Délmagyarország, 1971. szeptember (61. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-30 / 230. szám

CSÜTÖRTÖK, 1971. SZEPTEMBER 30. 3 Losonczi Pál és Fock Jenő a Vadászati Világkiállításon Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Fock Je­nő, a kormány elnöke szer­dán Cseterki Lajosnak, az Elnöki Tanács titkárának társaságában ellátogatott a Vadászati Világkiállításra, ahol dr. Dimény Imre me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszter és Földes László miniszterhelyettes, a világ­kiállítás kormányfőmegbí­zottja fogadta a vendégeket. Valami megmozdult Nincs két hónapja, hogy Cserebere fogadom címmel röviden szóltunk azokról a szövetkezeti lakástulajdono­sokról, akik megszaporodott családjukkal anélkül nőtték ki hajdani kis lakásukat, netán garzonjaikat, hogy a nagyobb otthonra valami minimális, de reális eséllyel számíthatnának. A lakásügy ma is darázsfészek, s egy­előre még mindig méltányos­nak kell tekintenünk, ha eb­be a darázsfészekbe azok nyúlnak indulatosabban, akik egyáltalán nem rendel­keznek semmiféle otthonnal, jóllehet rászorultak, megér­demelnék. A szövetkezeti lakások minőségi cseréjének gondo­lata mégsem maradhat ham­vában született, elvetélt öt­let. Hiszen nagyjában és egészében véve inkább szer­vezés mint építkezés kérdé­se — pontosabban annyiban építkezésé, hogy az új ott­honoknak azért fel kell épül­niök, s a régiek kerülhet­nének ismét elosztásra. Leg­utóbb a MÉSZÖV lakásszö­vetkezeti választmányának értekezletén többen is egyet­értően aposztrofálták koráb­bi cikkünket, s mondani sem kell, kiváltképp a több gar­zonlakással rendelkező la­kásszövetkezeteknek tetszett a dolog. Azoknak például, melyeknek lakói a szövetke­zet elnökét kérték meg, tol­mácsolja a MÉSZÖV vá­lasztmányán keresztül a ta­nács lakáshivatalának: sze­mélyes érdeklődéseikre ne használjanak nyomdafesté­ket alig tűrő, kritikán aluli kif ejezéseket aközben, míg a szó szoros értelmében kieb­rudalják őket a hivatalból. Persze az is igaz, a lakáshi­vatalnak van elég baja a lakásnélküliekkel, s az otta­niak idegrendszere sem le­het irigylésre méltó. Hanem a szövetkezeti la­kások minőségi cseréjét más módon kell megoldani. A választmányi ülésen olyan elképzelés hangzott el, hogy a jövőben létesítendő la­kásépítő szövetkezetek kere­tén belül kapnának lehetősé­get nagyobb lakásra a ki­csivel rendelkezők. Olyan­formán, hogy belépve vala­mely lakásépítő szövetkezet­be, kifizetik annak induló összegét, s a beköltözéskor korábbi otthonukat leadják a tanácsnak, mely visszaad­ja az addig törlesztett ösz­szeget, s ismét értékesítheti a régi lakást. Így hangzik az elmélet. Nem vitás, a gya­korlati kivitelezésig még sok víz folyik majd le a Ti­szán, s hogy történjen is valami, azért a lakásszövet­kezeti titkárság ambíciója tehet a legtöbbet. Ígérni — mindenesetre — megígér­ték N. I. Traktorok, csotrogányok és alkatrészek Az AGROKER levele Szeptember 24-i számunk­ban Traktorok és csotrogá­nyok címmel cikket közöl­tünk a magánosoknak el­adott erőgépekről. A cikk egyik megállapítása tiltako­zást váltott ki a Csongrád megyei AGROKER-nél —az ugyanis arról szólt, hogy az évek óta akadozó alkatrész­ellátás gondjai a magánoso­kat nem sújtották, hiszen valamennyien beszerezték valahogyan — „kenés" út­ján — a szükséges alkatré­szeket. Minthogy hivatalo­san az AGROKER foglalko­zik alkatrészek forgalmazá­sával, a vállalat a cikik alapján valóban gyanúba kerülhet. Ezért közreadjuk a Csongrád megyei AGRO­KER-nek az említett tartal­mú bekezdésre vonatkozó válaszát. „A tsz-ek útján kiszupe­rált, magánosoknak eladott traktorok valószínűleg mind hagyományos gépek, me­lyeknek jelenleg alkatrész gyártása is megszűnt. A ha­gyományos gépek pótalkat­részeit a vállalatunknak évenként a minisztérium