Délmagyarország, 1971. szeptember (61. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-21 / 222. szám

VASÁRNAP, 1971. SZEPTEMBER 19. 5 Egy virtuóz hegedűs bemutatkozása Emlékezetes hegedűkoncertet adott Bálint Mária, a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola negyedéves művészképzős hallgatója szombat este a Szegedi Zeneművészeti Főiskola nagytermében, az intézet KISZ-szervezetének rendezésében. A nemzetközi Paganini-versenyre készülő fiatal szólista virtuóz hegedűjátékát már az elmúlt koncertidénybeli első sikeres szerepléséből ismerjük, s így érthető, hogy nagy várakozás előzte meg idei koncertjét. Műsorát — a verseny anyagát — az érett pódiumművészek biztos technikai tudásával, stílushűen, igazi szép hegedűhanggal játszotta végig. Hangversenyének forró sikere egyúttal elismerése volt a kitűnő zenepedagógus. Halász Ferenc nagy szaktudást és türelmet igénylő munkájának. A zongorakísérő Steiner Mária diszkrét, mindig alkalmazkodni tudó játéka is hozzájárult a hegedűest sikeréhez. K. L. Hetvenöt éves a MÁV szegedi nevelőotthona Az egész magyar vasutas társadalom kulturális és szociális létesítményeinek, valamint Szeged város internétusainak történetében jelentős állomáshoz érkeztünk, amikor szeptember 23-án a szegedi MÁV nevelőotthon megnyitásának 75. évfordulóját ünnepeljük. Az Alma Mater háromnegyed évszázados fennállása alatt nagyon sok vasutas gyermeknek adott lehetőséget, hogy tanulmányait rendezett körülmények között végezhesse el. Az árvíz után újjáépült város a kibontakozó kapitalista fejlődés idején minél több állami intézmény számára igyekezett letelepedést biztosítani. Amikor az államosított magyar vasutak negyedik üzletvezetőségét 1888ban Szegedre helyezték, az első lépést hamarosan megtehették a tervbe vett internátusnak Szegeden való felépítése érdekében. Mivel a MÁV illetékesei eredménytelenül végezték be Gyulafehérvár és Marosvásárhely városokkal folytatott tárgyalásaikat, a szegedi kulturális életben tevékenyen közreműködő üzletigazgató, Stelczel Frigyes és a város fejlesztésében nagy érdemeket szerző polgármesterhelyettes, Lázár György bámulatos aktivitással vitték keresztül a MÁV internátus felépítésének ügyét. A város ingyen telekkel és a közjövedelmek terhére felvett 200 000 forint kölcsönnel járult hozzá a költségekhez, A pénzt az Első Pesti Takarékpénztár az 1895. május 1-én kötött szerződés értelmében azonnal folyósította, s az építkezések 1895 nyarán megkezdődhettek. Raff Ferenc mérnök tervei alapján 1896. szeptember 6-ra el is készült az intézet 96 és fél méter szélességű egyemeletes, klasszicizáló stílusban épített palotája. A magyar vasút megindulásának 50. s hazánk ezeréves Karikaturisták a képtárban Rózsa Gyula művészettörténész, a Népszabadság munkatársa, megnyitójóban komolyságra intett. Karinthy utón és óta a karikatúróban sem ismerhetünk tréfát. Ideje lenne megszívlelni, hiszen a karikatúra az egyik legintellektuálisabb vizuális műfaj. Az élet megannyi kis és nagy visszásságainak felelősségteljes szemlélete, a valóság állandó, kritikus vizsgálata, és a mindennapi dolgok-jelenségek bonckéssel, szigorral orvoslása kell hogy jellemezze. Nagyszerű rajzokat láthatunk. Külön tanulmányt érdemelne típusalkotási képességünk. Vizuálisan tudják megfogalmazni a legkülönbözőbb típusokat. Szinte egy vonallal „írt" figurákkal, szituációkkal adják tudtunkra mondanivalójukat, alkotják meg mindannyiunk görbetükörbeli arcmását. Elrajzolásaik, típustermő torzításaik sohasem öncélúak, mindig a mondandót szolgáljak. Rajzaik szinte puritánok, egy felesleges vonal, egy túlrajzolt lap sincs a kiállításon. Szigorú művészek ők — velünk is, önmagukkal is. Mészáros András a mindennapok apró-cseprő