Délmagyarország, 1971. szeptember (61. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-12 / 215. szám

8 CSÜTÖRTÖK, 1971. SZEPTEMBER 93. Betörő A rabló már hetek óta a Nagyáruliázban őgyelgett. Vett is egy-két apróságot, hogy viselkedése ne legyen feltűnő. De közben a terepet figyelte. Végre egy délután, amikor legzajosabb a forgalom — s a detektívek figyelmét a kisstílű zsebkendő-tolvajok is lekötik — besurrant az áruház raktárába. Üres ládatornyot húzott maga elé. A mögött, a falhoz tapadva várta ki az idejét. Aztán éjfél tájban kisétált rejtekéből — s övé volt az egész épület, mind a hat emeletével, az emeleteken legalább hatvan árucikkosztállyal, és az osztályokon a mérhetetlen értékű készlettel. Egyedül volt a rászakadt gazdagságban, mint Ádám a bűnbeesés előtt. Már nem érzett semmi félelmet — legfeljebb a bőség zavarát. Ügy döntött, hogy először az ékszerészek utcáját keresi fel, és megtömi a zsebét drágakövekkel. De a raktárt a játékosztály mellett rendezték be. S amikor a rabló előbújt magányából — pillantása egy gyönyörű villanyvonatra esett. Ez lett később a veszte A rablónak ugyanis példátlanul mostoha gyermekkora volt, iszákos apa. korán elhunyt anya, kilenc testvér, ö is, akár a többiek, szár; kenyérhéjat rágott gyermekkorában. Ki vett volna hát játékszereket neki? — örült, ha egy Frank-kávés dobozt húzhatott r—" "a után a porban, zsinegre fűzve. A rablónak nem volt gyerekszobája. Villanyvonata sem volt soha, természetesen. Ezért most nem tudott ellenállni a kísértésnek. Mihelyt a gyönyörű játékszert megpillantotta, valami ősi vágytól hajtva, tüstént lerakta a földre; egyszer, csak egyszer legyen még része az elmulasztott gyermekkori élvezetben! Bekapcsolta az áramot, — és önfeledten figyelte a körbe-körbe száguldó kocsikat. „Jaj, de szép!... Jaj. de szép...!" Észre sem vette, hogy közben reggel lett. Az áruházba érkező takarítónők találtak rá — amint a padlón kuporogva a villanyvonattal játszik. A takarítónők persze azonnal értesítették a rendőrséget. Az angol A szomszédék kislánya boldogan újságolja, hogy megkérték a kezét — És kl a vőlegény? — kérdezem. — Hát nem tudja? — Nem én. — Képzelje. Egy angol! Ott áll mellette az édesanyja is. Bohus Ernőné. a Knézics utca tízből. És bpldog. És az ő szeme is ezt reklámozza: „Képzelje, egy angol!" Én pedig legszívesebben így szólnék: „Kedveseim! Önök, ugyebár, azt hiszik, hogy ezzel a szóval mindent elmondtak: egy angol. Ha az Illető történetesen magyar lenne, további felvilágosítással szolgálnának. Közölnék a szépreményű, úriember életkorát, foglalkozását, származását, külső és belső előnyeit — mert mindezt fontosnak tartanák. Esetleg elejtenék, hogy az illető kopasz is egv kicsit, sajnos. De egy angolnád: elég az ő angolsága. Jóllehet komoly értesüléseim vannak arról, hogy Angliában több millió angol él. És a több millió angol — föltételezem — nem egyforma: akadnak közöttük nagyon öreg angolok is, továbbá csúnyák, ostobák és kedélybetegek, egyik barátom szerint még félfülű angolok is vannak, ami, ugyebár, nem előny; sőt, némely angolok csatornatisztítással foglalkoznak, mert a csatornákat Angliában is ki kell tisztítani. Perverz fantáziámmal tehát el tudok képzelni egy hatvanöt éves, kopasz, három osztályt végzett, és négyszeresen elvált csatornatisztítót, hat