Délmagyarország, 1971. október (61. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-24 / 251. szám

TASARNAP, 1971. OKTÖBER ZL 3 A gazdasági aktívaértekezlet vitája A kormány által összehívott pénteki gazdasági aktívaértekezleten Forte Jenőnek, a kormány elnökének beszámolóját — mint jelentettük — vita követte. A vitában felszólalt Sellő Dénes, a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár vezérigazgatója, Kovács Sándor, a Nagykőrösi. Konzervgyár igazgatója, dr. Somló György, a Vegyiműveket Tervező Vállalat igazgatója, Láng Géza, a Medicor vezérigazgatója. Pulai Miklós, a Magyar Nemzeti Bank első elnökhelyettese, Bertus Pál, a fábiánsebestyeni Kinizsi Termelőszövetkezet elnöke, Gál László, a SZOT titkára, Horváth László, az Országos Gumiipari Vállalat vezérigazgatója, Zala Júlia, a Gazdaságkutató Intézet igazgatója, Csató László, a Csepel Vas- és Fémművek vezérigazgatója, Horváth János, a nyíregyházi Ságvári Tsz elnöke, Pataki János, a XI. kerületi pártbizottság első titkára. Érdi Tamás, a 21. számú Állami Építőipari Vállalat igazgatója, Huszár Andor, a Tiszai Vegyikombinát igazgatója, Végh Józsefné, a Pamutfonóipari Vállalat vezérigazgatója. Szenes Endre, a Lignimpex igazgatója. Karlik Nándor, a Kohó- és Gépipari Minisztérium pártbizottságának titkára, Dobos György, a Magyar Alumíniumipari Tröszt vezérigazgatója, Balázs György, a Középületépítő Vállalat igazgatója, Pongrácz Istvánné, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt szolnoki feltáró és kutató üzemének szakszervezeti titkára. Garam. JózseL a Figyelő főszerkesztője és Csépányi Sándor, sz Özdi iSihászati Üzemek vezérigazgatója. igazgatója rámutatott, hogy a gazdasági reform bevezetése óta eltelt négy év alatt évente rendszeresen 5—6—7 százalékkal nőtt a lakosság fogyasztása, ami egyértelműen pozitív jelenségnek tekinthető. Az idén előreláthatólag 8 százalékkal emelkedik a nemzeti jövedelem, ez ugyancsak figyelemre méltó eredmény, s a nemzetközi összehasonlítást is elbírja. Pulai Miklós a szabályozók következetesebb érvényesítésére hívta fel a figyelmet. Ez az elv — mint mondotta — pénzintézeteinkre is vonatkozik. A Magyar Nemzeti Bankban is előfordult, hogy túlzott engedékenységgel a szabályozókat néha a vállalati igényekhez igazították, és nem a vállalat vette tudomásul, hogy a hitelpolitikai intézkedések rá is vonatkoznak. Mint mondotta, a jogszabályokat mindenkire határozottan és megalkuvás nélkül kell alkalmazni. Sokan sürgették a munka jobb összehangolását, a vállalatok közötti és a vállalatokon belüli kooperáció megszilárdítását. Hangsúlyozták, hogy valamennyi szinten felelőssé kell tenni a vezetőket a hozzájuk tartozó terület munkájáért. Érdi Tamás szóvá tette, hogyha valamely vállalatnál egy vezető különösebb fegyelmezetlenséget nem követ el, „csupán" gyengén dolgozik, akár nyugdíjazásáig is vezető pozícióban maradhat. Hangsúlyozta, hogy a vezetőktől nemcsak a gyenge, hanem a közepesen jő munka is kevés, ha a vállalat érdeke fokozott erőfeszítéseket, jelentősebb kezdeményezéseket követel. Többen arra hívták fel a tárcák vezetőinek figyelmét, hogy ők is határozottabban éljenek felügyeleti jogaikkal. Ha ezt elmulasztják, a vállalatok, sőt a népgazdaság életében is komoly zavarok támadhatnak. Gél László, Karlik Nándor, és több más felszólaló hangsúlyozta, hogy nehézségeink elhárításához, a szilárd fegyelem megteremtéséhez elengedhetetlen a kollektívákban rejlő segítőkészség felhasználása, a munkahelyi demokratizmus kibontakoztatasa. A vitában, mint elengedhetetlen követelményt hangsúlyozták a felszólalók azt is, hogy a gazdasági vezetők minden poszton egységesen értékeljék a gazdasági életben meglevő hibák