Délmagyarország, 1971. szeptember (61. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-07 / 210. szám

SZERDA, 1971. SZEPTEMBER 8. Beleszámít-e a mellék­foglalkozás a nyugdíjba? Megszólalt a trombita H. I'1. szegedi olvasónk fő­foglalkozása mellett mellék­foglalkozásban is dolgozik. Kérdezi, hogy mellékfoglal­kozásból származó munka­bérét figyelembe veszik-e a nyugdij ősszegének kiszámí­tásakor. A mellékfoglalkozásból származó munkabérek figye­lembe vételének egyes ese­teit a 22 1971. (VIII. 8.) kor­mány számú rendelet 38. pa­ragrafusa szabályozza. Esze­rint: az egyidejűleg több munkaviszonyban álló dolgo­zó nyugellátásának össze­gét a főfoglalkozása (első ál­lása) keretében kapott mun­kabér alapján kell megálla­pítani. A mellékfoglalkozás­ból származó bért csak ab­ban az esetben lehet figye­lembe venni, ha a munkál­tató a dolgozót főfoglalko­zásában (első állásában) a munkakörére előirt teljes munkaidőnek csak egy ré­szére alkalmazta (például: 8 órai munkakörben csak 7 órára); a második állásában (mellékfoglalkozásban) meg­szerzett munkabért pedig csak akkor, ha a munkáitutó a második állás engedélyezé­sekor a dolgozó munkaide­jét és ennek arányában mun­kabérét is csökkentette. Te­hát a mellékfoglalkozásból (második állásból) származó munkabért csak ilyen eset­ben lehet figyelembe venni, s olyan mértékben, amilyen­ben a mellékfoglalkozás (má­sodik állás) a dolgozó fő­foglalkozása szerinti munka­idejét teljes munkaidőre ki­egészíti. A rendelet a továb­biakban kimondja, hogy a mellékfoglalkozásban (máso­dik állásban) kapott munka­bért csak akkor lehet figye­lembe venni, ha megvannak az előirt feltételek, és ha a dolgozó a munkabérátlag ki­számításában irányadó idő­szak teljes tartama alatt mellékfoglalkozása (második állása) alapján is kötelezve volt betegségi biztosításra, vagy csak ennek az időszak­nak egy részében volt ugyan mellékfoglalkozása (második állása) alapján betegségi biz­tosításra kötelezve, de a töb­bi részében a főfoglalkozása szerinti munkakörére előirt teljes munkaidőben dolgo­zott. A rendelkezés értelmében tehát olvasónk nyugdíjazása­kor csak a főfoglalkozásban kapott munkabére után fog­ják a nyugdíj összegét ki­számítani, mert főfoglalko­zásban teljes (napi 8 órai) munkaidővel foglalkoztatták. Dr. V. M. I. KERÜLET IIÜ7.HKHAK: KováoH-ZJmány Ist­ván ót Kovács Anna, Juhász László és Csrtnyl Julianna, Vass András István és Dávid Zsu­zsanna Magdolna. Dobó Páter ás Molnár Mária. HolJk József és Lados Rozália, Lajos János és Engl Mária, Csiszár István Lajos és Telszler Ilona, Hulzcr Atilla István és Pusztai Mária, Meredi László és Szűcs Erzsébet, Ábrahám János es Jáhn Márta, Bíró László ás Báníl Magdolna, Molltorlsz Pál Lajos és Janurllc Anna, Arnold István és Kérdó Ida Sára, Rlchter Ttoland Wltt halm és Farkas Edit Viktória, Vincze József és Mészáros Ju­lianna, Bagi Sándor és Tótn Etelka, Papp Sándor és Németh Judit házasságot kötöttek. Születés: Csányi Oyörgy és Bárkányi Rozáliának Ágnes, Pap tonre cs Palócz Erzsébetnek An­géla. Bálint Imre és Markai