ál­tal megszabott keretekben több milliós értékben kell ki­selejtezni, így az a lehe­tetlen megállapítás, hogy „kenés" útján hozzájutottak a magánosok alkatrészekhez, nem lehet valós, már azért sem, mert vállalatunk min­dent megtesz saját érdeké­ben, hogy az immobil és ki­selejtezésre váró alkatré­szekből amennyit lehet ren­des áron forgalmazzon, és minél kevesebbet selejtez­zen ki jövedelme terhére. Vállalatunknál rendszeresen mérjük az alkatrész kielégí­tettséget, tehát azt, hogy a megrendelésnek hány száza­lékát tudjuk teljesíteni. Ezek ellenőrzött adatok, tehát nem fordulhat elő az, hogy vala­mely igényelt alkatrészből az igényt nem elégítjük ki, ha az megvan. Alkatrészt vállalatunktól bárki vásárol­hat, természetesen elsősor­ban a mezőgazdasági nagy­üzemek, mezőgazdasági do­tált áron. Előírás, hogy igénylések esetén elsősorban a mezőgazdasági nagyüzeme­ket kell kielégíteni. Ezen rendelkezést vállalatunk tel­jes mértékben be is tartja." Az AGROKER vezetőinek válaszát nem lehet kétségbe­vonni, adatokkal dokumen­tálható. Ám attól, hogy az AGROKER tiszta az ügy­ben, alkatrészekkel való üz­letelések előfordulhatnak. Minden munka érdekes ••. 'sí A lakatosműhelyben nagy a zaj. Egy vastag lemezt ka­lapáccsal egyengetnek. Egy­szerre három köszörűgép si­valkodik. A hegesztők körül szikraeső hull. Fiatalok, idő­sebbek és középkorúak dol­goznak a műhelyben. Kaszt­ba Ferencet keresem, a köz­pontban azt mondták, hogy az ő brigádja kiválóan dol­gozik, többször elnyerte a szocialista címet. Szimpatikus, középkorú Ásotthalom kiváló határőrközség A fegyveres erők napjának eseményei Az egész községet kitün­tették: Ásotthalom 1971. szeptember 29-től kiváló ha­tárőrközség. Ennek az egész országban egyedülálló eset­nek pedig az az alapja, hogy a helység népe sok év óta közvetlen résztvevője az államhatár őrzésének. Nem kevesebbel büszkélkedhet­nek, minthogy a határ reá­juk eső szakaszán egyetlen sötét szándékú ember se ju­tott át, se ki, se be. Kisis­kolás kortól arra nevelik gyermekeiket, hogy ahol él­nek, Ásotthalom község nemcsak egyszerű lakóhely, hanem Magyarország határa, a haza olyan területe, ahol a rossz szándékú emberek megkísérelhetik megzavarni a rendet, a nyugalmat, a szomszédországbeli néppel kialakult mind barátibb kapcsolatokat. A magas kitüntetést Sza­bó Gusztáv vezérőrnagy, a BM-határőrség országos pa­rancsnoka adományozta a szegedi járási községnek. Ebből az alkalomból együt­tes ülést tartott a helyi párt­bizottság meg a tanács az ásotthalmi művelődési ház­ban. Börcsök Szilveszter köz­ségi párttitkár köszöntötte az ünneplőket, majd dr. Ábel László ezredes, a ha­tárőrség országos parancsno­kának helyettese méltatta a lakosságnak az országhatá­rok éber őrzésében tanúsí­tott helytállását. Ábel ezredes oklevelet és jelvényt nyújtott át Sági Já­nosnak, az ásotthalmi ta­nács elnökének. Átnyújtott továbbá egy vörös selyem­zászlót, amelyet eddig csak harci alakulatok, alegységek kaptak meg. A zászló felira­ta: Kiváló őrs. Jelképe an­nak, hogy ebben a község­ben harcos emberek élnek. Az egész községnek szóló kitüntetés mellett többen kaptak személyesen is elis­merést. A BM-határőrség ki­váló katonája jelvényt vet­te át az ünnepségen jelen­levő Tóth Szilveszterné or­szággyűlési képviselő, dr. Kovács József, a szegedi járási pártbizottság első titkára, Karsai Árpádné, a járási KISZ-bizottság titká­rra, Arany János, járási mun­kásőrparancsnok, Börcsök Szilveszter, községi párttit­kár, Zenfai Antal iskolaigaz­gató és dr. Ábrahám Antal, a megyei tanács vb járási hivatalának vezetője, Sági János községi tanácselnök, Takács Ferenc erdész, Gaj­dács Géza áfész-dolgozó, Zázlivecz Kálmán pedagó­gus és Mityók János olajbá­nyász; Makra János tanácsi dolgozó, Varga József téesz­tag és Rácz