okait, és még inkább egységesek legyenek ezeknek az okoknak a felszámolásábán. A felszólalók véleménye szerint a mostani aktívaértekezlet is közelebb vitte a vezetőket ennek a szemléletnek a kialakításához. Valamennyi felszólaló helyeselte az aktívaértekezlet összehívását, üdvözölve a beszámoló őszinte hangját, az eredmények és a problémák reális értékelését A felszólalók többsége a beruházások területén tapasztalható feszültségekkel foglalkozott. A TVK, a Vegyiműveket Tervező Vállalat az Ózdi Kohászati Üzemek és több más vállalat igazgatója arról szólt, hogy a beruházási kapacitásokhoz viszonyított túlzott kereslet miatt drágulnak az építkezések, szétaprózódnak az erők, évekig elhúzódnak a beruházások. Több hozzászóló a kormánytól is hatékony intézkedéseket kért az erőinkhez mérten túlzott „beruházási étvágy" megfékezéséhez, mint mondották, jobb szervezéssel szinte mindenütt meggyorsíthatják a folyamatban levő beruházásokat. Az Ózdi Kohászati Üzemek ismert nagy építkezésén mintegy két évvel csökkentették az előkészületi időt. Ez azonban csupán a teendő egyik fele. Ugyanennek a vállalatnak a vezérigazgatója szerint a beruházások hatékonysága és gazdaságossága erőteljesen növelhető, ha korlátozzák a tervezők „fantáziáját", ha az új létesítményeknél a gazdaságosságot helyezik előtérbe. — Közhely, hogy a holnap gazdaságát a mai beruházások határozzák meg — mondotta Somló György. — Alapvető követelmény viszont, hogy a beruházásokat hatékonyan s gyorsan végezzük. E témához Huszár Andor hozzáfűzte, hogy lényegesen javítani lehet a beruházási helyzeten, ha a beruházásokkal kapcsolatos döntéseikért az üzemek vezetői fokozott felelősséget vállalnak, s az eddiginél sokkal nagyobb gondot fordítanak a beruházások előkészítésére. Gál László és több más felszólaló rámutatott, hogy a beruházási feszültségekből vezethető lc a népgazdaság jó néhány egyéb problémája, köztük a külkereskedelmi mérleg és a költségvetés hiánya. E jelenség veszélyeztetheti a mai kedvező fogyasztási színvonalat, életszínvonal-politikánk megvalósítását is. Többen javasolták, hogy nélkülözhető beruházásokat ne kezdjenek el 1972ben. ehelyett használják ki jobban a már meglevő kapacitásokat. A felszólalók többsége a termelés gazdaságosságának kérdéseivel is foglalkozott. Az Országos Gumiipari Vállalat vezérigazgatójának véleménye szerint a hatékonyság növelésének legcélravezetőbb módja a gyártmánystruktúra megváltoztatása. E véleményt osztotta a Belotónnisz-gyár, a Medicor, a Pamutfonóipari vállalat vezetője is. A KGM párttitkára a minisztérium egyik felméréséről számolt be. amely azt elemezte, hogy a meglevő eszközökkel hogyan tehetne gazdaságosabban termelni, zöld ntat adva a gazdaságosan előállítható termékek fokozott gyártásához. A Nagykőrösi Konzervgyár igazgatója a termelés vertikumának kialakításában, vagyis az egymáshoz kapcsolódó üzemek szerves együttműködésében látja a hatékonyság növelésének egyik fontos eszközét. Az értekezlet egyik központi témája volt a munkaerőhelyzet elemzése, ezen belül annak a kérdésnek a vitája, hogy milyen módon lehetne csökkenteni az indokolatlan munkaerőmozgást. Néhány felszólaló adminisztratív intézkedéseket tartana szükségesnek. A felszólalók többségének, mint például Érdi Tamásnak, az a véleménye, hogy a dolgozók nagyobb megbecsülésével lehet megszilárdítani a törzsgárdát. Véleménye szerint valamennyi vállalatnak össze kell fognia ahhoz, hogy a munkahelyét könnyelműen otthagyó dolgozó másutt se kapjon nagyobb bért, nagyobb megbecsülést. E kérdéssel kapcsolatban dr. Somló György a munkafegyelem és az anyagi érdekeltség kölcsönhatását elemezte. Dobos György, Szenes Endre és egész sor más gazdasági vezető