Délmagyarország, 1971. szeptember (61. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-12 / 215. szám

19 VASÁRNAP, 1971. SZEPTEMBER 12 Kezdődik az egyetem "A héten az egyetemeken és a főiskolákon is megkezdődik az oíktatás. A Jóasef Attila Tudományegyetem tanévnyitó ünnepi közgyűlését holnap, hétfőn délelőtt 11 órai kezdettel tartják a központi épület aulájában. A tanárképző főiskola tanévnyitó ünnepségere is ugyanebben az időben kerül sor a Szabadság filmszínházban. Az orvostudományi egyetem szepternber 14-én, kedden déli 12 órakor rendezi meg az új tanév nyitóünnepségét a Dugonics téri aulában. Nyelvtanulás Nyolc és fél ezren kezdik meg a nyelvtanulást a TIT József Attila Szabadegyetem nyelviskoláján. A beíratások befejeződtek. Minden korábbinál nagyobb érdeklődés nyilvánult meg a nyelvtanulás iránt: a nyelvcsoportokban 8 és fél ezer hallgató iratkozott be. A nyelvek tanítása szeptember 16. és 20. között kezdődik. Hozatni vagy cipekedni? A főzés mellett a bevásárlás a legnagyobb gondja a háziasszonyoknak és a dolgozó nőknek. Miként lehetne megoldani, hogy a zsúfolt üzletekben ne kelljen mindennap sorbaállni, várakozni, s aztán tele szatyrokkal cipekedni? Meg kell rendelni az árut! Ez igy roppant egyszerűen hangzik, és nagyon sok ország példája nyomán állíthatjuk, hogy valóban egyszerű is. Legtöbb országban a nagy bevásárlásoknak ez az egyetlen elintézési formája: az ember félveszi a telefont és az áru fél óra, egy óra múlva megérkezik. Lehet-e nálunk is? Persze, hogy lehet. — Asszonyom, On rendelt-e már valamit hazaszállításra? — Hogyne! Még csak az kellene Amikor ott a1'ok az eladó előtt, még akkor is a következő szemfényvesztésnek vagyok szenvedő alanya: rámutatok, hogy ezt és ezt kérem, és odahaza nézhetem a zacskó alján a romlott gyümölcsöt, vagy a lejárt szavatosságú ételt. Nekem ugyan ne papoljanak, mert ha ott se vagyok, mit raknak a kosárba? — így summázható egy háziasszony véleménye, akit találomra megszólítottunk, amikor éppen indult a negyedik emeletre legalább tizenöt kilónyi, megpakolt szatyorral. Hogy nem mindenkinek ez a véleménye, az abból is kiderül, hogy a kereskedelem szerint egyre többen rendelik meg előre az árut. Igaz, hogy a vevőkörben kialakult már egy „megrendelés" törzsgárda. A 109. sz. Csemege (Széchenyi tér) üzletvezetője olvassa a kimutatásból: augusztusban 43 tételt szállítottak megrendelésre házhoz, 14 ezer 240 forint értékben. (Egyébként már 100—200 forint értékű vásárlásnál is felajánlják az üzletben az eladók, hogy díjtalanul hazaviszik a csomagot.) Sok ez vagy kevés? Ügy véljük: nem sok. Sokkal, de sokkal többen oldhatnák meg ilyen egyszerűen legalább a hónap eleji tartós élelmiszerek bevásárlását, hiszen alig akad háziasszony, aki ne tudná, hány kiló liszt, hány kiló cukor szükséges a családnak. Akkor ugyan miért cipelik ők maguk? A Csemege alig három hónapja „röpcédulákat" dobott a lakótelepek levélszekrényeibe, amelyben felajánlja a házhoz szállítási lehetőséget — volt is némi eredménye, de sokkal nagyorm is lehetne. A Csemege különben évi 6 ezer forint vásárlás után — igaz, hogy minimális összeget — visszatérít a vásárlónak. Nem valószínű, hogy ez lenne a csábító erő, de sokkal inkább az, hogy amit nem feltétlenül szükséges, ne cipeljen egy amúgy is megterhelt dolgozó asszony. Súlyos szó lenne, hogy valamiféle bizalmatlanság veszi körül ezt a szolgáltatást, még akkor is, ha a meghallgatott háziasszony nyilatkozatát „egyenesben" közvetítettük. Sokkal inkább arról lehet szó, hogy nem is gondolunk rá, milyen egyszerűen megúszhatnánk a cipékedést. De arról mindenesetre szóljunk; nagyon változó, hogy melyik üzletből rendelnek a vevcjk, melyikből nem. Igen, a