Délmagyarország, 1971. szeptember (61. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-17 / 219. szám

8 CSÜTÖRTÖK, 1971. SZEPTEMBER 17. Rekord gabonatermés Országos tanácskozás az élelmiszer-gazdaságról A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium csütörtökön országos ta­nácskozást tartott, az élel­miszer- és fagazdaság eddi­gi idei eredményeiről, idő­szerű tennivalóiról tájékoz­tatták a megyei tanácsok il­letékes elnökhelyetteseit, mezőgazdasági osztályveze­tőit, az élelmiszeripar nagy­vállalatainak vezérigazgatóit. A tanácskozást dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter nyitotta meg. Elmondotta egyebek között, hogy az ismert ne­hézségek, problémák ellené­re mezőgazdaságunk az idén előreláthatólag sikeres esz­tendőt zár majd. Minden alap megvan ahhoz, hogy az élelmiszergazdaság végre­hajtsa. némileg túl is telje­sítse idei termelési felada­tait és megfelelő, kiegyen­súlyozott ellátást nyújtson a lakosságnak. A miniszter külön felhívta a tanácsi irá­nyítószervek figyelmét a szervező munka fontosságá­ra, a fokozottabb ellenőrzés­re. amellyel hozzájárulhat­nak a kedvező kilátások realizálásához. Dr. Soós Gábor, a mező­gazdasági és élelmezésügyi miniszter első helyettese tá­jékoztatójában megállapítot­ta, hogy a mezőgazdaság az 1971-re tervezett 7,3 száza­lékos termelési értéknöve­kedést nemcsak eléri, hanem túl is teljesítheti. Az eddi­gi eredmények biztatóak. Kalászos gabonából rekord­termést értek el, az előzetes adatok szerint a termés ke­reken 5 millió tonna, két­százezer tonnával megha­ladja az eddigi legnagyobb, az 1969. évi termést. Bizo­nyos mértékben javítja az abraktakarmány-ellátást a takarmánygabona rekordter­mése. A szálas- és a tömeg­takarmány termés alakulá­sa már nem ilyen kedvező. A cukorrépa termése har­minc százalékkal, a dohányé 15—20 százalékkal marad el a tervezettől, ezért a lakos­ság ellátása érdekében vál­tozatlanul szükség van pél­dául cukorbehozatalra. A zöldségtermés alakulása sem felel meg a várakozásoknak, különösen a paprika, a pa­radicsom, és az uborka ma­rad el az igényektől. A csök­kent vetésterület mellett a termést a szárazság is csök­kentette. A burgonya ve­tésterületének csökkenését a jó termés kiegyenlíti, ele­gendő lesz a szükségletek fedezésére. A gyümölcsök közül bo­gyósokból és kajsziból gyen­ge közepes volt a termés, hasonló várható téli almá­ból is, míg a többi gyümöl­csök jó közepes termést hoztak. Az ország állatállománya — a szarvasmarha kivételé­vel — az előző évihez ké­pest kedvezően fejlődött. A sertéstenyésztésben a ta­valy bevezetett kedvezőbb szabályozók és termelésfej­lesztő intézkedések a vártnál gyorsabban éreztették hatá­sukat, s ez a húsellátás to­vábbi javulását jelenti. A mezőgazdaság dolgozói­nak most elsősorban az őszi betakarításra kell összpon­tosítaniok minden erejüket, hiszen 4 millió hold kapás és egyéb növény termésének, mintegy 2 millió tonna gyü­mölcsnek és zöldségnek a betakarítása, 375 000 hold szőlő szüretelése vár rájuk. Ezenkívül 4 millió holdon kell elvégezni a mélyszán­tást a tavaszi vetések alá. Hangsúlyozta a beszámoló, hogy a szarvasmarha, ezen belül a tehénállomány indo­kolatlan csökkentését meg kell előzni; az állomány vé­delme érdekében elkerülhe­tetlennek látszik 1972-től a kötött kivágási rendszer visz­szaállítása. A beszámolót vita követte, majd az értekezlet részvevői testületilee megtekintették a Vadászati Világkiállítást. Mindenkire kiterjedő társadalombiztosítás Javult a szolgáltatások színvonala Az orvosi ellátás akadályai Közérdekű témáról — a társadalombiztosítási ellátás helyzetének alakulásáról — volt szó a Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsának tegnapi, csütörtöki ülésén. A tanácskozáson részt vett H antos Mihály, a Csongrád me­gyei Tanács elnökhelyettese, a SZOT társadalombiztosí­tási főigazgatóságának és mu