Délmagyarország, 1971. október (61. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-02 / 232. szám

SZOMBAT, 1971. OKTÓBER 2. 3 Új építőipari bázis az nifSIdSn Egymilliárd-négyszázmilliót égit az ALÉP a negyedik ötéves tervben A Gazdasági Bizottság döntése értelmében 1971 elején négy nagy vidéki közmű- és mélyépítő vállalatot szervezett az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium. Ennek az új építőipari apparátusnak a létrehozása elsősorban a negyedik ötéves terv lakásépítési programjának megvalósítását szolgálja, hiszen egyrészt építőipari kapacitást biztosít az új lakónegyedek közművesítéséhez és alapozásához, másrészt ipari és mezőgazdasági építkezések terhétől szabadítja meg a hagyományos építőipart. Az egyik ilyen nagy vállalat székhelyéül a minisztérium Szegedet jelölte ki, s január óta mind gyakrabban találkozunk ezzel a névvel: ALÉP. Már nemcsak cégbélyegzőn és újsághirdetésben, hanem építkezéseknél is. Minthogy az új vállalat egyre nagyobb szerepet vállal és kap Csongrád, Békés és Szolnok megyében, időszerűnek tartottuk, hogy felkeressük az Alföldi Közmű- és Mélyépítő Vállalat igazgatóját. Szabó Józsefet, és az új nagy építővállalat szerepével, jövőjével kapcsolatos kérdésekre kérjünk tőle választ. Profil, létszám, kapacitás Mindenki nagyvállalatot sejt az új név mögött — természetesen adódik hát az első kérdés: mikor „lendül be" az új válallat, és mire, mennyire vállalkozik? — Az alapítási határozat szerint közműépítéssel (víz-, csatorna- és gázhálózat fektetésével), mélyépítéssel (mélyalapozással. nagyobb földmunkákkal, útépítéssel, tereprendezéssel), ipari és mezőgazdasági szerkezetek építésével foglalkozunk. Végezhetünk emellett műszaki tervezést is. így a magunk vállalkozásaiban megvalósíthatjuk a tervezés és a kivitelezés régen óhajtott összhangját — válaszol Szabó József. — A vállalat kiépítése természetesen több éves folyamat. Először termelési bázisainkat kell létrehozni, telepeinket kell kiépíteni, gépparkunkat kell megteremteni. Ezzel a feladattal 1973-ra végzünk. Az idén ezért még csak 40—50 milliós termelési tervvel dolgozunk, s 1972-ben ugrunk 160 millióra. Az ezután következő években már nagyobb lesz az ugrás: 300 millió, 420 mii. lió. majd 500 millió lesz a felvállalt munkák értéke. Ez a szám azután a vállalat kapacitásának állandó jellemzője marad. Együttesen ebben az ötéves tervben az ALÉP egymilliárd 400 millió forint értékű építési munkát tud elvégezni. — Közműépítésre úgy rendezkedünk be, hogy kapacitásunk egyharmadát erre fordíthassuk. A gázvezetéképítés és az ipari, illetve mezőgazdasági szerkezetépítés 20—20 százalékkal részesedik, s a maradék energiát út- és vasútépítésre, műtárgyak építésére s egyéb mélyépítésre fordítjuk. Mindebből különösen fontosnak tartjuk a gázvezeték építését, amire egyrészt elsőrendű népgazdasági érdekek köteleznek, másrészt az. hogy az olajmező centrumába települt a vállalat. — A létszámot a termelési feladatokhoz szabjuk. 1971 végére 900 emberrel dolgozunk, s 1975 végéig fokozatosan haladunk a háromezres létszámhoz. Munkaerőt — de honnan? Vállalatot szervezni nem olyan nehéz, mint munkaerőt találni. Ha csak egyik helyről a másikra vinnénk az építőmunkásokat, azzal nem tudnánk többet építeni Csábítás, ráígérés? — „provokáljuk" az igazgatót. S a válasz egy kis közgazdasági kerülővel kezdődik. — Az állami építőipartól, ahol szervezetten és hatékonyan tudnak dolgozni az emberek, nem lenne célszerű elhozni őket. Onnan nem is igen vágyakoznak el. Megállapodásunk is van például a DÉLÉP-pel, hogy nem veszünk át onnan embereket az idén A jelenlegi létszámunk 75 munkahelyről toborzódott, főleg kis és nem szakos építőipari