elemezte külkereskedelmi mérlegünk helyzetét, kiemelve az export fokozásának jelentőségét. A Lignimpex különösen a szocialista országok gazdasági integrációjában lát újabb nagy lehetőséget külkereskedelmi forgalmának további fellendüléséhez. gazdaságosságának fokozásához. Több más vállalat vezetője arról szólt, hogy a nyugati piacokon tapasztalható gazdasági lanyhulás ellenére — főleg a nemzetközi kooperáció kiépítésével — tovább akarják szilárdítani pozícióikat. A vállalatok többsége azonban mindenekelőtt a szocialista piac bővülésével számol külkereskedelmi terveinek kidolgozásakor. Többen szóvá tették a túlzott importot. Kovács Sándor véleménye szerint gyakran láthatunk a kirakatokban olyan nyugatról behozott árukat, amelyek hiányt nem pótolnak, reális szükségletet nem elégítenek ki, sőt valójában versenyt sem jelentenek a hasonló hazai termékek számára. Zala Júlia megállapította, hogy a tőkés országokból származó fogyasztási cikkek teljes tőkés importunknak csak kis részét alkotják, a nagyobb probléma a tőkés anyagimport nagymértékű növekedése, amit iparunk szerkezetének változása sem indokol. Egységes vélemény alakult ki az értekezleten annak megítélésében, hogy a gazdasági mechanizmus jelentős eredményeket hozott. s a hibákat a reform keretei között, ismert gazdaságpolitikai céljainknak megfelelően kell minél előbb kijavítani. A Gazdaságkutató Intézet Fock Jenő összefoglalóin A Minisztertanács elnöke az egésznapos vita tanulságait összefoglalva megállapította, hogy a tanácskozás hangja őszinte, a véleménycsere nyílt volt, jó szellemű hozzászólások hangzottak el, s ezen a tényen nem változtat, hogy egyik-másik kérdésben nem teljesen ért egyet a felszólalókkal. — A tanácskozás megrendezésének egyik célja az volt — mondotta —, hogy elősegítse az egységes szemlélet kialakítását mindazoknak a kérdéseknek a megítélésében, amelyek a pártot, a kormányt, a gazdasági szakembereket. s általában az állampolgárokat naponta foglalkoztatják. Természetesen ilyen egységes szemlélet kialakítása egyetlen nap alatt aligha lehetséges, de elmondhatjuk, a tanácskozáson közelítettünk efelé. Így van ez még akkor is, ha az eszmecsere során félreértések is előfordultak, s néhányan bátortalanul szóltak a tényleges problémák megoldásáról. — Jövő évi tennivalóink kialakításához, tervezett kormányzati intézkedéseinkhez vártunk és kértünk támogatást az aktívaüléstől — .mondotta —, mégpedig akkor. amikor jövő évi tervünk és költségvetésünk tulajdonképpen még nem készült el — tehát idejekorán. Ügy vélem, joggal remélhetjük, hogy a következő hónapokban a konkrét tennivalók kimunkálásánál, az intézkedések meghozatalánál hasznos támogatást kapunk majd a gazdasági élet különböző szintjein dolgozóktól. Ehhez ad biztatást az aktívaülés is, amelynek résztvevői maguk is tudják, hogy milyen fontos tennivalóink vannak, hogy elhatározó lépések előtt állunk. Mindez nem jelenti, hogy bármiféle gyökeres fordulatot terveznénk akár gazdaságpolitikánkban, akár gazdaságirányítási rendszerünkben. Azonban következetesebbek akarunk lenni. mint eddig voltunk, ugyanazon célol^ elérése érdekében, amelyeket már korábban is magunk elé tűztünk. Ennek érdekében azt várjuk, értsenek egyet a határozottabb kormányzati magatartással. az állami fegyelem megszilárdításával, még akkor is, ha az nem kellemes, de a kormány megítélése szerint mindenképpen szükséges és hasznos. Amennyire megállapítható, ez az egyetértés megvan. Felhívta a figyelmet a fokozott takarékosságra a beruházásoknál, a készletezésnél, az importnál, s hangsúlyozta az export növelésének szükségességét Említést tett a miniszterelnök a vita során elhangzott olyan észrevételekről, amelyek egész