Délmagyarország, 1971. október (61. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-03 / 233. szám

VILÁG PROLETÁRIAI, EGYESÜLJETEK! 61. évfolyam, 233. szám 1971. október 3., vasárnap Ára: 1 forint A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LA P J A Kádár János beszéde időszerű kérdésekről Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi bizottságának első titkára — mint ezt lapunkban jelentettük — Tolna megyében tett látogatást. A párt első titkára a pálíaí falugyűlésen nagy tetszéssel fogadott beszédet mondott több időszerű kérdésről. — őszintén köszönöm a meghívást, a szívélyes fogadtatást — kezdte beszédét Kádár János —, szívből örülök, hogy ellátogathattam önökhöz. Ebből az alkalomból átadom önöknek, a termelőszövetkezet tagságának, a község lakosságának és az önök személyében a járás és Tolna megye dolgozóinak a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának üdvözletét, legjobb kívánságait. — Mindannyian, akik a szocializmus ügyéért dolgozunk, éljünk az ország bármely helységében, legyen bármi a beosztásunk, összetartozunk, ugyanazért a célért fáradozunk. Ez megköveteli, hogy a vezetés — a Központi Bizottság, a kormány — ismerje a dolgozó tömegek törekvéseit, gondjait, az őket foglalkoztató kérdéseket; ugyanilyen fontos, hogy munkásosztályunk, parasztságunk, értelmiségi dolgozóink, a szocializmust építő egész magyar nép értse a párt, a kormány politikáját, a gazdasági és kulturális építés alapvető, legfontosabb kérdéseit. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy ez így is van: a dolgozók tisztában vannak politikánk lényegével, 5 vezetőtestületeink is ismerik a dolgozók életkörülményeit, mindennapi gondjait. A mostanihoz hasonló találkozók nélkülözhetetlenek, mert alkalmat adnak arra, hogy a mindennapok tennivalóin, a folyamatos ügyeken kívül pillantást vessünk azokra a leglényegesebb, legalapvetőbb célokra is, amelyeknek eléréséért a kommunisták a pártba tömörültek, a szocializmus hívei rendszerünk mellé álltak, dolgozó parasztságunk a termelőszövetkezetet választotta, s a szocializmus építésének útjára lépett. E célok egyaránt érintenek elméleti, ideológiai kérdéseket, társadalmi problémákat, családi, emberi gondokat. Lényegük, hogy a réginél szebb, különb, jobb, emberibb életet akarunk teremteni! A magyar dolgozó nép milliói arra a meggyőződésre jutottak, hogy ennek egyetlen reális, biztos útja: a szocializmus építése. Kádár János ezek után visszaemlékezett 10 évvel ezelőtti pálfai látogatásara. Elmondta: akkor is, most is több idősebb és fiatalabb parasztemberrel talalkozott, ideinek voltak és vannak altalános és közös igényéi, s az életkortól lüggo igényei is. Ezekről szólva hangsúlyozta: — Arra törekszünk, hogy a munkából kiérdemesült, idős, tiszteletre méltó emberek kapják meg azt, ami őket megilleti és a fiatalok is jussanak hozzá ahhoz, ami koruk szerint igényük lehet, s ami tisztességes, becsületes munkájuk után jár. Ha áttekintjük az elmúlt éveket, akkor öreg, középkorú és fiatal; paraszt, üzemi munkás vagy értelmiségi egyértelműen mondhatja, hogy a tíz évvel ezelőtt választott út helyesnek bizonyult. Amit azóta elértünk, bizonyára nem elégíti ki hiánytalanul az igényeket, de akkoriban aligha gondoltuk volna, hogy ilyen eredmények születnek. Az ország helyzetéről szólva kiemelte, hogy dolgozó népünk eredményesen munkálkodik, lépésről lépésre halad előre a szocialista társadalom teljes felépítésének útján. Cselekvésünk fő irányát a párt X. kongresszusának határozatai, a Hazafias Népfront választási programja és IV. ötéves tervünk