neveletlen gyermekkel; aki kleptománia miatt ráadásul el is volt ítélve. De remélem, nem ő a boldog vőlegény." Igen, ezt mondanám, ha az ember mindent elmondana, amit gondol. De az ember jólnevelt, és így szól: — Nahát! Igazán? Egy angol? Gratulálok! És megy tovább. Mélypont Bocsánat, nem zavarom...?" Meglepődést vársz. Hálát. Talán kézcsókot is. De a nő rád néz, végigmér tetőtől talpig, fölbecsül, s rádvillantva szörnyű vipla fogait, így szól: — Mit képzel?! — Majd némi gondolkodás után: — Strici! Kritikusok figyelmébe Ugyanazt a tárgyat nagyon egyszerűén és nagyon bonyolultan is meg lehet fogalmazni. Ízlés dolga, hogy ki melyiket választja. íme, egy példa: „Egy henger alakú, alsó végén hegyes testtel, bal mellső végtagom rögzítése és jobb karom merőleges irányú mozgatása révén, erős, ütemes nyomást gyakoroltam egy mesterséges kövekből, kötőanyaggal létrehozott szerkezetre, s így megtörve a felület ellenállását, lehetővé tettem, hogy a henger alakú test az emberi lakhelyek körülzárására szolgáló szerkezetbe behatoljon, s ott tartós, szilárd helyzetet foglaljon el." Ez a megfogalmazás fárasztó ugyan, de célravezető: a szerző szakértelmét, alaposságát, szellemi munkabírását bizonyítja. De túlzott szerénységem, lustaságom, valamint az idő rövidsége néha a könnyebb megoldásra csábít Ilyenkor így fogalmazok: — „Egy szöget bevertem a falba." GALSAI PONGRÁC Demény Ottó MESE Mert kenyerét jó szívvel odaadta, Argirus végül célhoz ért. Hasznos barát — manó, boszorka. Ez nem példabeszéd. Táltosló parazsat eszik, az óriás követ. Akin a jóság vértje fénylelt — mindenki segített. Atröptetett a hegyeken. A föld mélyébe szállt. Szétszórt tagjai egybeforrtak, legyőzte a halált. övé lett Tündér Hona; szép mint a Hold, a Nap. Uralkodnak, míg a világ nem lehel boldogabb. Frideczky Frigyes esz Kutyatej-sűrűn csurran az este libabőröznek szürkülő utak, V-Jiik élével az irányt keresve krúgatva húznak el a vadludak. Reggel már fagyot hoz október orozva láthatóvá válnak ajkunkon a hangok a piruló-plrosra csípett lányka arcot gyöngybatiszt szűrőn szűrt napfény aranyozza. Ajtónk előtt topog szándékolt robajjal a restelkedő korai vendég befútteti a kipihent kemencét s szétterül a tájon deres darazsakkal. Tudod, ml a mélypont? Hajnalban baktatsz hazafelé, valami sötét, külvárosi mellékutcán; üres a járda, fáj a fejed, köd van; nyirkos a kabátod, talán az eső is esik; s már egyfolytában szidod magad, hogy megint elbuktál: mi szükség erre? Miért nem maradtál otthon? De akkor észreveszed, hogy * egy nő ballag előtted az utcán. Jóravaló nő nem lehet; azok ilyenkor alusznak, vagy betájolva, mereven sietnek előre... Egyébként az arcát nem látod, csak a hátát meg a lábát, de ennyi is elég, ehhez az alakhoz aligha tartozik valamirevaló fej, amit érdemes megnézni. A háta görbe, és alighanem kicsit puklis is. Igen, ez a nő maga a két lábon járó szerencsétlenség: egy ellenMona Lisa, a természet öngólja, a teremtés gikszere. Életkora? Kora nincs. Az abszolút szépség és az abszolút rútság mindig kortalan ... Mondom, egy nő megy előtted az utcán. Lassan megy, nem siet, ráért, tudja, hogy rajta már csak a csoda segíthet. S ekkor hirtelen eszedbe jut: ml történnék, ha ez a csoda te lennél? Ha leszólítanád... Nem mintha akarnál tőle valamit — Egek