházásokra fordított összegek tavaly és az idén is kétszer olyan gyorsan nőttek, mint a nemzeti jövedelem, s ez nem szerencsés. Ennek okát például abban is keresni lehet, hogy jelenleg azoknál a vállalatoknál is képződik fejlesztési alap, ahol pedig nem kellene. így a fejlesztésre nem érdemesített, vagy népgazdaságilag fejleszteni nem kívánt vállalatok anyagi eszközöket emésztenek el az állami erőforrásokból, más vállalatok, hasznos célok előtt! Pedig nálunk már jó ideje kimondott cél, hogy a dinamikus népgazdasági fejlesztések. beruházások érdekében koncentrálják pénzeszközeinket. s ne forgácsoljuk szét. A gépgazdasági tervek végrehajtásáért az érintett tárcák, ágazatok vezetői felelősek. El kell jutni oda, hogy a fölösleges beruházási igényeket megszüntessük. De hogyan lehetséges ez? Elvileg a minisztériumoknak megvan a joguk ahhoz, hogy a felügyeletük alá tartozó vállalatok beruházási politikáját felülbírálják, a nemkívánatos fejlesztési célokat egyszerűen megszűntessék. Sajnos, ez a gyakorlatban kevés esetben történik meg, mert ösztönzési rendszerük nem disztingvál. Otthagyja annál a vállalatnál is a fejlesztési alapot, ahol ebben a népgazdaság nem érdekelt. Mihamarább meg kellene találni azt a legmegfelelőbb ösztönzési rendszert, amely ezt a hibát kiküszöböli. mert csak így juthat anyagi erő a valóban fontos, gépgazdasági lag nélkülözhetetlen korszerűsítésekre, beruházásokra. — Ha már az ösztönzési rendszerről van szó, érdemes a gazdálkodásunkat ugyancsak zavaró, látszólag kisebb jelentőségű tényezőkről is szót ejteni. Jelenleg érvényben van az a rendelkezés, amelynek alapján időről időre megnézi a bank, hogy a vállalatok forgóeszköz-állománya hogyan aránylik banki szerződéseikhez. Ha a forgóeszköz-állomány nagyobb. akkor ezt a vállalat fejlesztési alapjából kell finanszírozni. Az eredetileg helyes célkitűzés (a készletnövekedés akadályozója) mellett, sajnos kedvezőtlen tendencia érvényesül. A kereskedelmi és termelővállalatok a felmérést megelőzően megtagadják a termékek, áruk átvételét — és elindul egy körforgás, amelynek végén rendszerint akadozik az ellátás, s a termelőüzemet veszteség éri. Ezen is mielőbb érdemes változtatni! — A gazdasági aktívaértekezleten sok szó esett a munkaerőhelyzetről, a munkaerő-vándorlásról. Véleményem szerint ebben a hatékonyság fokozásával kell előrelépnünk. Manapság — bármennyire is tiltjuk, beszélünk ellene — sok az olyan vállalat, ahol erkölcstelen bérpolitikát valósítanak meg. Magasabb bérrel szerznek munkaerőt. Ha az üzemen belül olyan érdekeltségrendszert, ösztönzést biztosítunk, amely a végzett munkát — mint ahogy ezt a kormány elnöke külön hangsúlyozta — valóban illőn honorálja, akkor a dolgozóknak nem jut eszükbe más munka- , hely után nézni. Természe- í tesen ez kihatna a munkafegyelemre is. Olyan megoldásra gondolok, amelyben nemcsak az üzem vezetői, hivatott közgazdászai éreznék az érdekeltséget, hanem azok is, akiknek munkáján a nyereség sorsa közvetlenül eldől, a középszintű termelésirányítóknál, a gépeknél dolgozó munkások körében. Ilyen szempontból szerencsésebbnek tartanám például iparágunkban a bértömeg-gazdálkodást, amelyben jobban el lehetne dönteni, hogy a jó eredményért kinek jár magasabb munkabér fejezte be Tóth László. f'wÖtfteiJí uÉjiSi _ Még mindig sok az „ügyeskedés" A pénzügyi ellenőrzés tapasztalatairól Madaras! Attila pénzügyminiszter-helyettes hétfőn tájékoztatta az újságírókat a pénzügyi ellenőrzés tapasztalatairól. E tájékoztatót az tette időszerűvé, hogy a