Délmagyarország, 1971. szeptember (61. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-04 / 208. szám

SZOMBAT, 1911. SZEPTEMBER 4. 5 Idegesítő ideiglenesség Patinás falak a Hajnóczy utca elején. A felvonulási cpttlet egyelőre nem vonul le a színről II vállalat Szükséges Ideiglenesség a Lechner téren: már egy éve itt van a környék gyógyszertára. A nevükben van valami ünnepélyesség. Felvonulási épületeknek hívják őket. Koruk általában meghatározhatatlan: egyesek úgy vélik, hogy az „időszámítás előtti időből" felejtette őket valamelyik téren avagy utcán valamely építőipari vállalat. Vannak ugyan tősgyökeres, idős szegediek, akik váltig állítják, hogy, amikor Szeged keletkezett, ezek a kedves földszintes házacskák nem voltak meg, de erre az idegesebbek csak legyintenek. Nem így a kerületi tanácsi hivatalok, amelyek viszont a felvonulási épületek tulajdonosait idegesítik, mert emlékeznek valamiféle megegyezésre, hogy ezek csak ideiglenesen csúfíthatják a várost. Az épületek viszont „csak azért is" maradnak, hátha előbb-utóbb kiérdemlik a műemléktáblát. A Hajnóczy utca elején álló felvonulási „irodaház" bontási ügyében végső határidőül 1971. július 31-ét szabták meg az I. kerületben, de — mint képünkön is látható — a házacska egyelőre állja az idő és az autók ostromát. Hiába szabott ki büntetést az I. kerületi tanácsi hivatal a DÉLÉP-re. Azt sem lehet tagadni, hogy néha még szükség is van ezekre az őskövületekre. A Lechner téren szunnyadozó felvonulási épület például kapóra jött a gyógyszertári központnak, amikor az IKV bejelentette, hogy a Kossuth Lajos sugárút és Nagykörút sarkán tevékenykedő gyógyszertárnak ideiglenesen ki kell költöznie, mert felújítják a házat. Az ilyen munkáról pedig mindenki tudhatja tapásztalatai alapján, hogy ugyancsak ideiglenes: azaz, egyszer ideiglenesen megyeget az építés, aztán ideiglenesen szünetek A városi tanácsnak — kényszerhelyzetben — meg kellett tehát hoszszabbítania a Lechner téri épület életét. Ahogy azt sem tagadhatta meg, hogy Tarjánban ideiglenes boltok, óvodák helyettesítsék a véglegest erre, a világtörténelem szempontjából igazán rövid időre. Vannak, akik már azt állítják, hogy nem is az épületekben, hanem a mi nyelvi szemléletünkben van a hiba. Ha ugyanis tudomásul vesszük, hogy az ideiglenes szó jelentése: meghatározhatatlan, öt évtől tíz évig terjedő időtartam, akkor minden rendben lesz. S ha jól meggondolják, ez is elfogadható érv — ideiglenesen. V. M. Nem, nem azokról van szó, akik egy-egy vállalat neve mögé bújva, hivatalos papírokat, bélyegzőket fölhasználva próbálják megsütni kisebb-nagyobb — legtöbbször nagyobb — pecsenyéjüket. Ténykedésüket végül is a hírlapok bűnügyi rovata — vagy éppen a tv Kék fény műsora — nyugtázza, a fizetséget pedig a bíróság méri ki. Csalók, üzérkedők, szélhámosok ocsúját könnyű a tisztességesek búzájától elválasztani, oly nyilvánvaló a különbség. Nehezebb a dolog akkor, amikor tisztes szándék, jó akarat, becsületes igyekezet siklik rossz útra, nyúl csorba eszközökhöz. Sajnos, nem ritka eset ez, s gyakorisága mellett rejtettsége — mert hisz a törvény, a jog formáján nem esik sérelem — hordja magában a veszélyt. Történt, hogy az egyik vállalat öregecske műhelycsarnokának teteje megroppant. Kérlelés, szaladgálás, rimánkodás, mert a csarnokban termelni kell, nem állhatnak le a gépek, nem tétlenkedhetnek az emberek. A tető reparálásában jártas cégek hümmögtek csak. Nem nagy munka, talán ha két hétre futja. No meg az anyag, a fölvonulás. Végül is az egyik cég osztályvezetője kibökte: ha a megrendelő sürgősségi felárat fizet, akkor megcsinálják. Mi mást tehetett volna a szorult helyzetben levő igazgató? Mint mondta, akár az ördöggel is szövetséget köt, csak a csarnok teteje meglegyen. S itt még nem is az ördöggel kellett szövetkeznie, csak... Csak tudomásul kellett vennie, hogy kihasználják szorult helyzetét. Erről van hát szó. Azokról a vállalati emberekről — hol az igazgatóról vagy a főmérnökről, hol osztályvezetőről, áruforgalmi vagy termelési előadóról —, akik nem a maguk zsebére sajtolják, édesgetik ki másoktól a forintot, hanem, vélik, cégük javát szolgálva. E furcsa nézőpont üzleti sikerré avatja a számlákhoz hozzácsapott ilyen meg amolyan felárakat, ügyes