nkavédclmi főosztályának több vezető munkatársa, valamint az SZTK szegedi igaz­gatóságának vezetői és számos más intézmény és szerve­zet meghívott képviselője. A tanácsülésen élénk vita kísérte az írásban már előre kiadott beszámolót, illetve azt a szóbeli kiegészítést, amelyet dr. Nagy Máté, az SZTK megyei igazgatója mondott el. A jelentés öt esztendő eredményeit foglal­ta össze. Az elmúlt esztendőkben néhány olyan- rendelkezés érvénybe lépett — gyermek­gondozási segély, nyugdíjak emelése stb. —, hogy joggal emlegethetjük a magyar tár­sadalombiztosítási rendszert a világ egyik legjobbjának. A közölt adatokból kitűnik, hogy hazánkban szinte min­den állampolgárra kiterjed a biztosítás valamilyen formá­ja. A társadalombiztosítás be­vételei és kiadásai milliárdos nagyságot érnek el a me­gyében. A bevétel meghalad­ja a 800 milliót, a kiadás pedig az 1 milliárd 128 mil­liót évente. A különbözetet az állam más bevételeiből fedezi. Érdemes néhány számadatot is felsorolni, hogy érzékelni lehessen egy-két szolgáltatás nagyságrendjét. Egy esztendő leforgása alatt — tavaly — táppénzre 119,5 millió forintot, gyermekgon­dozási segélyre 38,8 milliót, gyógyszerekre 116,3, rendelő­intézeti és kórházi ellátásra 238,5, családi pótlékra 87,1 és nyugdíjakra 457,3 millió fo­rintot fizettek ki. Az elmúlt öt év alatt Csongrád megyében a társa­dalombiztosítás kiadása 60 százalékkal emelkedett, amelynek okai között felso­rolhatjuk azt, hogy emelke­dett az orvosi ellátás minő­sége, drágább és jobb gyógy­szereket hoznak forgalomba, többen szülnek, így többet fizetnek ki terhességi segély címén és új szolgáltatásokat is ez idő alatt vezettek be: gyermekgondozási segély, magasabb nyugdíjak. A betegbiztosítás egyik legjelentősebb szolgáltatása, hogy megbetegedés esetén táppénzt fizetnek a biztosí­tott dolgozónak. A táppénz nagysága évek óta emelke­dik, mint ahogyan a gyógy­szerköltség is. Az utóbbinak meg van a magyarázata, hi­szen az újonnan forgalomba kerülő gyógyszerek ára is növekedett, de az is igaz, hogy indokolatlanul sok gyógyszert fogyasztunk. Az adatokból kiderül, hogy tavaly már több mint 7 ezer anya vette igénybe a gyer­mekgondozási segélyt, és ma­radt odahaza három eszten­deig kisgyermeke mellett. Az orvosi ellátást már nem dicsérték ilyen egyön­tetűen az SZMT tagjai. Bár a statisztikai adatok Szeged és Csongrád megyét a leg­jobban ellátott területek kö­zé sorolja, de figyelembe kel­lene venni azt is, hogy Sze­geden sok olyan orvos van, akí nem foglalkozik közvet­lenül a betegek gyógyításá­val, ellátásával (egyetemi oktatás, tudományos kutató­intézetek és így tovább). A megyében dolgozó orvosok száma 1239, tehát 10 ezer la­kosra 28 orvos jut. A kör­zeti orvosok száma 151, s egy körzetre közel 3 ezer lakos számítható. Bírálták azt a gyakorlatot, hogy az üzemi orvosok tevékenysége a megelőzés és üzemegész­ségügy helyett túlnyomórészt a gyógyító munka felé toló­dott el. Több üzemben — esetleg a közelfekvő üzemek kooperációjával — szükség lenne főállásban dolgozó or­vosra, hangoztatták a tanács­ülésen. Gondot jelent, hangsúlyoz­ták többen is, hogy a rende­lőintézetekben nagy a zsú­foltság, kevés a szakorvos, s egyre késlekednek a járási rendelőintézet felépítésével, pedig meg van rá a pénz és a tervek is készen vannak, csak az építőiparnak el kel­lene vállalnia a kivitelezést. Sürgős és gyors intézkedést kérnek a szervezett dolgozók nevében az arra illetékes ta­nácsi és minisztériumi szer­vektől. A tanácsülésen megbeszél­ték az SZMT munkavédelmi bizottságának előterjesztését is, a baleseti helyzet alaku­lásáról. Sajnálattal vették tudomásul, hogy a balesetek száma növekedett és Igen sok munkaóra ment veszen­dőbe emiatt. Határozottabb fellépést követelnek azok el­len a gazdasági vezetők el­len, ahol nem teremtik meg a jogszabályokban előirt munkafeltételeket. Ami e szavak előtt