vállalatoknál rövidesen megkezdődnek az év végi mérlegek előkészületei, s a tapasztalatok arra intenek, hogy a korábbi években sok volt az elszámolásokban az olyan hiba, amit nagyobb körültekintéssel el lehetett volna kerülni. A gazdasági reform indulásakor azért hozták létre a Pénzügyminisztérium bevételi főigazgatóságát és apparátusát, hogv az ország valamennyi vállalatánál vizsgálja a pénzügyi jogszabályok érvényesítését, a vállalati mérlegeik valódiságát, s egyben tárja fel a közgazdasági szobályozók működésének kedvező vagy kedvezőtlen hatásait. A revizorok tapasztalatai szerint általános tendencia, hogy javul a pénzügyi fegyelem, bár még sok területen tapasztalhatók lazaságok, sőt visszaélések is. Az utóbbi időben a fizetési morálban is észleltek némi fellazulást — az elmúlt négy évben 8600 vállalatnál és szövetkezetnél került sor pénzügyi ellenőrzésre, s a szabálytalanságok feltárása nvomán ötmilliárd forinttal növekedtek a költségvetés bevételei. 145 esetben szabálysértési eljárást indítottak, sőt 24 esetben feljelentést is tettek a felelősök ellen. Számos vállalat a valóságosnál nagyobb vagv kisebb eredményt mutatott ki. aszerint, hogv számára mi volt a kedvezőbb. Olyan szállítmányok után is elszámolták a bevételt, amelyeik az elkönwelés időpontjában még a raktárban voltak. Más esetekben nem mutattak ki realizált jutalékokat. A revizorok a szövetkezeti kereskedelemben gyakran tapasztalták, hogy engedély nélkül folytatnak nagykereskedelmi vagy közvetítői tevékenységet Viszonylag sok a szabálytalanság a költségelszámolásban. 1970-ig az ilyen esetek alkották az öszszes hibáknak 20, az idén pedig 16 százalékát. Újabban túlzott emelkedésnek indultak a reprezentációs költségek. A vizsgált mezőgazdasági termelőszövetkezetek nyolc százalékánál tapasztaltak a revizorok ilyen túlzott, esetenként az évi ötszázezer forintot is elérő reprezentációs költségelszámolást. Nem egy helyen indokolatlan premizálást ls felfedtek. Meglehetősen elterjedt a munkaerő-csábítás, s ezzel együtt a túlzottan magas bér. a másodállás. Az 1971. évi revíziók a vizsgált mezőgazdasági termelőszövetkezetek 20 százalékánál tapasztalták, hogy az állami támogatást nem arra a célra, vagy nem oly módon használták fel, amire azt az államtól kapták. Sok hiányosságot tapasztaltak az áfész-ek gazdálkodásában is. Jogtalan közvetítő tevékenységeikre az illetékes szervek figyelmét is felhívta a Pénzügyminisztérium, s az illetékesek azóta intézkedtek a szabálytalanságok megszüntetésére. Annak ellenére tehát, hogy a súlyosabb gazdasági bűncselekmények száma csökkent, még mindig sok a szabálytalanság, az „ügyeskedés", a gondatlanságból a rendelkezések nem ismeréséből adódó hiba. Valamenynyi vállalatnak és szövetkezetnek érdeke, hogv mérlegbeszámolóit, zárszámadásait a legnagyobb körültekintéssel készítse el. JEGYZŐKÖNYV NÉLKÜL — Az a radiátor bizony szétrobbant. Valami hegesztési hibája lehetett: egyszerűen szétnyomta a gőz, a meleg víz. A nagymama meg a lányom aludt abban a kisszobában — aludt, mert hát hajnalban történt — és szegények majd meghaltak ijedtükben a nagy robajtól. — Ez volt március 11-én, hajnali négykor. Alig egy hónappal azután, hogy ideköltöztünk. Még félálomban barikádoztuk az ajtót, ne menjen tovább a víz szaladtunk a házfelügyelőhöz, hogy elzárassuk a főcsapot. Kutya egy ébredés volt, mondhatom. De egy-két zuhanyt azóta is éreztem a nyakunkban. Igaz, ez másmilyen volt: hideg zuhany. Tízemeletes Tarjánban: a 330-as. Az A-lépcsőház első emeletén beszélgetünk, a