nyereségnövelő manővernek tünteti fel a silányabb termék magasabb osztályba sorolását és elsózását, haszonnak könyveli el a bajbajutottól bevasalt többletforintokat. Könnyen találnak nevet a gyereknek. Hol sürgősségi felárnak, csomagolási pótléknak, hol nehéz körülmények között végzett szerelésnek, különleges technológiának hívják, ezer más mellett. Mert soknevű a gyerek, ám ettől még mindig kacskakezű, s mindkét lábára sána. Ma még a monopolhelyzet, a termékek egy részénél, a termelői, kivitelezői kapacitásoknál meglevő szűkösség szinte kínálja az alkalmat arra, hogy vastagabban fogjon a ceruza, az összeadásba, szorzásba olyan tételek is bekerüljenek, amelyeket a formai jog szerint nem, valójában azonban annál inkább kifogásolni lehetne, ha ... Ha a megrendelő — a munkára, termékre, szolgáltatásra szerződő — válogathatna a cégek kínálatai között, ha nem a kényszer sarkallná, ha nem kínlódna kutyaszorítóban. Fizeti hát inkább a többet, szemet huny a követelődzés fölött, mert még többet vesztene — megakadt munka, félbehagyott termék, késedelmes szállítás fejében —, ha másként próbálkozna. Jól teszik ezek szerint az élelmesek, hogy „megragadják a lehetőséget"? Az erkölcs oldaláról nézve — s aligha kell bizonygatni, hogy miért — semmiképpen. Ugyanazon szülő, a népgazdaság két gyereke kerül szembe egymással, mégpedig nem jogos érdekek alapján, hanem az eltérő helyzet miatt. Persze, még itt is visszaüthet a dolog, mert ma nekem, holnap neked ... Talán a gazdasági haszon menti, magyarázza az erkölcsön esett csorbát? Nem, nem és nem! A vállalat nem néhány hétre kinyitott zöldségesbódé, ahol az árus úgy véli, utánam a vízözön. A vállalat nevében így föllépők azért cselekednek a vállalat ellenében, mert a legfontosabbat: a cég hitelét, rangját, tisztességét, azaz megbízhatóságát viszik — látszólag kockázat nélkül — vásárra. A holnapot meg a holnaputáni tékozolják, bár úgy vélik, jót cselekednek. A gazdasági körülmények változnak, a monopolhelyzet múlandó dicsőség, ahogy a bizonyos termékekben, kapacitásokban meglevő szűkösség sem örökké tartó. Aki gondol a holnapra, az ma seim tesz úgy, hogy abból holnap hátránya legyen. Ezt feledik el a vállalat nevében, de a vállalat ellenében eljáró, ügyintéző, szerződést kőtő, döntő, aláíró emberek. K. S. Mezőgazdasági kutatócsoport utazott Odesszába Az Akadémia martonvásári Mezőgazdasági Kutató Intézete és az odesszai Növénytermesztési Kutató Intézet közötti együttműködési szerződés alapján pénteken a martonvásári kutatóintézet hattagú delegációja dr. Gáspár László osztályvezetőnek, a biológiai tudományok kandidátusának vezetésével Odesszába utazott, hogy egyeztesse a kukoricanemesítésben a két intézet között kialakult kölcsönös munkatervet. A delegáció meglátogatja a krasznodari növénynemesítő intézetet is, amellyel a martonvásári kutatóintézet szoros kapcsolatot tart. Mint ismeretes, hazánk búza-vetésterületének mintegy 80 százalékán jelenleg termesztett bezosztája búzát itt nemesítették ki. (MTI) Megnyílik a Bizományi Áruház Vállalat Bútor és Műszaki Boltja szeptember 6-án 10 órakor. Szeged, Oroszlán u. 4. sz. alatt. Lakberendezési cikkek, televíziók, rádiók, háztartási gepek, porcelánok, belföldi és import dísztárgyak, motorkerékpárok árusítása. Tanárnők A tanévkezdés és az óvodai beíratások ideje van. A pedagógusok — tanárok, tanítók, óvónők — kezdik az új évet, s újult erővel a munkát. Dr. Békési Imréné férje az egyik szegedi felsőoktatási intézmény adjunktusa. Ö meg a Szegedi Tanárképző Főiskolán végzett magyar —történelem szakon. A városhoz köti férje munkája, családja. Sajnos, nem kapott pedagógusállást. Mindnyájunk számára ismerős a szegedi pedagógusellátottság! Iskolai adminisztrátor, majd óvónő lett. Egy évig dolgozott szerződéses óvónőként Szeged egyik óvodájában. Lelkiismeretesen, szeretettel, rátermettséggel végezte munkáját. Igaz, óvónői képesítése nem volt, mégis felettesei véleménye szerint a város egyik legjobban dolgozó óvónője lett. De tanítani akart. S mivel tanári állás nincs a városban, ahhoz, hogy Szegeden tanítónő lehessen, nem elég a jeles főiskolai diploma. Ezzel még csak képesítés nélküli nevelő lehet. Így hát belevágott a tanítóképző elvégzésébe. Tanári diplomával a