hang­zik el. azt nem érti a kívül­álló. Mert azok csak szá­mok. Egy ember mondja sorra, fönt a dombtetőn, aztán vagy háromszáz mé­terre hátúi, odalent a völgy­ben elfordul, szinte láthatat­lanul apró mozdulattal a rövid cső. Torkában a kéz, már ott tartja a gránátot. Kész! — hangzik a jelentés. Alig hogy továbbítják a hír­adósok, már jön a parancs: Tűz! A kéz elengedi az ak­nát. Éles csattanás, halvány füst és néma csend. homokban a keréknyom. Fel-le, fel-le. mint a hul­lámvasút. Zökkenők, kanya­rok. Mély a homok, néha a terepfokozatot is be kell kapcsolni. Olykor még a megkétszerezett hajtóerő is kevésnek látszik. A homok és a hideg hű kísérője ma­rad ettől kezdve az aknave­tősöknek. I Reggeli CÉLOK ÉS a homo­AKNAVETÖK | kon. Bő­séges, me­HAJNALI HIDEG Nemrég még au­gusztus volt. A csillagászati naptár szerint most is nyár van. így aztán szokatlan, hogy négy órakor, hajnalban még koromsötét van. S mi több, hideg. Sőt jéghideg. Akár a télikabát is elkelne az emberen, ha nem szégyenlené. Gyülekeznek a munkás­őrök. A szegedi Gera Sán­dor munkásőr zászlóalj ak­navető személyi állománya. A kék zubbony fölött vasta­gon bélelt kék porköpeny. Konzerv, kenyér kerül a há­tizsákba, az autókon már fönt vannak a fegyverek. Sorakozó, gépkocsira, indu­lás. Hosszú az út Szegedtől. Kiskunhalasig is, és onnan még vagy 30 kilométer Bo­csa, kis falu. közelében a tüzérségi lőtér. Hideg van a GAZ-ban. A ponyva közt ke­gyetlenül befúj a szél. Né­ha szemerkél az eső. Bocsa után az oszlop bal­ra tér az útról. Didergő kis fák, szőlők közt kanyarog a leget is ad. Közben a pa­rancsnokok bejárják a tere­pet a bokáig süllyedő ho­mokban. a csenevész bok­rok között. Egy dombocska, szélhordta bucka, ide kerül a figyelőállás. Mögötte ke­réknyom vezet a tüzelőállás helye felé. Vagy háromszáz méterre a buckától a völgy, azt is homok borítja vasta­gon, és a mindenütt ott le­vő bogáncs. Ha az ember le­szedi ruhájáról, a bőrébera­gadnak horgai. Alig lehet megszabadulni tőle. Kezdődik a munka, A fi­gyelőben papír, ceruza, tér­kép és műszerek. Fekete László alegységparancsnokot a raiok parancsnokai veszik körül. És a laikus megint csak érthetetlen szavakat hall. vagy legalábbis össze­függésük rejtély előtte: irányszög, gamma, vonatko­zási pont, alapirány, távol­ság. Aztán számok röpköd­nek, a térkénen dolgozik a szögmérő. Messze elől egy csoport a célokat helyezi el. Álló- és fekvő alakok, gép­puskát jelképező tárgvak. Hátul már ássák a fedezéke­ket. a csövek már a talple­mezen támaszkodnak. A grá­Jelentősen fejlesztik Topé bolthálózatát Ülést tartott tegnap Tápé nagyközségi tanács. Elsőként a szakigazgatási szervek munkájáról, valamint a sza­bálysértési eljárásokról szó­ló beszámolót értékelték, majd a helyi áfész tevékeny­ségét tárgyalták meg. Ugyan­csak megvitatták a tanács működési szabályzat terveze­tét. Nagyközségeinkben jelen­tős szerepe van a bolthálózat fejlesztésében, a jó áruellá­tás biztosításában az áfész­nek, még akkor is, ha na­gyon sokan Szegedre jönnek vásárolni. A vendéglátóipari, kereskedelmi és felvásárlási tevékenységet a Tápéi Ál­talános Fogyasztási és Érté­kesítő Szövetkezet végzi. Olyan árukat kell beszerez­niük szabad felvásárlással, valamint a létrehozott tár­sulásokkal — mint a Kon­kordia Kereskedelmi Válla­lat, s a Csongrád megyei Mezőgazdasági Termékérté­kesítő Szövetkezeti Közös Vállalat, valamint a nagy­kereskedelmi cégek —, ami kielégíti a lakosság igénye­it, s egyben az alapvető árukból a folyamatos ellá­tást biztosítani tudják. A negyedik ötéves terv­ben különösen számottevő fejlődés előtt áll Tápé nagy­község kereskedelmi hálóza­ta. Ügy tervezik, hogy 800 ezer forintért élelmiszerbol­tot, 200 ezerért szikvízüze­met, valamint terméküzletet és bisztró jellegű vendéglá­tóhelyet alakítanak ki 1971— 72-ben a község területén. Üj húsboltot is építenek, va­lamint az új