vállalattól, téesz-melléküzemágból, A szétszórt, elaprózott épftőrészlegeknél szervezett, magasan gépesített, szakosított vállalat sokkal értékesebben tudja felhasználni a szakgárdát és a munkaerőt. Három megyében szervezzük magasabb fokon azokat az egységeket, amelyek ma szétforgácsolva működnek. A szervezett, összevont mélyépítő szakgárda hiányát nagyon érezte eddig a hazai építőipar — tömörítése és hatékony foglalkoztatása a szakma erkölcsi rangját és felelősségét is fokozza. — Nem titkolt célunk az sem, hogy hazahozzuk a munkaerőt. A híres szentesi, csongrádi, mindszenti, baksi kubikosbrigádok még számottevő része például távoli mélyépítő vállalatoknál, vagy más építőipari vállalatok ilyen részlegeiben dolgozik. Már puszta jelenlétével is vonzza őket a vállalat, nem is beszélve arról, milyen nagy mértékben megkönnyíti az életüket. ha megszabadulnak a hosszadalmas és fárasztó utazástól, s cserébe a család közelségében dolgozhatnak. — Nem elsősorban fizetési előnyökért jönnek hozzánk emberek. A mélyépítő szakgárda — beleértve ebbe a szákmunkásokat, a kubikosokat is —. önálló, felelős munkát keres és talál. Ennek az erkölcsi szívóereje nagy, hiszen nem csupán egy lesz számukra a szakma a sok építőipari ágazat közül, s azok között is bizonyos értelemben alábecsült. hanem elsőrendű. A mélyépítők valahol a hátsó sorokban szoktak állni, amikor avatásnál elvágják a szalagot... Az önálló, fontos, nagy és szép munkák lehetősége maga is összeharangoz szakmabelieket. Így még ugyanaz a munkaerő is hasznosabbá és hatékonyabbá válik. — Számítunk természetesen máshol felszabaduló munkaerőre, és a termelésbe ezután álló fiatalokra is. Nem „kivételezett" bérrel akarjuk őket megszerezni, mert arra nincs is lehetőségünk. A keresetek csak a munka természetével arányosan lehetnek magasabbak. Szeged sokat vár... Evek óta döcög ez az építőipari szakmunka Szegeden. Megakadt a főgyűjtő-csatorna építése; késve és továbbra is akadozva halad a földgázprogram; valóságos Bábel a fedett uszoda—sportcsarnoképítés; a városi közlekedés csődje fenyeget az útrekonstrukciók és a villamospálya-korszerűsítés elhúzódása miatt... — soroljuk Szabó Józsefnek a közmű- és mélyépítés eddigi szegedi anomáliáit. És a sorozat maga kínálja a kérdést: az ALÉP mit vállal Szegednek és Csongrád megyének? — Ismerjük a szegedi városfejesztés ezirányú problémáit. és summásan adom meg először a választ: az 1 milliárd 400 millióból több mint egyharmad, azaz 500 millió a szegedi vállalkozásunk. Erre már szinte konkrét megállapodásaink vannak. A városi tanács végrehajtó bizottságával együttműködési megállapodásra készülünk — s ennek fontos tételei a vízellátás, a csatornaépítés. a közlekedési utak és pályák korszerűsítése. — Csongrád megyében kötöttük le a kapacitás másik harmadát, Szolnok és Békés megyében a harmadikat. Ez nem is mesterségesen kialakított arány, hiszen Szeged működési területünk településhálózatának kiemelt felsőfokú központja, ezen felül a mélyépítési kapacitás eddig is erősebb volt a szomszéd megyékben. Nem kellett tehát ottani építési feladatokat sem megtagadni azért, hogy Szeged és Csongrád megye nyerjen. A jövőben sem lesz ilyen gond, mert évi 500 milliós mélyépítési tervet csupán itt nem is tudnánk találni. — Szeged igen pozitívan fogadta a vállalat idetelepítését, lehetőségeihez mérten minden szükséges segítséget megadott. Az együttműködési készség kölcsönös. Türelmetlenség sem zavarhatja meg ezt, hiszen könnyű belátni, hogy a vállalat felfejlesztésére időre van szükség. A népgazdaság megalapozta az ígért kapacitást anyagiakkal, gépesítési lehetőségekkel, így nyugodtan garantálhatjuk. hogy a ránk háruló generálig mélyém'tő feladatokat elvégezzük. Az érdekeltség viszonosságainak kifejezésére is volt. van és lesz mód. A bizalom légkörében eredményesen lehet dolgozni — s mi a bizalmat számokkal és tiszteletben tartott határidőkkel akarjuk erősíteni. Egy építő nagyvállalat ilyen tervvel járul az Alföld lakásépítési programjának megvalósításához, és ilyen lokálpatriotizmussal iratkozik fel a szegedi városfejlesztés történetébe. Fogódjuk' bizalommal, támogatással, figyelemmel. Sz. S. I. iMp •'v TwV^'-v »Tessék beereszteni!