Ura! —, csak szánalomból, emberi könyörületből, meg azért, hogy megbüntesd magad. Elvégre ő is ember — bármi volt a foglalkozása —, néki is lehet egyszer egy jó napja. Hadd örüljön. Te pedig úgysem érdemelsz kíméletet. Legalább szembenézel a valósággal: itt tartasz, vén tekergő, az ördög kibicsaklott húgánál, ide sülylyedtél!... Ezt gondolod, s még tétovázol, még pár perc kegyelmet adsz magadnak, aztán nekilódulsz, ós — múltad, jelened, jövőd; egész léted keserves szégyenéne — a nő mellé lépsz: „Bocsánat — mondod halkan és tisztelettudóan, az illemkódex idevágó bekezdése szerint. — Heinrich BölI AZ ÉN DRÁGA LÁBAM Ősszel Most adódott egy lehetőség. Írást kaptam, hogy menjek el a hivatalba, és én el is mentem. Nagyon kedvesen fogadtak. Elővették a kartotékomat, és azt mondták: „Hm". Mire ráfeleltem, hogy: „Hm". „Melyik láb?" kérdezte a hivatalnok. „A jobb." „Egészen?" „Egészen." „Hm", mondta újból. Azután egy halom cédula között keresgélt. Közben székkel kínált. Jól esett, mert könnyen belefáradok az állásba. Végre megtalálta a megfelelőnek látszó cédulát. „Azt hiszem", szólalt meg, „ez magának való. Kellemes munka. Ülő foglalkozás. Cipőtisztító a Köztársaság téri illemhelyen. Na, hogy tetszik?" „Nem tudok cipőt tisztítani. Mindig mondták, hogy milyen rosszul pucolok cipőt." „Azt meg lehet tanulni", jegyezte meg a hivatalnok. „Mindent meg lehet tanulni. Német embernek semmi sem probléma. Ha akarja, elvégezhet egy ingyenes tanfolyamot." „Hm", dünnyögtem. „Tehát megfelel?" „Nem", mondtam, „nem vállalom. Magasabb járadékot akarok". „Megbolondult?" kérdezte szelíd hangon, és mosolygott. „Nem bolondultam meg, de senkisem pótolhatja a lábamat. Még cigarettát sem hagynak árulni." A férfi hátradőlt a székében, és mély lélegzetet vett. „Kedves barátom", kezdte, „a maga lába egy átkozottul drága láb. Ahogy látom 29 éves, és a lábától eltekintve makk egészséges. Akár a hetvenéves kort is megérheti. Tehát számítsa ki, kérem, havi hetven márka, tizenkétszer egy évben, vagyis 41x12x70. Szóval ezt számítsa kl kamatok nélkül, és ne felejtse el, hogy a maga lába nem az egyetlen láb. Mintahogy nem az egyetlen, aki valószínűleg sokáig fog élni. És ezek után járadékemelésről beszél! Bocsássa meg, de ez őrültség". „Uram", mondtam szintén hátradőlve a széken, és lélegzetet véve, „úgy gondolom, hogy ön nagyon lebecsüli a lábaimat. A lábam sokkal drágább. Ahogy mondta, ez egy átkozottul drága láb. Különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy nemcsak fizikailag. de agyitag ls teljesen egészséges vagyok. Hallgasson 1de". „Kérem, nagyon kevés az Időm." „Azért figyeljen csak egy kicsit!" folytattam. „A lábam megmentette az életét egy csomó embernek, akik ma szép nyugdíjat élveznek. Ugy történt a dolog, hogy előretolt állásban feküdtem. Az volt a feladatom, tartsam szemmel az ellenséget, és jelezzem, ha Jönnek, hogy a többiek időben visszavonulhassanak. A vezérkar már csomagolt, de nem akarta idő előtt feladni állását. Tulajdonképpen ketten voltunk őrségen, de a társamat agyonlőtték, úgyhogy ő már nem kerül pénzbe. Nős volt ugyan, de a felesége egészséges, és tud dolgozni. Ezt tehát nagyon olcsón megúszták. Még crnk négy hete volt katona, hát mindössze egy levelezőlapba, meg egy kis komiszkenyérbe került. Derék fickó volt, időben