jelzi. Rámutatott, hogy idén az ipari termelés eddig — az előző esztendőhöz viszonyítva — 5 százalékkal nőtt, s hatékonysága javult. A mezőgazdasági termelés országosan szintén biztató. A búza országos átlagban több mint 17 mázsát adott holdanként, ez rekord a magyar mezőgazdaság történetében, s jelzi a nagy fejlődést. Az állattenyésztésben a szarvasmarha-tenyésztés nem fejlődik kielégítően, a sertéstenyésztés viszont az utóbbi években fellendült. Az említett eredmények és a népgazdaság többi ágazatának fejlődése alapján megállapította, hogy az ország általános helyzete jó. Ezek után így folytatta: — Abban, hogy a Magyar Népköztársaság egészséges és szilárd alapokon fejlődik, nagyon jelentős szerepe van a mezőgazdaság mintegy tíz esztendővel ezelőtt végrehajtott szocialista átalakításának, a termelőszövetkezetek megszületésének. Ha ez akkor, a történelmileg alkalmas pillanatban nem történt volna meg, sem politikailag, sem anyagilag nem fejlődhettünk volna a mai színvonalra. Az önök termelőszövetkezetében, községében, az itteni lakosság életében éppen olyan jól látható és lemérhető, hogy mit eredményezett az elmúlt tíz esztendő, mint amilyen kézzelfoghatóan bizonyítható megyei és országos méretekben is. Az önök termelőszövetkezete taglétszámában erősödött, területileg gyarapodott és összeforrott. Nemcsak a táblára írják az „Egyetértés"-t, hanem a tsz valójában a dolgozó parasztok szocialista egyetértéséből született, s ezt az egyetértést fejezi ki ma is. Az egységes, jó kollektívában a vezetők és a tagok között normális és egészséges a viszony. A vezetők mindig több és jobb munkát követelnek a tagságtól, és a tagság is fokozott követelményeket támaszt a vezetés iránt. Ez egészséges viszony, amelyet fenn kell tartani, mert előrehaladásunk egyik fontos | feltétele. Az elmúlt tíz esztendő során a mezőgazdasági nagyüzemekben nagyszámú mérnök, technikus, szakmunkás, mezőgazdasági dolgozó nevelődött ki — közéjük tartozik a helybeli tsz mintegy másfél száz főnyi szakembergárdája is —, munkájuk ma már nélkülözhetetlen a korszerű mezőgazdaságban. Csak velük, s szakértő, helyes vezetéssel, valamint a tagság odaadó, lelkes és fegyelmezett munkájával születnek olyan eredmények, mint amilyeneket a szövetkezet is elért. Az első gazdálkodási év óta ar búza holdankénti termésátlaga 12-ről 22 métermázsára emelkedett, a sertés- és szarvasmarha-állomány megháromszorozódott. De tükröződik mindez természetesen a tagság életszínvonalának alakulásában is, abban, hogy az egy tagra jutó jövedelem már meghaladja az évi 28 000 Ft-ot. Ahogy megyeszerte, az országban, úgy itt is új házak egész sora épült, az emberek jobban, kulturáltabban élnek. Kádár János felidézve korábbi látogatását, elmondta: — Tíz évvel ezelőtt — bár az ígérgetésekben és a fogadkozásokban kölcsönösen mértékletesek voltunk — még arról beszélgettünk, hogy fejleszteni kell a szövetkezeteket. Ehhez a munkához kellett a szocialista elhatározás, szükség volt a gondos mérlegelésre, a megfelelő tervekre és a tagság egységére. A szocialista építés a falun természetesen a párt ügye, de nem egyszerűen pártügy. Az induláshoz a szocializmust akaró minden tisztességes ember öszszefogása kellett. A falvak lakói, a termelőszövetkezetek tagjai biztosak lehettek abban, hogy a Magyar Népköztársaság, a magyar nép munkásállama ott lesz mellettük, megadva minden tőle telhető segítséget, ösztönzést. Együtt láttunk hozzá falun is a szocialista építéshez, a szocialista társadalom megvalósításához. Voltak olyan parasztemberek, akik korábban is megálltak a maguk