boszszúságaira érzékeny-fogékony művész. Utcairóniája, kisemberszatírája nemes szándékkal fogant, éppen a kisember érdekében-védelmében. Balázs-Piri Balázs egy új, vastagkeretes szemüvegű, tojásfej-értelmiségi karikatúráját rajzolja meg lapjain. Gondolati humor, biztos rajztudás, hangulatteremtés, az észlelt jelenségek intellektuson megszűrt regisztrálása jellemzi. Sajdik Ferenc kamaszmentalitású művész. Kamaszszemlélet, kamaszötletesség, kamaszbáj lengi át egyvonallal készült rajzait. A kiállítás megnyitásán, vasárnap délben, megjelentek Balázs-Piri Balázs és Sajdik Ferenc karikatúraművészek. A képtárban nyílt tárlatot október 3-ig lehet megtekinteni. Lantos Miklós fotói Lantos Miklós fotóművész, a pécsi tervezőintézet építészmérnöke. Egy építész szemévei-lencséjével jár a világban, csodálkozik rá felfedéseire. Fotóin együtt van az építész racionalizmusa, tudatos alkotó fantáziája és a fotóművész lírai szemlélete, érzékeny látásmódja. Képein építészeti elemek jelennek meg, az épület és az architektúra dominál. Egyforma szeretettel és alázattal, de vallató szándékkal közeledik a népi építészet még hírmondónak maradt emlékeihez és mai építészetünk legszebb, legérdekesebb alkotásaihoz. A grafikus hatásokat keresi, a fekete-fehér ellentéteket, a fény-árnyék hatások expresszivitását ötvözi a természetes anyagok lírai, mesélő felületeivel arányos, tiszte egyensúlyt talált képein. Parasztházak, homlokA PNYV Szegedi Textilművek (Szeged, Tolbuhin sgt. 87.) 1971—72. tanévre pótfelvételt hirdet fonó, szövö szakmunkástanulónak történö jelentkezésre Minden 8 általános iskolát végzett, 16 éves korig jelentkezhet. A tanulóidő két év, melynek sikeres elvégzésével a tanulók országos érvényű szakmunkás-bizonyítványt kapnak. A tanulóidő alatt ösztöndíjon felül havonta 250 Ft társadalmi ösztöndíjat fizetünk szüleiknél lakók részére. Vidéki tanulóinknak szállást vagy 300 Ft-os szállásdíjat és havi 300 Ft különélési díjat biztosítunk. Jelentkezni lehet: 1971. szeptember 30-ig! zatok, tornácok, szobabelsők tiszta építészeti formáit ragadja meg, régi templomok, festett kazettáit örökíti meg fényképezőgépével. Gótikus templomok íveinek futása keríti bűvöletébe, követi a futó vonalak játékát, csodálja erejét, törvényeit, s ragyogó képkivágásokkal építi újra a templomokat. A modern épületek beton-üveg anyagain, felületi ritmusain, fény-árnyék játékain kattan fényképezőgépe. A monumentalitásokban is megtalálja az intimitást, a humánum kézjegyét. Arány és egyensúly szép harmóniája jellemzi meg az anyag tisztelete. Fehérre meszelt falak repedezett felületei, fejfák repedései, kőfalak mozgalmassága, vesszőfonatok búvópatakjai, beton-üveg felületek képei bizonyítják ezt. Tájai nagy horizontú, messzetekintő képek, melyeket a fekete-fehér grafikussága jellemez. Lantos Miklós érzékeny művész. Épületek, szobabelsők anyagiságában, arányaiban is megtalálja az emberi mondanivalót, az emberhez szólót. A paraszti épületek nyomasztó szegénységében is rátalál az otthonosságra, a melegségre, az emberségre, és a kornak hidegebb épületkolosszusaiban is megtalálja az ember számára bepsőséges részleteket, az emberi harmóniát. Egyszerre mutatja meg a régi épületek emberségét és a modern építészet emberségét. E kettőt összeszikráztatva, együtt látva és együtt láttatva tanít bennünket emberségre — az épületek emberségére. A vasárnap nyílt kiállítást dr. Bálint Sándor nyugalmazott egyetemi tanár nyitotta meg a Móra Ferenc Múzeum kupolacsarnokában. A fotóbemutató október 16-ig tekinthető meg, hétfő kivételével, naponta 10—18 óráig. Tandi Lajos fennállásának ünnepe tiszteletére 1896. szeptember 10-én fényes ünnepségek keretében nyitotta meg kapuit 200 vasutas-gyerek számára, homlokzatán