településen ÁBC-áruházat és egy na­gyobb vendéglátóipari egy­séget. Ezek megvalósulása az 1973—74-es tervekben szere­pel. összesen 6 millió 300 ezer forintot fordítanak majd ebben az időszakban az üzlethálózat, illetve a ven­déglátóipar fejlesztésére. Gondolnak a külterületekre is: egy bizottság vizsgálja meg szeptember 30-ig annak lehetőségét, hogy újból megnyithassák a tápéi réten az úgynevezett háziboltot, amely az ottani lakosságot hivatott ellátni. A tanácsülés döntött egy költségvetési üzem létreho­zásáról is. a sz. M. Rendkívüli küldötf­gyülések Megyénk 29 fogyasztási, 23 takarék- és 38 lakás-, illetve garázsszövetkezetében rend­kívüli küldöttgyűléseket tar­tanak a napokban. Minden szövetkezetben a legszéle­sebb nyilvánosságot biztosít­va, fő napirendi pontként a SZÖVOSZ decemberben ese­dékes kongresszusának irány­elveit vitatják meg, de csat­lakozó témaként mindenütt a helyi tervek és akcióprog­ramok kidolgozása és jóvá­hagyása szerepel. Az eddigi tapasztalatok szerint eleven problémák fölvetésével já­rulnak hozzá a tagok a kong­resszus legfőbb célkitűzésé­hez: azon munkálkodnak, hogy szövetkezetük sajátos arculatú, tagjai igényét szolgáló társulás legyen. A javaslatok egy része a helybeli vezetők megoldandó feladatát képezi, de közü­lük számos a megválasztott megyei küldött közvetítésé­vel témája lesz az októberi megyei küldöttértekezletnek, illetve később a kongresz­szusnak. A készülő új szö­vetkezeti törvénynek a be­számolókban ismertetett ter­vezete a tagok helyeslésé­vel találkozik. nátokra szorgos kezek csa­varják a gyújtófejet. Előkészületek. A figyelő­ben a tájékozódási pontok­kal ismerkednek a rajpa­rancsnokok. Ezt érti az ide­gen is. Rozsdás bokor, drót­köteg, kis fácska a domb ol­dalán Fontok, melyeknek ismert a távolsága, és az alapirányhoz viszonyított szögértéke. A becsapódás megfigyelése után — termé­szetesen némi számolással — ezekhez viszonyítva helyes­bíthetik majd a rajparancs­nokok a lőelemeket, ha az akna nem a cél körzetében ér földet. Mert az első fel­adat a rajparancsnokokra vár. Közvetett irányzással — ők vezetik a tüzet — kell megsemmisíteni a célt. Köz­vetett irányzás: vagyis az aknavetők rejtekéből nem látni a célt, domb takarja előlük A raj parancsnoka a figyelőállásból adja utasítá­sait. A munkát még a mind­untalan feltámadó eső, a csontig ható szél hidege sem zavarhatja. A fegyve­rek rö­vid csöve merede­ken emelkedik az égre. A híradósok számokat monda­nak. fürge kezek állítják a cső helyzetét a tüzelőállás­ban. A rakaszból kiemelik az aknát, már ott van a cső szájánál Csendes a táj, kezek tartják a zöld gráná­tot. — Kész! — jelenti a fegy­ver legénysége. — Kész' — adják tovább a jelentést a híradósok. És háromszáz méterrel odébb, a dombon elhangzik a vezény­szó: — Tűz! A völgyben éles csattanás. Halvány füst száll az égre. A figyelőbe csak halkan jut el a kilövés zaja. Aztán csend. Fél perc múltán por­felhő vágódik fel a célterü­leten, nem sokára már a robbanás döreje is hallat­szik. Az első lövő Kiss László rajparancsnok. Helyesbít a becsapódási pont alapján, megint számokat adnak to­vább a híradósok és újra felhangzik a csattanás. Aztán, megvan a cél, az ak­navető megkapja a végső koordinátákat. — Négy gránát, gyorstűz! — továbbítják az új paran­csot a híradósok. Négy robbanás szinte egy­más mellett a cél körzeté­ben. A homok magasan vá­gódik az ég felé. Felhőkben viszi odébb az erős szél. Csak sokára tisztul ki a lá­tás a messzeségben. A pa­rancsnokok kezében távcső; hiába, szabad szemmel alig kivehető a cél. Értékelik az eredményt, a cél megsem­misült. Hátul pedig újabb parancsra vár a fegyver le­génysége. Az 1971. évi kiképzési program keretében a szege­di Gera Sándor munkásőr zászlóalj aknavető személyi állománya eredményesen végrehajtotta az előírt éles lőgyakorlatot. Szávay István

Next

/
Thumbnails
Contents