Ro­záliának Rozália, BánkuU Jó­zsef cs Moldován Évánuk József, Harsányl Ferenc és Kiss Erzsé­betnek Judit, Halász Mihály és Diószegi Juliannának Ágnes Ju­dit, Gyúró József és Bálint Annának Andrea Anitn. Várhe­lyi László és Dénes Erzsébetnek László Tamás. Kálmán Jó/sec és Mangó veronikának Zsu­zsanna, Kéri Dezsó és Huszár Ilonának Anita, Lakatos Ferenc és Kovács Évának Tamás. Kol­hencz János és Rácz Etelkának Péter. László Mihály és Kelemen Katalinnak Mónika. Kiss Balázs és Fogas Máriának Zsolt, tir­dögh szilveszter és Papp Ho­nának Erika Nóra. Miklós Ist­ván és Doinbl Mariának Gab­riella Zsuzsanna, Dobó István és Molnár Valériának Ildikó, Bozó Antal és Takáos Erzsébet­nek Judit, Benyó György es Törőcslk Eszternek Hajnalka, Tamási András és Pásztor Zsu­zsannának Péter Tamás, Révész András és Csonka Katalinnak Krisztina, Czlne Lajos és Garcsó Máriának Lajos. Dura Endre és Tasnádl Vilmának Zsuzsanna Ágnes, TóUt Mihály és Gombos Ilonának Zoltán György, Ágos­ton András és Komáromi Klárá­nak Miklós Attila. Lévai István ós Hering Franciskának Anikó Franciska. Veres Péter és Mé­száros Annának Anna Andrea, anyakönyvi hírek Pataki Mihály és Gonda Mar­gitnak Mihály. Gulyás József és Nagylván Erzsébetnek József, dr. Tivadar József ós dr. Nagy Irénnek Anette Ágnes, Kószó János és Párezen Ilonának Gá­bor János, Bálint Kálmán és Kasztner Máriának Gábor, Nagy László és Szépligeti Mártának László, Kubai Géza és Kovács Ágnesnek Géza, Csapó László és dr. Sípos Annának István, Tural Géza és Nagy Katalinnak Zol­tán. Bakos István és Daróczl Juliannának István, Prém János és Sípos Máriának Attila, Tóth Béla és Simon Gizellának Sán­dor István, Dlmov István és Takács Margitnak István, Hor­váth László és Nagy-György Katalinnak Zsanett Katalin, Fe­ketít Béla és Széli Gizellának József. Tóth István és Katona Gizellának Zsolt. Szepesi László és Vanyorek Máriának Andrea, Vásárhelyi Józsei és Fazekiis­Kádár Ilonának Erika, Kálal György és Tóth-Vásérhelyi Má­riának György. Tőrök János és Horváth Juliannának Anikó Tünde. Marton János és Kószó Gizellának Edina. Haraszti La­jos és Murvai Máriának Lajos János, Onódi István és Czékus Erzsébetnek Barbara Marian nevü gyermeke született. Halálozás: Sári .Tánosné Sze­les Margit, Kormányos László, Szabó Mátyás, Kórász József Já­nos. Földeáki Mihály János, Tóth József, dr. Füzesi Miklós, Sípos István. Farkas György, Pavló Pál, Vásárhelyi Miklósné Czlnkóczi Mária. Borbás István­ná Varga Matild. Pintér János, Keszeg Mihályné Dézsl Vilma, Bitó Jánosné Szabó Julianna, Prágai György Béláné Oláh An­na Mária, Szlusnl Józsefné Sári Erzsébet, Galiba János, Váradi Dezsöné Lővy Rózsa. Kertész Miklós, Pető István. Virág Ist­vánnó Faragó Szuhay Mária, Irinyi Péterné Kovács Francis­ka, Kovács Imre, Gonda Imre meghalt. II. KERÜLET Házasság: Kozma Sándor és Kovács Mária Veronika. Szabó Mihály és Németh Julianna, Móra Oyörgy Gáspár és Simon Erzsébet Ilona, Kovács István György és Csidei Zsuzsanna, Tieleseh János és Sárospataki Marianna Eva, Tóth József és Makra Ilona. Vágó Károly