« - - ....... — ';", .. .; E riport mottóját kifejező fényképfelvétel nagyon valóságosan ábrázolja azt az országos problémát, hogy kevés az óvoda s a meglevők jó része tovább már nem bővíthető. A kép alá elégséges lenne néhány sor szöveg, amely jelezhetné, hogy Szegeden sincs elég óvoda, s a 3—4—5 éves kislányok és kisfiúk dörömbölnek a kapun: „Eresszetek be bennünket felnőttek, bácsik és nénik, mert bent a helyünk, mi is akarunk játszani, énekelni, tanulni, verset mondani, a homokozóban várat építeni! Tessék beereszteni bennünket!" SOKAN KINTREKEDTEK Az óvodák száma, férőhelye kevés volt Szegeden már tavaly és azelőtt is. Az idei elsőosztályosok szülei már boldogok, mert nem kell ismételten bekopogtatniuk az óvodába és férőhelyet kérni gyermekük számára, vagy kilincselni, összeköttetést keresni, ha elutasításban részesülnének. De miről vallanak a makacs tények? A szegedi tanácsi óvodák normális körülmények között 2703 kisgyermeket tudnak befogadni és 2201 részesülhet napközis ellátásban. Most szeptemberben viszont 3695 gyermek jelentkezett óvodai felvételre és 2558-an igényeltek napközis ellátást is. A 2703 és a 3695 közötti különbség igényekben kifejezve sok új óvoda megnyitását tenné szükségessé. Egyszerre ezt megteremteni lehetetlen. — Nem is most kellene, kezdhettük volna hamarabb — mondogatják azok a kisKongresszusra készülnek az ipari szövetkezetek Az OKISZ elnökének tájékoztatója Tegnap, pénteken délután Rév Lajos, az OKISZ elnöke, sajtótájékoztatón ismertette az ipari szövetkezetek október elején kezdődő hatodik kongresszusával kapcsolatos előkészületeket. A szövetkezetek összesen 565 kongresszusi küldöttet és 116 országos tanácstagot választottak. A küldöttek és a tanácstagok kiválasztása jól tükrözi a csaknem 320 ezer ipariszövetkezeti dolgozó összetételét, s ezek között szép számmal kaptak helyet a fiatalok és a nők. A hatodik kongresszus október 14-én 14 órakor kezdődik. A MOM Szakasits Árpád Művelődési Ház három napra az ipari szövetkezetek kongresszusának otthona lesz. A küldöttek a tanácskozás szüneteiben kiállítás keretében ismerkednek meg az ipari szövetkezetek fejlődésével. A kongresszuson a szocialista országok szövetkezeti szövetségei delegációkkal képviseltetik magukat. Az ipari szövetkezetek termelése a múlt évben meghaladta a 27 milliárd forintot; az ipari termelés 1965—1970 között 77 százalékkal, ebből az építőipar 73 százalékkal, a szolgáltatóipar árbevétele pedig 48 százalékkal emelkedett. Az ipari szövetkezetek a harmadik ötéves tervben 16 ezer új terméket adtak át a bel- és külkereskedelemnek Felépítettek 32 ezer lakást, 240 szolgáltatóházat, az új gépkocsiszervN zek száma pedig meghaladja a kilencvenet. gyermekes szülők, akik arra hivatkoznak, hogy van óvodai reform, a közösségi életre, az iskolára előkészítés reformja, de nincs elég óvoda. — A városi tanács és a nagyüzemek legtöbbje hamarabb is gondoskodhatott volna elégséges számú óvodáról — mondják megint a kisgyermekes szülők és azok a családok is, amelyekben ott a nagymama, a nagypapa, vagy két nagymama és két nagypapa is „dirigálja" a fiatalok életét. — A nagyszülők csak elrontják a kisunokák életre