zsebében, óvodai elfoglaltsága és családja mellett. Nemcsak szorgalmat, kitartást igényelt ez a vállalkozás, de nagy-nagy hivatásszeretetet is. Fél év múlva államvizsgázik. Jövő szeptembertől — ha nem jön közbe semmi — tanítani fog. végzett a Szegedi Tanárképző Főiskola magyar—orosz szakán. Mindenáron Szegeden akart maradni. A város csábította? Érzelmi szálak kötötték? Könnyebbnek látta boldogulását? Az okokat keresgélhetnénk, bogozhatnánk. Tény, hogy itt maradt, albérleti szobában, szerződéses alkalmazottnak. Egy év alatt öt helyen dolgozott. Volt óvónő, tanította saját szakát, volt kollégiumi nevelőtanár és napközi otthonos nevelő is. Szerződések kötődtek, szerződések lejártak, majd újból kötődtek és ismét lejártak. Mégis reménykedik, egyszer talán véglegesítik valamelyik szegedi iskolánál. Most óvónő. Ez van, ezt kell szeretni!? Tanítani jobban szeret. Nehezen találja meg a hangot a kicsinyekhez, nehezen tud leereszkedni a csöpp gondolatokhoz, csöpp érzésekhez — távol áll tőle ez a munka. A főiskolán tanultakat nem tudja alkalmazni, más pedagógiai, didaktikai ismeretekre lenne szükség. Megismerni az óvodai pedagógiát, az életkori sajátosságokat. De nem érdemes. November elsején lejár ez a szerződés is. Azután az egyik szegedi iskolába megy. Dr. Kuczik Istvánné vezetőóvónő. Filozófia szakos tanár, s bármely középiskolában taníthatna. De nem akar elmenni. Gyermekorvos szeretett volna lenni — értelem gondozója, bontogatója. Egy évig könyvtárban is dolgozott. Eljött, gyerekek közé akart menni. Életeleme ez a munka. Meggyőződése, hogy csak az anyatípusú nők lesznek jó óvónők. Akik minden élethelyzetben szót tudnak érteni a kicsinyekkel, akik a gyerekek színvonalán képesek gondolkodni. Minden erejét, energiáját az óvodának szenteli. A gyerekeknek, az ottani munkának, az óvoda szépítésének, a jó kollektíva kialakításának. Annak, hogy az egymás mellett élésből egymásért élés váljon. Tisztán, világosan látja az óvodák nehéz helyzetét, minden problémáját. Ugyanakkor a szülők gondjait is ismeri. Óvodájában a 75 férőhelyre 112 gyerek jelentkezett. Legalább százat fel fognak venni. Nehezebb lesz a munka, fárasztóbb, jobban meg fogja viselni az óvónő erejét, idegeit — de nem bánja. Ez a munka élete értelme, szépsége. Ilyen egyéniség. Három történetet ismertünk meg. Három emberi sorsba pillanthattunk be, három arc körvonalai bontakoztak ki. Összekapcsolta őket, hogy mindhárman óvodában dolgoznak — egyetemi, főiskolai végzettséggel. Nem tipikus esetek — egyedi jelenségek. Nem lehet belőlük messzemenő következtetéseket levonni. De oda kell rá figyelni. Dinnyés Mária tavaly óvónő lett. A kisgyermeki Tandi I.ajos Több volt az ételmérgezés Az ok a gondosság hiánya Az. elmúlt félévben több volt az. ételmérgezés, mint az. előző év hasonló időszakában — állapította meg az Országos Élelmiszer- és Táplálkozástudományi Intézet most elkészült mérlege. Az idén június végéig 415 esetet jelentettek az illetékeseknek — vagyis 75-tel többet, mint korábban, s ezek során összesen 1565 embernél észleltek az élelmiszerekkel kapcsolatos tisztasági előírások be nem tartásából származó rosszulléti tüneteket. Eddig az idén öt ember életét követelte az ételmérgezés. Az észlelt ételmérge-; zési esetek közül 223-ban a salmonella baktériumok — közéjük tartozik a tífusz és a paratífusz károkozója is — voltak a fertőző gócok. A legnagyobb méretű tömeges ételmérgezést egyébként Szarvasról jelentették, ahol a Rákóczi úti napközi otthon konyháján készült burgonyapüré fertőzte meg a gyerekeket. Az ok gondatlanság volt, ugyanis a burgonyapüré készítéséhez szükséges tejet csak előző nap forralták fél, s következő éjjel helytelenül a zöldségraktárban tárolták, másnap pedig újraforralás nélkül használták fel az ételhez. A nyári hónapokban különösen a romlott sertéssajt jelentett veszélyt: ettől 106-an szenvedtek mérgezést. A Békés megyei Magyarbánhegyen házilag sütött rántott borjúhús fogyasztása idézettelő rosszullétet, mivel a konyhasó helyett alkálnitritet és nitrátot használtak ízesítésre. Az ételmérgezések első félévi krónikája egyértelműen bizonyítja, hogy a megbetegedéseket — nagyobb gondossággal, a higiéniai előírások betartásával — kivétel nélkül meg lehetett volna előzői.