László és Király Rozália házas­ságot kötöttek. Halálozás: Ambrus Balázs, Szél Mihályné Paulik Etel, Ig­rényi Gáspárné Gyurik Etelka, Ballányi János, Kenedlcs János­né Sári Mária meghaltak. Hl. KERÜLET Házasság: Némedi Mihály és Balogh Zsuzsanna, Kasza And­rás és Nagy Erzsébet Anna, Kántor Antal Pál és Lőkös Er­zsébet, Köteles Ferenc és Tisza­völgyi Ibolya, Balla Gusztáv és Kertész Ágnes, Dovál László Sándor és Selbcn Piroska Mária, Imre Péter Pál és Urbán Margit házasságot kötöttek. Születés: ördügh Géza János és Katona Annának Ilona Anna. dr. Kozma László és Vóna Idá­nak Ida Zsuzsanna, Majoros Fe­rencnek és Klspál Erzsébetnek Bernadett Ilona. Ország Sugár Imre Antalnak és Magyar Erzsé­betnek Ildikó Zsuzsanna, Ara­nyosi Rudolfnak és Benesik Gi­zellának Erika, Kószó Lajosnak és Varga Irénnek Edit Irén, Barna Lajosnak és Gyónl Jolán­nak Attila, Dudász. Lászlónak és Király Annának Mária. Szabó Bélának és Gilinger Margitnak Endre. Hegedűs Antalnak és Becsei Máriának Antal, Kakuszi Lajosnak és Kéri Margitnak Tünde. Terhes Józsefnek és Nagy Juliannának Beatrix Gab­riella. Vass Károlynak és Mik­lós Ilonának Szilvia Eva. Ádám Dániel Istvánnak és Dakó Ilona Margitnak Brigitta, Vass Zol­tánnak és Papp Mária Magdol­nának Zita nevű gyermeke szü­letett. Halálozás: Jakus István. Sza­bó Mihály, Kotritz. Andrásné Kain Adél, Ölyvedi-Vad Ferenc, Szürs Ferenc Józ-sefné Pusztai Rozália, Szávai JózseCné Bal Jolán. Mák Márton János, Var­ga Imre. Mezei Mária, Kreusz László, Balogh Sándorné Kirst Vilma, tJrdögh Józsefné Kiss Rozália. Kéri Mátyásnó Hajós Mária meghalt. A mukacsevói kerületi Cservenyevó községben 1924­ben alakult meg a kommu­nista pártsejt. Űj távlatok nyíltak a község szegénypa­rasztjai előtt. Resetár Fedir nyugdíjas a sejt alakulásá­nak csaknem első napjától kezdve a párttal kötötte össze sorsát. Most a falu egyik legidősebb lakosa. A szovjethatalom alatt épült, szépen berendezett házában semmi sem emlékeztet a múltra. Űj házakban lakik két lánya is: a Csapajev Kolhoz fejőnői. — A múltból csak a ba­riton — a trombita — ma­radt meg — mondja az idős kommunista. — Semmi kin­csért sem vélnék meg tőle. A nagy réztrombitát bi­zony kikezdte már az idő foga. Miről is regélhet a hangszer? Amikor a szovjet csapa­tok előőrsei Cservenyevóba érkeztek, nem ellenséges folyó, hanem a Katyusa dal­lama fogadta őket. Vörös lo­bogó alatt zenekar sietett a harckocsizók elé. Élükön lo­bogó bajuszú, ősz férfi ha­ladt — a karmester. — Zenekar? Ebben a kis községben? — csodálkozott a harckocsizok parancsno­ka. — Néni volt könnyű meg­szervezni — mondotta Rese­tár Fedir. — De miután már együtt voltunk, még ahhoz is sokat kellett har­colnunk, hogy működhes­sünk. játszhassunk. A zenekar története való­ban legendába illő. A kom­munista sejt megbízásából Resetar Fedir, szeretett hangszerével még 1925-ben szerezték be a hangszereket. — A falusi szegénység ad­ta össze a pénzt — meséli Resetár Fedir. — Az embe­rek a betevő falatot vonták meg maguktól, a családjuk­tól. Nyomorúságos viskóik­ra vettek fel kölcsönt. A