József erdész kitüntető oklevelet és jutal­mat kaptak. * Ünnepséget rendeztek teg­nap délelőtt a Kossuth La­jos Katonai Főiskola szegedi tagozatán. Az elsőéves ha­tárőr tisztjelöltek tették le az esküt szüleik, hozzátar­tozóik jelenlétében. Részt vett az eseményen Dudás István alezredes, a kiskun­halasi határőrkerület pa­rancsnoka. K. I. Tartalékos tisztek kitüntetése A szegedi MÁV igazgató­ság dr. Münnich Ferenc tar­talékos klubja a fegyveres erők napja alkalmából teg­nap, szerdán délután ünnep­séget rendezett. Ezen kitün­tetéseket, okleveleket kaptak a figyelemre méltó munkát végző tartalékosok. A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát Kiss Károly vasútigazgatónak, a MÁV szegedi igazgatósága vezető­jének Mitrusák Ferenc alez­redes adta át. Honvédelmi érdemérmet hárman kaptak: Kurunczi István és Gajda György tar­talékos tisztek az érdemérem 15 éves szolgálati fokozatát, Dobos József pedig az ér­demérem 10 éves szolgálati fokozatát. A katonai szállí­tási vezetőség oklevelét ti­zennégyen, az MHSZ okleve­lét öten nyerték el, huszon­hármán pedig pénzjutalom­ban részesültek. A fegyveres erők napja alkalmából adott ünnepi műsorban felléptek a Sze­gedi Nemzeti Színház művé­A csillagos sír Tegnap délután Ullésen, a temetőben, díszőrséget áll­tak a munkásőrök. Szabó János a járási munkásőrség képviseletében ünnepi beszédet mondott, Váci Mihály Még nem elég című verse hangzott el, a munkásőr-zenekar ját­szott, majd díszsortűz közepette leplezték le az üllési te­mető csillagos sírját. Rajta ez áll: Valkay István tanár, 1934—1970. A munkásőrség II. század III. szakasz sze­mélyállománya állíttatta volt szakaszparancsnokuk emlé­kére, 1971-ben. Csepelről került Ullésre Valkay István, s négy évig volt parancsnoka a munkásőrszakasznak. Beosztottjai sze­rették, és elhatározták, méltó síremléket állítanak, ösz­szesen 6 ezer forintot gyűjtöttek, ehhez hozzájárult még az üllési Árpád és a bordányi Munkásőr Téesz. Megvet­ték az anyagot, s Kómár Antal kisiparos társadalmi mun­kában készítette el a sírhelyet. A fegyveres erők napja al­kalmából leplezték le tegnap délután, s kegyelettel adóz­tak a munkásőr-szakaszparancsnok emlékére. Az ünnep­ségen megjelent dr. Kovács József, a járási pártbizottság első titkára, dr. Ábel László ezredes, határőrparancsnok­helyettes, Arany János járási munkásőrparancsnok, dr. Kovács Lajos alezredes, a járási városi rendőrkapitányság vezetője, és dr. Ábrahám Antal, a járási hivatal vezetője. férfi mutatkozik be. Előbb beszélgetünk erről-arról, kö­zömbös dolgokról. Azt mond­ja, jó hogy ezen a délelőt­tön kerestem fel, mert sza­badságra készül. Feljegyzek néhány adatot: Kasziba Fe­renc épületlakatos, negyven­éves, két gyermeke van. Sa­ját családi házában lakik Sze­geden, a Sándor utcában. Elégedett a fizetésével, amely havi átlagban 3500 forint. Fegyelmezetten és hiba nél­kül dolgozik, ezért a válla­latnál megbecsülik. A „hú­szasok klubjába" tartozik, mivel huszonkét évvel ez­előtt lépett be a Délmagyar­országi Építő /Vállalathoz. Kérdem tőle, mi a neve a bri­gádjának. Meglepődik, s úgy tesz, mintha erősene gondol­kodna, majd kiböki, hogy nem jut eszébe a név. — Valamikor volt, de már feledésbe ment. Csak úgy ismerik a brigádomat, hogy 3-as számú. A brigád létszáma huszon­két fő, akik közül kilencen ideiglenesen dolgoznak a mű­helyben, Mivel épületekhez készítenek alkatrészeket, gyakran a helyszínen végzik munkájukat. A házgyárban, a város több lakóépületénél, Szentesen, Csongrádon, Ma­kón. Van olyan munkatársa, akit hónapok óta nem is lá­tott. — A Trombitás Nándor kereken egy esztendeje Szen­tesen dolgozik. S mivel ál­lami gondozott gyerek volt, ott a munkahelyén lakik, a vállalat szállodájában. — Most mit készítenek? — Az egyetemi kollégium üvegfalainak