népgazdasági ágazatokat érintettek, például a kohászat, az alumíniumipar, az olajipar es más gazdasági területek problémáit elemezték. Aláhúzta, a kormány ezekkel a kérdésekkel foglalkozik majd a jövő évi terv kialakításánál, s a távlati elképzelések kidolgozásánál is szem előtt tartja, sőt egyik-másik téma még az idén a kormány elé kerül. A miniszterelnök bírálta azokat a nézeteket, amelyek szerint gazdasági magatartásunk — a beruházások csökkentése, a tőkés import mérséklése stb. — restrikciós — visszafogó — jellegű. Helytelen az ilyen leegyszerűsítés, hisezn van ötéves tervünk, amelyet valószínűleg túlteljesítünk majd, s itt semmiféle restrikcióról szó sincs. Gazdaságpolitikánkat, amelyet a kongreszszus is megerősített, ma is jónak tartjuk, aszerint dolgozunk, ez szabja meg gazdasági tevékenységünket minden tekintetben. Gazdaságirányítási rendszerünkről sokszor elmondtuk már ugyan, hogy nem örökérvényű, hogy állandóan tovább kell fejleszteni, s lehetnek egyes pontjai, amelyek módosításra szorulnak, egészében azonban helyesen, jól szolgálja céljainkat. Felmerülő hibáit természetesen észre kell vennünk, s ha valaki ilyet szóvá tesz, semmiképpen sem szabad úgy tekinteni rá, mint aki gazdaságirányítási rendszerünket akarja támadni. — ötéves tervünk teljesítésével kapcsolatban egyébként inkább arról van szó — folytatta —, hogy ebben az évben a vártnál dinamikusabban fejlődött népgazdaságunk. Néhány területen talán túlságosan is. ilyen terület a beruházás és a készletnövekedés, valamint az import, ezen belül és elsősorban a tőkésimport. Ezzel kapcsolatban a miniszterelnök felsorolta a tervezett fontosabb intézkedéseket Az importot a jövő évben mérsékelni kívánjuk — mondotta —. különösen tőkés viszonylatban. A készleteket is csökkenteni akarjuk. A beruházásokról szólva a miniszterelnök elmondotta, hogy ebben az évben a tervezett 85 milliárddal szemben 100 milliárdot ruházunk be, ami indokolatlanul nagy növekedés. A jövő évben azt szeretnénk elérni — és ehhez kérjük a támogatást —, hogy a beruházások ne haladják túl a százmilliárdot — legfeljebb 2—3 —, de semmiesetre sem 15—20 milliárddal, mert ez nagyon káros volna. Ezért el kell halasztani öt-hat nagyobb beruházás megkezdését, bár ezekre már számítottak az érdekelt népgazdasági ágazatok. Természetesen az említett beruházásokra is sor kerül majd, s ha okosan gazdálkodunk rövidebb idő alatt megvalósulnak. Fock Jenő ezután a veszteséges, illetve nyereséges vállalatok vagy gyártmányok, más fogalmazásban a jól és rosszul dolgozó vállalatok problémakörével — mint a vitában többször érintett témával — foglalkozott. A miniszterelnök egyetértett azzal, nem mindig igaz, hogy a veszteséges vállalat rossz, a nyereséges pedig jó vállalat. Ugyanez elmondható egyegy gyártmány esetében is. Itt tiszta helyzetet kell teremteni, alaposan meg kell vizsgálni egy veszteséges vállalat tényleg annyira veszteséges-e, hogy rekonstrukcióval, néhány évi jó munkával sem lehet nyereségessé tenni, s egy gazdaságtalan gyártmány tényleg annyira ráfizetéses-e, hogy végképp nem érdemes foglalkozni vele. Foglalkozott a miniszterelnök az összevont nagyvállalatok kérdéseivel is. Most is az a véleményem — mondotta —, hogy e lépés nélkül nem sikerült volna a gazdasági reformot olyan gyorsan bevezetni, mint ahogy megtettük. De emellett igaz az is, hogy az összevont nagyvállalat, — az esetek túlnyomó részében budapesti központú vállalat — olykor annyi önállóságot sem hagy a hozzá került másik vállalatnak, amennyivel az a régi tervutasításos rendszerben rendelkezett. Az ilyen gyakorlat ellentétes a kormányzat szándékával, a társadalom érdekével. Minden öszszevont nagyvállalatnál biztosítani kell