zenekar forradalmi da­lokat tűzött műsorára. A szegényparasztság zenekar­ral vonult fel, tüntetett a szörnyű nyomor, a kizsák­mányolás ellen. A cservenyevóiak többsé­ge ugyanis éhbérért cselé­deskedett. Ha szót emeltek, csendőrszuronnyal találták magukat szemben. A zene­kar buzdította, bátorította őket a harcban. A község zenészei részt vettek a mu­kacsevói munkásösszejöve­teleken, a munkáskollektl­vák sztrájkjain, tüntetésein Tótágast álló piramis A Tiensan hegységben a Narin folyón épülő toktoguli vízi erőmű vízépítészeti szempontból egyedülálló. A tervezők a 6, egyenként 200 ezer kilowattos aggregátot két szinten helyezték el. A vízi erőmű gátja különleges" formájú: fejtetőre állított egyiptomi piramisra emlé­keztet. Az erőmű átadását 1975-re tervezik. Az Itt ter­melt villamos energiát Kir­gízia és Szovjet-Közép-Azsia többi köztársaságainak me­zőgazdasági és ipari üzemei fogyasztják majd. A gát mö­Emléküket őrzik az utcák Szeged legrégibb utcaneveit az 1522. évi tizedjegyzékből ismerjük. Már ebben ta­lálunk a szentekről, az utca alakjáról nevezett utcák mellett személynév! eredetüeket is. De ezek csupán vezetéknevek (Hajnal, Tóth, Bondy, Bu­day stb.), s nem egy-egy személyiség Iránti tisz­teletből viselték őket az utcák, hanem azért, mert az ilyen nevü családok vagy nevesebb, te­kintélyesebb emberek laktak abban az utcában, S az elemi tájékozódási meg tájékoztatási szük­séglet kívánta meg, hogy — más jellegzetesség (pl. templom, szobor, valamilyen műhely stb.) híján ott lakó közismert személyekről, családok­ról emlegessék az utcát. Évszázadokig ez volt a személyneves utcanévadás alapja. Az első olyan utcák, amelyek valamely közéleti szereplő irán­ti tisztelet megnyilvánulásai voltak, s így egy­szersmind a természetes (hagyományos, népi) névadásból a hivatalos (mesterséges) névadásba vezettek át, a 19. század elején bukkannak föl Szegeden: Balla Antal 1777. évi térképének Bu­day Mihálytól származó 1814. évi másolatán tű­nik föl először a Mérey, a Laudon (ma Mikszáth Kálmán) és az Eugén (ma Püspök) utca. Ezek az első új típusú személyneves utcaneveink: név­adóik császárt tisztségviselők, kamarás, tábor­nok és hadvezér. 1848-ban már a szabadságharc és a nemzeti függetlenség legkörében kapott Jó néhány utca uj szemelynévi eredetű nevet. A mai Oskola ut­ca Kossuth, az Oroszlán utca Deák, az eltűnt Szegfű utca Szemere, az Aradi vértanúk tere Batthyány, az Április 4. útja alsó szakasza Wes­selenyi nevét kapta. Volt Eötvös, Szentkirályi és Széchényi utca, s ekkor kapta először mai nevét a Dugonics és a Teleki utca. A Bach-kor­szakban elsöpörték ezeket az elnevezéseket, visszaállították a régiekeket, sőt az utcák nevét németül is kiírták. (Még az alsóvárosi Kanász utcát sem voltak restek szépen lefordítani: Schweinhirt-Gasse'lett belőle.) De amikor az 1850-es évek végén enyhült az önkény, a város haladó fői a Szegedi Híradóban egyre-másra ped­zegették: vissza kell állítani a 48-as utcaneveket. Széchenyi halála adta meg a lökést: 1880. május 15-én már az alkotmányellenesen kinevezett ta­nács sem térhetett ki a közvélemény elől: ekkor határozták el, hogy a nagypiacnak, főpiacnak, főtérnek nevezett térséget (amely akkor még a Klauzál teret is magában foglalta) Széchenyi nevével ékesítsék. Az októberi diploma után — különösen Keméndy Nándor és Kempelen Győ­ző agitációjára — még fokozódott a követelés. 