büszke felirattal: a „Magyar Királyi Államvasutak Nevelő-Tápintézete". A „gyüttmöntekkel" szemben egyébként eléggé elzárkózó Szeged lakossága csakhamar szívébe zárta a patkós csizmákban csoszogó, felnőttes vasúti egyenruhába öltöztetett „kisbaterokat". Az intézetnek mindig válogatott növendékserege volt, mert az egyre gyarapodó vasútvonalakon növekedett a személyzet létszáma és sajnos az árva gyerekek száma is. A szegedi intézet mintájára évek során létrehozott kaposvári és kőszegi, szatmárnémeti és iglói internátusok közel sem tudtak annyi helyet biztosítani, hogy minden arra rászoruló, tanulni vágyó, iskolától, falutól távollakó alkalmazott gyermekének helyet tudott volna adni. Mar az induláskor is mintegy 1200 pályázóból válogatták ki a szegedi intézet 200 növendékét. Ez volt a helyzet később is, s mondhatni ez a helyzet a jelenben is. A szegedi iskolák nevelői mindig szívesen fogadták az intézet növendékeit, mq,rt tudták, hogy ott katonás fegyelemre, tisztelettudásra, nevelik őket és tanulmányokban is a legjobbakként járnak elöl iskolájukban. Az első világháború után az intézetnek a vasutas árvákat tanoncokat is gyámolító funkcióját a felszabadulás utáni időkben egyre inkább a MÁV személyi szükségleteit biztosító feladat váltotta fel. Most zömében vasútforgalmi és más középiskolás leány- és fiúifjúsággal, jóval 300-on felüli létszámmal végzi nevelőmunkáját. A haladó hagyományokat. híven őrizve fontos küldetést vállal az intézet, hogy a magyar vasutasok gyermekeibpl minél műveltebb, sokoldalúbban képzett, magatartásban, erkölcseikben minél értékesebb ifjúságot neveljen. Huszka László Meseautóbusz Vadásznemzet, lovas nemzet, vendégszerető nem. zet — bizony így emlegetnek bennünket. Az alkoholfogyasztás ranglistáján elfoglalt előkelő hely után akár szeszkedveld nemzetnek is becézhetnék a magyart. Szűkebb pátriánkat. Szegedet sem kerüli el az ital mámorfelhője. Így aztán minden józanságot, kulturáltságot szerető szegedi ember örült annak a hatósági intézkedésnek, amely megszüntette a Marx téri „össznépi'" poharazgatás korlátlan lehetőségét. Tehát az autóbuszállomáson már nem lehet ittas emberrel találkozni? Micsoda naiv kérdés, hisz másutt is a pohár fenekére lehet nézni! Akár egy Szegedre érkező autóbuszon is! Bizony! Aki szereti a sört, az most figyeljen, mert elárulok egy titkot (de nehogy az illetékesek fülébe jusson): A Debrecen—Békéscsaba—Szeged autóbuszjárar ton szeptember 17-én lehetett söritalt kapni! A kalauz — pardon —, az utaskísérő jóvoltából. A honi közlekedés kulturáltságának jó hírét mégsem öregbíti ez az újfajta „figyelmesség". Még akkor sem, ha az italárusítás engedélyezett is egyes járatokon. Figyelmességnek csak úgy nevezhetnénk ezt a gesztust, ha szendvicset, üdítő italt ls kínálna a kalauz. Nem ládából, hanem hűtőszekrényből, s nem az utas feje fölé dobná az üres üveget... Ezt a figyelmességet már el lehetne viselni! Politzer Tamás Lehet kicsivel rövidebb? Lehetne-e néhány dekával több? — általában ezt szokták kérdezni a boltokban. Én viszont hivataltól várom a választ arra, lehetne-e kicsivel rövidebb? A kérdés születésének története, hogy évtized óta azonos nagyságú ajánlott levelekkel boldogítom az l-es postahivatalt. Legalább kétezret vettek már fel, minden különösebb zökkenő nélkül. Egyszerkétszer mustrálták szemmel, centizték vonalzóval, aztán mindig belenyugodtak, hogy csak akkora, amekkora. A napokban azonban szemet szúrt a kis dobozka a felvevőnek, és küldött vele a csoportvezetőhöz. Előkerült a vonalzó, és kiderült, hogy a doboz nem szabványos, ajánlottan nem veszik fel. Július óta változott a szabvány. Hiába érveltem, hogy augusztusban és szeptemberben Szegeden. Budapesten, Siófokon és Balatonföldváron