kereskedelem erkölcsét célozzuk: ahol a vevő nem szokott rosszul járni, ott bízik abban, hogy a házhoz szállított áruk körül is minden rendben lesz. Ahol nem szokott a mérleg nyelve tovább billenni, a ceruza vastagabban fogni, ott rendelhet nyugodtan bárki, nem kell azon tanakodnia, hogy házi mérlegén esetleg a húsz deka szalámi csak 19-et nyom. Nem apróságról van szó, mert a bizalom igazán nem apró kérdés. Nem volna szép dolog, ha egy szolgáltatásról írva megbántanánk a kereskedőket, de hogy van-e bizalom, vagy nincs, az az ő eddigi munkájukon is és az elkövetkezendő munkájukon is múlik. És mondjuk meg nyíltan: nemcsak a háziasszony érdeke, hogy ne kelljen sorbaállni és cipekedni, de az üzleteknek sem rossz, ha .megritkítják" a forgalmat, hiszen, ha a nagy tételeket raktárból tudják kiadni, kevesebb a tolongás, kisebb a forgalom az üzlettérben. Kettőn múlik a vásár — most mégis elsősorban a háziasszonyokat kell biztatnunk; próbálják meg, mert egyszerűbb hozatni, mint hazacipelni. P. Sz. M. Tűz a terménytárolóban A debreceni volt Istvánmalom területén szombaton hajnalban — eddig ismeretlen okok miatt — tűz ütött ki a huszonöt méter magas silótoronyban, amelyben jelenleg 420 vagon gabonát tároltak. A belső, régi faszerkezet percek alatt lángra kapott, leégett a tetőszerkezet és tüzet fogott a búza is. A tüzet lokalizáltaik, de a kigyulladt nagy mennyiségű búza még izzik. A tűz okának felderítésére szakértőkből álló bizottság látott munkához. \Alovák tAndi'áa képei "Szabadkán Szeged és Jugoszláv testvérvárosa, Szabadka erősödő kultrális-művészeti kapcsolatainak újabb bizonyítékaként ismét cserekiállítás jött létre a két város képzőművészei között Nóvák András szegedi festőművész Szegeden és Hódmezővásárhelyen is bemutatott színvonalas, érdekesen és eredetien modern anyagát állította ki azon a tárlatán, mely tegnap este nyílt meg a szabadkai Képzőművészeti Találkozó termében. Nóvák András kiállítását Pintér József, szegedi festőművész nyitotta meg. A kiállítás viszonzásaként a szabadkai Balázs G. Árpád grafikusművész lapjait láthatjuk majd november közepén Szegeden. A kiállítás érdekességének ígérkezik, hogy az idős mester éveken át élt Szegeden, így. , kicsit hazai környezetben mutathatja be anyagát. •ügy Az asszony papírt vesz elő és szorgalmasan jegyzetel. — Mit ír? — Az árakat. A férjem, akivel tegnap futtában megnéztük a bútort, elfelejtettük megjegyezni, mibe kerül. Ezért leírom az árát. — Megveszik? — Egy biztos, ilyen volna a legjobb az új, másfélszobás lakásunkba. De ennyiért? — nem kell! A „Kom„FÉLtlNK pozit" TÖLE" fantázia__ név, egy új magyar garnitúra neve. A fent írt kis jelenet szinte naponta megismétlődik a szegedi lakberendezési áruházban, ahol gyakran találkozni meglepett, vagy csodálkozó, néha bosszankodó vevőjelöltekkel... Vajon miért? Dunai Lajosné, a BÚTORÉRT áruházának vezetője szívesen vállalkozik a feleletre. — Aki gondosabban végignézi ezt a garnitúrát, maga is meggyőződhet a kétes értékű szenzáció okáról — mondja. Ez pedig a Kompozit szokatlanul magas ára, és ami ettől elválaszthatatlan, az a minőség, amit a vevő érte kaphat. Tudom, furcsa dolog az ilyen nyilatkozat annak a kereskedőnek a szájából, akinek a bútort ajánlani, kizárólag ajánlani szabadna. A jó kereskedő azonban felelősséggel tartozik a vevőnek ... A Kompozit elvileg nagyon alkalmas lenne az új kislakások berendezésére. összecsomagolva (elemenként) ládákban szállítható, a helyszínen több száz féle változatban szerelhető össze, tetszés szerint. Sajnos, a valóságban sok egyéb tulajdonsága is van, ezért aztán nagyon félek tőle. - Miért? — Mondjuk, a vevő megveszi. Az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy hamarosan valamilyen minőségi hiba miatt ismét találkozunk vele, megkezdődik a javítási ceremónia, majd gondolkodhatunk, mit adunk érte cserébe. Csak néhányat az eddigi tapasztalatokból: levált az ajtókról, borítókról a fényezett réteg, elvetemedtek a tartóoszlopok, a polcok. Kilazultak a csavarok. „megteknősödöft" a lenyitható ágy, a fotel stb. Tarjánban kész mintadarabot vásárqUak. jó másfél évvel ezelőtt, azóta mindkettőt be kellett cserélni. Ha viszont nem viszik a Kompozitot. akkor fizethetünk a készletezésért, foglalja a helyet! Emlékszem, annak idején is feltűnést keltett. Amikor Tarjánban a Tisza Bútoripari Vállalat két lakást rendezet be vele. Lelkesedtünk érte, s nagyon bíztunk benne! NEHÉZ SZÜLETÉS Hogy miért tűnt el a szemünk Csongmegtudni. TBV váiszívesen igy kezda hazai lapokban 1971/36 BODRI Ferenc: Csáky József (1888—1971). Művészet, augusztus. [Nekrológ a szegedi születésű, Párizsban elhunyt szobrászművészről.) SZELESI Zoltán: Takács Győző kiállítása Vásárhelyen és Szegeden. Művészet, augusztus. [Reprodukciókkal.] VARGA Mihály: Polner Zoltán : Egyetlen hangszer. Petőfi Népe, aug. 15. [Könyvismertetés.] [SKALICZKI Józsefné —TÓTH Ferencné] (skaliczklné—tólhné): A szegedi Somogyi Könyvtár zeneszobája. Népmüvelés, szeptember. [Fényképpel.] Megkezdődött az endokrinológiai kongresszus. Magyar Hírlap, szept. 3. [Szegeden.] MEZEY Bela: A Szegedi Szabadtéri Játékokat Illyés Gyula Dózsájával fejezték be. Magyar Hírek, szept. 4. [Fénykép az előadásról.] FALVI András: Egy ..babonás" költő. Magyar Hírlap, Ezept. 4. [Ismertetés Polner Zoltán : Egyetlen hangszer című kotetérolő Az endokrinológia hazai eredményei és a kongresszus. Magyar Nemzet, szept. 4. Befejeződött az endokrinológiai kongresszus. Magyar Hirlap, szept. 5. Paradicsomműszak a Szegedi Konzervgyárban. Magyar Hírlap, szept. 6. [ABRAN László] (ábrán): ört állnak a platánok. — A nótakirály háza. — Múzeum a határban. — Hegedűvel Járta az országot. Esti Hfrlap, szep. 7. [Dankó Pista csengődi múzeumáról.] Nemzetközi matematikai konferencia Szegedén. Magyar Hírlap, szept. 7. NYERGES András: Bárdos Pál: Négyszáz forint. Népszabadság, szept. 8. [Könyvismertetés.] Matematikaoktatási konferencia. Magvar Hírlap, szept. 9. BALOGH Ferencné: Az eszperantó múzeum és könyvtár. Népszabadság, szept. 9. [A Somogyi-könyvtárban.] A Magyar Nőorvos Társaság nagygyűlése Szegeden. Magyar Hírlap, Magyar Nemzet, szept. JÖNem a szegedi a legdrágább piac Panaszkodásaink közepette is hasznos néha összehasonlítani a szegedi piaci árakat, a felhozatalt az országossal. Ebből kitűnik például az, hogy még örülhetünk az 1,40—1,50 forint árú tojásnak, mert Budapesten adják azt 1,80-ért is. S míg például az egész országban kezd eltűnni a piacokról a? őszibarack, va=y ahol van is, mérhetetlenül drága, Szegeden még mindig elfogadható árban és minőségben kapható. Továbbá: szőlőt csak Szegeden, Kecskeméten, Szekszárdon és Veszprémben árulnak 6—9 forintért is, Budapesten. Miskolcon, Szolnokon és Győrben 16 forintig ugrott az ára. Figyelembe kell azt is venni, hogy a tegnapi piaci arak valószínűleg nálunk sem sokáig maradnak ilyen közepesek, hiszen alaposan beborult az ág a mezőgazdaság felett is. A spenótnak 5—6. a sóskának 5—6, a zöldbabnak 8—10, a zöldborsónak 16—20, a főzőtöknek 1,50—2, a fejes káposztának 2,50—3, a kelkáposztának 4—5, a karfiolnak 6—8 forintért adták kilóját, egy fej saláta 1,20— 1,50, egy csomó karalábé 3 —4 forint volt. A sárgarépa kilója 3—4, á gyökéré 5—6, a vöröshagymáé 3—4, a burgonyáé 3—4, az uborkáé 4—8, a paradicsomé 1,50— 2,50, a zöldpaprikáé 4—8 forintba került, a száraz bab literje 12—14 forint volt. Az őszibarackot kilónként 5—8, a nyári almát 4—8, a téli almát 4—8, a körtét 4—7, a szilvát 3,50—4, a szőlőt 4— 12, a sárgadinnyét 3, a görögdinnyét 2—3, a diót 10— 14 forintos áron adták, a máknak literje pedig 26—28 forintért kelt el. A tyúk kilóia 22—24, a csirkéé 28 forintba kerülá elől egy időre? — rádra mentem Dámján Gyula, a lalati igazgatója fogadott. Válaszát te. — A dolog 1968-ra nyúlik vissza. Az ÉVM pályázatot hirdetett a kifejezetten házgyári lakásokba alikalrrias Márklin-rendszerű b.