négyes számú lakásban. Horváth József, a téglagyári tmk-ban dolgozik. Lakatos. Olyan ember, aki szereti a munkáját: büszke arra. hogy kevés a gépállás a gyárban. Azon már erősen ráncolja a homlokát, hogy ilyen rossz minőséget adtak ki a kezükből vasas szaktársai; ott Csepelen, a radiátorgyárban, s hogy nem is egyet, mert másutt is előfordult ilyen eset. Ami azonban végképp nem fér a begyébe: miért nem intézkedtek az ő ügyében legalább úgy, hogy mostanra ne legyen számára „téma" a radiátor csúfoskodása? — A házfelügyelő mondta, ő majd értesíti az építőket. Ki is jöttek még aznap, kicserélték a radiátort. Azt is mondták, március végéig rendbehozzák majd a szobát. De csak április 30-án jött ki egy bizottság. — És addig? — Vártunk. Nem tudtuk mi, bár ne is tudtuk volna meg, milyen nagy hercehurcát jelent egy ilyen ügy. Meg hogy a kár megtérítése sem olyan egyszerű. Meg hogy minden „mentőmunkánkkal" saját magunkat károsíthatjuk meg. Mert ha már aznap senki se jött ki fölvenni a kárjegyzőkönyvet, legalább ne fogtunk volna hozzá a tisztításhoz, mosásHÉT HÓNAP MŰLTAN Magyar pariamenK deüegác'ó utazott a Szavfefunióba Apró Antalnak, az országgyűlés elnöikének, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, Szeged országgyűlési képviselőjének vezetésével hétfőn magyar parlamenti delegáció utazott a Szovjetunióba, a Legfelső Tanács meghívására. A küldöttség tagjai: Herczeg Károly, az MSZMP Fejér megyei bizottságának első titkára, az országgyűlés ipari bizottságának tagja, Orosz Ferenc, a Szabolcs-Szatmár megyei tanács elnöke, az országgyűlés kulturális bizottságának titkára, dr. Király István tanszékvezető egyetemi tanár, az országgyűlés kulturális bizottságának tagja, Inokai János, a Kohó- és Gépipari Minisztérium tervezőirodájának igazgatója, az országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának titkára. Bánáti Gézáné, a biatorbágyi általános iskola tanára. Nieszner Ferenc, a tiszaszigeti Búzakalász Tsz elnöke, az országgyűlés mezőgazdasági bizottságának tagja és Kosztolánczi Jánosné, a Kaposvári Ruhagyár varrónője, az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottságának tagja. A delegációval utazott dr. Varga Péter, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezető-helyettese és dr. Rosta László, az országgyűlési iroda külügyi osztályának vezetője. Parlamenti delegációnk utazásánali célja: baráti látogatás és tapasztalatszerzés. A magyar küldöttség hétfőn repülővel Moszkvába érkezett. Moszkván kívül a küldöttség látogatást tesz Kijevben és Taskentben. (MTI) hoz, ne lapogattuk volna a kezünkkel a fölhólyagzott furnért — mert bizony mi, ahogy száradt, úgy igazítottuk, simítottuk vissza! — Hogy ezt nem gondolom komolyan? Persze hogy nem, mert mi mást csinálhat az ember, igyekszik rendben tartani az otthonát. Pláne, ha új. Meg sajnálja az új bútort, az új szőnyegeket. De mi kárt tudókén fölmutatni azoknak, akik — ha maga cikket ír a dologról — végül is, hét hónap után azt mondják: na, hadd lássuk? — Hadd lássuk — mondom s körülnézünk a takaros, tiszta, szépen berendezett lakásban. A kisebbik szobában — első látásra — semmi nyom. Aztán mutatja Horváthné a szőnyegeket, összementek, egyik rövidebb is lett, mint a másik. Villanygyújtás segít meglátni a sárgásbarna szőnyegszéleken a foltokat, sötétebb árnyékokat. A négy pirossal kárpitozott székről eltűntek a puffadások, csak a kéz rajzolta körül, milyen is volt. Itt-ott egy sötét árnyalat, rozsdafolt-emlék. — Az ágynemű tönkrement a rozsdás-fekete