adtam már fe! negyven-ötven hasonlót, és nem szólt meg érte senki, sem engem, sem a Magyar Postát. Még az előző napon a szegedi l-es hivatalban is felvették. Érvelésem azonban gyengének bizonyult a szabályba foglalt centiméterekkel szemben. Másnap pedig, nehezen ugyan, de szereztem nagyobb, háromszor nkkora dobozokat, és most már ezeket küldözgetem, tűnődve azon, kinek jó, ha centiméterekig tartjuk magunkat az ilyen előírásokhoz? A kézbesítőnek bizonyára nem, mert ezentúl szűkös táskájában háromszor olyan terjedelmű küldeményt visz ugyanazért a pénzért. Ezért kérdezem: lehetne-e egy kicsivel kevesebb a levél mérete, és egy kicsivel több a hivatali jóindulat? Ha már a postáról szólok, nem akarok igaztalan lenni. Előzékenységgel, udvarias hanggal — ami manapság ritka holló — is találkoztam. A minap a bejelentőtől kértem interurbán beszélgetést. A vidéki telefonszám jegyzését szokás, szerint köszönömmel nyugtáztam. Ilyenkor mindkét oldalon letesszük a kagylót, és lezárul a beszélgetés. Most azonban má3 történt. A köszönömre volt reagálás. csupán két apró szó: én is! Ez az, ami meglepett, és őszintén szólva jcílesett a „posta szájából". Tóth Béla Merész évad előtt A város zenei életének egyedi, hasonlíthatatlan vállalkozása a Zenebarátok Kórusa. A hivatásosak szemüvegén, de az amatőr, öntevékeny művészeti csoportok mértékegységével sem közelíthető az a kultúrmiszszió, amihez lassan másfél évtizede ragaszkodik álhatatosan ez a több mint száztagú kollektíva, egyetemista és művezető, segédmunkás és tanársegéd, szegedi és a környékről bejáró lelkes dalos. A hivatásosakhoz képest amatőr anyagi viszonyok közepette az amatőr együttesekhez hasonlítva profiszinten vállalják a muzsika egy speciális és nehézfajsúlyú szférájának, az oratóríumzenének népszerűsítését. Nem eposzi nekifohászkodás, de kötelező indulatok diktálták a fenti sorokat, mikor kézhez vettük a Zenebarátok idei évadtervét. Benne olyan merész programokkal, hogy bármely nagy, vérbeli profitársulat megirigyelhetné. Október 10-én kezdenek: a szegedi egyetemi oktatás félszázados évfordulójának díszünnepségén mutatják be a Szegedi Nemzeti Színházban Kodály Psalmus Hungaricusát, Simándy Józseffel és a szegedi szimfonikusokkal. Egy hétre rá a Verdi Requiemmel szerepelnek a filharmónia évadnyitó színházi koncertjén, ahol a szólisták Karikó Teréz, Lengyel Ildikó, Simándy József és Gregor József lesznek. December 13-án Beethoven IX. szimfóniáját a szegedi szimfonikus zenekarral adják elő Szekszárdon. Valamennyi alkalommal a kórus vezetője, Vaszy Viktor dirigál. A jövő év elején Szegeden és a fővárosban állnak közönség elé Liszt Dante szimfóniájával és a repertoárdarabok mellett két premierre is sor kerül. Az egyik Bach Magnificatja, a másik Hdndel Dettingeni Te Deuma, melynek szegedi bemutatóját Jancsovics Antal vezényli. Persze a műveket Vaszy Viktor tanítja be, hiszen a szegedi zeneigazgató dirigál majd a nyári Nyírbátori Napok koncertjein, melyre a kórus már negyedszer kapott meghívást, s a szegedi szimfonikusokkal Kodály Psalmus-át, a Budavári Te Deumot, valamint a Magnificatot és a Dettingeni Te Deumot mutatják be. Műsoraikkal természetesen ebben az évadban is ellártogatnak megyei és Csongrád megyén kívüli városokba, Szentesre, Békéscsabára, Gyulára, Kecskemétre és máshová. Az együttes elkezdte már a próbákat, hétfő és csütörtökönként este a Tábor utcai zeneiskola termeiben dolgoznak Vaszy Viktorral és a korrepetitorokkal. A törzstagok örömmel újságolták, sok fiatal jelentkezett soraikba, de hát a férfiénekes változatlanul hiánycikk. Ami gátja lehet további fejlődésüknek, hiszen hivatásuk az a bizonyos kivétel, mely maga szabja magának az „emancipáció" mértékét, határait. N. L /