útor elkészítése érdekében. A szakemberek ezt úgy mondják: „bútoripari hátteret" igyekeztek biztosítani a házgyáriakhoz. A BÜTOkERT Vállalat ennek alapján bízta meg a Budapesti Lakóterv Vállalatot, meg néhány iparművészt a tervek elkészítésével, a Könnyűipari Minisztérium pedig bennünket bízott meg az új típus gyártásával. — Meddig készítették? — Tulajdonképpen három évig. Nem voltak megfelelő alapanyagok, az összeszereléshez szükséges csavarok, illetve a speciális rögzítőelemek teljesen ismeretlenek hazánkban. A tervek, illegve a tervezés nagyon elhúzódott. Olyan dolgokon vitatkoztunk az iparművészekkel — de inkább ők velünk —, hogy ha rá gondolok, ma is ideges leszek. A legnagyobb baj már az elején jelentkezett: az iparművészek elfeledkeztek arról, hogy a bútort Magyarországon kell megcsinálni... Külföldi lemezből tervezték a borítólapokat, a vasalásokat stb. Vagy fél évig huzakodtunk a csavarsüllyesztés felett: a müanyagfedél gömbölyű vagy lencse alakú legyen. Túl vékony lábakat akartak az ágyhoz, meg a sze: kekhez — alig lehetett őket lebeszélni erről. Aztán következték a technológiai problémák, tudniillik, hogyan bánjunk az újszerű anyagokkal? A KERMI-nél, meg a Faipari Kutató Intézetnél sokáig vizsgálták az újból és újból elkészített ágy- és székbetét szendvicsszerkezeteinket, míg végre elfogadható lett. — S ön szerint most már jó a bútor? — Ki kellett cserélni az összeerősítő elemeket, módosítottunk a technológián. Sajnos, nincs olyan gépünk, amely az élragasztást, illetve a leszabott darabok élezését kifogástalanul megoldaná. A bútor jobb, mint volt, s a jövőben reméljük, még jobb lesz. — És az ár? — Szerintünk megfelelő. A Kompozit nem tömegbútor. Hogy a bútor valóban jó-e, és az ára megfelelő-e? — ezen lehetne vitatkozni. Amikor .megkérdeztem Dómján Gyulát. mennyibe van eddig a TBV-nek a Kompozit? — félmilliót említett. Ennyibe került a .körülbelül 3 millió forint értékű garnitúrák eddigi raktározása. a fejlesztés, a javítás stb. S ez megtérül-e valamikor? — nem tudják. A BÚTORÉRT (és ez talán nem vélemény?) mindössze 5—6 millió forintért rendelt belőle 1972-re! Körülbelül 159—200 lakásra vaipt Amennyiben ez a bútor beváltja a hozzá fűzött reményeket. vajon nem sokkal nagyobb számban kerülne-e a vásárlók elé a sorozatgyártás megkezdésének évében? Olyan kérdések, amelyeket aligha lehet megkerülni. A vevő szemévet nézve bizony a nagyzoló nevű bútor jelenlegi állapotában gyenge eredménynek tűnik. Ara vetekszik a drága importgarnitúrákéval. s a minősége? — hát erről már esett szó. Pedig tény. hogy a jó Komnozitra valóban nagyon nagy szükség lenne, s ml több. kellett volna már az elmúlt években, a házgyári programok fellendülésének ideién is. Példa erre a bútort gény: az NDKból érkező — egyébként szintén nem olcsó — helyszínen összeszerelhető garnitúrák iránt igen nagy az érdeklődés, szinte előtegyzéses alanon értékesítik a „program-falakat". A hosszúra n.vűlt Komnozit-kfsérlet eddig csak a ked élveinket izeatta fel. Remélhetőleg a Komoozit „szülői" ezzel nem érik be. Nem is érhetik, mert a tervezésbe. a prototípusba és nullszériába fektetett milliókat aligha lehet egy kétes sikerű próbálkozás számláján letudni. Matkó István •