a beolvadt vállalatok szabad véleménynyilvánítását. Ha egy vállalat bebizonyítja, hogy önállóan — tehát nem egy összevont vállalat vészeként — jobban. eredményesebben tud dolgozni, lehetőség van rá. hogy megkaphassa az önálló vállalat jogállását. Azokkal az észrevételekkel kapcsolatban, amelyek szerint a kis üzemekben, a a szövetkezeti melléküzemágakban a dolgozók többet keresnek, mint a nagy ipari vállalatoknál, noha az utóbbiakban nagyobb nemzeti jövedelmet termelnek, a miniszterelnök úgy vélekedett: ez nem minden esetben fenntartás nélkül elfogadható igazság. Arra, hogy a munkásokat kell célszerűen foglalkoztatni. a miniszterelnök két konkrét példát említett: az öntődét és a nyomdát. Mert nyilvánvaló, ha például egy nagy állami nyomdában a gépeket nem használják ki három műszakban, az sokkal több kárt okoz a népgazdaságnak, mintha a házi nyomdát akár 200 tsz-nél azonnal becsukják. Említést tett a kormány elnöke olyan várható rendszabályról, amely megszabja, milyen esetekben és mennyivel fizethetnek többet a szakmunkásoknak a téesz melléküzemágában, mint az állami vállalatnál. Az építőiparról szólva kifogásolta, hogy esetenként összehasonlítanak össze nem hasonlítható dolgokat, például az állami építőipar és a házilagos építkezés egy főre jutó termelési értékét. Nem lehet egybevetni a gépesített ipari, házgyári építkezéseket a hagyományos építéssel, a malterozással, a téglarakással, a javítómunkával. Az utóbbi tevékenységre továbbra is szükség van. Példák egész sora igazolja, hogy szükség van a szövetkezeti, a tanácsi iparban, téesz-melléküzemágakban azokra a kis üzemekre is, amelyek — méretüknél fogva — mozgékonyabban működhetnek. Az árak kérdését érintve Fock Jenő kijelentette: — Mind a termelői, mind a fogyasztói árak tekintetében továbbra is fenntartjuk a kötött, a maximált és a szabad árak kategóriáját. Természetesen előfordulhat például a világpiaci árak változása következtében, hogy az árak korrekciójára van szükség, ez azonban nem azt jelenti, hogy az említett három formán kell változtatnunk. A munkaerő-kérdésre terve Fock Jenő bírálta azokat az álláspontokat, amelyek szerint nem lehet fegyelmet tartani, nem lehet elbocsátani a lógósokat és nem lehet igazságosan bérezni, mert akkor a dolgozók egy része otthagyja a vállalatot. Ha megvan az egyetértés és egységesen cselekedve a hanyagokat, a lógósokat, a fegyelmezetlenkedőket felelősségre vonják, elbocsátják, akkor végül is rendre lehet őket tanítani, meut nem lesz munkahely, amely befogadja őket. Így elejét lehet venni annak, hogy az egvik vállalat a másik vállalattól elküldött lógóst fölveszi, e tekintetben és szemléletbeli változtatásra, egységes gondolkodásra cs határozott cselekvésre van szükség. Különben csak olyan adminisztratív rendszabályozás jelenthetne megoldást, mint például: a kilépők fizetett szabadságának megvonása, táppénzének csökkentése. Ez pedig nem lenne kívánatos. Kitért a miniszterelnök arra — a vitában is elhangzott — óhajra: gondoskodni kell arról, hogy a népgazdasági és a vállalati érdek mindenkor teljes összhangban legyen. Megjegyezte: nem tudunk kialakítani olyan rendszeri — egyébként ez sehol a világon még nem sikerült —.hogy a vállalati és a népgazdasági érdek mindig pontosan egybeessék. Hosszabb távon ez megvalósítható, de a kétféle érdek mindenkori állandó összhangját nem lehet biztosítani. Ugyanakkor elvárjuk, hogy ahol a népgazdasági és a vállalati érdek közötti ellentmondás nagyon is kiélezett. bátran és kellő időben hívják fel erre a felsőbb párt- és kormányzati szervek figyelmét. Az irányító szervek pedig intézkedjenek. Befejezésül a közgazdaság) propaganda és tájékoztatás kérdéséről szólt a miniszterelnök.