víztől. — Horváthék csillárig fölmutatva jelzik a márciusi zuhogás ívét. A falon meglátni: eddig ért a víz. De a falat bemeszelték, a parkettet lecsiszolták — májusban — s aztán a „személyi kár" rendezése elmaradt. A riporter nem becsüs, hogy illetékesek helyett kimondja: ennyi meg ennyi jár a családnak. De nyilván sokat dolgozhattak, amíg ilyen — a saját zsebük ellen szóló — látszatot teremtettek. S hány nap ment el a szabadságukból — ezt ki tartja számon? — Nem gondoltam én akkor semmire, csak arra, hogy ezt meg kell csinálni, — mondia a barna hajú, kék szemű asszonyka, az ecsetgyári munkásnő. A féri hozzáteszi: őt később azzal biztatták az építőknél, hogy a csepeli gyár megfizeti a károkat. Az Ingatlankezelő Vállalalat igazgatási osztályvezetője április végén írt a DÉLÉP-nek. A levélben benne állt ez is: „A bérlő a személyi tulajdonában esett kárt T. cím költségére kívánja kijavíttatni. Kérjük, hogy a fenti kárügyben intézkedésüket sürMfcmüMi gősen tegyék meg, és a bérlőt a kijavítás időpontjáról értesítsék." A Szegedi Beruházási Vállalattól és a kivitelező DÉLÉP-től április 30-án végre kijöttek a Horváth-lakásba, jegyzőkönyvezték az esetet. Ámde: „a tulajdonos kárigényének megállapítása céljából — írták — külön eljárást folytatunk le". Az a művezető ugyanis, aki kint járt, nem volt illetékes az igény felvételére. A beruházóknál Pataki Gábor igazgatóval és Félegyházi Ferenc műszaki ellenőrrel beszélgetünk. Elismerik, hogy náluk is jobban kellett volna szorgalmazni az elintézést. Aminthogy én is készséggel elismerem; sok ennél nagyobb dolog kötheti le az idejüket. De — miután így helyretettük az arányokat — hozzá kell tennünk: egy munkásember nem ér rá újra meg újra szaladozni az intézkedni hivatottakhoz, s telefon sincs úgy a kezeügyében. Érthető hát, ha bosszantja a dolog. Különösen, ha rendre hiába keresi a garanciális ügyintézőt az építővállalatnál. S ha, miután biztatják: adja be írásban a kárigényét, s azt be is nyújtja, végezetül kap egy „elpöccintő" levelet: „Vállalatunk szerződéses jogviszonyban csak a Szeged Városi Beruházási Vállalattal, mint beruházóval van, valamint a lakóépületet üzemeltető Szegedi Ingatlankezelő Vállalattal, így kárigényével kapcsolatban a fenti szervekhez szíveskedjen fordulni." A június 14-én beadott igényre július 16-án kelt választ az igazgató lemásoltatja, én meg átvillamosozom a DÉLÉP munkásszállójába. A garanciális részleg vezetőjét — mint korábban telefonon — ezúttal sem találom meg. A fekete hajú hölgy pedig, aki az ötös szobában fogad, inkább a panaszost igyekszik rossz színben föltüntetni (azt emlegette, úgymond, hogy ha nem intézkednek, a sajtóhoz fordul) minthogy az intézkedés késéséről beszéljen. Vitathatatlan: ez a kényelmesebb. Kis ügy-e a Horváthéké? Morális oldaláról nézve semmiesetre sem az. Nekik, akik a maguk helyén derekasan végzik munkájukat, nekik, s a többi hozzájuk hasonlónak, akik néha talán naivul, de annál tisztességesebben viselkednek, van egy jogos elvárásuk: ügyeikkel is megbecsülő igyekezettel foglalkozzanak ! Simái Mihály Paul ülculescu WzH és Mauea Mmesm Bus^pesfeit A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására rövid látogatásra Budapestre érkeztek Paul Niculescu-Mizil, és Manea Manescu. a Román Kommunista Párt végrehajtó bizottságának és állandó elnökségének taaiai. a Közpon B'zottság titkára. A rom; vendégeket a Ferihegyi r' pülőtéren Aczél György, é Komócsin Zobán, a MSZMP Politikai Bizottsá gának tagjai, a Központ, Bizottság titkára fogadták. (MTI)