eszmélését, gügyögnek nekik, vagy ha rosszak, mumusokkal ijesztgetik őket — érvelnek az óvodások szülei, akik a közösségi nevelésre apellálnak mindenképpen. Ezt hangoztatják legfőbb érvként a háztartásbeli anyák is, akik otthoni elfoglaltságuk mellett a nap nagyrészét kisgyermekükkel tölheük. S nem úgy, mint azok a szülők, akik munkába járnak és nincs annyi jövedelmük, hogy valakinek a gondjára bízzák gyermeküket napközben. Nagyon sok családban a nagyszülők is kérnek valamit, vagy elvárják, hogy kapjanak a fiataloktól, ha velük van a kisunoka, akit pedig szeretnek, a szemük fényének becéznek. Sok nagyszülő maga is támogatásra szorul, mert elaggott és beteg. Nem lenne igazságos, ha egyenlőségjelet tennénk a nehezebb és könnyebb helyzetben levő, a kevesebb, vagy több jövedelemmel rendelkező családok közé, amikor a kisgyermekek bebocsátását kérik az óvodákba — A nehézségekre előre | számíthattunk volna, legkésőbben akkor, amikor kormányrendelet fogta pártját a kisgyermekes anyáknak a gyermekgondozási segéllyel — mondják most éppen azok az asszonyok, akik igényt tartottak gyermekgondozási segélyre és már ők is kopogtatnak az óvodák kapuján. maximumnál. Üzemi napközis óvodákba 720 gyermeket vettek fel, pedig csak 605 helyük van. — Az óvodai felvételi fellebbezéseknek milyen eshetőségük van? — kérdeztem Szalka Lajostól. — Legfeljebb húsz gyermeknek juthat még hely a zsúfoltságban. Több lehetőségünk egyelőre nincs. MARADNAK A GONDOK? FELLEBBEZÉSEK ÖZÖNE Szarka Lajos, a városi tanács művelődésügyi osztályának gyermek- és ifjúságvédelmi főelőadója ezekben a napokban egész halom fellebbezéssel, mintegy 140 levéllel bajlódik. Azok a szülők írták, akiknek gyermekét nem tudták felvenni óvodába, mert nincs számukra hely. A 3695 gyermekből 3404-et tudtak felvenni a tanácsi óvodák úgy, hogy nagyon zsúfoltan lesznek. A napközis ellátás keretét is kitágították jóval a Épült-e ebben az évben új óvoda Szegeden, vagy bővítettek-e régebbit? — Nem, azaz a megkezdett építkezések befejezése sokat várat magára. Tarjánban például két évet. A 13 ezer lakosú lakónegyedből 450 gyermek felvételét kérték óvodába, s az eddigi lehetőségek csak 150 helyre szorítkoztak. Ezzel szemben mégis 188 gyermek járhat óvodába máris. Az új lakónegyedben két úgynevezett „barakk" óvoda készül el még az idén. Ezek belső arculata tetszetős, összkomfortos, kényelmes lesz, kibír minden követelményt és kritikát. Élettartama „hivatalosan" öt év, de 25-öt is kibír. A két építmény ötmillió forintba kerül. Egyik októberben nyílik) a másik novemberben. Tarjánban tehát egyelőre átmenetileg — de még mindig zsúfoltan —, a két 100—100 helyet biztosító óvoda megnyitásával enyhülnek a kisgyermekes szülők gondjai. Sok is az az 5 millió, amelyet ilyen nem „örökéletű" építménybe fektetünk. De ez van, erre találtak nagyneheaen építőt a Csongrád megyei MEK „személyében". Második éve, hogy födémcsere miatt bezárták a Toldi utcai óvodát. A födémcseréhez hozzá sem fogott senki, talán jövőre igen. Mai értesülésünk szerint a Szegedi Építőipari Vállalat jövőre belefog a munkába. A városi tanács és a konzervgyár közös beruházásaként készen van az Ilona utcában 80 bölcsődést és 50 óvodást befogadó épület, de nem lehet átadni rendeltetésének, mert annak idején kifelejtették a tervekből a gázvezeték lefektetését, a Kossuth Lajos sugárúttól csatlakozva. A konzervgyár régi óvodája is „födémhibás", mégis irodának rendezték be. Iroda lett a paprikafeldolgozó óvodája is. A városi tanácsnak tavaly 2 millió forintot adott a kábelgyár, idén a gumigyár másfél milliót, hogy építtessen belőle óvodát. Pénz van, építő nincs, s maradnak az óvodai gondok továbbra is Meddig? Lődi Ferenc