lábán, s a termelőszövetkezetek megalakulásakor csak nehezen, hosszas lelki tusa után vállalták a közös utat. Amikor elszánták magukat, nemcsak a közös utat vállalták, hanem a nagyobb felelősséget is a közösségért. Sokat közülük brigádvezetőnek is megválasztottak. Azóta sokan megvallották, életükben először érezhették, hogy a többi embernek szüksége van rájuk, először jutottak az emberi méltóság olyan szintjére, amit különben sohasem érhettek volna el. A közösség javára végzett munkával kiérdemelték a tiszteletet; úgy dolgoztak, hogy a bizalomra méltóak legyenek. Ez adta azt az új önérzetet, új arcot, amit a parasztemberek az egyéni gazdálkodás útját járva soha, semmiképpen sem értek volna eL Nagy viták voltak az országban a tsz-ek megalakításának útja. módja körül is. A pártban, még a pártvezetésben is voltak, akik amellett kardoskodtak, hogy súlyos adókkal, kényszerhelyzettel kell belépésre bírni a középparasztságot. • Mi szembeszálltunk ezzel a nézettel. Azt mondottuk, hogy — sem az átszervezés feltételeként, sem azután — nem a középparasztságot kell leszegényíteni, hanem a szegényparasztság életszínvonalát kell felemelni az akkori középparaszti életszínvonalra. Ezzel az elhatározással fogtunk hozzá a munkához, s amit elhatároztunk, azt meg is valósítottuk. A falu egykori nincstelenjei, a szegényparasztok és a középparasztok egyaránt most jóval magasabb színvonalon élnek, mint az egyéni gazdálkodás idején éltek vagy élhettek volna. Ami a pálfai tsz tagjairól elmondható — hogy milyen szociális segítséget tudnak nyújtani a rászorulóknak, milyen szélesek kulturális lehetőségeik, hogy világot látnak, perspektívájuk van, iskoláztatják gyermekeiket, és önmagukat is továbbképzik —, azt az ország sok termelőszövetkezetének tagsága elmondhatja, s olyan országos jelenség, amely tükrözi a magyar parasztság életében végbe ment fejlődést. Vállalt feladatunk eredményes végrehajtása kedvezően változtatta meg az emberek, a magyar paraszti társadalom életét. Éppen ezért most, tíz év után, sem önöknek, sem nekünk nem kell lesütnünk a szemünket. A párt Központi Bizottsága nevében szívből, őszintén gratulálok a pálfai Egyetértés Termelőszövetkezet vezetőinek és tagságának, a járás és a megye dolgozóinak az elmúlt tíz esztendőben elért nagyszerű eredményeikhez. Ha így, ebben a szellemben dolgoznak tovább, öt vagy tíz év múltán további szép eredmények tanúi lehetünk. Kádár János beszédének további részében rámutatott, hogy a termelőszövekezeti eszme a munkásosztály világnézetének, politikájának egyik legfontosabb része, az egyik legfontosabb útmutatás a testvéri parasztosztálynak. — Amikor arról beszélünk — mondotta —. hogy a termelőszövetkezetek országszerte megszilárdultak, tagiáguk összeforott, s a tsz-ek jelentős része már valóban szocialista nagyüzemi gazda(Foly tatás a 3. oldalon.) Ismeretlen ismerősök Megyünk az utcán, naponta ugyanazon áz útvonalon^ munkába, iskolába, bevásárolni, és 'találkozunk emberek' kel. Néhánnyal• közülük rendszeresen; korán reggel szembejön velünk az újságkihordó, később > az ismerős postás köszön ránk levéllel, vagy számlával. Hajnali dübörgéssel indul útjára az utcaseprő gép ^ vezetője kényelmes fülkéjében végezheti munkáját —, és még sokan vannak olyanok, kiknek az ulca a munkahelye. Nyáron a napon, télen hidegben, hóban végzik munkájukat. A forgalmas útkereszteződésben álló közlekedési rendőr könnyű .mozdulatokkal irányít• gépjárműsorokat, s még csak el sem mozdulhat posztjáról. Mindennapi életünk ismeretlen ismerősei ők, az utca emberei. . Somo gyi Károlyné képriportja