vázát és ablak­kereteit. a házgyári moz­donyszín ajtajának a kere­tét, a tarjáni 418-as épület vasszerkezetét, amely majd betonba kerül, néhány bel­városi építkezés lakatosmun­káit, és a röszkei határátke­lő épületének szerkezeti ele­meit csináljuk. Az épületlakatosok mun­kája nagy pontosságot igé­nyel. A megadott méretek­nek meghatározó a szerepük. Egyszer reklamáltak náluk, hogy nem pontos a vaskeret. Kasziba Ferenc nem akarta elhinni, és kiment a hely­színre. Csak ránézett a szer­kezetre, és mérés nélkül ki­jelentette. hogv a vasbeton mérete nem pontos. Azzal megfordult és otthagyta az építkezést. Az építkezés ve­zetője később elnézést kért a lakatosoktól. Mondom Kaszi­ba Ferencnek, hogy ez a munka nagyon egyformának tűnik, s kérem tőle. említ­sen meg egy-két érdekesebb épületlakatosi alkotását, amely feledhetetlen, amely a legnehezebb lehetett pá­lyafutása alatt. — Nem MINDEN MUNKA ERDEKES dolgozom, mint a többi, és engem is a teljesítményem után fizetnek." Mutatja a tenyerét, nehogy félreértsem beosztását. Visszakanyarodok a brigádélethez. Mióta van­nak együtt, s mennyire ér­tik meg egymást? — A huszonkét ember kö­zül körülbelül a fele jövő­menő, állandóan változik, cserélődik körülöttünk tíz­tizenkét ember. Vannak persze régiek is, akik hosz­szú évek óta kitartanak. Sorolhatom: Szabó Gáspár, Mészáros Mihály, Péter Já­nos, Berta István, Papp Ist­ván és a Trombitás gyerek is, meg mások. A műhely mintha itt is zsúfolt lenne és nagyon nagy a zaj. Bár a körülmé­nyek közé tartozik az is, hogy rendes öltözőjük, hideg és meleg vizes fürdőjük, ét­kezdéjük van. — A műhely valamikor kis kóceráj volt — mondja Kasziba Ferenc —, most meg komoly lakatosüzem. Ami­kor idekerültem egy dinamó sem volt, most a harminc is kevésnek bizonyul. Három éve sincs, hogy bővítették az üzemet, de máris szűkös, lehet tovább építeni, pláne ha így fejlődik a vállalat. Persze zaj az van, de ez nem iroda. A brigád különben tényleg elnyerte MI VAN A NAPLÓBAN? tudok ilyet monda­ni — válaszolja —, minden munka érdekes és érdekel is. Mert nem lehet anélkül dolgozni. Én szeretem is csi­nálni, s annak örülök, ha pontos és ió munkát adok ki a kezemből. A huszonkét ember között a brigádvezető is fizikai munkát végez. „Éppen úgy többször is a szocialistata címet. Naplót is vezetnek 1965 óta. Mit írhatnak a naplóba? Azt hogy minőségi munkát végeznek és takaré­koskodnak az anyaggal. Né­hány mindennapi történést is feljegyeznek. „Most ál­lítólag új rendszer lesz a brigádok vállalásában és értékelésében. Nem tudjuk, milyen változásokra szá­míthatunk, mi ettől függet­lenül vezetjük a naplót. Va­lószínű, elnyerjük megint a címet." Kételyei csak azért vannak, mert éppen egy ré­gi munkatársa szenvedett balesetet, belenyúlt a köszö­rűbe. A közösség élete mun­ka mellett nemigen szabá­lyozható. A fiatal a lányok­hoz siet, a nős ember a családjához, a vidéken lakó az autóbuszhoz. „Ezért nem is járunk kollektíven mozi­ba." Azt hiszem, nem is lényeges a kollektív mozi­bajárás. A 22 embernek 22­féle gondja és programja lehet. Arra kér, írjam meg, hogy a vállalatánál dolgozott édesapja is, mint parkettás, s mind a két gyermeke ugyancsak a DÉLÉP-hez került, a fiú harmadéves lakatostanuló, a leány pedig könyvelő. S mit csinál egy épületla­katos. ha szabadságra megy? Két kedvtelése van: a ga­lambászat és a horgászat. Azt mondja, hogy egy napot horgászik a Kurca folyócska vizében ezüst kárászra, a többi napokon akad még munka a ház körül és ter­mészetesen ott vannak a galambok. A brigáddal kü­lönben elégedett, csak jön­nének a fiatalok többen is az épületlakatos szakmába. Megéri, szép szakma és szép munka, ezt vallja hu­szonkét esztendei gyakorlat után Kasziha Ferenc bri­gádvezető. Gazdagh István

Next

/
Thumbnails
Contents