1860 decemberében kapta vissza Dugonics a 48-ban már elnyert utcáját, s ismét egy tragikus halál, Teleki László öngyilkossága váltotta ki, hogy 1861. május 13-án a már alkotmányosan újraválasztott törvényhatóság kimondja: „Tele­ki László emléke megörökítésére adassék vissza neve felsővároson azon utcának, melyet már 11 év előtt az elhunyt nagy hazafi nevével díszesí• tettek". Az 1879. évi nagy árvízig, amit mi sze­gediek — nagy kezdőbetűvel — „a Víznek" szoktunk írni, még így kapott utcát Kazinczy, s teret Klauzál. A Víz utáni újjáépítés nemcsak a város tér­képét rajzolta át, de utcaneveit is alaposan föl­forgatta. A derék Cs. Sebestyén Károly, utca­neveink első jeles kutatója, elkeseredetten je­gyezte meg: „Nem is lehetett az szegedi ember, aki ezt csinálta". Pedig az volt, azok voltak. Tisza Lajos királyi biztos 1880. május 29-i fölszólítasara a városi ta­nács június 1-i ülésén „bizottmányt" nevezett ki kebeléből az utcák új neveinek megállapítására. Szabados János költő-tanácsnok elnöklete alatt Reizner János főjegyző (a város későbbi törté­netírója, a Somogyi-könyvtár és városi múzeum első igazgatója), Szluha Ágoston tanácsnok, Lé~ vay Ferenc reáliskolai tanár, Babarczy József ügyvéd, Meák Gyula gyógyszerész, Fodor István ügyvéd, Börcsök Ignác és Fodor Imre gazdálko­dó, valamint Zsótér Andor hajósgazda és gabo­nakereskedő látott munkához. A tanács utasítá­sa annyi volt, hogy „lehetőleg a régi elnevezések íenntartandók, azonban az oly gyakori és az eszté­tikai érzéket sértő utcanevek helyett úgy a helyi, valamint a hazai történelemből és hagyomány­ból vett egyének és események emlékére nevez­tessenek el." A bizottság rövid egy hónap eltel­tével, július 8-án már beterjesztette javaslatát. „A bizottság — szól a jelentésük — azon utcák neveit, melyek tisztességes hangzásúak voltak, a tek. tanácstól nyert utasításhoz képest na­gyobbrészt meghagyta, vagy a megszűnt utcák helyett alkotott új utcavonalakra áthelyezte. Fi­gyelembe vette a múlt és jelen némely emlékeit, úgy a múltban és jelenben szereplő férfiakat, különösen az irodalom és közélet nagy férfiait s régi dicsőségünk bajnokait. Figyelembe vette az egyes városrészeken űzetni szokott vagy az­előtt gyakorlott foglalkozásokat. Felhasznált némely ismertebb vagy emlékezetesebb helyne­vet s alkalmazta a szomszédos városok és köz­ségek neveit. Végül a külföld részvétéért mélyen érzett hálának az által is kifejezést akart adni a bizottság, hogy a nagykörút hat részre osztott vo­nalának hat világváros nevét adta." Az alapelvekben tehát nem volt hiba. Az új utcarendezés mégis úgy söpörte el a régi Szeged utcanévrendszerét, ahogy a Várost a Víz. is, játszottak V. Lucskiban, Rakosinón, Csinagyije­vón ... Sőt, nemcsak a mu­kacsevói kerületben. De volt olyan időszak is, amikor gondosan el kellett rejteniük a hangszereket. Mert a bur­zsoá: halóságok sehogy sem akartak beletörődni abba, hogy a cservenyovól zene­kar a forradalmi harcot szolgálja. — A dolgozók hatalmáért küzdöttünk mi, zenészek is — mondotta Resetár Fedir, a felszabadító szovjet kato­náknak. Resetár Fedir egykori ze­nésztársai közül már alig néhányan maradtak életben. Nemrég azonban új zenekar alakult. Az együttes tagjai között vannak Resetár Fedir gyermekei és unokái: trak­torosok és fejőnők, pedagó­gusok és tanulók. A barito­non Kabacij Iván iskola­igazgató, az ifjúsági zene­karban pedig Skriba Dmit­ro hatodikosztályos tanuló játszik. De mindkét együt­tesnek tiszteletbeli barito­nistája az ősz, nyugdíjas kommunista. Ott van a pró­bákon, jelen van a zenekar minden bemutatóján. És az ifjú baritonistát, a kolhoz fogatosának és csoportveze­tőjének a fiát szere­tettel tanítja kedvenc dalai­ra. — Annál jobban fogod értékelni a jelent, amelyben részetek van — mondja. — Mi a te korodban... De in­kább játsszunk 1 És ismét megszólal a ba­riton. Braun Henrik gött a sziklák közé ékelődő óriási víztároló 500 000 hek­tár sivatagi terület öntözé­sét teszi lehetővé. ÚJ víztároló épült az azer­bajdzsáni hegyekben is. Eb­ből a víztárolóból úszó szi­vattyúállomás emeli a vizet a magasabban fekvő meden­cébe, ahonnan vasbeton csa­tornákon zuhog le a kolho­zok és szovhozok zöldség­földjeire és teaültetvényeire. A vetések kétharmadát ön­tözik ebből a mesterséges tengerből. (Folytatjuk) "éter László NBPI KISLEXIKON a bizományi áruházakról Tegnap nyílt meg a Bizományi Áruház Vál­lalat új szegedi üzlete az Oroszlán utcában. A használtcikk-kereskede­lemben 1948 óta egyre nagyobb szerephez jut ez a vállalat. % Zsibáru? Az államosítás évéig Magyarországon lénye­gében a magánkereske­delem bonyolította le a használt cikkek vételét­eladását. Oszereseknek nevezték azokat a felvá­sárlókat, akik az árut házról házra járván fel­vásárolták, ennek na­gyon kis hányadát pia­con értékesítették, na­gyobb részét pedig elad­ták a zsibárusoknak. Egyes helyeken híres piacok alakultak ki: ilyen volt a fővárosban a Teleki téri, 1951 után az Ecseri úti. 0 Zálogház? A Bizományi Áruház Vállalat alapítását az 1773-as évekre vezeti vissza, arra az időre, amikor Mária Terézia Pozsonyban megalapí­totta a zálogházat. En­nek tevékenységéből fej­lődött ki a bizományi kereskedelem. 1920-ban a zálogházakon belül a kereskedelmi miniszter Beraktározási Vállalatot és Árverezési Csarnokot létesített, a felszabadu­lás után rendelte el a kormány az Állami Zá­logház és Árverezési Csarnok Nemzeti Válla­lat megalapítását, amelyből kialakult a mai BÁV. # Fejlődés? Tulajdonképpen 1952­től kezdődött: 1948-ban három, 1949-ben 9 bolt­ja volt mindössze a vál­lalatnak. 1952-ben már többször ennyi: 157 mil­lió forintos forgalmat bonyolítottak le. Jelen­leg több mint ötven BÁV-bolt működik az országban, mintegy hat­százmillió forintos évi forgalommal.

Next

/
Thumbnails
Contents