hagyta magát agyonlőni. Így, egyedül maradtam az állásban. Féltem, hideg is volt, s éppen kereket akartam oldani, amikor..." „Nagyon kevés az időm", Ismételte a férfi, és elkezdte keresgélni a ceruzáját. „Csak hallgasson végig", mondtam, „most Jön a java. Szóval, éppen kúszni akartam hátrafelé, amikor megtörtént ez a dolog a lábammal. Mivel ilyenformán fekve kellett maradnom, gondoltam, most leadom a drótot. Ügyis tettem, és így mindenki megpucolt. Először az ezred, azután a zászlóalj, majd az egész hadosztály, szépen sorjában, ahogyan illik. Az egészben csak az volt a kellemetlen, hogy elfelejtettek magukkal vinni, mert annyira siettek. Érti? Ha meggondolom, igazán ostoba ügy, mert ha nem veszítem el a lábamat, most halott volna a generális, az ezredes, az őrnagy, meg a többiek, és nem kellene nekik nyugdíjat fizetni. Most számítsa ki mibe kerül a lábam. A tábornok 52 éves, az ezred:s 48, és az őrnagy 50. Mindannyian egészségesek, és katonai életmódjuk mellett legalább 80 évesek lesznek, mint Hindenburg. Ez tehát annyi mint: 160x12x30, mert átlagban nyugodtan vehetünk harmincat, nemde? A lábam így tényleg nagyon drága láb lett, egyike a legdrágábbaknak, amit el lehet képzelni. Világos? Mert erről van szó". „Maga mégis bolond", mondta a férfi. „Nem én", feleltem, „nem vagyok őrült, hanem testben, s lélekben sajnos teljesen egészséges, és kár. hogy nem lőttek agyon néhány percoel korábban, mielőtt ez a dolog történt a lábammal. Sok pénzt takarítottunk volna meg". „Szóval elfogadja az állást?" kérdezte a férfi. „Nem", mondtam és otthagytam. Boldog Balázs fordítása A londoni Bear Brand Harisnyagyár sajtótájékoztatóján nylonból készült férfiharisnyanadrágokat mutatott be. Egyelőre 6 színben készítik, ára 95 penny. Most már karácsonyra nagy ajándékakciót készítenek elő. Különösen a skandináv piacon talált kedvező fogadtatásra az új cikk, feltehetően a hideg éghajlat miatt. • A Mutsaerts belga cég minden színben nagy kerekű, magas babakocsit kínál. A váz egy síkban teljesen összecsukható, így a babakocsi a legkisebb csomagtartóban is elfér az autóban. • A Wemen's Wear Daily című újság új látványosságról tudósít. A kirakatban egy kirakati baba a nézők szeme láttára változtatja öltözetét: először . fürdőruhában látni, majd estélyiben, végül síruhában. A mágikus látvány az International Canasphere of Camada Ltd találmánya, amely nagy fényerőn és polarizált plexiüvegen alapszik. A turisták — életkoruktól függetlenül — nagyon kedvelik a fülkés kötélpályán az utazást. Svájcban 1968-ban több mint 40,5 millió turista használta a különböző kötélpályákat, sílifteket, amelyeket egyébként 60 ezer tonna áru szállítására is felhasználtak. 1968-ban a különböző kötélpályák vonalhossza 440 kilométer volt, szemben az 1954 évi 120 kilométerrel. A kezelő személyzet létszáma 1644 fő volt. • Párizstól 167 kilométer távolságban az A—6 jelzésű autópálya mentén megépült Európa első önkiszolgáló, expressz autósztráda-fogadója. Az úttest egyik oldalán önkiszolgáló részleg, másik oldalán hagyományos söröző van, a két részt panoráma-függőfolyosó köti össze. A fogadó 300 vendéget fogadhat egyidejűleg. Mellette 1000 férőhelyes parkolóteirület van. Mindkét részlege számos szolgáltatást nyújt: gyermekgondozó, telex, telefon, különböző üzletek stb.